Mostanra megfogalmazódott bennem, hogy általában ez forma a legkényelmesebb munkahely a digitális nomád életemben.

A legutolsó szigeten töltött kávéházi napjaim olyan kellemesek voltak, hogy eszembe jutott, hogy írok az élményeimről.

Igyunk együtt egy jó tojásos kávét!

A játékszabályok

Balin azért kellett kávéházban dolgoznom, mert a szobámban nagyon kényelmetlen lett volna.

Szerencsém volt. Egy szuper kis üzlet volt nem messze tőlem.

Mivel nem volt tapasztalatom abban, hogy hogyan is működik ez a dolog, egyszerűen bementem a helyre és megkérdeztem, hogy dolgozhatok -e itt a laptopommal.

Természetesen, jött a válasz, de annyit kérnek, hogy valamicskét akkor fogyasszak is. Ezt a kérést egy kávé megrendelésével azonnal teljesítettem is. Az elképzelés bennem is megvolt, hogy ha valamit rendelek, akkor van hozzá jogom, hogy leüljek és elővegyem a laptopomat.

Inkább valami olyasmire lettem volna kíváncsi, hogy mondjuk egy kávé mennyi időre elegendő tartózkodást biztosít. Persze, valahogy éreztem azt, hogy ilyet soha senki nem fog mondani. Ahogy az eltelt hónapokban soha nem is mondott senki.

Manapság már nem kérdéssel indítom a kapcsolatot, hanem a szükségleteim bemutatásával. Elmondom, hogy egy olyan helyet keresek, ahol ihatok egy jó kávét és dolgozhatok is. És erre mindig az a válasz érkezik, hogy pontosan ott vagyok.

Ezek után még megkérdezem, hogy van -e wifi, és hogyan csatlakozhatok hozzá. Ha sikerült a csatlakozás, akkor megrendelem az első kávámat az adott helyen.

Ez nyilván egy biztonsági játék részemről. Ha a három kívánságom közül csak az egyik is hiányzik, nem nekem való az adott hely. Eddig egyébként még nem fordult elő, hogy olyan helyre mentem volna, ahonnan ki kellet volna jönnöm. De ha egyszer majd így adódik, nem hiszem, hogy bármelyik félnek problémát okozna a távozásom.

Azzal ma már nem foglalkozom, hogy mennyi időt lehetek ott, és ehhez mennyit kell fogyasztanom. Leülök, ée elkezdek dolgozni. Amikor megszomjazom, rendelek valami mást is. Igyekszem fair lenni a hellyel. Nem szeretnék visszaélni a vendégszeretettel, ezért nem csinálok olyat, hogy megrendelem a legolcsóbb kávét és azzal elüldögélek az adott helyen hat órát. Arra próbálok ügyelni, hogy a kb. két óránként fogyasszak el valamit egyenlet kijöjjön.

Azzal ellenben egy cseppet sem foglalkozom, hogy az ott töltött időnek van -e korlátja. Ezzel a kérdéssel úgy vagyok, hogy ha majd egyszer egy helyen sokallják az ott időmet, úgy is szólnak majd. És akkor majd ők pontosítják azokat a játékszabályokat, amiket én alakítottam ki.

Őszintén szólva – az eddigi tapasztalataim alapján – nem számítok erre sehol.

A környezet kiválasztása

Ma már tudatosan keresem a megfelelő helyeket. Többes számot használok, mert ha egy adott helyen tovább tartózkodom, akkor szeretem élvezni több hely vendégszeretét is.

A kávéházat mindig megnézem kívülről. Hány asztal van benne, hányan ülnek ezeknél. Ez fontos! Ha kevés az asztal és kicsi a hely, ráadásul úgy látom, hogy mindenhol ülnek, akkor nem megyek be. Itt nagyobb az esélye annak, hogy zavarni fogom a jelenlétemmel az üzletet.

Ha a látottak alapján érdemes bemennem a helyre, akkor jöhetnek a további vizsgálatok. Ha ezek nem hoznak megfelelő eredményt, akkor azonnal elköszönök és megyek tovább.

Fontos az asztalok formája és mérte is. Ha lehet, nem kör alakú kis asztalhoz ülnék le. Ha az asztal legalább akkora, hogy a laptopom és két oldalán a két kezem elfér, akkor a méret már jó. Az sem a legjobb választás, ha csak 4-6 fős asztalok vannak. Véleményem szerint nem etikus, hogy egymagam elfoglalom 4-6 fizető vendég helyét. Ezért a két személyes asztalkat szeretem.

Nagyon fontos, hogy az asztal környezetében van -e olyan konnektor, ahová úgy tudom bedugni a laptopom adapterét, hogy ezzel nem akadályozom a közlekedést. Ha lehet, elkerülöm azt, hogy valaki két kávéval a kezében egyensúlyozva lerántsa az asztalról a számítógépemet azért, mert nem látta az útjában lévő kábelt.

Az asztalok magassága sem mindegy. A normál dohányzó asztalok alkalmatlanok arra, hogy órákon át dolgozzak előttük. Előre görnyedve fárasztó az ülés. Ha egy hagyományos székkel elé tudok ülni, akkor már rendben vagyunk.

Az sem mindegy, hogy min ülök. A kényelmes, nagy mélységű fotelek jók arra, hogy kávézás közben ellazuljon az ember, de a hosszú távú munkát számomra nem teszik lehetővé. Ha szék van az asztal előtt, az már jó jel. A szék minőségével, kényelmével én nem foglalkozom. Nem számít, hogy van -e párna rajta, vagy hogy a háttámlája teli, vagy esetleg csak egy fém keret. De az fontos, hogy legyen háttámlája.

Sokszor előfordul, hogy az asztalok egyik oldalán nem székeken, hanem a falhoz rögzített padokon lehet ülni. Ez is jó lehet, de itt mindenképpen meg kell néznem, hogy az asztalok nincsenek -e a padlóhoz rögzítve. Nem biztos, hogy gond, ha le vannak csavarozva. De ha nem megfelelő a távolság a pad és az asztal között, akkor nem tudom a hátamat kitámasztani.

Délkelet-Ázsiában fontos a légkondicionálás is. Most például Vietnámban vagyok, Ninh Binh városában. Nagyon meleg van itt májusban. Itt például az elmúlt napokban nem találtam légkondicionált kávéházat. Egyet találtam, amiben ventilátorok hűtik a levegőt, de ez itt nem az igazi megoldás. Jobb, mint a semmi, de ha nem is annyira izzadok, mint egy ló, legalább annyira, mint egy szamár.

Ezzel nem csak az a baj, hogy kényelmetlen érzés, hanem az, hogy egy idő után a karjaim alatt tócsában áll a víz, és pl. az ujjaimat is gyakran meg kell törölni, hogy ne áztassam el a billentyűzetet.

Ha van légkondicionálás, akkor még az is fontos szempont lehet, hogy hol van. Volt már olyan, hogy erre nem figyeltem, és rá kellett jönnöm, hogy egy ipari hűtőberendezés légsugarában ülni csak annyira kellemes, mint a tűző napon sapkát és sálat viselni.

A világnak ebben a részében az is fontos, hogy legyen szalvéta a közelben. Én általában hideg italokat kérek. Ezeket jéggel hozzák ki. Jobb esetben egy kis tányéron vagy tálcán teszik le elém, nem ritkán azonban egyszerűen csak az asztalra.

Az italok a meleg miatt hamar elkezdenek izzadni. Azaz, egy idő után kis tócsa keletkezik alattuk. Az álmoskönyv szerint nem egészséges vizet gyűjteni elektromos eszközök közelében. A másik praktikus probléma ezzel a vízzel az, hogy amikor iváshoz emelem fel a poharat, csöpög. Az sem jó, ha az egér alatt tocsog az asztal, az meg kimondottan aggasztó, ha ezek a kövér cseppek a laptopomra esnek.

Az egyetlen jó megoldás, ha a pohár alá szalvétát teszek, mert ez az összegyűlő vizet azonnal felissza. És rengetegszer előfordul, hogy ezt a szalvétát cserélnem kell a pohár alatt, vagy meg kell törölnöm a poharat, mielőtt felveszem.

A többi menet közben derül ki!

Az italok választéka – talán érezhető a fenti “körülményeskedés” után – számomra már egyáltalán nem fontos.

Ha fekete, nekem már jó! A legtöbbször jeges amerikai kávét iszom, ez lehet jó, vagy rossz a kifinomult ízléssel rendelkező fogyasztók értékelő rendszerében, nekem nem fontos.

Nekem mindig jó ízű a kávé, egyszerűen csak azért, mert nem fontos az íze.

Ez azonban csak elméleti megközelítés, mert a legtöbb helyen tényleg nagyon finomak az italok. És széles a választék. Friss gyümölcslevek, smoothiek, üdítő italok és ízletesebbnél ízletesebb kávék garmadája adja a “ma mit igyak” játék alapját.

Az ár természetesen még fontos dolog, de ezt az üzletbe való belépéskor általában könnyű ellenőrizni. És én ritkán botlom bele olyan helyekbe, ahol az átlagtól nagyon eltérő árakat alkalmaznak.

A mostani laptopom nagyon jó akkumulátorral van ellátva, több órán keresztül tudok konnektor nélkül dolgozni. A legtöbb esetben mégis folyamatosan töltöm a gépet, mert nem tudhatom, hogy a következő helyen lesz -e erre lehetőségem.

Most először, Vietnámban tapasztaltam azt, hogy a konnektorok nem mindenhol jók. A Cat Ba szigetén található kettő kedvenc kávéházam közül az egyikben három olyan asztal volt, ami mellett volt konnektor. De kettőnél egyszerűen nem lehetett bedugni a dugót az aljzatba.

Ha csak egy ilyen asztalhoz tudtam elülni, akkor mindig figyelnem kellett, hogy a harmadik asztal mikor üresedik meg. És akkor hurcolhattam át oda mindenem. Kávéstól, adapterestől. Nem gond, de ha lehet, ezt a munka közbeni költözködést elkerülöm.

A wifi eddig mindenhol jó volt. Ebből nem csinálok nagy ügyet. Ha véletlenül nem lenne jó, akkor meginnám amit rendeltem. Minden sietség nélkül. Addig azzal dolgozva, ami van. De második italt már nem rendelnék. És többet nem mennék arra a helyre.

A helyeken nekem nem számít, hogy mennyire hangosak vagy halkak, hogy szól -e zene, vagy nem, mert majdnem mindig a saját zenémet hallgatva, a fülhallgatóval a fejemen dolgozom.

Fontos szempont még az is, hogy van -e mosdó az adott kávéházban és az milyen messze van az asztalomtól.

Laoszban – ezt írtam akkor – többször meg kellett kénem valakit, míg a WC-hez vezető oda-vissza 4 perces utat megteszem, vigyázzon a dolgaimra. Jó ez a bizalom játék, de kockázatos. Ha történetesen egy olyan embert kérnék meg, aki vissza akar élni azzal, hogy pontosan tudja, hogy mennyi ideig nem vagyok az asztalomnál, akkor érhetne komoly csalódás.

Jó, ha a mosdó közel és látótávolságban van az asztalomhoz. Akkor az ajtó bezárása előtt még vissza tudok nézni, hogy minden rendben van -e. Illetve a dolgom végeztével, de még a kézmosás előtt már ki tudom nyitni az ajtót, hogy szemmel tartsam a környezetet.

Bízom az emberekben, eddig még semmi gond nem történt, de ha lehet, nem akarok lehetőséget adni a sorsnak, hogy megmutassa, hogyan működik a véletlen számok világa. Ez biztosan izgalmas alapanyag lenne egy blog bejegyzéshez, ha történetesen marad utána valami, amivel meg tudom írni.

Csak kellemes élményeim vannak

Valamiért a sors azt akarta, hogy úgy tudjam megírni ezt a bejegyzést, hogy semmi kellemetlen nem történt velem.

Kellemes élményekkel viszont tele a kávéházi memóriám.

Mindjárt Balin, a kezdésnél értek az élmények. A második, harmadik alkalommal már ismerősként köszöntenek, mikor belépek. Kölcsönösen gyakran kerítettünk sort arra, hogy kicsit beszélgessünk. Ők érdeklődtek, én meséltem. Ha gondom volt, segítségre volt szükségem, mindig segítettek. A kölcsönös tisztelet alapján működtünk együtt. Volt, hogy együtt izgultunk azon, hogy az asztalnál, ahol előző nap ültem, majdnem felgyulladt az egyik konnektor. Nem tett jót neki a hirtelen jött eső, ami megöntözte.

Thaiföldre visszatérve, Chiang Maiban és Paiban két olyan lakásban laktam, ahol nagyon jól tudtam dolgozni, így a következő kávéházi időszak Laoszban jött el. De ott is csak a fővárosban.

Vientiánban laktam először közös szálláson. Itt volt ugyan egy ebédlő helység, ahol rengeteg asztal volt, konnektorral és fogyasztási lehetőség nélkül, de csak két ventillátor volt a félig nyitott helységben. Az azt jelentette, hogy a cunamiként áradó izzadság csak este 11 óra körül apadt el kissé.

Itt is volt a közelben egy nagyon kedves kis kávézó. De itt kezdtem el többet járni Starbucks és Café Amazon üzletekbe járni. Ezek a standard kávézók egyébként a franchise rendszer miatt a minimális meglepetést hozó helyek.

Itt vannak padok és földre rögzített asztalok, ellenben minden asztalhoz kettő konnektor van a padok aljába rögzítve. De például itt éltem át a légkondicionáló okozta kihűléses sokkot.

Sokat voltam más franchise rendszerű üzletekben is. Ezek a nagyobb nevekhez hasonlóan egy állandó standard alapján, nagyon megbízhatóan dolgoznak.

Ezeken a helyeken mindig szuper figyelmes és kedves a kiszolgálás, de ennek az ára a személytelenség. Itt nem alakulnak ki a kis mikro kapcsolódások. Ez egyáltalán nem baj. De ha lehet választanom, akkor inkább azokat a helyeket szeretem, ahol minden nap azt érzem, hogy egy kicsit hazajöttem.

Cat Ba és a két kedvenc helyem

A kávéházi élményeim közül eddig a legkedvesebbek a szeretett vietnámi szigetemhez kötnek.

Az egyik hely a Catba Speciality Cafe volt. Itt volt három asztal egy működő konnektorral.

Egy angolul nagyon jól beszélő alkalmazott vezette az üzletet. Már második alkalommal úgy köszöntött, hogy “de jó újra látni!” Két hét után úgy búcsúzott el tőlem, hogy tudja, hogy holnap jövök utoljára és annyira sajnálja, hogy szabad napja lesz és holnap nem tud elköszönni tőlem.

Mindenkivel nagyon kedves volt egész nap. Engem úgy érzem, kicsit másképpen kezelt, mert a két hét alatt, amit abban a városban töltöttem, szinte minden nap több órát töltöttem itt. Minden nap segített az aznapi különlegesség kiválasztásában, mert azt mindig pontosan tudta, hogy a jeges amerikai kávé mellé lesz más is.

A speciális vietnámi tojásos kávét külön elmagyarázta, hogy hogyan célszerű fogyasztani. Ajánlott hagyományos vietnámi kávét is. Ez nagyon érdekes volt. Egy pohárra teszik rá a szűrőt, amiben a kávé van. Ebbe a szűrőbe öntik bele a forrő vizet, ami aztán kb. 5 perc alatt szépen, lassan átcsorog a kávén.

De ő mutatta be nekem a sós kávét is. Én ezeket a különlegességeket mindig őszintén dicsértem, és hálásan köszöntem meg.

Az egyik ilyen alkalommal mondta, hogy adhatnék egy jó értékelést a helynek a Google rendszerében. Nosza! Rögtön csináltam egy rakás fényképet, pár videót és írtam egy kisregényt arról, hogy mennyire szeretem ezt a helyet. Egy rövid szöveges értékelés 5-6 pontot ér a Googlenél. Örömmel mutattam neki, hogy én egy 185 pontos értékelést készítettem 5 perc alatt.

Másnap ittam a fent említett hagyományos vietnámi kávét a szokásos jeges kávémmal együtt. Nem tudom, hogy ez értékelés miatt, de aznap a ház vendége voltam.

A Google Helyi Idegenvezető programját csak a móka kedvéért csinálom. Soha nem kaptam még semmit azért, amit ott végzek. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy vaklaki jutalmazta a munkámat.

Nagyon jól esett a kávé is, meg ez a figyelmesség is.

Aztán volt még egy alkalom, amikor egy licsi italt is ajándékba kaptam, de ezt megírtam az előző bejegyzésemben.

Egy két nap után az egész személyzet mosolyogva üdvözölt és szólt hozzám. Nem hiszem, hogy csak azért, mert én voltam az egyetlen, aki mindig visszavitte a poharaimat a pultra. Többször a teraszról is bevittem azt, amit mások ott hagytak. Szerettem ott lenni és éreztem, hogy ők is szeretnek engem.

A másik kedvenc helyem a Tit Mit Coffee volt.

Ez is nagyon modernül berendezett, kellemes kis kávézó volt. 4 db négyszemélyes asztal volt csak benne, de mikor megnéztem, megláttam, hogy van egy felső szintje is.

Egy fiatal férfi volt az oldal tulajdonosa. Kiválóan beszélt angolul ő is, így már az első látogatásomkor nagyon jót beszélgettünk. Ráadásul kb. 300 könyv várta a látogatókat a két szinten. Nagyon jól néztek ki a könyvespolcok. Majdnem minden könyv angol nyelvű volt, ahogy elmondta a legtöbbet olvasta is.

Én – egy alkalmat kivéve – az emeleten dolgoztam. Ott csak egy 8-10 személyes asztal volt, de ez maga volt a paradicsom. Az egyik felén pár társasjáték, több torony Jenga és több készlet sakk várta a játékos kedvű vendégeket.

Nála is mindenféle finom italokat ittam.

Valahogy ott is szóba került a Google véleményezés kérdése. Igen, emlékszem már. Pár nap után észrevettem egy nagy doboz kulcstartókat tartalmazó dobozt. Mindenféle aranyos kis figurák voltak benne. Kérdeztem, hogy ez miért van itt.

Mondta, hogy aki véleményt ír a kávéházról, az választhat egyet a dobozból, vagy egyszeri alkalommal kérhet 5% kedvezményt.

Mondtam neki, hogy én amúgy is írtam volna róla értékelést, de akkor ezt megcsinálom most. És nincsen szükségem sem az 5%-ra, sem a kulcstartóra. De eltalálta azt a gondolatot, ami miatt egy picit én is gondolkodtam a kulcstartó elfogadásán. Azt kérdezte, miért nem viszek el egyet? Biztosan találok majd egy kisgyereket, aki örülne neki.

Mennyire igaza lett!

Ő is tudta, hogy mikor megyek el. De az utolsó napomon valamiért nem találkoztunk. Viszont másnap írt egy üzenetet. Megköszönte, hogy annyi időt töltöttem nála és elmondta, mennyire örül, hogy megismertük egymást.

Az eltelt pár napban is váltottunk pár üzenetet. Annyira tiszteletre méltó, ahogy az itteni emberek kezelik egymást. Tegnap megírtam neki, hogy az eddig látott országok közül Vietnámot tartom a legcsodálatosabbnak. Azt válaszolta, hogy ez nagyon nagy megtiszteltetés neki és az országának is…

Mind a két helyet a “viszlát legközelebb!” könnyedségével hagytam el. De az emléküket szeretettel fogom őrizni, ebben biztos vagyok.

Egy szem napraforgó

Mivel ehhez a történethez tartozik, zárásként itt mesélem el a napraforgó magom történetét.

Pár napja Ninh Binh csodái között élek.

Második este voltunk a város főterén, helyi táncos csoportok előadását néztük meg a helyiek körében.

Egyszer csak elénk állt egy angyal arcú szépséges kislány. Szó nélkül, kicsit félszegen adott a kezünkbe egy-egy szem pörkölt napraforgó magot, meg egy szelet csipszet.

Annyira meghatott ez a kedvesség és gyereki elegancia, hogy azonnal eszembe jutott a kulcstartó. Nagyon bántam, hogy nincs nálam.

Egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez egy tökéletes pillanat volt. 4,6 másodpercig kellett csak gondolkodnom azon, hogy mit akarok tenni.

Gyorsan visszamentem a szállásra, ez szerencsére csak 600 méterre van a főtértől. Beloholtam a szobába, ahol 10 ágy van. Megküzdöttem a “hogyan nyissak ki egy számzáras lakatot szemüveg nélkül” démonjával és loholtam vissza a főtérre.

Annyira boldog voltam, hogy ez így sikerült!

Pont az előadás vége után értem vissza, már mindenki elindult hazafelé. De a távozók között megláttam a kislányt. Meghajoltam előtte, mutattam neki egy wait és odaadtam neki a kulcstartót.

Az a hihetetlen mosoly is velem lesz mindig, ahogy megörült annak, hogy tőlem kapott valamit. Elment. De fél perc múlva visszajött és adott még egy-egy szelet csipszet.

2 szelet csipsz és egy szem napraforgó mag…

A napraforgó mag számomra nagyon erős szimbólum.

A mag, amit elvetünk…

Ő adta nekem ezt jelképet.

Elültetett bennem egy újabb gondolatot az életről.

És nagyon szeretném azt hinni, hogy én is el tudtam benne ültetni egy kis magot arról, amit már talán tud:

Nagyon jó kedvesnek lennünk egymással. Szavak nélkül. Ehhez elég egy kis csipsz.

Köszönöm kicsi lány, hogy kedves ember vagy!

The post 279. | A kávéházakról first appeared on Digital Nomad Blog.

Az átélt kalandok, élmények és viszontagságok egyszer csak tapasztalatként összeállva léteznek tovább.

Ezek a tapasztalatok úgy gondolom, a digitális nomád életforma elengedhetetlen kellékei.

Vagy velejárói?

Mindegy is. Nem akarok elveszni a részletekben.

Tapasztaltabbnak érzem magam, erről gondoltam egy kicsit írni, ezzel együtt pedig – az időnként aktuális – kicsi visszatekintést is elkészítem.

9 hónap

266 nap. 1 hét múlva 9 hónap. Háromnegyed év.

Ennyi ideje indultam el Délkelet-Ázsiába.

A koszon kívül más is ragadt rám.

Ez az idő elég volt ahhoz, hogy a kezdeti – tapasztalatlanságból adódó – állapotból egy másfajta működésbe kerüljek át.

Ez az idő elég volt arra, hogy ha egy-egy társaságban már nem én vagyok a junior. A kilenc hónapnak már az utazók között is súlya van. Előfordul, hogy nem csak hallgatok az utazással kapcsolatban, hanem konkrét élmények alapján én mondok másnak új információt.

Ahogy visszagondolok erre a pár hónapra, úgy rémlik, hogy egyszer sem éreztem magam elveszettnek. Mégis megváltozott bennem valami, csak nehezen találom a megfelelő kifejezéseket. Arra, hogy mi és hogyan.

Ezt még ezeknek a szavaknak az írása közben sem tudom, de biztos vagyok benne, hogy megtalálom. Ha ez a bejegyzés megjelenik, akkor megtaláltam. Ha nem találom meg, ezt csak én fogom olvasni.

Elkezdem az egyes utazási területeket számba venni, hátha az egyes területek változásai végül megmutatják a megfelelő gondolatot.

Az országok

Thaiföld, Indonézia, Thaiföld, Laosz és Vietnám.

4 ország, 5 határátlépés.

Amikor Thaiföldre érkeztem, csak elképzeléseim voltak Délkelet-Ázsiáról. Olvastam, videókat néztem meg, jótanács listákat elemeztem. És természetesen ott voltak a megelőző évtizedekben hozzám eljutó elképzelések.

De minden ismeret csak egy-egy elképzelés volt. A valóságban csak Koh Samui repülőteréről kilépve kezdtem el megismerni ezt a földrészt. Voltam ugyan előtte Bangkokban, de ott csak egy nemzetközi, majd egy belföldi repülőteret láttam. Ázsia, de mégsem. Egy semleges, mindenhol ugyanolyan terület.

Emlékszem az első napokra. Amikor megfogalmaztam – csendben és hangosan is -, hogy ha kinézek a szállásom ablakán, igazából nem tudnám megmondani, hogy egy magyarországi szobában vagyok, vagy egy thaiföldiben.

Az utcákat (ja, a legtöbb esetben nincsenek is utcák) járva jó volt felfedezni, hogy mennyi minden hasonló, és mik a különbségek.

A fű olyan (vagy nagyon hasonló), mint Európában. A bitumen, a beton sem különbözik. Vannak pálmafák és egzotikus növények, de a hasonlóság nem mindig és nem mindenhol jelenik meg túl élesen.

Az eldobott szemét olyan, mint bárhol. Az útszéli por sem más. Ugyanúgy villanyoszlopok vannak az út mellett. A közlekedési táblák 95%-ban ugyanazok. A boltok elrendezése sem más, mint bárhol máshol.

Nem keresek több hasonlóságot, inkább azt mondom, hogy nagyon sok aspektusában nincs különbség Ázsia és Európa között.

Zárójeles megjegyzés: Éppen eddig értem az írásban, mikor olyan történt velem, ami még soha. Miközben olyat tettem, amit még soha. Történetesen éppen a tengerparton üldögéltem egy napozó székben. Tenger, hullámok, homok. Csak a napfény hiányzott, mert már este volt.

Még soha nem írtam a tengerparton üldögélve. Napok óta a teljes napokat kávéházakban üldögélve töltöttem, úgy éreztem, jó lesz megpihenni a parton. Aztán annyira ellazultam, hogy elővettem a laptopomat és elkezdtem írni.

15 perc múlva megállt mellettem egy srác, és azt mondta – 19:40-kor -, hogy 50.000-be kerül itt ülnöm. Nem kérdeztem meg tőle, hogy ez most egy komoly dolog, vagy csak egy lehúzós próbálkozás. Mondtam neki, hogy ebben az esetben távozom.

Így esett meg, hogy egy soha ki nem próbált tevékenység közben egy soha nem rendelt élmény érkezett meg hozzám.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: Ott vannak aztán a különbségek.

A boltokban más áruk is vannak, illetve, ami nem más, az mondjuk más márka alatt működik. Másfajta zöldségek és gyümölcsök is várnak a polcokon. Más a sör. Más a kenyér.

Az utcákon több a kutya. Más a közlekedés. A házak néha nagyon más formájúak. Más elrendezésűek

Zárójeles megjegyzés: Ez egy ilyen este. Az előző zárójeles résztől úgy érzem nem jutottam messze. Az írásban sem. Távolságban sem, mert a tengerpart kb. 800 méterre van innen. De közben hazajöttem a hostelbe. Vettem magamnak két doboz sört, hogy majd itt a kerthelyiségben békésen üldögélve írok tovább.

20:05-kor elkezdődött a karaoke este. Igazából most írás mellett csak egy nevet emlegetek sűrűn. Jézus Krisztus!

Az estét nyitó kislány olyan kurva rosszul énekel, hogy minden – ítélet nélkül – csak arra tudok gondolni, hogy ha a többiek is ilyenek lesznek, és a hangerő sem csökken, akkor a) kiég az agyam, b) felmegyek a szobámba és az ágyamban üldögélve írok.

Most iszom egy kis sört, hogy kiderüljön, mekkora veszélyben van az agyam. Innen folytatom tovább. Valamikor és valahol. (Elkezdődött a második dal. Két fiatal lány próbálkozik. Jézus Krisztus továbbra is a leggyakrabban használt kifejezésem ezen az estén. Viszont határozottan érzem, hogy pusztul az agyam. Ebből egy újabb távozás lesz. Azt hiszem, akkor sem maradnék, ha nekem fizetnének 50.000-et. LOL.)

Na, jó! Nem megyek sehová. Kikapcsolom az érzékszerveim közül a hallást. Ha hallok valami jót, legfeljebb majd… Fuck, a harmadik kislány jó. Tud énekelni! Ráadásul jól. Nagyon jól!

Remélem, nem lesz miért újra visszatérnem az íráshoz. Úgy értem, jó lesz, ha ma már semmi nem történik.

No, még egyszer nekiugorva, úgy téve, mintha mi sem történt volna.

Vannak különbségek is Thaiföld és – mondjuk – Magyarország között. De közel sincs arról szó, hogy az azonosságok miatt egyformák lennének, mint ahogy a különbözőségek sem azt jelentik, hogy minden felfoghatatlanul más.

Ez volt Thaiföld. Balin is voltak új dolgok, de Thaiföldhöz képest már sokkal simulékonyabb váltás volt.

Természetes módon – ezt akkor írtam is – Thaiföldre ismerősként tértem vissza.

Aztán jött Laosz. Itt már határozottabban és sokkal karakteresebben, gyorsabban ismertem fel a különbségeket. A hasonlóságok ebben az esetben azt jelentették, hogy nagyon-nagyon sok minden pontosan az volt, ami Thaiföldön.

És bár Vietnámban még csak két hete vagyok itt, az ismerős dolgok ismerőssége már nagyon természetesen vesz körül, és szinte pillanatok alatt jött meg az, hogy miben más ez az ország.

Összegezve ezt a részt az gondolom, hogy a kardinális különbségeken voltam túl az elején, az apróbb – bár egyáltalán nem jelentéktelen – különbségek meg sokkal feltűnőbbek számomra.

Lehet, hogy nem is bennem történt változás, hanem egyszerűen lett egy referenciapontom. Az első országban minden egyetlen nagy első benyomás volt. Most már az új élményeket automatikusan összevetem a korábbiakkal. Nem kisebb a kíváncsiság, csak rendezettebben érkeznek meg hozzám a benyomások.

Más aspektusok

A helyi emberekkel akartam folytatni.

Azt hiszem, szükségtelen.

Akartam még írni az utazásról. A szállásokról. Az étkezésről. A munkahelyeimről. Az asztalokról és a székekről. A más utazókkal való találkozásaimról.

De az előző bekezdés végére rájöttem, hogy megtaláltam a magyarázatot arra, hogy miért vagyok tapasztaltabb. Valószínűnek tartom, hogy a többi terület mélyére ásva is ez lenne az a magyarázat, amivel elégedett tudnék lenni.

A referencia pontok megszerzése és a benyomások másként értelmezése mintha megteremtette volna a saját belső „Ázsia-operációs rendszeremet”.

Azért voltam gondban ennek az írásnak az elején, mert voltak bizonyos kifejezések, amik használatával könnyebb lett volna fogalmaznom.

“Kulturális becsapódás.” “Kevesebb energiát visz el.” “Újratanulás és annak nehézségei.” “Kapaszkodó nélkül.” “Megérkezés dinamikája.” “Finomhangolás.” “Összeraknom magam.”

Ezek a gondolatok jelentek meg bennem, de azonnal el kellett vetnem őket, mert nem tudtam azonosulni velük.

Ennek a bejegyzésnek az elején írtam: Ahogy visszagondolok erre a pár hónapra, úgy rémlik, hogy egyszer sem éreztem magam elveszettnek. Mégis megváltozott bennem valami, csak nehezen találom a megfelelő kifejezéseket. Arra, hogy mi és hogyan.

Élveztem magam megfejteni ma este. A szörnyű karaoke ellenére!

The post 271. | Tapasztaltabb lettem first appeared on Digital Nomad Blog.

Összegzés

Néha be kell járnom olyan utakat, amik végül eredménytelennek tűnnek, csak azért, hogy rajtuk keresztül valahová eljussak. Ezt a gondolatot az életem bármilyen területére be tudnám illeszteni. Most a munkakeresés a soros.

Ez a 200. sorszámú bejegyzésem. Valójában a 201. írás, de nem akarok elveszni a számok világában. Menjünk egy másik világba!

Ez a szám kívánja, hogy valami komolyat írjak.

Védhetném magam rögtön azzal, hogy természetesen csak komoly dolgokról írok, de azt hiszem, még én is kinevetném magam.

Ez az írás kimondottan közel áll ahhoz, ami ennek a blognak az eredeti célja volt. Talán tud segíteni más, magát digitális nomáddá küzdeni akaró sorstársamnak.

Munkakeresés az online világban

Főleg azért döntöttem úgy, hogy az helyfüggetlen munkakereséssel kapcsolatos tapasztalataimat megosztom, mert ez a terület tele van elkerülhető csapdákkal. Ezek a csapdák főleg az előre fizetéses rendszerek által kínált ígéretekben testesülnek meg.

Mert ígéret és jól hangzó reklám majdnem minden rendszer mögött van.

Át kellett magam rágnom néhány rendszeren, hogy végül megérkezzem valahová. Először még nem tudtam, de ezek a rendszerek nem csak munkát nem adtak, hanem rákényszerítettek, hogy végre megfogalmazzam, ki is vagyok szakmailag.

De nem itt kezdem.

LinkedIn

A szakmai Facebook.

Aki nincs jelen, az nem is létezik.

Ilyen és hasonló mondatok mentén állítgattam én is a élére a karaktereket ezen az oldalon. Csináltam a lehetőségeimhez képest profi(nak tűnő) borítóképet, előkerestem a legüzletiesebb profilképemet.

Feltöltöttem az teljesen aktuális önéletrajzomat (lásd, “Az önéletrajzomról és annak használhatatlanságáról”) minden tapasztalatomat aranyköpéssé változtattam és vártam, hogy kopogtassanak a munkaadók. Nyilván mindenki velem akar majd dolgozni.

Volt is pár megkeresésem. Az első rögtön a LinkedIn-től jött. Tudniillik, ha előfizetek a profi Premium rendszerre (kb. 200.000 HUF, 600 USD) évente, akkor sokkal nagyobbak lesznek az esélyeim. Ez az ajánlat heti rendszerességgel előkerül.

Aztán kerestek páran, mert látták az önéletrajzomat és minden annyira profi benne, de ők azért segítenének még profibbá tenni. Ezt a lehetőséget már korábban elvetettem, most sem volt nehéz nemet mondani.

Kerestek aztán hálózat építők, hogy mindenféle komoly sikereket kínáló értékesítési hálózatba pont engem képzelnek el.

Szóval, rá kellett jönnöm, hogy minden igyekezetem és tapasztalatom ellenére a kutya sem kíváncsi rám.

Természetesen beállítottam állás figyelő emaileket, így minden nap több tucatnyi olyan lehetőséget látok az inboxomban, amikkel nem tudok mit kezdeni. De erről még írok kicsit később.

Munka kínáló rendszerek általában

Minden rendszer ingyenes. Mármint ingyenesnek ígéri magát.

Ja! Bocs! Általában nem az.

De hát, ki várja el, hogy egy ilyen komoly rendszert bárki ingyen működtessen. Valakinek fizetni kell ezért, és nyilvánvaló, hogy ebből a fizetésből a szerencsétlen munkakereső is ki kell vegye a részét.

Az ilyen fajta rendszerek komoly kockázatot jelentenek minden leendő digitális nomád számára!

Ahhoz, hogy úgy érezd, mindent megteszel azért, hogy álláshoz juss, ezeket a rendszereket komolyan kell venni. A szakmai profil kitöltése már egy idő befektetés egy ilyen rendszer esetében.

Nyilván meg kell mutatnom magamat, méghozzá komolyan. Profilkép. Az önéletrajz feltöltése sokszor macerás, mert szinte soronként kell minden adatot feltölteni. Iskolák, munkahelyek, -tól -ig dátumokkal, a bugyuta dátumválasztókkal, a magyar egyetemeket nem ismerő kötelező választómezőkkel.

Aztán jön a betölteni kívánt munkakör megnevezése, ami még magyarul is egy fantáziavilág belépője, nemhogy a mindenféle rendszerek kitalálói által megálmodott terminusokban.

Az csak hab a tortán, hogy sok rendszerben a munkakörök számát limitáltják. Mondjuk 5 darabban. Azaz, válassz elég gondosan, mert ezen múlnak majd a találatok. Ha 30 éve facility managerként dolgozol, akkor nincs probléma, mert ezt az egyet kell beírni. De ha történetesen dolgoztál már vagy 20 féle munkakörben 30 év alatt, akkor kapd össze magad és hozz felelősségteljes döntést.

Szóval, mondjuk egy átlag munkakereső rendszer regisztrációjával eltölthetsz órákat is. Aztán jöhet a keresés. Mert ez a keresés is egy csapda.

Több rendszerben ingyen és boldogan kereshetsz. Aztán mikor az álmaid munkáját megtaláltad és megpályáznád, kiderül, hogy a pályázáshoz már regisztrálni kell.

Ugorj vissza a start mezőre és ne akard megúszni ezt a munkát!

UpWork

Ez egy projekt munkákat kínáló oldal.

Az ehhez hasonló oldalak már a látókörömbe kerültek kb. 10 hónappal ezelőtt, de még nem fektettem bele komoly munkát, hogy itt keressek. Kipróbáltam tehát ezt a rendszert.

Rengeteg olyan apró munkát kínál, amit fél kézzel tudok megoldani. Munkadíjakat mutat transzparensen, elvárásoknak megfelelő leírásokat.

Nosza. A tavalyi regisztrációt csak kicsit kell megolajozni és milliomos leszek.

Az első munka megpályázásánal majd kiderül, hogy nem kell érte fizetni. Csak a rendelkezésre álló úgynevezett konnektekből von le a rendszer minden leadott ajánlkozásom után. A konnektből a regisztrációkor 100-at kapok, egy munka megpályázása 10-20 konnekt. 5 jelentkezés után elfogynak a konnektek, de sebaj, pár USD-ért vehetek még magamnak.

De a rendszer ingyenes, mert nem pénzzel fizetek, hanem konnektel. Ha a konnekt helyére behelyettesítjük a krumpli szót, akkor is csak az lesz, hogy a krumplit meg kell venni.

Lendüljünk túl ezen a pitiáner hozz álláson és vegyünk pár konnektet, meg a rendszerben váljunk előfizetővé, mert akkor azért csak több lehetőségünk lesz. Mire kettőt pislantottam, már elköltöttem ebben a rendszerben 20.000 HUF-ot (60 USD). Nem baj, jó befektetés, hiszen hamarosan meglesz az arany tojást tojó munka.

Gyorsan jelentkeztem kb. 20 munkára és vártam, hogy a szokásos email jelző pittyenés helyett a kassza csilingelő hangjával érkezzen meg a következő email.

Két nap elteltével még mindig csak azt nézegettem, hogy az állás jelentkezéseimet meg sem nyitotta az, akinek elküldtem.

Ekkor kell a rendszer mélyére nézni.

Ez ugyanis egy értékeléses rendszer. A munkaadót értékeli a munkavállaló, és fordítva. Minden munkára több tucat jelentkező van.

Az értékelés nélküli jelentkezőket – mint én – a rendszer a jelentkező lista aljára teszi. A munkát kínáló megnézi a lista tetején lévőket, az első 3-ból választ és készen is vagyunk. Természetesen senki nem várja el egy 100 USD-s munkát kínáló embertől, hogy 70 jelentkező adatait, ajánlatát megnézze.

Mert, amikor jelentkezel a munkára, tulajdonképpen ajánlatot teszel. (És fogyasztod a konnektjeid számát.) Tehát, ha mondjuk még szakmailag megfelelő is az ajánlatod, de valaki – mondjuk egy szegényebb régióból – fele áron is elvégezné a munkát, akkor nem sok esélyed van arra, hogy téged válasszanak ki.

Összességében tehát nem csak a több értékeléssel rendelkező pályázókkal, hanem a jelentősen olcsóbban dolgozókkal is versenyezni kell.

Erre találta ki a rendszer, hogy a jelentkezésedet még meg tudod túrbozni azzal, ha külön konnekteket ajánlasz fel azért, hogy a lista elejére kerülj. A mértékét ennek persze nem lehet tudni, azaz, ha találsz egy jó munkát, akkor a 17 konnekt mellé még BID-elj be 100-at, hogy talán te legyél az első.

Közben meg reménykedj, hogy a kollégád nem 200-al ment a lista elejére.

Nem viccelek, hogy amikor beélesítettem ezt a rendszert, előttem pár konnetet, majd másnap felébredtem, akkor 200 levél várt az inboxomban. Mind kitűnő ajánlattal.

Pár napot még szórakoztam ezzel a rendszerrel.

Közben a leveleket átirányottam a bejövő postafiókból egy speciális mappába. Ebben a mappában most, két héttel a regisztráció után 1.673 darab olvasatlan állás ajánlat várja, hogy
soha ne olvassam el őket.

Ez a rendszer egyszerűen nem működik. Hiába van 30+ év szakmai tapasztalatom, taknyos, lista aljára kerülő kezdő vagyok a rendszer szempontjából. Elkölthetek bármennyi pénzt arra, hogy pályázzak, úgy gondolom, hogy ebben és az ilyen jellegű rendszerekben nem rúgok labdába.

Az egyik kedvencem – AI Apply

A helyzet ezek után mókásan alakult tovább. Ahogy pár nap alatt kezdtem felismerni, hogy ezzel a rendszerrel nem fogok előbbre jutni, máris megjelent a hírfolyamomban egy hirdetés.

Jó volt visszaigazolást kapni egy reklámból, hogy jó a megérzésem és az UpWork használhatatlan, ahogy a képen is látható, az AI által generált hamis állásajánlatok teszik lehetetlenné a normális működését.

Szerencsére a reklám adta a megoldást. Próbáljam meg az ó rendszerükben és nem fogok csalódni. Talán a reklám szimmetriája (csak a páros mondatok végén van pont) erősítette meg a bizalmamat, de adtam ennek a rendszernek is egy esélyt.

Ők azt ígérték, hogy a regisztráció után annyira AI vezérelt a rendszer, hogy nekem csak a leszervezett interjúkra kell készülnöm, semmi más dolgom nem lesz.

Ez annyira jól hangzott, hogy nem sokat vártam azzal a regisztrációval.

Kezd el ingyen! – innen indulunk. Az első kérdés a stressz faktorra vonatkozott a bejelentkezés alatt, a lényege kb. az volt, hogy mennyire sürgős a munka megtalálása, a skála a tök laza vagyoktól a munkát nekem, de rögtönig mutatott.

A következő képernyőn egy motivációs tanács nyugtatott meg, hogy nem tartozom a világ söpredékéhez csak azért, mert nincs munkám.

Aztán megadhattam a munkakörök megnevezését, amit szeretnék megpályázni. Maximum ötöt lehet beírni, és a kiválasztásban annyiban segít az AI, hogy a beírt titulust kijavítja ipari sztenderdre.

Jön a tapasztalati szint kiválasztása.

Ez a pár adat már elég volt arra, hogy máris jöjjön a biztatás: ”Gazdag szakmai hátterednek köszönhetően jó esélyed van a legmagasabb szintű lehetőségek eléréséhez.”

Valamit nagyon tud ez AI-hogy ennyiből máris levonja ezt a következtetést. Ha pedig ez nem következtetés, akkor már most bajban vagyok ezzel a rendszerrel.

Máris jön az elvárt éves fizetés szintje. Számomra már az is figyelmeztető jel, hogy a fizetés választó csúszka előzékenyen az éves 40 mFt-ra (120.000 USD) van csavarva.

A biztonság kedvéért csökkentettem a számot, hogy a realitások talaján essek pofára.

Még meg kell adni az iparágat, a foglalkoztatás típusát és azt, hogy mikortól vagyok munkaképes állapotban, plusz hogy hajlandó vagyok -e a munka miatt költözni.

És már elemzi is a rengeteg sok adatot, amit megadtam. Az elemzés után még demográfiai kérdések is jönnek, a munkavállalás szempontjából biztos fontos, hogy nem bináris vagy heteró módon definiálom magamat.

Aztán máris ott vagyunk, hogy adhatom meg a kártya adataimat. Az ilyen ajánlatok összes szokásos kellékével: Ez most csökkentett ajánlat, de csak 10 percig elérhető és már ketyeg is az óra. Az alap csomagot csak a looserek választják, a középső a mindenki által pörgetett.

Teljesen mindegy, az egész csak egy nagy bla-bla-bla.

A legtöbb ilyen rendszer úgy akar pénzt kérni, hogy még azt sem tudom, miért is fizetek pontosan.

Sok sikert mindenkinek ezekkel a rendszerekkel, de azért csak óvatosan!

Szakmai identitás

Ha másban nem is, de abban segítettek ezek a rendszerek, hogy arra rávilágítottak, hogy a keresési módszerem nem volt megfelelő.

Az a kérdés, hogy mi a leendő munkaköröm megnevezése nehéz feladat elé állított, mert rájöttem, hogy nem tudom világosan megfogalmazni, vagy akár egyetlen jó titulussal definiálni.

Így lassan rá kellett jönnöm, hogy a személyiségbeli, spirituális öndefiniálási utam kiegészült a szakmai identitásom megfogalmazásának vágyával.

Ez a feladat nem rémített meg, s csak kicsit gondolkodtam el azon, hogy erre kívülről nyugodtan rá lehet villantani az életközepi válság zseblámpájának fényét. Én személy szerint nem érzem sem életközepinek, sem válságban lévőnek magamat, ezért most nem is fogok azonosulni ezzel a mindenki által jól ismert terminológiával.

Még egyszer utalok arra, hogy ez egy feladat. Az pedig sosem rettentett meg. Így az elmúlt héten túl is estem ezen.

Így most már sokkal pontosabban célzok az állás hirdetésekre, sőt olyan pozíciók is a látókörömbe kerültek, amikre eddig nem is gondoltam.

Összességében tehát nem bánom, hogy az állás kereső rendszerekkel eltöltöttem némi időt és energiát, hogy a saját kellemetlen tapasztalataim által eljutottam egy újabb felismerésig és feladatig. A lényeg, hogy a folyamat végére tisztábban látom azt, hogy ki vagyok én a helyfüggetlen munka világában.

The post 200. | Mi újság a helyfüggetlen munka világában II. first appeared on Digital Nomad Blog.

Így azt javaslom, hogy ha külföldi életet kívánsz élni, és még nem tetted ezt, te is gondolkodj el azon, hogy belevágsz -e, vagy előtte azért kipróbálod a dolgot!

Egy hét, ami nem nyaralás, hanem próbafutás

Én már többször leírtam, még többször említettem az elmúlt időszakban, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem nyaralni megyek a világ másik felére. Egyszerűen csak az élőhelyemet és a munkaterületemet teszem át egy olyan helyre, ahová az emberek inkább nyaralni járnak. Véleményem szerint ezt nagyon fontos tisztázni. Elsősorban magamnak, de értelem szerűen a környezetemnek is.

Többen kérdezték tőlem, hogy voltam -e már Thaiföldön, és nem tartanám -e jó ötletnek, hogy előtte elmenjek oda egy-két hétre, kipróbálni, hogy milyen ott az élet.

Én azért nem érzem fontosnak az életem teszt szerű áthelyezését máshová, mert nagyon jól ismerem magamat. Pontosan tudom, hogy bármi is jön majd szembe Thaiföldön, én élvezni fogom az ottlétemet. Tudom, hogy meleg lesz, párás a levegő, alapvetően olyan trópusi éghajlat, amit még soha nem tapasztaltam meg, de ennek ellenére nem nagyon tudom elképzelni, hogy a meleg miatt adnám fel az ottlétemet. Készültem a magányra, készültem az idegen nyelvek okozta elszigetelődésre stb. Mivel ott akarok lenni, ott fogom jól érezni magam. Ha pedig kiderül, hogy tévedtem, majd nem félek bevallani.

Ez viszont nem mindenkivel van így. Mindenki másképpen rugalmas, másképpen reziliens és mindenki más módon ragaszkodik ahhoz, amit szeretne elérni.

A más nézőpontok és más teherbíró képességek birtokában érdemes az alábbi kérdéseken elgondolkodni:

• Kipróbálod, vagy nem próbálod ki a nomád életet még az „igazi indulás” előtt?
• Tisztában vagy -e azzal, hogy a cél: nem kikapcsolódni, hanem életszerűen élni más közegben, munkával, mindennapi rutinnal?
• Hova mennél, milyen körülmények között (ország, város, szállás, időzítés)?

Vannak azonban olyan tényezői is a próba utazásnak, amit egy másik szemmel kell megnézni.

A nomád élet kulcsösszetevői

Azokra a dolgokra gondolok, amik nem csak abba a kérdéskörbe esnek, hogy én elviselem -e, szeretem -e, vagy adott esetben nem foglalkozom -e az adott dologgal. Vannak olyan tényezők, amiknek meg kell lennie, különben nem működik a nomád életmód. Természetesen itt is vannak olyan dolgok, ahol lehetek rugalmas.

Mire gondolok?

1) A munkavégzés útközben kérdései

• Mennyire van stabil internet?
• Mennyire lehet fókuszálni az adott környezetben?
• Mi működhet jól, mi az, ami zavarni fog?
• Coworking vagy kávézó vagy szálláson dolgozni

A stabil internet alapvető ebben a munkakörnyezetben. Nem lehetek digitális nomád digitális hálózat nélkül! Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok gyűjtését a Nomad Cruise alkalmával meg is kezdtem.

A fókuszáltság és a zavaró körülmények kérdése azt hiszem, egy többoldalú kérdés. Egyrészt ott van az a tapasztalat, amit az elmúlt években így-úgy megszokott és megtapasztalt home office nyújt majd mindannyiunk számára. Aki még nem tapasztalta meg azt, hogy mit jelent otthon dolgozni, annak nagyobb szüksége lehet egy külföldi próbaútra, hogy ebben gyakorlata legyen. Kezdje el!

Mi zavar, mi nem? Egy jó fejhallgató csodákat tesz abban, hogy kizárjuk a zavaró külvilági hangokat. Főleg, ha a kedvenc relaxációs zeneanyag is be van készítve valamelyik felületre. De ha például lőnek és robbantanak az utcán, akkor ez kevés lesz. Éppen ezért, ha lehet, én nem megyek majd háborús környezetbe dolgozni. Meg úgy általában sem, semmilyen indokkal…

Annak, aki esetleg még nem hallott róla:

A coworking egy olyan munkakörnyezet, ahol különböző háttérrel rendelkező, gyakran független szakemberek, vállalkozók vagy kis cégek közösen dolgoznak egy megosztott irodában. Ezek a terek rugalmas bérlési lehetőséget kínálnak, és elősegítik a közösségi kapcsolatokat, együttműködést. A coworking célja, hogy inspiráló, professzionális környezetet biztosítson, miközben támogatja a hálózatépítést és a tudásmegosztást. Különösen népszerű a digitális nomádok és a szabadúszók körében.

A kávézóban dolgozást úgy kell elképzelni, hogy beülsz valahová, veszel valamit, hogy adj is, ne csak kapj és pár órát ott dolgozol. Vannak olyan helyek, amik kifejezetten szeretik, ha digitális nomádként ott ülsz náluk, de találkoztam már olyan hellyel is, ahol már csúnyán néztek rám, ha egy órát ültem az asztalnál. Nincs annál kellemetlenebb, mikor elkezdik a tudtomra adni, hogy ideje mennem. Léteznek alkalmazások, ahol információt kaphatsz arról, hogy az adott városban hol vannak a téged szerető helyek. Ilyen adatbázis például a nomads.com.

Az otthon dolgozásnak is megvan a szépsége. Én nagyon szeretek otthon, magányban dolgozni. Valószínűnek tartom, hogy kezdetben otthon dolgozom majd. Főleg, ha az oltóközpontban beígért hasmenés beköszön. Akkor majd a WC elé húzom az asztalom. A kezdeti időszak után kávézót keresek majd, ami lehet akár egy bár is. És, ha már ezen is túl vagyok, megnézem a coworking lehetőségét, de kezdetben biztosan nem ez hív majd.

2) Napi rutin és időbeosztás

• Mikor kelsz, mikor dolgozol, hogyan alakul a napod?
• Mi hiányzik a megszokott környezetedből?
• Mi jobb itt, mint otthon?

Ha nem rendelkezel rutinnal ezekben a kérdésekben, akkor biztosan több kihívást rejt magában számodra ez az életmód. Ha eddig csak munkavállalóként dolgoztál, akkor hozzá vagy szokva, hogy mikor kell kelni, mikor érsz haza, van egy kereted. A vállalkozói élet első időszakában – véleményem szerint – mindenki megküzd azzal, hogy más keretek miatt kell felkelnie, de fel kell kelnie reggel. Vagy éppen nem kel fel, de akkor tudja, hogy délután dolgozik tovább.

A keret kérdése kicsit hasonlít arra a kérdésre, hogy a Covid időszakban otthon töltött időben az ember felöltözött “rendesen” az otthoni munkavégzéshez, vagy pizsamában töltötte otthon a napjait. Keret mindig kell!

Én például otthon alsónadrágban dolgozom, mert ezt szeretem. Feltételezem, hogy Thaiföldön is hasonló lesz, kimondottan a hőmérséklet miatt. A kávéházba menet majd felöltözöm. A coworking irodát majd megvizsgálom, hogyan használják a többiek. Hátha egyben közös szaunaként is üzemel.

A magam részéről úgy képzelem, hogy nem fog hiányozni semmi az itthoni környezetemből, erről a “Minimalista életet élek” című bejegyzésemben írtak alapján gondolkodom így. A “mi jobb bárhol máshol” kérdésről is sokat elmélkedtem. Mivel a döntésem egyik alapja pont ebbe a kérdéskörbe esik, nem számítok arra, hogy csalódni fogok, bárhol is leszek. Mindenhol lesznek jobb és rosszabb dolgok is. Arról meg nem is akarok most beszélni, hogy nem a hely keresése az elsődleges célom.

3) Technikai felszerelés próbája

Ez is egy fontos kérdés. De, ehhez sem kell feltétlenül arra a helyre menni – főleg nem egy hétre -, ahol élni fogok. A Vasco fordítógépemet ki tudtam már próbálni. A Nomad Cruise idejére kapott ingyenes eSim nem működött. A hajón nem volt internet megoldásom, a hivatalos netre voltam utalva. Marseille-ben nem volt lehetőségem bedugni a konnektorba a laptopom. Vettem ugyan egy átalakítót, de otthon vettem észre, hogy rosszat.

Rengeteg kérdés van, ami felmerülhet a technikával kapcsolatban.

Tegnap például láttam egy videót, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy – többek között – ne vigyek powerbankot Thaiföldre, mert bajba kerülök a reptéren.

A puding próbája az evés. Én személy szerint – a már sokszor részletezett rugalmasságom miatt – nem tartom fontosnak, hogy minden penge módjára elő legyen készítve, majd megoldom a helyszínen. Ha neked ez nem komfortos, megint csak érdemes elgondolkodnod a próba utazáson.

Élet egy új helyen – a komforton túl

A komforttal kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel bennem:

• Hogyan boldogulsz a nyelvvel, kultúrával, közlekedéssel?
• Ételek, bevásárlás, főzés – mentóni vagy inkább kaotikus lesz?
• Kapcsolódás az emberekhez – vagy inkább magányos élmény lesz?

Aki szeret előre gondolkodni, gondoskodni a dolgokról, esetleg előre szorongani, az biztosan értékeli a fenti kérdéseket. Csupa kérdőjel, bizonytalan, megérzésekre alapuló válaszokkal.

A magam részéről ezek a kérdések sem tették indokolttá, hogy egy próba utazást megcsináljak.

A nyelvvel kapcsolatban megvan az a várakozásom, hogy az egyetlen probléma nélkül használt idegen nyelvemet, az angolt nem fogom tudni feltétel nélkül használni, de bízom a Vascóban. Az étkezés miatt nem aggódom, főleg, hogy “A gasztroforradalom kimaradt belőlem”. A kapcsolódás meg éppen aktuális mozgás a világomban, lásd a “Nomad Cruise összefoglaló” című bejegyzésemet.

A meglepetések – jók és rosszak

Amikor az új életérről gondolkodom, néha eszembe jut, hogy érdemes stratégiát kidolgozni a “meglepetések” kezelésére. Direkt nem elkerülést írok! Inkább a felkészülést arra, a valami nem jó, de egyébként gyakran előforduló dolog történik.

Mire gondolok?

• Mi az, amit nem vártál? Taníthat valamit?
• “Összeomlás-pillanat”? Hogyan kezeled majd? Mihez, kihez fordulsz?
• És a siker? Megbirkózol majd vele?

Még egyszer! Itt nem az elkerülés az előre gondolkodás lényege, hanem a kárenyhítés. Lehet itt környezeti túlterheltség, alvás ritmus felborulása, hasmenés, hirtelen fogyás, hízás. Depresszió, kiégés. Kirabolnak. Elvesztek valamit. Tönkremegy valami. Baleset ér.

Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb személy a negatív dolgok előre feltérképezésében, mert általában túlzott optimizmussal tekintek a jövőbe. Lehet, meg kell keresned egy igazán negatív beállítottságú, pesszimista embert, s vele kell agyalnod a lehetséges problémákon. Amikor megvannak a problémák, már csak végig kell gondolnod a lehetséges megoldásokat és készen is vagy.

Vagy, olvasd el a korábbi bejegyzéseimet és némelyikre már kész választ is találsz.

Felkészültem?

Próbaút nélkül is megvannak bennem a gondolatok, hogy tudjam: nem vagyok kész – de nem is kell tökéletesnek lennem, csak jelen lenni. Amire lehet, előre gondoltam, arra vagyok felkészülve, ami eddig eszembe jutott. Ezekből a dolgokból sincs minden tökéletesen kidolgozva, de engem ez nem tölt el szorongással. Végül, tisztában vagyok azzal, hogy olyan dolgok is lesznek az úton, amire nem gondoltam. Én barátságban vagyok ezekkel a gondolatokkal! Te mit gondolsz a saját utadról?

Záró gondolatként eszembe jutott egy érdekes emlék, még 16 éves korom tájáról. Akkoriben azt mondtam nagyapámnak, hogy majd akkor szeretnék gyereket vállalni, ha már tudom az összes választ a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekre. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nemhogy az összes választ nem fogom tudni a gyerekeim születése előtt, de még a kérdések többségét sem tudom megfogalmazni. Mire a tényleges gyerekvállalás elérkezett az életemben, m ár tudtam, hogy nem kérdéseket és válaszokat kell keresni, egyszerűen csak jelen kell lenni. Az utam közben majd megszületnek a megfelelő kérdések. És ha van hozzá tehetségem és szerencsém, akkor a megfelelő válaszokat is tudni fogom a megfelelő időben.

The post 106. | Próbautazás – kell, vagy nem kell? first appeared on Digital Nomad Blog.

Összefoglaló

Könnyű úgy választani a digitális nomád életet, hogy ebből eddig is csak a nomád hiányzott számomra.

A digitális nomád életmód választása mellett számomra nagyon fontos tényező az, hogy szeretem amit csinálok. Az, hogy tulajdonképpen az egész életem a számítógép mellett zajlott. Nem kell tehát egy új formát választanom most, mert a mindennapjaimat behálózza a digitális élet.

Elmesélem a kapcsolódásomat az informatikával.

Én és a számítógép

Én még a hőskorban születtem. Nem volt a mindennapok része sem a számítógép, sem a mobil telefon. Valamikor 1987 környékén járhattunk. A számítógép mint jelenség akkor kezdett beszivárogni az életünkben. Magyarországról beszélek. Mi akkor még a COCOM-lista országa voltunk. A COCOM-lista egy, a keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargó volt. A lista az embargót koordináló 1947-ben alapított bizottság, a Coordinating Committee for Multilateral Export Controls (Multilaterális Exportellenőrzési Koordinációs Bizottság) első két szavának rövidítéséből kapta nevét. Ha volt is számítógép korábban, Magyarország lakosságához csak ezekben az időkben kezdett eljutni. Volt, hogy csempészve tudta az ember megszerezni.

1987 táján kaptunk az öcsémmel egy Ász Basic nevű kártyajátékot. Ennek jelmondata “A programozás gyerekjáték – még felnőtteknek is” volt. Ez egy olyan kártyacsomag volt, ami a programozás alapjait tanította meg. Ha jól emlékszem, nem sokra mentem vele.

Ebben az időben tett fel egy kérdést nekem az apám. A mai napig emlékszem rá, hogy a kádban dolgoztam. 11 éves voltam. Mi mást csináltam volna. A vértesszőlősi Samu nevű előemberről szóló dolgozatomat írtam. Te is ilyesmiket csináltál a kádban, nyugtass meg kérlek! Apu bejött és megkérdezte, hogy mit szólnék, ha vennénk egy számítógépet. Nem nagyon értettem a fogalmat. Azt mondta, egy Commodore-re gondolt. Én csak a komondor kutya fajtát ismertem, így miután a beszélgetést befejeztük, igazából egy kutya vásárlására gondoltam.

Ehhez képest nemsokára a család tulajdona lett egy Commodore VIC 20-as számítógép. Egy fiatal sráctól vettük meg, együtt mentünk el érte. A fiú lenyűgöző programot mutatott, amit ő írt. Egy három dimenziós fánk forgott a képernyőn. Mutatta a programot. Varászlatos volt. Azonnal éreztem, hogy én is szeretnék programokat írni.

Az elhatározás maradt, megvalósítanom azonban nem sikerült. Akkor még nem tudtam, hogy képes vagyok autodidakta módon tanulni. Akkor még nem volt internet (atya ég!), segítség nélkül semmire nem jutottam a számítógéppel. Hiába jártam 13 évesen szakkörre, ahol tanították nekünk a Basic nyelvet, egyszerűen nem értettem. Nem is tulajdonítottam neki nagy jelentősséget.

Aztán 14 éves koromban apu hazahozott egy 286-os AT PC-t. Ez is a hőskor volt még, de ez a számítógép valahogy komolyabb volt. Olyan finomságok, mint winchester, meg egér még nem is voltak ebben a gépben. Egy Hercules monokróm monitor volt hozzá. Meg 2 db 3,5”-os floppy lemez. Az egyik lemezen az operációs rendszer (DOS) volt. Ezzel elindult a gép, utána ki lehetett venni ezt a lemezt. A másikon meg egy Quick Basic nevű fejlesztő rendszer.

Az igazi történet tulajdonképpen itt indult számomra. A számítógép komoly volt. Én magam is komoly ember voltam már, legalábbis azt gondoltam akkor magamról. A Basic viszont gyerekjáték. Persze ez nem igaz, ezt is csak én gondoltam akkor. Annak ellenére, hogy nem boldogultam vele, a kártya játék mégis csak egy játék volt, a helytelen következtetésem ebből pedig az lett, hogy akkor maga a program is játék.

Nekem komolyabb kellett!

Bementem tehát apu munkahelyére az informatikusokhoz és nekik szegeztem a kérdést, hogy tudnak -e adni nekem valami komoly dolgot, nem ezt a játékszert. Furcsán néztek rám, de rövid beszélgetés után adtak egy harmadik floppy-t, rajta a Borland Turbo Pascal-jával és bónuszként egy 600 oldalas Turbo Pascal egyetemi könyvet. Meg a “sok sikert!” tanácsot.

Azon a nyáron, 14 évesen megtanultam programozni a Turbo Pascalt. Az élet furcsa kis meglepetése volt az, hogy egy közgazdasági középiskolába jártam, ahol számítástechnikai programozó végzettséget szereztem. Az első évben kiderült, hogy a Turbo Pascalban fogunk programozást tanulni. Vagyis én úgy érkeztem meg erre a képzésre, hogy közel azonos tudásszintem volt az egyetemet frissen végzett tanárunkkal. Egy ideig sütkérezhettem abban az élményben, hogy az órákon párszor a jóváhagyásomat kérő pillantást kaptam a tanár úrtól.

Nagyon hamar elkezdtem komplett programokat írni, csak a saját szórakoztatásomra. Pár éven belül eljött a pillanat, mikor pénzt tudtam kérni azért, amit csinálok. Ez még a kilencvenes évek eleje volt.

Az évtized végére már elérhető volt az internet. Az első munkahelyemen ennek megfelelően megtalált a weblap készítés, emiatt mondhatom, hogy 25 év tapasztalatom van már a weblap készítésben. Szintén az első munkahelyemen talált meg a Visual Basic fejlesztés.

Azt meg majdnem kifelejtettem, hogy 1995 környékén ismerkedtem meg az Excel-lel. Úristen, majdnem 30 éve a barátom…

Mire észbe kaptam, már komplett másodállásom volt a mindenkori állandó munkáim mellett. Kiváló jövedelem kiegészítés volt, sokszor alvás helyett is dolgoztam. De mindig örömmel csináltam ezt a fajta munkát.

2002 áprilisa óta vezetek egy táblázatot, amiben minden magán munkám pontos időráfordítása megtalálható. Olyan ez, mint egy blokkoló óra: leülök dolgozni, és megnyomom a gombot. Ha felállok valamiért megint megnyomon. Másodpercre pontosan tudom, hogy mennyi időt töltöttem el számítógéppel végzett másodállásbeli munkáimmal. A táblázat most 25.000 sornál tart és 6.861 órányi munkát rögzített…

A digitális múltam összegzése

Az elmúlt 35 évben a számítógép a tanulásom, kikapcsolódásom, munkám, másodállásom. Hivatás szerűen bármit csináltam, csak digitálisan létezik. Talán 20 éve jutott először eszembe, hogy ha minden számítógépet kikapcsolnánk a világon, akkor nyoma sem maradna a szakmai munkámnak.

Emellett persze nagyon sok olyan dolgot tettem, ami megmaradhat. Falakat falaztam, kertet építettem, a lakásom és házam részeit építettem meg. Játszóvárat készítettem a gyerekeimnek. Fát ültettem. De ezek nem a szakmai munkám eredményei.

Mit szeretek még mindig ebben?

Annak ellenére, hogy ilyen sok éve nyomkodom a billentyűket, a mai napig szeretem ezt csinálni. A számítógép az a társam, akire mindig számíthatok.

Most is örömmel hallgatom, ahogy a billentyűzet kopog a kezem alatt. Élmény, hogy megszületnek az írásom sorai a monitoron.

Szeretem, hogy a számítógép segítségével rendet teremtek a saját káoszomban. Örömmel élem meg, hogy az én gépemen rend van. Magabiztosságot ad, hogy olyan módszerekkel dolgozom, ami az uralkodás illúzióját tartja fent bennem. Ezt a világot a saját kereteim között a magaménak érzem. Ez egy olyan tudás, amit át tudok adni másnak.

Szeretem azt, hogy a nap végére nincs a mailboxomban tíznél több levél. Szeretem azt, hogy Windows asztalomon nincs egynél több ikon. Szeretem a feladat lista programomat tölteni és fogyasztani. Élvezem, hogy minden dolgom a Google naptáramban van. Jó érzés, hogy tudom, hogy milyen email címeim vannak és melyiket mire használom. A jelszó kezelő programba olyan érzésekkel nézek bele, mintha Ali Baba barlangjába lépnék. Megelégedéssel használom az évek alatt kiválasztott programjaimat. Egyik használata sem kötelesség. Egyszerűen csak segítik az életemet.

Szeretem azt, hogy a kreatív élményeket meg tudom élni ennek az eszköznek a segítségével. Számomra öröm egy jól sikerült Excel tábla létrehozása. Akár magamnak készítem, akár másnak. Nagyon sok hálás tekintettel találkoztam már egy-egy megoldás átadása, vagy éppen a felhasználó szeme előtt való elkészítése után.

Minden weblap, amit készítettem öröm volt a végén. Száznál is többet készítettem már, és még biztosan vár rám pár.

Ha kikacsolódásra vágyom, a gépem mellé ülök le. Feltéve, ha otthon vagyok, mert úgy alakítottam az életemet, hogy ne legyek kocka. Sokat járom a természetet, biciklizem, utazok. Sokat vagyok társaságban. De ha nem ezeket csinálom, bármikor le tudok ülni a gépem elé.

Tervezésnél, tanulásnál ehhez az eszközhöz fordulok. Jó sok éve a Google teszi könnyűvé a mindennapjainkat. Egy kis ideje meg az AI turbózza fel a mindennapokat. Minden változást örömmel fogadok.

Így könnyű digitális nomáddá válni

Amikor azt mondtam, hogy az elmúlt életem minden eddigi eseménye arra felé terelt, hogy egy teljes életmód váltást meg tudjak tenni az olyan tények is a fejemben vannak, amiről most írtam.

Én az eddigi digitális életemet tulajdonképpen most csak a nomád jelzővel egészítem ki. Azt szeretném továbbra is csinálni, amit eddig is. Egyszerűen csak utazni is szeretnék munkavégzés közben.

A digitális világ nem mindenkinek való. Sok olyan emberrel találkoztam már, aki antitalentumnak vallja magát az informatikával kapcsolatban és igazat is kell adnom neki. Sok olyat láttam, aki azt gondolja, hogy felkészülten kezeli a gépet, pedig dehogy. És természetesen sok profit is látok magam körül. Mindenki másképpen csinálja. Éppen ezért a digitális életmód nem is mindenkinek lehet megfelelő.

The post 32. | Szeretem, amit csinálok first appeared on Digital Nomad Blog.

Decemberben már magyar Digitális Állampolgár lettem, itt az ideje, hogy a paletta bővüljön. Úgy érzem egy új életre való felkészülés a gyűjtögetésről szál, jusson csak eszembe a sok bankszámla, amivel már rendelkezem.

A mai nap egyik feladata az volt, hogy pontosan utána nézzek, hogy hogyan lehetek egy másik ország állampolgára. Előtte azonban érdemesnek tartottam azt tisztázni, hogy pontosan milyen előnyökkel is jár ez.

Mire jó az észt digitális állampolgárság?

Az észt digitális állampolgárságot a digitális nomádok különösen kedvelik a következő okok miatt:

1. Vállalkozásalapítás egyszerűsége

• Az e-residency (digitális állampolgárság) lehetővé teszi, hogy gyorsan és egyszerűen alapíts vállalkozást online, még akkor is, ha nem vagy az országban.
• Az észt vállalkozási környezet kedvező, átlátható és modern technológiai megoldásokra épül.
• Az adózás átlátható és kedvező, különösen a visszaforgatott nyereségre vonatkozóan (a vissza nem osztott nyereség adómentes).

2. 100%-ban digitális ügyintézés

• Az észt digitális állampolgársággal az összes cégadminisztrációs folyamat (pl. adózás, számlázás, ügyintézés) teljesen online elvégezhető, ami ideális a digitális nomádoknak, akik állandóan úton vannak.
• Nem kell fizikailag jelen lenned Észtországban sem a cégalapításhoz, sem a napi ügyintézéshez.

3. Nemzetközi üzleti lehetőségek

• Az észt vállalkozás teljesen jogszerűen működik az Európai Unióban, így hozzáférést biztosít az EU egységes piacához.
• Ez vonzó lehet azoknak a digitális nomádoknak, akik globális ügyfélkörrel rendelkeznek.

4. Számlavezetés és banki ügyintézés

• Az e-residency segítségével digitálisan nyithatsz üzleti bankszámlát, vagy használhatod az észt fintech szolgáltatásokat (pl. Wise, Revolut), amelyek megkönnyítik a nemzetközi tranzakciókat.

5. Adóelőnyök

• Az észt adórendszer egyszerű: a nyereséget csak akkor kell megadóztatni, ha azt kiveszed a cégből. Ez kedvező azoknak, akik újra befektetnék a bevételeiket.

6. Hozzáférés a modern digitális infrastruktúrához

• Észtország az egyik legfejlettebb digitális ország: gyors internet, e-aláírás, e-kormányzati szolgáltatások, amelyek kényelmessé és hatékonnyá teszik az életet és az üzletet.

7. Rugalmas életmód támogatása

• A digitális nomádok számára fontos, hogy függetlenek legyenek egy adott helyszíntől. Az észt digitális állampolgárság megadja a lehetőséget arra, hogy bárhonnan, ahol van internet, működtessék vállalkozásukat.

8. Belépés egy globális közösségbe

• Az e-residency egyben egy nemzetközi közösség is: a világ minden tájáról származó digitális nomádok, szabadúszók és vállalkozók csatlakoztak már.
• Az észt e-residency programot 2014-es indulása óta több mint 100 000 ember használja, így egy szolid és támogató közösség része lehetsz.

9. Alacsony belépési küszöb

• Az e-residency program igénylése egyszerű és viszonylag olcsó, a kártyát megkaphatod postán keresztül is, miután az igénylésedet elbírálták.

10. Innovatív országimázs

• Észtország a digitális fejlődés élvonalában jár, és a program mögött egy stabil, technológiailag fejlett és progresszív kormányzat áll, ami bizalmat ébreszt a digitális nomádok és a vállalkozók körében.

Elég sok előny fogalmazódott meg. Az észt modell 2014-ben indult, azaz tíz év előnnyel rendelkezik a magyar rendszerhez képest. A DÁP még nagyon a kezdeti szakaszban létezik, 2025-re ígérnek sok új funkciót. Például szelfis azonosítás, QR kódos bejelentkezés és elektronikus aláírás piaci szolgáltatóknál, gépjármű adásvétel. Ez az utóbbi nekem is érdekes lenne, ha nem 2025 utolsó negyedévére ígérnék, hiszen akkor nem kellene az autóm értékesítését március elején elkezdenem.

Mikor ezeket az előnyöket elolvastam, még elkötelezett voltam abban, hogy ez a tagság kell nekem.

Aztán elkezdtem képet keresni ehhez a bejegyzéshez és belebotlottam ebbe az oldalba:

The Ultimate Guide to Estonian E-residency, Banking, and Taxes – Nomad Gate

A legjobb összefoglaló – bank, adók – Nomad Gate

A Nomad Gate az én útikalazom a a helyfüggetlen életforma kialakításához – legalábbis az oldal ezt állítja. Valamelyest egyből egyet is értettem ezzel, mert az oldal a következőt kínálja: Life hackek, pénzügyek, útmutatók és közösség digitális nomádok, örökös utazók, távoli dolgozók és helyfüggetlenek számára. (Megjegyzem, azonnal csatlakoztam is a tagsághoz.)

A fent idézett hivatkozás egy nagyon alapos angol nyelvű összefoglalót ad arról, hogy hogyan zajlik le a regisztrációs folyamat, hogyan lehet aztán észt bankszámlát nyitni, hogyan lehet vállalkozást nyitni és nem utolsó sorban bemutatja azt, hogy miért van szükség egy közvetítő vállalkozásra a dolgok rendes mederben tartására.

Csak két lényeges pontot emelek ide belőle.

De mindenekelőtt rengeteg tévhit kering az e-rezidencia körül. Vegyünk csak néhányat a kirívóan nyilvánvalóak közül most az útból.

Ami nem az észt e-rezidencia:

• EZ NEM egy tényleges tartózkodási hely. Nem ad jogot arra, hogy Észtországban, az EU-ban vagy a schengeni övezetben tartózkodjon. Sem más szociális jogok Észtországban vagy bárhol máshol.
• NEM EZ MÓDJA annak, hogy elkerülje az adófizetést a tényleges tartózkodási helye szerinti országban.
• EZ NEM állampolgárság, és soha nem kap semmilyen konzuli támogatást az észt kormánytól az e-rezidencia megszerzéséhez.
• NEM úti okmány. Ez nem képes igazolvány. Nem használható azonosítási formaként a „valós világban”.

Az észtországi bankolás indokai

Íme néhány ok, amiért érdemes Észtországban bankolni:

• Ott él, vagy jelentős időt tölt ott
• Vannak ott barátai, családtagjai vagy ügyfelei
• Eurószámlát vagy több valutát használó számlát szeretne (amit sok észt bank kínál)
• Egy nemzetköziesítési stratégia részeként szeretné diverzifikálni eszközeit
• Olyan modern banki szolgáltatásokhoz szeretne hozzáférni, amelyeket bárhonnan kezelhet
• Olyan országban szeretné elhelyezni vagyonát (egyes részét), ahol a kormány nem tart fenn folyamatosan hatalmas költségvetési hiányt
• Banki ügyeit angol, észt vagy orosz nyelven szeretné intézni
• Vállalkozást szeretne alapítani Észtországban, például az EU piacára való belépéshez
• Van e-rezidens kártyája, és szeretné használni valamire

Közvetítő cég

A procedura azért igényel némi előkészületet, munkát és nem utolsó sorban az év elején 50 EUR-ról 150 EUR-ra emelt regisztrációs díjat. Aztán jön a kérdés, hogy az észt vállalkozás megnyitásához észt címre lesz szükség, az észt vállalkozás könyvelését el kell végezni, tehát szükséges lesz egy közvetítő.

A regisztrációs folyamatot nyilván velük érdemes végezni, így a díj akár 350 EUR is lehet egy pillanat alatt. A Nomad Gate által ajánlott közvetítő mindezt a tevékenységet havi 59 EUR-ért végzi el.

Itt azért már el kellett gondolkodnom, hogy van -e valós oka annak, hogy ebbe belevágjak!

Az összefoglaló nagy gondossággal kitért az adózási kérdésekre is. És itt már nem elsőször merült fel bennem a kérdés, hogy bele lehet -e vágni a világ körüli útba úgy, hogy magyar állampolgárként, magyar egyéni vállalkozással rendelkezem, de nincs a hátam mögött egy megbízható és a külföldi témákat megfelelő támogatással ellátó könyvelő csapat.

Következtetés

Úgyhogy a mai nappal – egyenlőre – lemondtam az észt digitális állampolgárságról, de felhívtam egy régi barátomat a jövőbeni együttműködés miatt.

The post 29. | Észt digitális állampolgárság (e-Residency) first appeared on Digital Nomad Blog.

Alkossunk egy meghatározást!

A digitális nomádok olyan emberek, akik használják az internet nyújtotta lehetőségeket ahhoz, hogy helytől függetlenül dolgozhassanak. Jellemzően online eszközöket és technológiákat használnak munkájuk végzésére, ami lehet szabadúszó, vállalkozói vagy akár távmunka egy cégnél.

Fő jellemzőik

• Mobilitás: Nem kötődnek egy adott helyhez, hanem gyakran utaznak, miközben dolgoznak. Sok digitális nomád életmódja egyensúlyban van a munka és az utazás élményei között.
• Technológia használata: Az internet, laptopok, okostelefonok, valamint különféle szoftverek és alkalmazások alapvető eszközeik. Ezek segítségével végzik a munkát és tartják a kapcsolatot ügyfeleikkel vagy kollégáikkal.
• Rugalmasság: A munkaidő és helyszín tekintetében nagyfokú szabadsággal rendelkeznek. Gyakran coworking irodákat, kávézókat vagy bérelt lakásokat használnak munkavégzésre.
• Változatos tevékenységi körök: A digitális nomádok között megtalálhatók programozók, dizájnerek, marketingesek, írók, tanácsadók, online tanárok és még sok más szakma képviselői.

Az életforma előnyei

• Szabadság az utazásban és az életmód megválasztásában.
• Lehetőség új kultúrák és helyek felfedezésére munka közben.
• Függetlenség a hagyományos munkahelyi környezettől.

Kihívások

• Stabil internetkapcsolat keresése távoli helyeken.
• Munka és magánélet egyensúlyának fenntartása.
• Pénzügyi és jogi ügyek (adók, biztosítás, vízum) kezelése különböző országokban.

A digitális ötvenes

Az eddigi ismereteim alapján a korom nem feltétlenül illik bele az általános képbe, de ez ezen a mondaton túl egyáltalán nem érdekel.

A digitális nomád életmód egyre népszerűbb, különösen a fiatalabb generációk körében, akik értékelik a rugalmasságot és a helyfüggetlenséget.

A digitális nomádok demográfiai összetétele az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül, különösen a COVID-19 világjárvány hatására. Néhány fontos statisztikai adat:

• 2023-ban világszerte több mint 60 millió digitális nomád tevékenykedett.
• A digitális nomádok közel 50%-a az Egyesült Államokból származik, ezt követi az Egyesült Királyság 7%-kal, Oroszország 5%-kal, majd Kanada és Németország 4%-kal.
• A digitális nomádok között a nemek aránya közel egyenlő, férfiak és nők egyaránt képviseltetik magukat, legtöbben 25-40 éves koruk között.
• A digitális nomádok fő foglalkozási területei közé tartozik az informatika (21%), kreatív szolgáltatások (12%), oktatás és képzés (11%), értékesítés, marketing és PR (9%), pénzügy és könyvelés (9%), valamint tanácsadás, coaching és kutatás (8%).
• A Statista 2022 márciusi, nemzetközi felmérése szerint az átlagos digitális nomád évi 50 000 és 250 000 dollár közötti összeget keres, tehát körülbelül 19 millió és 95 millió forint között.
• A digitális nomádok átlagosan 3-6 hónapot töltenek egy-egy országban.
• A legkedveltebb úti célok közé tartozik Amerika (53%), Nyugat-Európa (18%) és Ázsia (13%).
• Magyarországi helyzet: Becslések szerint legalább 5000 digitális nomád dolgozhat Magyarországon, elsősorban Budapesten, de számuk akár 10 ezerre is ugorhat nyaranta.

Érdekességek a digitális nomád életformával kapcsolatban

A digitális nomád életmód egyik legérdekesebb aspektusa az, hogy mennyire különböző életstílusokat és célokat tud kiszolgálni, valamint hogy milyen kreatív megoldásokat igényel a mindennapi kihívások leküzdésére. Íme néhány érdekesség:

1. Coworking szigetek és falvak

• Néhány helyszín kifejezetten digitális nomádokra specializálódott. Például Bali (Indonézia), Chiang Mai (Thaiföld), vagy Playa del Carmen (Mexikó) coworking terekkel, közösségi eseményekkel és nomádbarát infrastruktúrával vonzza az életmód követőit. Van olyan projekt is, amely komplett digitális nomád falvakat hoz létre, például Madeirán, Portugáliában.

2. Nomád vízumok

• Egyre több ország vezet be kifejezetten digitális nomádok számára tervezett vízumokat, amelyek lehetővé teszik, hogy hosszabb ideig tartózkodjanak az adott helyen. Például Barbados, Észtország, Magyarország (White Card) és Dubaj is kínál ilyen lehetőséget. Ezek a vízumok gyakran bizonyos jövedelmi minimumhoz kötöttek.

3. Munka „egzotikus irodákból”

• A digitális nomádok irodái rendkívül változatosak lehetnek. Egyik nap egy tengerparti bungalóból dolgoznak, másik nap egy hegyi faház teraszáról, harmadik nap pedig egy ultramodern coworking irodából. Ez a változatosság sokak számára motiváló és inspiráló.

4. Minimalista élet

• A digitális nomádok többsége minimalista életmódot folytat, hiszen mindent, amire szükségük van, egy hátizsákban vagy bőröndben hordoznak. A kevesebb birtokolt tárgy nemcsak praktikus, hanem segíti a stresszmentes, szabadabb életet is.

5. Közösségi szellem és barátságok

• A digitális nomádok egy globális közösség részévé válnak. Világszerte különféle találkozók, események és konferenciák (pl. Nomad Summit, 7in7 Conference, Nomad Cruise) segítik őket abban, hogy megismerkedjenek egymással, és megosszák tapasztalataikat.

6. Új munkahelyek formálása

• A digitális nomádok megjelenése hozzájárult olyan foglalkozások népszerűsítéséhez, mint az influencer marketing, a SEO-szakértő, az online tanácsadó vagy a virtuális asszisztens. Ezek a munkák sok esetben néhány éve még nem is léteztek!

7. Természetközeli életmód

• Sok digitális nomád nemcsak a városi coworking helyeket keresi, hanem természetközeli helyszíneken rendezkedik be. Népszerűek az off-grid helyszínek, ahol napenergiát használnak, és organikus farmokon dolgoznak részmunkaidőben.

Ez az életforma nemcsak a munkavégzésről szól, hanem egy újfajta szemléletről is: a szabadság, a mobilitás és a globális lehetőségek kreatív kihasználásáról.

Az ismert digitális nomádok

Számos digitális nomád vált híressé azáltal, hogy életmódjával és munkásságával példát mutatott másoknak, és inspirációt nyújtott a helyfüggetlen életmód iránt érdeklődőknek. Az alábbiakban néhány ismert digitális nomádot említek:

1. Tim Ferriss

• Hírneve: Sikeres vállalkozó, a The 4-Hour Workweek (4 órás munkahét) című könyv szerzője.
• Hozzájárulása: Ferriss könyve forradalmasította az emberek gondolkodását a munkáról, a passzív jövedelem létrehozásáról és a helyfüggetlen életmódról. Bár nem nevezte magát kifejezetten digitális nomádnak, sokan tekintik a mozgalom előfutárának.
• Megjegyzésem: Az említett könyvet tavaly év eljén olvastam. Most elő tudom venni a jegyzeteimmel együtt.

2. Pieter Levels

• Hírneve: A Nomad List és a Remote OK alapítója.
• Hozzájárulása: Az általa létrehozott platformok a digitális nomádok közösségét szolgálják. A Nomad List például a legjobb helyszíneket értékeli a helyfüggetlen élethez. Levels maga is teljes munkaidőben digitális nomádként él.
• Megjegyzésem: A nomads.com oldalról már írtam a Konkrét teendők megkezdése bejegyzésben, oda vettem meg elsőnek a belépőmet. A Remot OK pedig azt az első sikeres munkát hozta, amiről kiderült, hogy kamu.

3. Rolf Potts

• Hírneve: Az Vagabonding: An Uncommon Guide to the Art of Long-Term World Travel című könyv szerzője.
• Hozzájárulása: Potts könyve inspirálta a hosszú távú utazás és a független életmód iránt érdeklődőket. Munkájában az utazás filozófiájáról és a minimalista életmód előnyeiről ír.

4. Chris Guillebeau

• Hírneve: Író és előadó, aki beutazta a világ összes országát.
• Hozzájárulása: A The $100 Startup című könyv szerzőjeként segített embereknek felismerni, hogyan lehet kis befektetéssel vállalkozást indítani, ami támogathatja a helyfüggetlen életmódot.

5. Gary Arndt

• Hírneve: Díjnyertes fotós és blogger, aki a Everything Everywhere blogot indította.
• Hozzájárulása: Arndt évtizedeket töltött utazással és blogírással, miközben számos ország kultúráját dokumentálta. Tapasztalatai révén inspirálta az utazásra és távmunkára vágyókat.

6. Nomadic Matt (Matt Kepnes)

• Hírneve: Az Nomadic Matt blog alapítója és utazási író.
• Hozzájárulása: Blogjával és könyveivel (pl. How to Travel the World on $50 a Day) gyakorlati tanácsokat ad a hosszú távú, költséghatékony utazáshoz.
• Megjegyzésem: Ennek a könyvnek a magyar megfelelője a Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból? című, a Döntés című írásomban említett könyv.

7. Vanessa Van Edwards

• Hírneve: A Science of People alapítója és viselkedéskutató.
• Hozzájárulása: Kutatásaival és online tréningjeivel bebizonyította, hogy helyfüggetlenül is lehet értékes személyes és szakmai kapcsolatokat kialakítani.

8. Johnny FD (Johnny Foreign Domestic)

• Hírneve: Blogger és digitális nomád életmód-szakértő.
• Hozzájárulása: Blogjával és podcastjaival a digitális nomád élet előnyeit és kihívásait mutatja be, valamint tanácsokat ad az e-kereskedelem és a passzív jövedelem kiépítéséhez.

9. Kristin Addis

• Hírneve: A Be My Travel Muse blog szerzője.
• Hozzájárulása: Inspiráló történeteivel és tanácsaival különösen a női utazók és digitális nomádok közösségére van hatással.

A kifejezés eredete

A „digitális nomád” (digital nomad) kifejezés viszonylag új, és egy konkrét műhöz köthető. Először 1997-ben használták a Digital Nomad című könyvben, amelyet Tsugio Makimoto és David Manners írt. A könyvben a szerzők azt a jövőképet vázolták fel, amelyben az emberek a technológia fejlődése révén képesek lesznek szabadon dolgozni a világ bármely pontjáról, szakítva a hagyományos, helyhez kötött munkahely modellel.

A szerzők – Makimoto és Manners – előre látták, hogy a mobiltechnológiák (laptopok, mobiltelefonok) és az internet terjedése lehetővé teszi az emberek számára, hogy a földrajzi helyüktől függetlenül dolgozzanak. A könyv hangsúlyozta, hogy ez az életmód nagyobb szabadságot, kreativitást és innovációt hozhat az emberek számára, ugyanakkor rámutattak arra is, hogy ez társadalmi és kulturális változásokat fog eredményezni.

A kifejezés népszerűsége

Bár a „digitális nomád” kifejezés már az 1990-es évek végén létezett, igazán népszerűvé csak a 2010-es években vált, amikor a technológia – különösen a gyors és megbízható internet – elérhetővé vált globális szinten. A Nomad List és más digitális nomád közösségek elindulása, valamint olyan könyvek és blogok, mint Tim Ferriss The 4-Hour Workweek című munkája, hozzájárultak a fogalom elterjedéséhez és az életmód népszerűségéhez.

Ez a kifejezés mára egy teljes mozgalom és életstílus alapfogalmává vált, amelyet milliók követnek világszerte.

Nem olyan régóta egyel többen…

The post 24. | Kik azok a digitális nomádok? first appeared on Digital Nomad Blog.