Aztán egy héttel később meggondoltam a dolgot.

Indonéziába, azon belül Balira fogok költözni.

Az ok viszonylag egyszerű: Vietnámban lesznek olyan programok, amin szeretnék ott lenni, de a vízum miatt ezektől elesem, ha november végén megyek. Így kipróbálom az indonéziai életet és onnan megyek majd Vietnámba.

Pontosabb részletek hamarosan!

The post 145. | Bali first appeared on Digital Nomad Blog.

A múlt héten az egyik kicsi vendéglőben – jó, nagyban még nem voltam! – az étlapot lapozgatva azon kaptam magam, hogy vannak olyan ételkategóriák, amiknek nem tudom a jelentését, ezért még nem is gondolkodtam azon, hogy rendeljek -e az adott szakaszból. Így aztán rendeltem egy stir fried tésztát.

De, nem akarok ennyire előre szaladni. Ez a bejegyzés egy kis összefoglaló azokról az ételekről, amiket itt ismertem meg, vagy itt mélyültem el bennük. Spoilerezek: rosszat még nem ettem.

Elmerülök egy kicsit az étkezés világában, még akkor is, ha “A gasztroforradalom kimaradt belőlem”. Nem vagyok az a kaját fényképező típus, de mivel tudtam, hogy fogok írni egy ilyen bejegyzést, a legtöbb ételemet itt lefényképeztem. Ebből lettek ehhez a bejegyzéshez a galériák.

Pad Thai

Ezt ismertem korábbról, Magyarországon is ettük ezt alkalmanként, nagy kedvenc volt már akkor is. Mi is az a pad thai?

Egy tányér, amit mindenki ismer, de mindig új arcát mutatja. A wokban sercegő rizstészta egyszerre édes, savanyú és sós. A lime csípős frissessége, a földimogyoró roppanása, a garnéla vagy csirke húsossága – mintha a thai konyha esszenciáját kóstolná meg az ember.

A Pad Thai a legismertebb thai tésztaétel, Thaiföld egyik nemzeti ételeként is emlegetik. Ez egy wokban pirított rizstésztaétel, amit tojással, zöldségekkel, tofuval és gyakran garnélával vagy csirkével készítenek. Az ízét a tamarindpaszta, a halszósz, a pálmacukor és a lime adják, tetejére pedig általában ropogós földimogyorót szórnak.

Amikor a Fisherman’s Village-ben ettem ilyet, már két alkalommal is volt szerencsém végignézni pár adag elkészítését, hiszen, szinte az orrom előtt készítették. A wok állandóan ízzásban van, ahogy az egyik étel elkészül, tessék-lássék kitakarítják a kanállal és már jönnek is a következő fogás alapanyagai. Ahol én ettem, mindenféle más ételeket is lehet rendelni, azaz a wok teljesen biztos, hogy sok mindent ad az előző ételekből is az ízhez.

Kevés olaj, bele a rizstészta, valami rügyek, egy tojást ráütünk, három szósszal megöntözzük, kis cukor, bele a hús és rázogatjuk, kavargatjuk. Nagyon hamar elkészül. Őszintén szólva eddig mindig éreztem is, hogy a csirke még kicsit sülhetett volna. De legalább autentikus az élmény.

Másodszor is – mint első alkalommal – rákos tésztát kértem és fizettem ki, de mikor láttam, hogy a rák helyett tofut és csirkét dobál a néni a wok-ba, nem volt szívem reklamálni. Miközben ettem a tofut, elképzeltem, hogy rák…

A Pad Thai egyszerre édes, savanyú, sós és picit csípős. És ikonikus.

Az első thaiföldi Pad Thaiomat az első estémen ettem meg. Azóta több helyen is kipróbáltam. Még az azonos helyeken is más-más arcát mutatta meg ez az étel. Hol összeragad a tészta egy nagy gombolyaggá, amit alig tudok kibogozni, hol szépen elválnak egymástól a szálak. Hol rászórják a mogyorót, hol a tányér sarkába teszik, hol külön edénykében hozzák. A lime soha nem marad el. Ahogy az ízek kavalkádja sem.

Curry

Én ezt levesként ettem. Az első két alkalommal – jó magyar szokás szerint – a leves mellé kértem még egy Pad Thait is. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a mennyiségű étel sok. Már az első alkalommal megkérdezték, hogy kérek -e főtt rizst a curry mellé, s én a tudatlanok értetlenségével gondoltam arra, hogy leves mellé rizst, ez valami olyan dolog, amit az öreganyám sem értene.

Pár alakalom után elgondolkodtam, hogy én a curryt otthon fűszerként használom. Itt meg levesként ettem fogalmi zavaromban, de ez egy főétel. Nos, mi is akkor a curry?

A “curry” szó sokszor összezavaró, mert több jelentése van.

A szó eredete: A “curry” szó az angol nyelvből terjedt el, brit gyarmati időkben. Valójában a dél-indiai “kari” szóból származik, ami eredetileg “szósz”-t vagy “fűszeres ételt” jelentett.

Indiában nem igazán mondják, hogy “curry” – ott sokféle, saját névvel rendelkező étel van (pl. masala, korma, dal). Az angolok azonban minden szószos, fűszeres ételt “curry”-nek neveztek. Innen jött az általános használat.

Thaiföldön a “curry” fűszerpasztával és kókusztejjel készült szószos ételt jelent. Ezek nem levesek a klasszikus értelemben, hanem sűrű, mártásos ételek, amiket rizzsel esznek. Bingó!

A curry por: Európában és Magyarországon, ha azt mondják “curry”, sokan a “curry porra” gondolnak (sárga fűszerkeverék). Ez egy brit találmány, ami az indiai fűszerkeverékek egyszerűsített verziója. Nincs egységes receptje, de gyakran tartalmaz kurkumát (ez adja a sárga színt), koriandert, köményt, gyömbért, fahéjat, chilit.

Ha tehát azt hallod, hogy “curry”:

• Indiában = szószos, fűszeres étel (de ott nem így nevezik).
• Thaiföldön = kókusztejjel és fűszerpasztával készült szószos étel.
• Nyugaton = leginkább egy fűszerkeverék.
• Az angoloknál = minden szószos, fűszeres étel

A lényeg a az előző bekezdésből az, hogy Thaiföldön többféle curry létezik (piros, zöld, sárga, massaman, panang). Mindegyik fűszerpasztából és kókusztejből indul, rengeteg friss fűszerrel és chilivel. Az ízek a nagyon csípőstől a lágyabb, édesebb vonalig terjednek.

Az én kedvencem a sárga curry lett.

Khao Soi

Észak-Thaiföld egyik ikonikus levese: kókusztejes curry alap, tojásos tészta, tetején ropogósra sütött tészta. Gyakran csirkével vagy marhával készül, savanyított mustárzölddel és lime-mal tálalják.

Véletlenszerű kóstolásban volt részem ezzel az étellel kapcsolatban. Pad Thait akartam rendelni, de megláttam az étel plakátját a falon, hát ezt ettem.

Eddig egyszer ettem, így ahogy BB mondta a Forrest Gumpban: ez minden, amit a Khao Soiról mondani tudok.

Stir fried

Ez nem egy étel, hanem egy főzési technika. Láttam párszor az étlapokon, hogy stir fried ez, stir fried az, de a kifejezésből azt sem tudtam eldönteni, hogy ez angol szó – ahogy sejtettem -, vagy egy angolra hasonlító thai szó angol megfelelője. A fried-ből az az érzésem volt, hogy itt sütésről lehet szó, de ugye nem lehetek semmiben biztos.

A stier fried ételek wokban gyorsan pirított ételek, kevés olajjal és magas hőfokon. Lehet húsos, tengeri herkentyűs vagy zöldséges változat, a fűszerezés pedig szószokkal (pl. szójaszósz, osztrigaszósz, hal szósz) történik. Ez az ázsiai “mindennapi főzés” egyik alaptechnikája. Ezért írtam hogy a Pad Thai is ezzel a technikával készül, hogy magam számára is megmagyarázzam, hogy miért van az étlapokon egy Pad Thai és egy stir fried szekció. Mert ha technika alapján csoportosítanánk az ételeket, akkor a Pad Thai a stier fried alá kerülne és elveszne a többi étel között.

Ide teszek egy rövid kitekintést a bazsalikomról.

Többféle “thai bazsalikom” létezik:

• Thai sweet basil (horapha) – enyhén ánizsos-mentás ízű, zöld curry-ben gyakori.
• Holy basil (kaphrao) – “szent bazsalikom”, csípősebb, borsosabb ízű, klasszikus a Pad Kaphrao (pirított hús bazsalikommal).
• Lemon basil (maenglak) – citromos aromájú, salátákban, levesekben használják.

A “szent” jelző:

• A holy basil (Ocimum tenuiflorum / tulsi) Indiában és Thaiföldön valóban szent növénynek számít.
• Indiában a hindu vallásban tisztelt növény (Tulsi), oltárokon is tartják.
• Thaiföldön kevésbé vallási, inkább gasztronómiai szentély: annyira központi szereplő az ízekben, hogy a thai konyha “lelke” is lehetne.

Esan

Ez Thaiföld északkeleti régiójának konyhája, ami egyszerű, falusias, nagyon erőteljes ízekkel. Ide tartozik például a som tam (papaya saláta), a larb (fűszeres hús-saláta) vagy a ragacsos rizs. Általában sok csípőssel és fermentált alapanyaggal dolgoznak.

Erről nincs galéria, mert még nem ettem.

Azért van itt, mert – bár az élmény még vár rám, – de az étlapokon gyakran láttam, és fogalommal ugyanakkor ismerkedtem, meg, mint a többivel.

Egyéb ételek

A galéria önmagáért beszél. Hogy mit is láthatunk benne?

• Japán curry,
• tamarind chutney, zöld koriander-csili chutney,
• Mushroom Mutter,
• papadum (“India ízei és kedvessége”),
• avokádós szendvics (az egyetlen szelet kenyérrel, amit augusztus óta ettem),
• sült banán,
• ananászos ragadós rizs (ez olyan mint a hurka: saját magába töltik vissza az alanyt),
• valami kolbász féle golyócskák (nem volt étlap, nem firtattam, mi a neve, tricikliről árulták és két kutya elkunyizta a harmadát),
• bundázott rákok, fokhagymás sütivel, hagyományos thai étel, az igazi neve fried tofu with garlic, vagyis fokhagymás rántott tofu,
• grillezett kukorica,
• rák tekercsek.

Gyümölcsös italok

Az egyik helyen smoothie, a másik helyen juice a neve. Van ahol csak jéggel mixelik össze a friss gyümölcsöt, van ahol tesznek bele mézet, vagy cukrot, meg joghurtot is. A közös jellemző az italokban az igazi és friss gyümölcs, plusz a varászlatos íz orgia. Ha megnézed a galériát, van rá esélyed, hogy kitalálod, melyik a kedvencem.

Az italok között elhelyeztem két kakukktojást is.

Az egyik egy állványon álló italos üvegben kapható. Először azt hittem, hogy bodza szörpöt árulnak ilyen sok helyen. Aztán kiderült, hogy a robogó itatására lehet használni.

A másik a két sárkányos üveg közül a második. Az elsőn egy energiaital látható “PharyaNak” felirattal, sárga üvegben. Ezt egy adott napon vettem és nagyon ízlett. Másnap gondoltam, kipróbálom a közvetlenül mellette lévő másikat is. A bolt előtt, az utcán kibontottam, belenyaltam, és furcsa érzés fogott el az íztől. Gyorsan lefényképeztem és megmutattam a ChatGPT-nek, hogy ugyan már, mondja el, mi a francot iszom. “A címkén ez áll: Phaya Nak, „Naga király” (a legendás sárkány/kígyó lény). A felső sorban: pedig az, hogy gyógynövényes párlat, 12,8 fok alkoholtartalommal. Ez nem üdítőital, hanem gyógynövényekkel készített erős ital. Tradicionális thai ital, gyakran különféle gyógyhatásúnak tartott növényekből, gyökerekből, kérgekből áztatják. Kis mennyiségben isszák, általában gyógyszeres italhoz hasonlóan, nem nagy mennyiségben.” Így találtam meg tehát véletlenül a thai Jagermaistert…

The post 141. | Ízek, melyek a tengerparton születtek first appeared on Digital Nomad Blog.

A “Koh Samui körgyűrűje” című bejegyzésben bemutatott motoros kirándulós nap másnapján reggel visszamentem a robogót bérbeadó vállalkozáshoz és még egy napra bérbe vettem a kis kék járművet. A főbérlőm ajánlott pár látnivalót, azt terveztem, hogy pár órát még rászánok arra, hogy lássak pár érdekes helyet. A nap végére végül újabb 70 kilométert tettem bele a robogóba.

Overlap Stone 2 – Best of Samui

Az első állomásom az Overlap Stone 2 volt. Azért kettő, mert létezik az egy is, nem messze a kettőtől. A szállásadóm elmondása szerint ez nem olyan látványos, mint a kettő és drágább is. Igen, mert ezekre a helyekre belépőt kell fizetni. Nem ám csak úgy elmész megnézni egy sziklát! Ezek alapján úgy döntöttem, hogy számomra elegendő lesz meglátogatni csak az egyiket.

Ez az állomás egy fél órás robogózásra található tőlem, “Az első hosszú gyaloglásom a trópusokon” bejegyzésben bemutatott Wat Sila Ngu templomnál nem balra kell fordulni a templom belseje felé, hanem jobbra, felfelé a hegynek. A felfelé vezető út egy merő izgalom. Főleg, ha robogóval mész. Nem találtam rá adatot, hogy milyen szögben emelkednek az utak, így nyilván túlzás, amit gondolok, de én 45 fokra saccolom az út meredekségét. Eléggé meredek az oda vezető út.

Nem lehet elmenni a célig, pár száz méterrel alatta nagyon szigorú táblák figyelmeztetnek arra, hogy a további út veszélyes és tilos a behajtás. Halálfejek, meg minden! Ha nem akartam volna leparkolni a járgányomat, itt kötelezően meg kellett volna tennem. 20 BHT-ért ott hagytam a robogót, cserébe terepjáróval vittek fel a célhoz. Út közben – de főleg a lefelé jövő szakaszon – érthetővé vált, hogy miért tiltják a hétköznapi járművek közlekedését itt. A legfőbb ok az, hogy majdnem lehetetlennek tűnik, hogy a terepjárón kívül bármi más is fel tudjon ide jönni. Én például biztosan nem tudtam volna lehozni az autót egyben!

Egy kis autókázás után tehát fent voltam a kőnél és a köré épült létesítményeknél. 200 BHT a belépő, de ezért felragasztós karszalagot is kaptam!

Az overlap stone kifejezést magyarul lengő-kőként használjuk. A Koh Samui szigetén található lengő-kő egy hatalmas gránittömb, amely úgy ül a sziklapárkányon, mintha bármelyik pillanatban legurulhatna a völgybe. Ez a természeti csoda évezredek óta áll ott, és a helyiek szent helyként is tisztelik.

A kő mellől lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre, a sziget dombjaira és a környező zöldellő tájra. A kő különleges formája és elhelyezkedése miatt az az érzésem támadt, hogy ez a hely a természet törékenynek tűnő, mégis örökkévaló egyensúlyát mutatja meg.

Na Muang Waterfall 1

Igen, ebből is van egy és kettő. Ide nem kell belépőjegyet venni. Nem csak ezért, de elhatároztam, hogy mind a kettőt megnézem. 20 BHT-t kipengettem a motor parkolásáért, és már mentem is csodálni a lefelé hulló vizet.

A víz másképp gondolta, így nem hullott. A vízesés aznap zárva volt. Szóval, megcsodálhattam a helyet, ahol egyébként esni szokott a víz, de most máshol volt dolga. Ez e tény nem okozott lelki törést bennem. Egyrészt, így is szép volt a hely, másrészt elhatároztam, hogy a hamarosan kezdődő esős évszakban majd vissza jövök ide. Akkor biztosan lesz víz is.

A csend és béke élvezése közben leültem, s ettem egy grillezett kukoricát és ittam egy kókuszdióból. Gyanús volt nekem ez a kókusz, ezért megkérdeztem az AI-t: “A képen látható gyümölcs levét ittam meg, illetve ettem meg a belsejéből lekaparható vékony réteget. Kókuszdióként árulták, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem kókuszdió, hanem valami más. Igazam van, vagy tévedek?”

Ő diplomatikusan nem mondta azt egy szóval sem, hogy tévedek, pedig ez volt az igazság. Megtudtam, hogy ez valóban kókuszdió, csak nem a barna, kemény héjú, teljesen érett változat, amit Európában szoktunk inkább látni.

A kókuszdiót kétféle formában találhatjuk meg a boltokban és a trópusi országok utcáin: fiatal (zöld) kókusz és érett (barna) kókusz. Zöld kókusz (young coconut): A még fiatalon leszedett gyümölcs zöld héjú, belsejében bőséges, frissítő kókuszvíz található. A belső falán csak egy vékony, lágy, kocsonyás állagú kókuszhús réteg képződik, amit kanállal könnyedén ki lehet kanalazni. Thaiföldön és más trópusi országokban így, frissen felvágva árulják, szívószállal és kanállal. Barna kókusz (mature coconut): Ez a teljesen megérett változat, vastag, rostos és kemény barna héjjal. Belül már csak kevés folyadék marad, viszont a kókuszhús vastag, kemény és olajos – ebből készül a reszelt kókusz, a kókusztej vagy a kókuszolaj.

A parkolóban találkoztam – csendes – európai emberekkel. Kérdezték tőlem, hogy merre van a vízesés, nem volt nehéz nekik elmondani, hogy onnan, ahol állunk 100 méterre, de egyben azt is elmondtam nekik, hogy nincs víz benne. Elmondtam azt is, hogy most tervezek a Na Muang Waterfall 2-höz elmenni, de ezzel kapcsolatban meg ők mondták el, hogy ott sincs víz. Ez az információ megváltoztatta a terveimet és másik úti célt választottam. Elhatároztam, hogy meglátogatom a Khun Si Waterfall-t.

Wat Khunaram (Phra Wihan Luang Pho Daeng)

Mivel az utamon pont elmentem Wat Khunaram mellett, hát gyorsan elrántottam a motor kormányát és megnéztem ezt a szép helyet is. A templomi rész mögött egy iskola van, ahol egy gyönyörű udvar található az épületek között. Éppen valami koncertre készültek, a színpadon már állt össze a technika. Azonban én még a csendes pillanatokat kaptam el.

Nem volt hiábavaló megállni!

Khun Si Waterfall

Előre szólok! Itt sem volt víz! Szóval, ha szeretnél csodálatos képeket látni egy működő vízesésről, akkor keresned kell ilyeneket az interneten.

Én a vízesés kikapcsolt állapota ellenére élveztem ennek a helynek a megismerését is.

Először is elhagyatott erdei utakon kellett eljutnom a helyszínig. Az út mellett, az erdőben két-három ház mellett is elmentem. Igen, laktak benne emberek! Itt arra gondoltam, hogy egy ilyen világ végi is szigetnek is van világvégi szeglete. Ezeknek a házaknak az ablakán belesve – költői kép, nem igen fedeztem fel ablakot! – nem láttam a nagy képernyő mindenkit elbűvölő fényét. Mondhatom úgy is, hogy óhatatlanul eszembe jutott, hogy itt milyen jelentése lenne a “Minimalista életet élek” kifejezésnek…

Tudtam, hogy a hegy tetején egy vendéglő vár majd. Olyan kis erdei vendéglő. Vagy inkább pub. Nem tudom, mert nem látogattam meg, csak ott tettem le a motromat. Az ide vezető rövid úton két kutya kísért el, aktívan érdeklődtek a motor vezetés iránt, úgy éreztem, fel akarnak szálni mellém.

A motor leparkolása után fel kellett mennem egy domb tetején álló elhagyatott(?) házhoz. Rögtön botot kerestem, okulva az előző napi tapasztalatokból. A rövid úton, ami felfelé vezetett csodálatos illatokat éreztem, egy soha nem látott virágokkal rendelkező fának köszönhetően. Az AI-tól megtudtam, hogy a fa a temple tree vagy más néven frangipáni (Plumeria). Thaiföldön, különösen Koh Samui szigetén nagyon elterjedt díszfa. A frangipáni virágot sok helyen használják templomokban, díszítésre, illatszerekhez, és az egyik legismertebb trópusi fa virág Délkelet-Ázsiában. A Plumeria virágok híresek arról, hogy illatukkal csalogatják a beporzókat (főként az éjszakai szfinkszmolyokat), de nem termelnek nektárt. Elgondolkoztam azon, hogy szfinkszmoly vagyok…

Innen egy 10 perces sétával kellett leereszkednem a harmadik vízeséshez. A tegnapi kígyó show után nem voltam nyugodt. Főleg azután, hogy az Overlap stone-tól lenézve a fákra, alattam körülbelül 5 méterre egy akkor kígyó tornázott egy fa tetején, hogy a tegnap a hüllőt a nyakamba rakó bátorság azonnal elinalt. A kőnél fogalmazódott meg bennem az, hogy itt nem szívesen túráznék csak úgy. Mondjuk azt, hogy a vízeséshez vezető úton végig az eszemben járkált a gondolat, hogy itt bármelyik kő alatt lehet olyan élőlény, akivel így – shown kívül – nem szívesen találkoznék.

A borús gondolatokért kárpótolt az, hogy az út mellett volt egy banán fa, ahonnan szakítottam egy gyümölcsöt és megettem. Kicsit éretlen volt, de ez az élményből nem vett el semmit.

Megnéztem a következő vízesést. Elképzeltem, hogy ahol állok, ott valószínűleg nem állhatnék, ha a csap ki lenne nyitva.

Visszabandukoltam a büféhez, majd a motorhoz. Kivédtem a rutinszerűen bekövetkező kutya érdeklődést, és egy fél órás utazással visszaértem a saját negyedembe. Ott még vacsoráztam egyet, majd vásároltam némi élelmiszert és befejeztem a nap csavargós részét és a motorozást.

Izgalmas nap volt a két kiszáradt vízeséssel, az elefántokkal, a grillezett kukoricával és kókuszdióval, a kutyákkal, a rozoga házakkal, a büfével, a Plumeria virágokkal, a gyönyörű kilátással, az off-road túrával, a motorozás élményével. Nem folytatom ezt a felsorolást, mert elfáradnak az ujjaim. Egyszerűbb úgy fogalmaznom, hogy hálás vagyok ezért a napért is!

The post 140. | Best of Samui és a száraz vízesések first appeared on Digital Nomad Blog.

Koh Samuin sok kis utcai szentélyt látok, amik kis oszlopokon állnak, olyanok, mint egy kis makett és néha élelmiszer/ital is van beléjük téve. Egyiknél-másiknál létrát is láttam, ami felvezet hozzájuk a föld szintjéről. Mi a nevük ezeknek a kis szentélyeknek és mit lehet róluk tudni?

Így indult a párbeszédem pár héttel ezelőtt a ChatGPT-vel.

A beszélgetés után határoztam el, hogy az egyik délelőttöm egy részét arra szánom, hogy ezt a konkrét témát célozva fotó körútra induljak. A téma tehát a szellemházak, a thai vallási–kulturális gyakorlat egyik leglátványosabb elemeinek a fényképezése lett. Ma volt az a nap, mikor elindultam.

Az 5 km-es séta alatt 140 képet készítettem, végül 38 szellemházat fényképeztem le. Ez egy rövid séta volt, egy kicsi területen, de a számok talán érzékeltetik, hogy milyen sűrűn fordulnak elő a szellemházak. A bejegyzésben található galéria kivételesen hosszú lett, 123 képet tartalmaz, de nem igazán tudtam, mit hagyjak ki az elkészült fotók közül, annyira részletgazdag ez a mini házas élő hagyomány.

A képeken rengeteg részletet lehet felfedezni. Volt házikó, amiben nem volt szobor. Olyan is akadt, ami teltházas volt. Találtam olyat, ahol az egyik figura a fal felé fordult, a másik kifelé nézett az ajtón. Érdemes keresni, felfedezni a mini szobrokat a mini épületeken belül! Néha olyan érzésem volt, hogy a családot mutatják be, akiknek a házához tartozik az oltalmazó házikó. Láttam állat figurákat, főleg elefántos és lovat.

Néhány szobor fénykép is belekerült a galériába, mert érdekesnek tartottam a séta alatt egy pár más féle kulturális megjelenést is.

Voltak olyan szellemházak, amik testmagasságban voltak, voltak olyanok, amikre fel kellett nézni, vagy mart magasak voltak, vagy mert “monumentálisra” építették őket. Ezt természetesen úgy értem, hogy az átlaghoz képest voltak sokkal nagyobbak.

Az állapotuk és az elhelyezkedésük is változatos. A legtöbb szabadon hozzáférhető. Egyetlen olyat láttam most, ami kerítés mögött volt. Privát védelem. Voltak nagyon szépen karbantartottak, voltak elhanyagoltak is. A legutolsó képen egy egyedi készítésű építmény látható, számomra ez volt a legtiszteletreméltóbb, mert az összes többi vásárolt építmény volt, ez az egyetlen, amit úgy láttam, hogy valaki a két keze munkájával épített. Érdemes megnézni a kis épületek tetejét.

Az anyagukat tekintve a legtöbb épület kőből, vagy betonból(?) készült, ritkábbak a fa építmények.

A színek változatosak, lent olvashatsz ezek jelentéséről is. A mai túrán főleg az arany és a fehér színek domináltak, de számomra az egyik nagyon szép zöld volt a mai nap kedvence.

Az ételek és italok, amiket elhelyeznek a szellemeknek megint csak nagyon színes képet mutatnak. Személyes kedvencem a Fanta színskálát bemutató kép. Láthatunk sok szívószálas üdítőt, vizet, kekszet, datolyát. Egyetlen házikóban fedeztem fel pénzt. Az utolsó részében szerepel a galériának, a kis ház és a fényképen nem látható igazi ház állapota alapján igazán szép, hogy a kevésnek tűnő rendelkezésre álló pénzből még a szellemeknek is adtak a ház gazdái. Láttam banán füzért is, aminál számomra a hiánytalan jelző a szemléletes. Igen nagy fokú tiszteletlenség lenne hozzá nyúlni a kihelyezett ételhez, szerintem épp eszű embernek eszébe sem jut. Legalábbis itt nem. Magyarországon hagyománya van a temetői virág lopásnak is, gyanítom tehát, hogy otthon egy ilyen banánfüzért reggelre biztosan elfogyasztanának a házi szellemek.

A galéria első képeinek elkészítéséhez csak fel kellett húznom a cipőmet és a terasz előtti lépcsőn lemennem. Ez a kis szellemház itt van tőlem az írás pillanatában kb. 5 méterre. Azt gondolom, hogy ennek a lakóközösségnek a védelmét szolgálja, ahol én is élek.

Néhol füstölőt és gyertyát is felfedeztem. Megjegyzem, hogy a gyertya tűző napra való kirakása ezen az éghajlaton nem tűnik számomra jó ötletnek, de nem is az én szellem házamról van szó. A galériában láthatsz pár tisztelettudóan meghajló gyertyát is.

Láttam élő növényeket, vágott- és művirágot is. Nagyon jellemző kiegészítője az építményeknek az a krepp-papír szerű színes logó valami. Ennek a nevét nem tudtam kideríteni.

Rögtön a séta elején megtaláltam a gonosz szellemeket távol tartó építmény európai megfelelőjét is. Ezt a galérián kívül, a bejegyzés végén külön helyeztem el.

Mivel napok óta tudom, hogy a mai délelőtt programja ez a bejegyzés lesz, kerestem fekete mini házat, de nem találtam. Ha valamikor tudok majd ilyet fényképezni, utólag ide teszem a bejegyzés végére.

Az európai megoldás után…

Nagyon jó szemed van. Amit Koh Samuin (és egész Thaiföldön, sőt Délkelet-Ázsiában) látsz, azok a szellemházak – thaiul: ศาลพระภูมิ (saan phra phum).

Mik ezek?

• Kis méretű szentélyek, gyakran ház- vagy templomszerű makettek, oszlopon vagy talapzaton.
• A thai hitvilág szerint minden helynek (teleknek, háznak, üzletnek) megvan a maga „szelleme” (phra phum), aki őrzi azt.
• A szellemházban „lakhat” ez a szellem, így nem zavarja a házban élőket.

Miért tesznek ételt, italt, virágot?

• Felajánlás a hely szellemének: étel, ital, gyümölcs, virágfüzér, füstölő.
• Cél: kiengesztelni, tiszteletet mutatni, jóindulatát kérni (pl. védelem, szerencse, jólét).
• Hasonlít ahhoz, mint amikor őseinknek hagyunk áldozatot: kapcsolat a láthatatlan világgal.

Miért a létra?

• A kis létra vagy lépcső nem dísz, hanem „út”, hogy a szellemek „felmehessenek” a házikóba – a föld síkjáról a „lakhelyére”.
• Ez egy szimbolikus gesztus: a szellem könnyen megtalálja a helyét. Gesztus, hogy könnyű legyen a közlekedés a láthatatlan világ és a látható között.
• A létra vagy lépcső átjáró a szellem számára – Ez

Tágabb kontextus

• Thaiföldön minden ház, szálloda, bolt, de még modern irodaház előtt is találhatsz szellemházat.
• Helyenként nagyon díszes, aranyozott, máshol egyszerű fa.
• Nem turistáknak szól, hanem a mindennapi spirituális élet része.

A színek jelentése

• Arany
  • A leggyakoribb, mert a bőség, szerencse, jólét színe.
  • A buddhista templomok aranydíszítésére utal, isteni fényt szimbolizál.
• Piros
  • Erős, védelmező energia.
  • Olykor harciasabb szellemek tiszteletére választják.
  • A thai kultúrában a piros a jó szerencse és az erő színe.
• Fehér
  • A tisztaság, béke, spirituális védelem színe.
  • Gyakran választják gyógyítással, lelki békével kapcsolatos helyekre.
• Zöld / Kék
  • Természethez, harmóniához kapcsolódó színek.
  • A zöld a gyarapodás, a kék a védelem és a nyugalom jele.
• Fekete (ritkább)
  • Erősebb, „szigorúbb” szellemeknek.
  • Inkább olyan helyeken fordul elő, ahol valami baljóslatúnak tartják a területet.

A formák típusai

• Házszerű szellemház
• Egyszerűbb, gyakran fa.
• Inkább „helyi szellemek” lakhelyének tekintik.
• Olyan, mintha a föld szellemeinek otthont adna.
• Templomszerű szellemház (díszesebb, aranyozott, sok részlettel)
• „Phra Phum” – a magasabb rangú, védelmező szellemek otthona.
• Ezekben mintha kis szobrok, isteni alakok laknának.
• Két szentély együtt
• Nem ritka, hogy két különböző típus áll egymás mellett: egy kisebb a földszellemeknek, és egy nagyobb templomszerű a nagyobb hatalmú szellemeknek.

Fotózás etikája szellemházaknál

• Amit érdemes megtenni
  • Tartsd a tiszteletteljes távolságot – ne lépj fel az emelvényre, ne nyúlj a felajánlásokhoz.
  • Fotózz szemből vagy oldalról úgy, hogy látszódjon a szentély és a környezete. Ez érzékelteti, hogy a szellemház a hely része.
  • Figyeld a fényt – a reggeli vagy esti napszakban a legszebbek a színek, különösen az arany díszítéseknél.
  • Vedd észre a részleteket – a kis létra, az italok, a virágfüzérek mind mesélnek valamit. Ezeket közeliről is lefotózhatod.
  • Mosolyogj és biccents, mielőtt kattintasz – sok thai úgy gondolja, a tiszteletteljes gesztus a szellemek felé is szól.
• Amit kerülj
  • Ne mássz fel, ne érj hozzá – tabu megérinteni vagy arrébb tenni a szentélyt/felajánlást.
  • Ne fotózz a felajánlásokból evést/ivást – ez tiszteletlenség lenne.
  • Ne helyezd a fényképezőgépet / telefont a szellemházra – a helyiek számára ez sértő.
  • Kerüld a gúnyos pózolást – pl. mintha innál az ott hagyott üdítőből.

És végül az európai megoldás az ártó szellemek távol tartására:

The post 139. | A szellemházak – saan phra phum first appeared on Digital Nomad Blog.

A park maga, ahogy már említettem nem egy nagy terület. Szép, de igazából sok látnivaló nincs, hacsak nem a gyönyörű, pálmafákkal szegélyezett kilátás a Kínai-tengerre. Ahogy belépünk a parkba, az út azonnal el kezd emelkedni. Az első kanyarig. Mert ott meg aztán igazán elkezd emelkedni. Olyan kaptatón kell felmenni, hogy körülbelül olyan érzésem volt, mintha kétszeres gravitációban bandukolnék, minden lábemelés igazi kihívás. Viszont, ha ezen az emelkedőn túl vagyunk, már csak kétszer ennyit kell megtenni, hogy elérjük a kilátó pontot. A galéria utolsó képein látható a lefelé vezető út.

A kilátópont

A kilátó felé gyalogolva olyan érzésem volt, mintha egy elhagyatott földrészen járkálnék. Bezárt, beszakadt padlózatú kilátó állvány, mellette egy valaha bárpulttal felszerelt kis étterem hűlt helye, a létrát már benőtt fával, egy régen bezárt étterem és kötéllel elkerített pihenő padok szegélyezték az utat.

Végül is találtam egy olyan helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a szigetnek arra a részére, ahová majdnem naponta járok boltba. Innen lőttem pár képet.

Aztán egy kicsit odébb mentem, hogy magát a Bangrak viewpointot is meg tudjam nézni. Hát, itt nem sok látnivaló van. A Google Maps jelezte, hogy ott vagyok, ahol a pont van. Éppen csak semmit nem lehetett látni. Annyira benőtte a növényzet a pontot, hogy teljesen inkognitóba vonult mögötte a sziget. Érdekes módon egy ház is állt ott, ahol a kilátásnak lennie kellett volna.

A kutya helyzet

Egy kicsit arrább lehetett volna menni, az út folytatásaként volt egy kis dombos emelkedő. Gondoltam, oda még felbaktatok, hátha lehet látni valamit. Ezt a gondolatot három kutya azonnal kiverte a fejemből. Az ilyen esetek – az eddigi tapasztalataim alapján – úgy történnek, hogy teszek a kiszemelt irányba pár lépést és akkor a semmiből felhangzik a kutyák ugatása. Akik egyben láttatni is akarják magukat, azaz azonnal meg is indulnak felém. A többes szám indokolt, mert tuti, hogy nem egy kutya fog rám rontani. Ilyenkor úgy érzem, érdemes azonnal megfordulni és jelezni nekik, hogy nem vitatkozom, elhúzok a fenébe. Ők persze nem lassítanak, jönnek tovább ugatva. Ha rájuk mordulok, megállnak, de mindig van a falkában egy, aki tovább jön. Vele keményebben kell beszélni, hogy érezze, elmegyek, de ez nem azt jelenti, hogy ő meg közelebb jöhet.

Megúsztam ezt a kalandot, lemaradt a falka. Elindultam visszafelé, abban a gondolatban, hogy itt már nincs más látnivaló. Ami hozzáférhető, teszem hozzá.

Tévedtem, mert a lefelé vezető úton volt egy jobbra felfelé vezető meredek út, sziklákkal a tetején. Meg egy házzal. Megint ott hibáztam el a lépést, hogy elindultam ezen az úton. Igaz, hogy én a sziklákat céloztam meg a jobb oldalon, de a kutyák biztosan azt gondolták, hogy a balra lévő ház békéjét akarom megzavarni. Úgyhogy ugatva rám is rontottak. Megint hárman. Ezek annyira közel jöttek egy pillanat alatt, hogy azonnal körbe is vettek. A hátam mögé csak azért nem került egy sem, mert ott voltak a sziklák, meg nem volt negyedik. Viszont így os volt kutya előttem, tőlem jobbra és balra. Az egyik annyira kíváncsi volt, hogy a kezemet rögtön a szájába vette. Igaz, hogy ezt óvatosan tette, és mondhatom, hogy inkább csak nyomás próbát tartott a tenyeremen, de a játékosság ellenére azért csak megharapott. Vagy valami ilyesmi. Itt nem éreztem a pillanatot arra érdemesnek, hogy megbeszéljük a kialakult helyzetet, így inkább gyorsan felléptem a sziklákra.

Az elért helyről lőttem pár képet és úgy döntöttem, hogy még egyszer nem akarok a három kutya közelébe kerülni, ezért a sziklák másik oldalán másztam vissza az útra.

A “Koh Samui körgyűrűje” bejegyzésben említett következő napon a Nathon Beachen fényképeztem le a hajóroncsot és már mentem vissza a robogóm felé, mikor ugatva rám rontott három(!) kutya. Eléggé meglepett, hogy a tengerparton leptek meg. Bár, ott is voltak házak a pálmafák mögött kicsivel. Miután rájuk üvöltöttem valami olyasmit, hogy legyenek kedvesek eltakarodni a picsába, kettő vette a lapot és visszafordult. A harmadik nem volt ilyen elfogadó. Neki kénytelen voltam nagyobb hangerővel elmagyarázni, hogy kitépem a szívét, ha közelebb jön. Ez elgondolkodtatta, kicsit még erőlködött, hogy a lábamhoz közelebb kerüljön, de aztán ő is visszament valahová.

Másnap – vasárnap (erről a napról is lesz hamarosan bejegyzés) – egy mindentől eléggé távol eső területre motoroztam be, ahol egy vendéglő állt. Már az odafelé vezető úton elkísért két kutya az utolsó métereken. Itt már kerestem egy botot és annak a társaságában gyalogoltam. Tettem mindezt azért, mert világosan látszódott, hogy az utam az étteremtől egy elhagyatottnak tűnő ház felé vezet.

Eddigre már megtanultam, hogy mire kell figyelni. Mi az, ami más, mint Magyarországon. Ott a kutyák a nagyon ritka esetektől eltekintve zárt kerítések mögött vannak. No, ezek itt nagyon hiányoznak. És ahol épület van, még ha elhagyatottnak látszik is, kutya is lesz. Tehát, vagy nem mész oda, vagy felfegyverkezel és felkészülsz a találkozásra. Ők nyilván csak a területüket védik – jogosan. Ha nem kell arra menned, akkor ne légy kíváncsi és ne menj arra. ha történetesen mégis arra vezet az utad, akkor meg készülj fel!

A botnak egyébként hasznát láttam. Felmentem az épülethez, ami egy varászaltos hely volt, el tudtam képzelni, hogy milyen jó időket tölthetnek itt emberek akár társaságban, vagy kár, mint én egyedül. Onnan leereszkedtem egy vízeséshez, ennek a kis gyaloglásnak a során jó hasznát vettem a botnak. Aztán mikor visszamentem a motorhoz, rám rontott az egyik kutya. Meglepett, hogy egyedül jött és a másik kettő csak a távolból figyelt. Számoltál? Itt is hárman voltak! Ezt az egyet a hangom és a bot látványának varázsával távol tartottam magamtól. A motorhoz érve a botot a járgánynak támasztottam, mikor egy másik kutya odajött. Ha nem ugat, én sem szólok hozzá, ez így történt. Mikor felvettem a bukósisakomat, a bot eldőlt. A kutya a szájába vette és elvitte. Lehet, hogy nincs jóban a rám rontó harmadikkal és megtetszett neki a módszer? Nem firtattam, neki ajándékoztam a botom, ha már úgy is elvette.

Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy Koh Samuin a kutyák gyakran szabadon élnek, kerítések nélkül. Falkában védik a házak környékét, ezért a turisták sokszor ugató, támadó kutyákkal találkoznak. Egy bot vagy határozott fellépés segíthet, de a legjobb megelőzés az, ha kerüljük a magánterületeket.

The post 137. | A Bangrak viewpoint és a kutyák first appeared on Digital Nomad Blog.

A dátum

A november 21-es dátumot az alapján határoztam meg, hogy ekkor lesz nagyjából 3 hónapja, hogy itt élek Thaiföldön.

Az igazság az, hogy ez a dátum még változhat, de egy keretet mindenképpen ad az ittlétemnek, ha fejben tartom, hogy hamarosan tovább kell mozdulnom.

Az “Elmaradt bejegyzés: Az utolsó praktikus lépések” című írásomban ezt írtam: “Most itt vagyok és nincs vízumom. Szerintem ez három hónapig nem fog zavarni senkit. Engem főleg nem. Aztán elmegyek egy másik országba, s oda majd gondosabb leszek a vízum kérdéssel. A ChatGPT-től tudom, hogy milyen bűntetésre számíthatok a vízum kérdésben, így kíváncsian várom, hogy mi lesz velem, mikor innen elmegyek. Azért abban bízom, hogy nem az első börtön élményeimet fogom begyűjteni ekkor. “

Még otthon ajánlotta figyelmembe az egyik barátom az úgynevezett konzuli védelem szolgáltatást. Ennek a lehetőségnek ezt a leírást adták: “Akár rövidebb időre utazik külföldre, akár életvitelszerűen tartózkodik egy másik országban, javasoljuk, hogy regisztráljon konzuli védelemre és töltse ki az online regisztrációs adatlapot. Ha regisztrál konzuli védelemre, elérhetőségeinek birtokában gyorsabban megtörténhet a konzuli segítségnyújtás, amennyiben külföldön bajba kerül. Továbbá a regisztráció során megadott adatok elősegítik a kapcsolatfelvételt Önnel, ha a Konzuli Szolgálat válsághelyzetet hirdetett ki abban a célországban, ahová konzuli védelemre regisztrált. “

Most nem regisztráltam erre a védelemre. Viszont érdekesség képen belenéztem az adott országra vonatkozó utazási tanácsokról és az utazás előtti teendőkről című részbe.

Itt a Thaiföldre vonatkozó információk közül néhány fontos a vietnámi elindulás dátumának szempontjából:

• Felhívjuk a Thaiföldre utazók figyelmét, hogy 2025. május 1-től minden nem thaiföldi állampolgárnak, aki légi, szárazföldi vagy tengeri úton lép be Thaiföldre, az érkezés előtti 3 napon belül online ki kell töltenie az újonnan bevezetett ún. „Thaiföldi Digitális Érkezési Kártyát” (Thailand Digital Arrival Card, TDAC). Erről meséltem, ilyenem van, igaz, hogy Bangkokban, a repülőtéren töltöttem ki, nem az indulás előtt három nappal.
• Legfeljebb 60 napos tartózkodás esetén: magyar állampolgár (turizmus, üzleti cél, eseti jelleggel munkavállalás rövidtávon) a légi, szárazföldi vagy vízi érkezést követően 60 napig tartózkodhat vízummentesen Thaiföldön. Már nem lesz szükség 30, hanem 60 napon belül kell meghosszabbítani az itt tartózkodást egyszeri jelleggel 30 nappal a Bevándorlási
• Hivatalban. Az ország ki- és visszalépését követően (visa run) újabb 60 napot tartózkodhatnak Thaiföldön.
  2024. október 8-tól kezdődően magyar állampolgárok számára elektronikus úton elegendő a hosszú távra szóló vízumkérelmüket benyújtani a megújult thai e-Visa rendszerben (https://www.thaievisa.go.th), személyesen nem kell felkeresniük az illetékes thaiföldi külképviseletet.

Tehát, jelen pillanatban legálisan tartózkodom Thaiföldön, és októberben kell elintéznem a 30 napos hosszabbítást.

A cél dátum tehát 2025.11.21

Miért Vietnám?

Mondhatnám, hogy csak. De ennél egy kicsit szofisztikáltabb a dolog. Hónapokkal ezelőtt hallottam a “Da Nang Nomad Fest 2026” elnevezésű rendezvényről. Ez az akkori információim szerint február végén lett volna, azaz, pont kapóra jön számomra, hogy ebben az országban lehetek, így könnyebben látogathatom ezt a rendezvényt.

Ám, a mai információk szerint az esemény pontos dátuma: Fri Mar 20, 2026 11:00 AM – Sun Mar 29, 2026 10:30 PM. Ezek a dátumok jelen pillanatban érdekessé teszik a szervezést. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig fogok tudni itt tartózkodni.

Jó lenne elérni ezt a fesztivált, mert érdekesek az ott kibontott témakörök, annak ellenére, hogy erős átfedés van a Nomad Cruise programjával:

• Digitális nomád életmód: Ismerd meg a digitális nomád élet rejtelmeit.
• Online vállalkozás indítása: Szerezz alapvető ismereteket online vállalkozásod elindításához és fejlesztéséhez.
• Digitális marketing: A marketing elsajátítása a digitális korban.
• Közösségépítés: Értsd meg a közösség fontosságát és azt, hogyan építs ki támogató hálózatot.
• Pénzügyek és passzív jövedelem: Fedezz fel stratégiákat a pénzügyek kezelésére és a fenntartható passzív jövedelemforrások létrehozására.
• Produktivitás és időgazdálkodás: Növeld a termelékenységedet és sajátítsd el az időgazdálkodási technikákat.
• MI és automatizálás: Fedezd fel, hogyan használhatod ki a legújabb MI és automatizálási technológiákat vállalkozásod számára.
• Személyes fejlődés: Fedezz fel eszközöket és gyakorlatokat a személyes fejlődés és a tudatosság fokozására.

Vízum

Ha már az utamba akadt egy ilyen jó oldal, ahol hivatalos információkat kaphatok egy országról, megnéztem a konzuli védelemnél a vietnámi vízummal kapcsolatos kereteket:

• 2025. augusztus 15. napjától magánútlevéllel rendelkező magyar állampolgárok turisztikai céllal 45 napot meg nem haladó időre vízummentesen utazhatnak Vietnámba.
• Az e céltól eltérő és ezt meghaladó időtartamú tartózkodás jelenlegi ismereteink szerint továbbra is vízumköteles, de várjuk a helyi hatóságok ez irányú hivatalos megerőrítését, ezekben az esetekben a vízum nem igényelhető beutazáskor, hanem előzetesen, az e célra rendszeresített online felületen kell igényelni.
• Az e-vízum elbírálása a helyi Bevándorlási Hivatal tájékoztatása szerint 3 – 10 munkanap, ugyanakkor ez a tapasztalatok szerint hosszabb időt vesz igénybe, javasoljuk, hogy a vízumkérelmet az utazás előtt legalább egy hónappal adják be. Érvényessége 90 nap, ára 25 USD az egyszeri (single), 50 USD a többszöri beutazásra jogosító (multi) vízumnak.
• FONTOS: Ha az utazása időtartamára való tekintettel vízum szükséges a beutazásához, úgy kérjük várja meg a vietnámi bevándorlási hivatal visszajelzését a vízumkérelem elbírálásával kapcsolatban. Amennyiben nem kap visszaigazoló emailt, vagy esetleg a kérelmezés során helytelen adatokat adott meg, a következő oldalon vegye fel a kapcsolatot a hivatallal: https://evisa.gov.vn/support

A fentiek alapján most is van bennem némi bizonytalanság, de minden időben ki fog derülni.

Lassan el kell kezdenem készüli erre az utazásra!

The post 136. | Vietnám first appeared on Digital Nomad Blog.

Elmesélem a nap történetét.

A Google térkép

A túra az otthoni tervezéssel kezdődött. Az egyik megnézett videóban találkoztam ezzel a körtúrával. Az első képen az ott bemutatott útvonal szerepel, a másodikon és a harmadikon az pedig az általam ténylegesen bejárt, bemotorozott útvonal szerepel.

Hogy miért nem egy képen szerepel az én útvonalam? Úgy látszik, eddig nem terveztem olyan útvonalat a Google Maps segítségével, ami 10 célállomásnál többet tartalmazott volna. Így meglepetésként ért, hogy ez a maximális állomás szám, amit egy útvonal során fel lehet tenni a térképre. Ezért kellett két részletben terveznem az utamat. A tervezés nagyon egyszerű volt, a megismert útvonal egy főútvonal mentén van, így a térképen egyszerűen csak kijelölgettem izgalmas pontokat az út mentén. És tettem az útról pár letérőt is. Így összesen 18 jelölő került a két térképre.

A robogó

Itt tényleg könnyű motort bérelni, ráadásul ezt olcsón teheted meg. Előző nap pont útba esett a bérlő vállalkozás, így informálódtam, hogy mire lesz szükség. így szombaton reggel az útiterv elkészítése után egy kényelmes hátizsákkal felszerelkezve elindultam nyélbe ütni a tranzakciót.

A két srác nagyon laza volt, ennek ellenére látszódott, hogy rendezett folyamattal dolgoznak. Ahogy leültem, már kaptam is a papírt, amire bejelölte nekem a főnök, hogy mit kell kitöltenem, adott egy tollat. Név, cím, dátum. Körülbelül ennyi információra volt szükség tőlem. A cím itt egy érdekes kérdés, mert mindig azt feltételezik, hogy hotelben lakom, ahol van szoba számom is. A lakásnak ahol élek, nem tudom a pontos címét. Mondjuk, még a pontatlant sem. Megpróbáltam megnézni az Airbnb-ben, de ott is csak a kerület van feltüntetve. Nem tehettem mást, ezt írtam be. Ez kb. olyan információtartalmú dolog, mintha azt mondanám, hogy a pontos címem: Budapest. A srác nézte is egy kicsit ezt a címet, miután visszaadtam neki a papírt, de aztán nem firtatta a dolgot. Ennek igazán örültem, mert itt még kamuzni sem tudok egy címet. Mit mondanék? Koh Samui, Arany János utca 51.?

A motor bérlése 200 BHT egy napra, ami itt pontosan 24 órát jelent. A bérlethez tartozó papír egyébként angol nyelven is íródott és elég szépen összeszedte a bérlés feltételeit. Rákerült a kaució összege, két helyen aláírtam, majd az oldal alján perforált részénél elszakítva a papírt, nekem is maradt példányom. Tökéletes. Egy mobiltelefonba még bekerült az útlevelem fényképe – rendben, itt nincs GDPR – és készen voltunk a papír munkával.

A fiatalember megkérdezte, hogy adok -e letétbe 3.000 BHT-ot, vagy otthagyom az útlevelem. Jobb a békesség, pénzt hagytam nála. A milyen motort szeretnék kérdésre már előző nap elmondtam neki – az összes motoros tudásomat latba vetve -, hogy egy kicsit szeretnék. Most részemről még egy fontos kérdés felmerült: van -e mobiltelefon tartó a gépen. Természetesen van. Választhattam magamnak bukósisakot. Batman-es nem volt… Szép napot kívánt nekem a főnök, aztán átadott a kollégájának.

Ő bevezetett a motor rejtelmeibe. Megkérdeztem például, hogy amúgy automata a motor. Az. Megkérdeztem, hogy kell elindítani, így ezt is megtudtam. Az ülés alá lehet bezárni a bukósisakot és az indító kulccsal le is lehet zárni a motrot. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen üzemanyag kell bele, mert ez a kérdés már csak az indulás után jutott eszembe.

Nem volt egy nagy felkészítés az útra, de én sem bonyolítottam túl a dolgot. Felcsaptam a bukósisakot, elindítottam a mocit és a profik határozottságával elindultam. A rossz irányba, erre kb. fél kilométer után rá is jöttem, de nem estem kétségbe.

Ezek voltak az első métereim egy olyan országban, ahol az enyémmel ellentétes oldalon vezetnek. Amennyire tartottam ettől, annyira könnyű volt ezt megszokni. A nap folyamán egyszer rontottam el egy jobbra kanyarodást. Itt ugye ebben a helyzetben a szembejövő forgalom megvárásával az én oldalam jobb felén állok meg a felező vonalnál. Innen a jobbra lévő út bal felére kell kanyarodni, de a 32 éves vezetési beidegződéssel a jobb felére kanyarodtam be. Természetesen pont jött szembe egy autó. Én arra gondoltam, hogy bocs, szerintem ő arra, hogy hülye turisták, de ennél nagyobb baj nem történt.

Körülbelül 1994 óta nem ültem motron. Akkor egy Babetta nevű automata váltós csodát vezettem – hatalmas élvezettel. Mondhatom, hogy úgy telt el ez a 31 év, hogy nem estem ki a rutinból. Ennek a megállapításnak a fényét a saját szememben nem csökkenti az, hogy nem egy agysebészet egy ilyen járgányt vezetni. Ráülsz, húzod a gázt és a fékeket.

Már ezen az 500 méteren, amit rossz irányba tettem meg éreztem, hogy ez (is) az én napom lesz! Iszonyatosan élveztem azt a szabadságot, amit a motorozás ad. A nap végére biztosan csupa muslinca lett volna a fogam, ha itt lennének ilyenek, mert rengeteget vezettem úgy, hogy fülig ért a szám. Lehet, pár embernek feltűnt, hogy egy srác teli pofával vigyorogva hajtott egy motrot az úton. De az is lehet, hogy egyszerűen csak elkönyvelték, hogy ez is valamelyik fű boltból megy valahová.

A lényeg az, hogy ha az ezen a napon semmi mást nem csináltam volna, csak letekerem ezt a 88 kilométert a motorral, már akkor megérte volna.

De nem csak ennyi történt.

Wat Phra Yai

A Wat Phra Yai, magyarul Nagy Buddha Templomként ismert, egy buddhista templom Ko Phanon (más néven Koh Fan vagy Koh Faan), egy kis szigeten, Ko Samui északkeleti részénél, Thaiföldön, amelyet egy rövid töltés köt össze a szigettel, 3 kilométerre északra a Samui nemzetközi repülőtértől. Ahogy a neve is sugallja, egy hatalmas, 12 méter magas, aranyozott Buddha-szobornak ad otthont. 1972-es felépítése óta Ko Samui egyik fő turisztikai látványosságává és jelentős nevezetességévé vált.

Ebből a leírásból tudtam meg azt, amit eddig nem vettem észre, nevezetesen azt, hogy ez a szobor egy kis szigeten van. Tulajdonképpen a Koh Fan szigetet Koh Samui szigettel összekötő töltésen üldögéltem, mikor a “Villámok a sziget felett” bejegyzésben írottakat átéltem.

Jó volt most tényleg látni ezt a helyet. Ebben a bejegyzésben is igyekszem úgy összeállítani a galériákat, hogy ne legyen se sok, de azért valami elképzelése az olvasónak is lehessen arról, hogy hogyan néz ki a hely.

A színek kavalkádja, ami az arany mellett mindenhol megjelenik, nagyon hangulatossá teszi ezeket a helyeket. A nézelődök egy része a hozzám hasonló látogató. De itt láttam szerzetest munka közben, és láttam meditáló, elmélyülő embert a megfelelő helyen. Nem mindenki viselkedett a hely szellemének megfelelően, de azt hiszem, ez így van mindig.

Nem hagytam még itt a helyet, egy kicsit távolabb menve a fő területtől, a tengerparton jó pár érdekes szobrot lehet még megnézni. Ezek szépen látszódnak a töltésről, így már a múltkori alkalommal elhatároztam, hogy ezeket is megnézem.

Aztán motorra pattantam, s utaztam egy rövidke kilométert.

Wat Plai Laem

A Wat Plai Laem egy modern buddhista templom. A templom tervei kínai és thai hagyományok elemeit tartalmazzák, és részben a neves thai művész, Jarit Phumdonming tervezte. Fő szobra, amely kínai stílusú, nem Gautama Buddhát ábrázolja. Ez az együttérzés és irgalom bodhiszattvájának, Avalokiteśvaranak egy formája, akit Cundinak hívnak. Az istenségnek ezt a formáját kínaiul „tizennyolc karú Guanyin”-nak nevezik.

Bár szabadtéri szoborról van szó, egy bonyolult ubosotban (a Vat-ok legszentebb területén) található egy emelvény-pavilonon, amelyet egy templomtó vesz körül.

Az itt látható galériában igyekeztem megmutatni, milyen gyönyörűek a festékek az itt látható szobrokon. Mindegyik épület önmagában is egy csoda. Órákon át lehetne nézegetni az apró részleteket. Előttem azonban még sok kilométer állt.

Tankolnom is kellett. Itt két választásod van, ha üzemanyagra van szükséged. A hagyományos benzinkút, illetve az út széli árusok. Ahogy a templomot elhagytam, egy ilyen akadt az utamba. Ezért vettem 5 üveg benzint. Egy jó ideig azt hittem ezekre az üvegekre, hogy valamiféle pálinkát árulnak ezeken a helyeken. Az üveg benzin ára 20 BHT volt, ami – mint utólag kiderült – annyi benzint adott, hogy még vasárnap is megtettem 70 kilométert, s elég volt arra is, hogy hétfőn visszavigyem a járgányt.

Thongson Beach

A túrámra kijelölt pontok jó része tengerparti strand volt. Ezeket könnyő volt jelölőnek felvenni a térképen. Mindegyik más. Megérkeztem az elsőre.

Nem csak a homokot részt néztem meg. A strandtól egy kicsit balra fordulva felfedeztem egy sziklás részt, így ezekre a sziklákra felmásztam. Egészen más kilátás nyílt onnan. Többek között a következő strandot is megláttam, de akkor még nem tudtam, hogy ez a Nudista strand. Utólag belegondolva, mintha gondolkodtam volna azon, hogy mit keres a a parton egy tök meztelen férfi. Most már értem. Megnyugtató a csend, amit az ilyen helyeken tapasztalhatok. Mondjuk, egyáltalán nem volt miért megnyugodnom.

Nagyon szeretem ezt a munkát, mikor megírom ezeket a bejegyzéseket és előjönnek az apró részletek, amiket értelem szerűen a helyszínen még nem tudhatok. Mint most – írás közben kiderült – a Megkövesedett korallok geológiai temetője (paleozoikum kor) nevű területre tévedtem. Láttam is ilyen megkövesedett korallokat, meg is jegyeztem magamban, hogy milyen szép kövek.

A térképen egyébként sikerült olyan hangzatos nevű jelölőket is kijelölnöm, amikről – mikor odaértem – kiderült, hogy magán területek. Egyszer elérkeztem egy őrrel és sorompóval elzárt lakó területhez. Itt az őr megállított, én megkérdeztem, hogy van -e lehetőség bemennem, s miután a nemleges választ megkaptam, a legnagyobb tiszteletben, mosolyok és wai kíséretében elbúcsúztunk egymástól. Egyáltalán nem volt gond, hogy több kilométert tettem meg egy sorompó miatt. Hiszen élveztem a motorozást.

Choeng Mon Beach

A képeimet utólag nézegetve ehhez a tengerparthoz rá kellett jönnöm, hogy én nem tudok olyan fancy képeket készíteni, mint más emberek. Mondjuk, nem is nagyon érdekel ez a része a dolognak, én azt fényképezem, amit látok, talán nem azt, amit mások mutatni akarnak.

Ezt csak azért írom le, mert nem voltam teljesen biztos abban, hogy itt voltam egyáltalán. Bár a Google Maps azt írja ki a helyre az én térképemen, hogy “nemrégiben meglátogatott”, és a jelölőm is ez volt, elbizonytalanított, hogy az én képeim mennyire mások, mint amit a neten látok. Ezért életemben először kellett azt tennem, hogy kiolvastam az elkészített fényképemből a földrajzi korordinátákat.

Ezek az egyik kép esetében így néznek ki: GPSLatitude – 9 34 17.346359 (9.571485) GPSLongitude – 100 4 55.885078 (100.082190). Mi sem egyszerűbb, fogtam a “17.346359 55.885078” karaktersort és bemásoltam a térképre. Mindjárt meg is tudtam, hogy a képet az Arab-tengerben készítettem Omán alatt. Akkor, ez nem jött be. Gondoltam, hátha rosszul emlékszem a szavakra, felcseréltem a két számot (55.885078 17.346359). Ekkor a térképen mindjárt a Balti-tengeren találtam magam Svédország és Lengyelország között. Itt is mellényúltam. De végül a zárójelben lévő számokat használva (9.571485 100.082190) tényleg kiderült, hogy a Choeng Mon Beachen voltam. Juppi!

Ko Mat Lang közelében

A következő megálló egy ötletszerű megálló volt. Nem is tudnám, hogy hol voltam, ha az előbb ki nem próbálom ezt a fénykép információs térképezést. Szóval, mendegéltem az úton a kis kék robogómmal és a főútról hirtelen nem álltam ellen egy utcácska hívogatásának. Szűk kanyargókon mentem le a tengerpartra, aminek neve sincs a térképen, de azt sikerült kiderítenem, hogy az pont Ko Mat Lang szigetével voltam szemben.

Lamai Beach

A szemfülesebb olvasóknak ez a név ismerős lehet. Igen, itt voltam “Az első hosszú gyaloglásom a trópusokon”. Itt található az ott bemutatott Wat Sila Ngu templom.

Ez egy nagyon frekventált strand, így abban a pár percben, amíg szerettem volna csendben nézelődni és fényképezni, négyen kérdezték meg, hogy nem akarok -e bérelni egy ágyat, vagy masszázst igénybe venni, vagy valami vízi cuccot bérelni. Az elmúlt napokban rengeteg videót néztem meg Indiáról. Ott majdnem mindenki arról panaszkodik, hogy egyetlen perce sincs nyugton, mert mindig akarnak tőle valamit. Egy kicsit arra gondoltam, hogy lehetnék akár Indiában is az itteni kérdés gyakorisággal.

Buddha lábnyoma

Egy újabb nem tervezett megálló következett. Történt ugyanis, hogy a következő megálló felé haladva egyszer csak a “Buddha lábnyoma” feliratú táblát vettem észre. Gondolkodás nélkül letértem az útról és pillanatokon belül ott álltam a helyszínen.

156 lépcsőfok vezetett fel az épülthez (nem én számoltam meg!), ami eléggé viseletes épület volt. Eddig a percig nem is tudtam arról, hogy ilyen hely egyáltalán létezik, úgyhogy nem bántam meg, hogy sas szemem észrevette a létérőt. Mellesleg nagyon szép kilátás is elérhető volt az épület mögötti szikláról.

Lefelé menet észrevettem egy szép modern, elhagyatottnak tűnő épületet, s mivel a felső szintje nyitva volt, megnéztem ezt is. Gyönyörű fafaragásokat láthattam az üres épületen.

Wat Phra Chedi Laem Sor

A Koh Samui déli partján található Wat Phra Chedi egy kevésbé ismert, mégis történelmileg jelentős buddhista templom, amely festői környezetben, az óceán és a buja növényzet között fekszik. A sziget híresebb templomaival ellentétben a Wat Phra Chedi békés és autentikus élményt nyújt, így nagyszerű úti cél azok számára, akik Koh Samui rejtett kulturális kincseit szeretnék felfedezni.

A templom egy gyönyörűen megviselt sztúpával (chedivel), ősi ereklyékkel és nyugodt templomkerttel rendelkezik, amely betekintést nyújt a sziget spirituális és építészeti örökségébe. Az óceánra néző kilátással, csendes légkörrel és Koh Samui buddhista hagyományaihoz fűződő kapcsolatával a Wat Phra Chedi kötelező látogatás azok számára, akiket érdekel a történelem, a kultúra és a járatlan ösvények felfedezése.

Az első két bekezdés leírásában olvasható dolgok mind igazak. A templomkert a maga elhagyatottságával még most is méltóságteljes. Kicsit meg is el is időztem a kertben, keresve a jobb idők nyomait. A kert mellett volt egy épület, kedvem lett volna bemenni, de nem itt akartam elkezdeni a betörő szakmát.

A sztúpa is fenséges látvány, nagyon furcsa a magánya a tenger előtt. A park, ami a helyhez tartozik meg egyszerűen mennyei. Mikor egy kicsit pihentem, s indulni akartam, megláttam a parkolóban két thai hölgyet a motorjaikkal. Az egyik grillezett ételt árult, az illata nagyon szépen terült el a parkban. Nem is nagyon érdekelt, mi az, vettem egy adaggal és megettem az egyik kis asztalkánál ülve. Egy maréknyi kolbász féleség volt, amihez kaptam egy másik marék zöldséget, meg egy fél marék csipős paprikát. Ez igazi kihívás volt, de megettem. Két kutya azonnal odajött hozzám, nem amikor leültem, hanem amikor kifizettem az ételt. Ezek nagyon képzett kutyák voltak. Értettek a cukin nézéshez is, így nem volt szívem nem adni neki, így végül hármasban fogyasztottuk el a grillezett golyócskákat.

Kobra Show

A következő állomás egy újabb letérő volt a körgyűrűről. Elmentem a kobra show nevű látványosságra. Ahol kiderült, hogy úgy néz ki, számomra ma nem lesz bemutató. A pénztáros hölgy mondta, hogy ha egyedül vagyok, akkor sajnos nem lesz műsor, mert egy embernek nem éri meg. Viszont felajánlotta, hogy negyed áron megnézhetem egyedül a kígyókat. Gondoltam, nem múljon el hüllő nélkül a nap, megnézem őket egyedül. Kiugrottam a motorhoz, amit nem zártam le és akkor… Hát, szerencsém van, erről fogok írni hamarosan. Pont akkor jött egy orosz csaj a fiával. Így már hárman voltunk, lett bemutató.

Kicsit várnunk kellett, addig alaposan megnéztem a terráriumok lakóit. Aztán betessékeltek hármunkat a ring szélére és elkezdődött a SHOW!

Igazán élvezetes volt, a három emberi szereplő közül a legidősebb volt a porondmester. Edukációval kezdett, nagyon szép összefoglalót tartott a kígyók viselkedéséről. Annyit tudok mondani, hogy ha ezután kígyóval találkozom, akkor nem fogok elszaladni. Akkor nem lesz baj. Nem tartott sokáig a képzésünk. Utána gyorsan meg is mutatta, hogy miről beszélt. Ehhez egy kobrát hívott segítségül. Ezt úgy szokták mondani, hogy nézni is rossz volt. Szóval, mikor a kobra – aki kígyó lévén nem rendelkezik hangképző szervvel, így az órán kifújt levegővel ad ki hangot – a folyamatos hergelés után megugrik az ember felé, én szarom össze magam helyette. Ő meg holt nyugodtan megfogja a kobra fejének hátsó részét, mert azt a mozdulatot a kígyó nem látja. Ahogy a homlokát sem.

Párszor levert a víz már az első produkció alatt, pedig nem is én voltam a színpadon. A falon volt egy kép gyűjtemény, amit a mester orvos barátja adott neki. Ezeken a képeken kígyómarás túlélők képei voltak. Némely képet látva arra gondoltam, hogy remélem, soha nem látok ilyet élőben.

A kígyóbűvölő szakma nem lehet könnyű. A két srác már hat éve tanulja. Megtudtuk, hogy ha nem lenne a két srác, akkor most nem lenne bemutató sem, mert a fő attrakciót csináló úriembert 3 napja megharapta egy kígyó, úgyhogy most kórházban van. A mester egy másik barátja meg nemrég halt meg Japánban, szintén szakmai ártalom következtében.

A srácok pucájában biztosan van vér. A következő műsorszám az ugró kígyó volt, ami akár egy métert is tud ugrani. A produkció az volt, hogy a kígyót halálra idegesítették és a fiú mindig elugrott előle, mikor az nekirontott. Mindezt fekve, meg ülve. Nem tudom, mennyi pénzt kapnak ezért a srácok, de keveslem…

Volt még pár apróbb dolog, de utána rátértünk a színpad szélén álló mongúzra. Ő a jelenlétével fokozta a színpad feszességét, mert a kobra állítólag figyel rá fél szemmel. Meg akarták mutatni, hogy nyugodtan össze lehet egy ketrecbe ereszteni a kígyót, meg az emlőst, ugyanis, ha a mongúz jól lakott, nem bántja a kígyót. Márpedig ezt rendesen etetik. No, az állat nem ismerte az elméletet. Ahogy berakták mellé a hüllőt, az azonnal ráharapott a kobra fejére. ELég sürgősen vették ki a kigyót a ketrecből…

Nagyon jó hangulatú hely volt egyébként ez a kis állat farm. A kedvesség, amivel fogadtak, a barátságos, türelmes előadás nagyon tetszett. Lehet, visszajövök még ide.

Ja, és a pénztáros csaj, meg a mester is, mikor meghallották, hogy magyar vagyok, mind a ketten egyből mondták, hogy “köszönöm!”

Lipa Noi Beach

Erről a helyről az jutott eszembe, hogy itt már egy kicsit fáradt voltam, illetve kezdtem realizálni azt, hogy kezd sötétedni. Esőben volt részem nap közben párszor, próbáltam nem elképzelni, hogy milyen lehet sötétben és esőben vezetni, mert kicsit lógott az eső lába.

Nathon Beach

Ez volt mind közül a legszebb. Talán az este, a fehér homok, a hajóroncs okozta. Nem tudom. e itt simán el tudtam volna tölteni az éjszakát.

Mondjuk, három kutya megtámadott a roncstól visszafelé jövet, de ez nem szegte kedvemet.

Fárasztó, de élményekben nagyon gazdag nap volt. Hazafelé olyan település részeken jöttem keresztül, amikre finoman szólva nem a luxus volt jellemző. És ehhez csak pár utcányival kellett a főút mögé jönnöm. Láttam olyan házakat, amire azt gondolnám, hogy otthon a csirkéket tartjuk ilyenben. Lehet, hogy a következő túrám ház nézegető célzatú lesz.

Szombaton minden esetre hálás szívvel feküdtem le, hogy én jó helyen alszom és lehetőségem volt kiváló élményeket gyűjteni a nap folyamán.

The post 135. | Koh Samui körgyűrűje first appeared on Digital Nomad Blog.

A célom a vörös Wat Sila Ngu (más néven Wat Ratchathammaram) (magyarul Kőkígyó-templom) meglátogatása volt. A saját írásom után egy “hivatalos leírást” is elhelyztem a bejegyzésben.

A bejegyzéshez tartozó képeket mini galériákba rendeztem. Ahhoz azonban, hogy meg tudjam mutatni, hogy merre vezetett az utam, négy képet ide kiemelek.

Az első képen Koh Samui területei láthatóak. Én Bohputban élek a sziget északi részén és dél, dél-kelet felé kellett gyalogolnom a cél eléréséhez. Keresztül kellett gyalogolnom Chawengen, hogy Lamiban találjam magamat.

Ennek helynek az elérésére a Google Maps a második képen látható két gyalogos útvonalat adta meg nekem. A kékkel pöttyözött úton indultam el, erre a terv a Google szerint 3 óra 55 perc és a 16,8 km-es távolság. Az alternatív útvonal ezzel szemben 4 óra 49 perc és 18,7 km volt. Úgy terveztem, hogy a rövidebb úton megyek el oda, majd a hosszabb úton érkezem haza.

A harmadik és negyedik képek pedig a karórám által rögzített ténylegesen megtett kirándulás útvonalát mutatják. A képeken nem láthatóak az eredmények, de a nap végére 33,51 km-el, 6:59 perc sétával és mindössze 285 méter szintkülönbség megtételével lettem gazdagabb. Legalább nem kellett hegyet másznom!

Bohput

Elég későn ébredtem ezen a szombaton. 10:30-kor kezdtem el a gyaloglást. Mivel kb. 7 óra gyaloglással, étkezésekre és innivaló miatti megállásokkal számoltam, úgy gondoltam, hogy este tíz körül fogok hazaérni. Ez így is lett!

A napsütés hiányzott a reggelről. Talán rosszul fogalmaztam. Nem hiányzott, éppen hogy reményre adott okot, hogy talán nem fogok ropogósra sülni a nap folyamán.

Mivel az utat végig lakott településen tettem meg, sok természeti csodára nem számítottam. Egyetlen néhai kígyóval találkoztam csak a járdán. És rettentő zajban gyalogoltam végig, így szinte az egész úton könyvet hallgattam. így a nap végére közel 350 oldallal lett gazdagabb az olvasási élmény memóriám is.

Rengeteg nem szép helyet láttam. Ezt úgy értem, hogy elég sok a kosz az utak mentén. Ilyenkor azért szembesülök azzal, hogy a minden derű ellenére a thai emberek is szemetelnek. Itt az a szokás, hogy a kukás autó minden éjszaka körbejár és elviszi a szemetet. Mi is csak oda tesszük a fekete zsákokat a kukába, vagy mellé, ha nem fér el. Ezen a napon rengeteg olyan fekete zsákot láttam, amit még nem vittek el.

A másik érdekesség az, ahogy a közlekedésben résztvevők a járdát használják. Az, hogy az autók úgy állnak meg a járdán, hogy csak az úttesten lehet őket kikerülni, szerintem egy természetes dolog. De ott vannak még a motorok is, amiről már írtam, hogy van egy olyan feltételezésem, hogy a fűben teremnek, annyi van. No az, hogy egy motor a járda közepén áll meg, megint csak egy természetes dolog. Vagy keresztbe a járdán. Szóval, az utam jó részén szemeteszsák és motor/autó kerülő versenyen vettem részt. Komolyan mondom, ha kicsit szédülősebb vagyok, kihányom a beleimet, annyit kerülgettem dolgokat ezen a napon.

Azt is említettem már, hogy az út másik oldalára átkerülni megint csak a lehetetlen kategóriában kezdődik. Mivel az út során elég sok kereszteződésen kellett keresztül mennem, volt részem bőven a gyaloglás közbeni várakozásban. A gépjármű vezetők semennyire nem előzékenyek. Az nyugati emberek emellé még bután is vezetnek. A thai emberek legalalább értelmezhető távolságot hagynak, mikor elmennek mellettem. A nyugati ember simán eldönget melletted 30 centiméterre. Nem vagyok félős gyerek, de egész nap figyelmeztetnem kellett magamat, hogy minden úttestre való lépés előtt kétszer olyan gondossággal mérjem fel a helyzetem, mint Európában. Pedig aztán ott is vannak meredek helyek…

Természetesen láttam szép épületeket, inkább moderneket, mint hagyományosakat. Megtudtam, hogy tőle nem messze van egy elefánt szentély. El is határoztam, hogy legközelebb azt is megnézem.

Az eső egy picit szemerkélt, de ezt és a forgalmat leszámítva mindenféle izgalom nélkül jutottam el Chawengbe.

Chaweng

Ez a településrész abban az értelemben nem különbözik Bohputtól, hogy ugyanolyan. Csak a táblából tudtam meg, hogy megérkeztem ide.

Itt jártamkor még borús volt az idő, de eddigre elérve már tapasztalhattam, hogy mit jelent a trópusokon gyalogolni. Nyilván a fizikai munkának is köze volt hozzá, de azt hiszem, hogy a 70-80%-os relatív páratartalom is segített abban, hogy minden ruhadarabom úszott a vízben. Magyarországra ugyanerre az időszakra 60-68%-os relatív páratartalom jellemző egyébként. A nap végére a nadrágomat mindenhol a testemből kiváló só színezte fehérre. Elég sokat ittam a nap folyamán, ennek ellenére – ahogy az ilyenkor megszokott – mosdóba nem nagyon kellett mennem. Azt hiszem, elég alaposan sikerült szemléltetnem azt, hogy egész nap izzadtam, mint a ló.

Közeledtem Lamai felé. Chaweng és Lamai között van egy kellemetlen szakasz. Nagyon sokat kellett gyalogolnom egy négysávos autó út szélén. Kilométereken át nincsen ugyanis járda az úton. Annyira nem volt para egy főúton sétálni, de azért volt bennem némi izgalom, hogy ne kerüljek vissza a mai napon az utam során látott kórházak egyikébe sem. Mert halkan jegyzem meg, hogy ezen a 17 km-es út szakaszon három kórházat láttam.

Boltok egy ilyen településen kb. 300 méterenként vannak, így vizet bárhol tudtam venni. Természetesen vittem magammal is egy keveset, ezt a templomnál fogyasztottam el, mikor már jó meleg volt.

Lamai

Ez a település rész valahogy zsúfoltabb, mint ahol én élek. És sokkal több turistát láttam. Meg kerültem ki. A képeket nézegetve nem is nagyon tudok kiemelni erről a szakaszról különösebb dolgot.

Talán csak annyit, hogy még nem éreztem szükségét, de itt már felvettem a sapkámat, mert eszembe jutott, hogy nem akarok napszúrást kapni. Szóval, kerestem az árnyékos foltokat a járdán, hogy ott tudjak menni, illetve egy idő után éreztem, hogy melegszik a cipőm.

Wat Sila Ngu

Aztán egyszer csak ott voltam a templomnál. Ajánlom elolvasni a templomról szóló részt a bejegyzés végén, amit az írásom elején is említettem. A saját élményeim a következők voltak.

Öröm volt megpillantani a templomot. Azaz, jó volt már odaérni. Tudtam, hogy be is akarok menni az épület belsejébe, de csak útközben döbbentem rá, hogy a térdemet éppen nem fedi el a nadrágom, ennek a testrésznek az eltakarása pedig követelmény a buddhista templomok látogatásakor. Lehet, erre volt jó az, hogy idén kétszer is futottam reptereken ebben a nadrágban öv nélkül, mert így legalább tudtam, hogy ha kilazítom a szíjat, akkor a nadrág pont annyit csúszik le rajtam, hogy el fogja takarni a nem kívánt testrészemet. A vállaim fedve voltak, a cipőt meg le kell venni, ha be akarsz menni, de ugye elvenni könnyebb meglévő dolgot, mint pótolni egy hiányzót.

A templom nagyon szép volt, ahogy a környezete is. Bár, ha belegondolok, a környezettében is inkább csak a szobrok és az egyéb épületek voltak szépek, maga a környezet egy tiszta és egyszerű képet mutatott.

A templom maga hordozott valami különleges fennköltésget. A zárása előtt egy órával értem oda, így volt időm megcsodálni a szobrokat. Volt időm arra, hogy egy második meditációt is elvégezzek benn. Nem ez volt az első alkalom, hogy templomban meditáltam, Milánóban már volt alkalmam erre, ahogy azt a “Cinque Terre útinapló” című bejegyzésemben megírtam.

Ez egy nagyon érdekes tapasztalat, hogy a szerzetes nem köszönt vissza és több lehetséges magyarázata is lehet:

• Különböző kulturális szokások
  • Thaiföldön a szerzetesek (különösen a théraváda buddhista hagyományban) gyakran nem köszönnek vissza világi embereknek, főleg nem női látogatóknak. Ez nem tiszteletlenség, hanem a rend szabályainak (vinaya) való megfelelés.
  • A köszöntés módja is más: a helyiek a wai gesztust használják (összetett kézzel, enyhe meghajlással), amit a szerzetesek általában nem viszonoznak ugyanígy. Inkább egy apró bólintással, mosollyal, vagy teljesen csendben reagálhatnak.
• A szerzetesi szabályok
  • A buddhista szerzetesek számára fontos a visszafogottság, és gyakran tartózkodnak a felesleges beszédtől. Lehet, hogy a szerzetes éppen fogadalmat tett a csend gyakorlására, vagy egyszerűen nem volt alkalmas beszélgetésre.
• Személyes ok
  • Lehet, hogy épp meditációban, gondolatban vagy egy feladat közepén volt, és nem reagált. Ez nem személyes elutasítás, inkább az adott pillanat része.

Nagyon jó, hogy megtudtam ezt, mert segít megismerni az itteni kultúrát.

Üldögéltem kicsit a tengerparton, kicsit elmerengtem a szobrok korán, a nem ismert kulturális jelentésükön, majd – mivel közeledett is a zárás ideje – elindultam hazafelé.

A visszaút

Ahogy említettem, a másik útvonalat terveztem megtenni hazafelé. A két utat elválasztó kanyarig így is gondoltam. De az utolsó percekben átgondoltam a dolgot és mégis ugyanazon az útvonalon maradtam, amin jöttem. Az ugyanis már nyilvánvaló volt, hogy a visszafelé vezető út nagy részét sötétben fogom megtenni. Az alternatív útvonal lakott területen kívül, de autó úton vezetett át. Így igazából nem akartam azt kockáztatni, hogy a sziget közepén üssön el valaki a kivilágítatlan szerelésemben.

A templomtól nem messze megálltam vacsorázni. Egy pad thai-t ettem, s mivel most egy kicsit kevésnek éreztem, kértem még egy adag sült banánt is utána. Ittam, egy Fantát is, csak a kíváncsiság kedvéért. Tényleg nagyon más íze van, mint Európában!

Ez az étterem egy nagyon érdekes hely volt. Tulajdonképpen az utca része volt, ott volt a konyha az orrom előtt, a székek meg a járda mellett. Mikor leültem, az egyik hölgy javasolta, hogy üljek egy másik asztalhoz. Azonnal megértettem, hogy azért mondja, mert az ő általa javasolt asztal fölött volt egy – a székre irányított – ventillátor, amit azonnal be is kapcsolt, mikor leültem. Csak nők dolgoztak ebben az étteremben, minden korosztályban. Ültek egy asztalnál és beszélgettek, de ahogy elmondtam, hogy mit szeretnék, azonnal mindeki(!) felállt és valamit elkezdett csinálni. Ilyen módon viccesen kényelmetlenül éreztem magam, mikor a pad thai elfogyasztása után kértem a banánt és ezért megint mindenki felugrott, mintha egy hangyaboly tagjai lennének. Itt talákoztam először a nyelvi elérhetetlenséggel. Az egyik kedvesen mosolygó kislány még a Fanta szót sem ismerte. Vagy esetleg én ejtettem ki érthetetlenül?

Az úton rengeteg meghívást kaptam. Ez a településnek az a része, ahol rengeteg éjszakai szórakozóhely van. Itt ülnek a lányok, iszogatnak valamit, és ha feléjük megyek, akkor integetnek és hívnak maguk közé. Azt már megszoktam, hogy naponta egy tucat masszázsszalonba hívnak, ha elmegyek mellette. Ilyenkor mindig köszönök egy wai-val és egy thank you kiejezéssel jelzem, hogy nem megyek be. Itt a bároknál csak mosolyogtam és így nem mentem be.

Ahogy terveztem, 22 óra előtt érkeztem haza. Fáradtan, jól eső kimerültséggel. Szerettem ezt a napot is.

Hivatalos leírás

forrás: Wat Sila Ngu – Wat Ratchathammaram

A Wat Sila Ngu (más néven Wat Ratchathammaram) Koh Samui egyik kulturális látványossága, amelyet érdemes felvenni az útitervbe, és a helyi thai buddhista lakosság egyik legnépszerűbb temploma.

A „Wat Sila Ngu” angol fordítása, a „Kőkígyó-templom”, mély kulturális és spirituális jelentőséggel bír, amely a Délkelet-Ázsia-szerte tisztelt mitológiában és szimbolikában gyökerezik.

A „Sila” szó magyarul „követ”, míg az „Ngu” „kígyót” jelent. Tehát a Wat Sila Ngu név szó szerint „Kőkígyó-templomot” jelent. A kígyó, különösen a Naga, számos ázsiai kultúrában, köztük a thai kultúrában is erős szimbólum. A Wat Sila Ngu, vagyis a Kőkígyó-templom, egy olyan név, amely gyönyörűen ötvözi a fizikai leírást a spirituális szimbolikával, gazdagítva a templom kulturális jelentőségét. Élénk képet fest a templom spirituális menedékként betöltött szerepéről, és betekintést nyújt a thai buddhista hagyományok és hiedelmek gazdag szövevényébe.

A thai és buddhista mitológiában a Nagát gyakran hatalmas kígyóként vagy sárkányként ábrázolják, néha többfejűként. Védelmezőként és a nagy hatalom és bölcsesség szimbólumaként tekintenek rá. A Nagákról úgy tartják, hogy egy mitikus alvilág lakói, a kincsek védelmezői, valamint Buddha és tanításainak őrzői.

A Wat Sila Ngu kontextusában a név utalhat a templom fizikai tulajdonságaira, vagy szimbolizálhatja a benne megtestesülő spirituális értékeket. A templom vörös agyagcsempékkel borított külseje egy kígyó pikkelyes bőrére emlékeztet, a hullámzó ösvények pedig egy kígyó kanyargós mozgását tükrözhetik. Szimbolikus szinten a név tükrözheti a templom szerepét a spirituális bölcsesség és kincs védelmezőjeként, hasonlóan a tisztelt Naga kígyóhoz.

A templomhoz közeledve a díszes építmény látványa fogadja, amelyet fenségesen díszítenek a napfényben csillogó vörös agyagcsempék, lenyűgöző látványt nyújtva. A jellegzetes vörös külső a mitikus tűzokádó Nagát szimbolizálja, egy kígyóistenséget, akit számos délkelet-ázsiai kultúrában tisztelnek. Az azúrkék tengerre néző káprázatos vörös templom egyedülálló kontrasztot alkot a körülötte lévő buja, trópusi növényzettel.

Amint belépsz, azonnal észreveszed a magával ragadó nyugalmat, amely uralkodik, lehetővé téve a látogatók számára, hogy elmerüljenek a spirituális légkörben. A templom szívében egy hatalmas arany Buddha-szobrot találsz a Legyőződés Mara pózában, amely a megvilágosodás pillanatát jelképezi. Buddha tanításait, filozófiáját és életeseményeit művészien mutatják be a templomban található bonyolult faragványok és falfestmények.

A faragványok bonyolult részletei a Jataka mesékből (Buddha előző életeiről szóló történetek), buddhista tanokból és tisztelt szerzetesek életéből származó történeteket tárnak fel. Ezek a műalkotások gazdag szimbolikát tartalmaznak, a tisztaságot szimbolizáló lótuszvirágoktól a megvilágosodást jelképező Bodhi fáig. Ez egy gyönyörű lehetőség arra, hogy mélyebben megértsd a buddhizmus gazdag művészetét.

A Wat Sila Ngu története egy újabb réteget ad a vonzerejéhez. A 20. század elején épült templom több mint egy évszázada szolgál spirituális szentélyként a helyiek számára, és lenyűgöző úti cél a külföldi turisták számára. A helyiek gyakran látogatják ezt a templomot imádkozni és érdemeket gyűjteni, különösen buddhista ünnepekkor.

Talán a templom egyik legegyedibb aspektusa a rejtett földalatti kamra, amelyben egy meditáló Buddha található, és amelyet meditációra és vallási szertartásokra tartanak fenn. Ez a kamra a mély nyugalom helye, tökéletes a személyes elmélkedéshez.

A templom mellett található egy szerzetesi lakás (Kuti), ahol a szerzetesek laknak és gyakorolják napi rituáléikat. Fegyelmezett életmódjuk megfigyelése ritka betekintést nyújthat a buddhista szerzetesek mindennapjaiba. Ha érdekel, lehetőséged nyílik részt venni egy „Tak Bat” szertartáson kora reggel, ahol a helyiek ételt kínálnak a szerzeteseknek – ez a thai buddhista kultúra szerves része.

A templom területének felfedezése során számos kisebb szentélyt is felfedezhetsz, amelyek más istenségeknek és tisztelt szerzeteseknek vannak szentelve, mindegyiknek megvan a maga jelentősége. Köztük található Guan Yin, az Irgalmasság Istennőjének szobra, aki a kelet-ázsiai buddhizmus kiemelkedő alakja. Szentélyét gyakran látogatják azok, akik együttérzésre és kedvességre vágynak.

Hogy a legtöbbet hozhassa ki látogatásából, érdemes helyi idegenvezetőt felbérelnie, aki elmagyarázza a templom történetét és jelentőségét, a falfestményeket és a benne rejlő szimbolikát. Ugyanakkor élvezetes lehet a saját tempójában barangolgatni, és élvezni a békés légkört.

Ne feledd, a Wat Sila Ngu egy aktív istentiszteleti hely. Ezért elengedhetetlen a megfelelő öltözet: a vállakat és a térdeket be kell fedni, és a cipőt le kell venni, mielőtt belépsz a szent területekre. Légy tisztelettudó, halkabban beszélj, és ne irányítsd a lábát Buddha-szobrok vagy szerzetesek felé.

The post 128. | Az első hosszú gyaloglásom a trópusokon first appeared on Digital Nomad Blog.

Az eredeti tervem az volt, hogy a tőlem kb. egy kilométerre lévő Private Park And Trail (Privát park és ösvény) fantázianevű helyre megyek el és ott jól megnézem magamnak a természetet.

Az út bal oldalán meg egy fával ritkábban ellátott mező szerűség helyezkedik el. Két bivalyt láttam és két madarat, aki az állatvilágot képviselték.

Egy elég meredek domb tetejére felkaptatva egy másik, még meredekebb domb várt. Ennek még felmentem a tetejére, aztán itt visszafordultam. Most – írás közben – megnézve a térképet, látom, hogy ha egy nagy le, és megint fel hajrát még belevittem volna ebbe a sétába, akkor a – neve és a Google fotók alapján sokat sejtető – Bangrak Viewpoint (Bangrak kilátópont) nevű helyre jutok el. Mivel ez az egész móka oda-vissza kb. négy kilométer még biztosan vissza fogok menni.

Séta a tengerparton

Mivel ez a gyaloglás számomra elég kevés volt, úgy döntöttem, hogy a park bejártánál – ami ekkor már kijáratként funkcionált – nem balra fordulok, hanem jobbra. Mivel a tenger az úttól tényleg csak húsz méterre van, lementem a tengerpartra. Ott pedig úgy döntöttem, hogy a víz mellett fogok bandukolni. A galéria első képén megjelöltem, hogy végül hová mentem el.

A tengerparton mindenféle jó és kevésbé jó dolgot is láttam. A békésen fürdőző thai családokat jó volt nézni. Az ego vezéreltnek tűnő európai embereket kevésbé. Ez a része a partnak főleg szállodákkal és privát házakkal volt tele (ezt nem győzik hangsúlyozni a kerítésekre elhelyezett táblákkal). Ennek megfelelően a nagyobb költségvetéssel rendelkező turisták terepe ez. Idegennek éreztem magam itt, de ez számomra az ilyen helyeken már régóta nem probléma: azok alapján amit az ilyen helyekről látok és elképzelek, nem is szeretném itt itthon érezni magamat.

Láttam a tengerből kivetett állatokat. És ennél is több kivetett szemetet. Nézhettem eléggé lestrapált halászhajókat és luxus hajókat is. Mindenféle fancy ülő és fekvő helyeket, ahová egy vagyon lehet egy bérlet és az apukát, aki a fiaival a kókuszdiókat babrálta a homokban, gondolom azért, hogy jövedelmet csináljon belőle a mindennapokhoz.

Végül odaértem naplemente előtt, de a vényviszonyok azért már nem voltak olyan kedvezőek. A szűk keresztmetszetet mégsem ez adta, hanem az, hogy 10 perccel az odaérkezésem előtt a városrészt – vagy kertet -, amiben a szobor volt – bezárták.

Így megállapítható, hogy a válaszott és a véletlenül sikerült látnivalók egyikét sem sikerült maradéktalan elégedettséggel meglátogatni. Ez azonban tévedés lenne! Teljesen elégedett voltam a mai sétával. Legközelebb hamarabb indulok el, s miután megnéztem a Bangrak Viewpoint-ot, majd alaposan megnézem a Big Buddha Temple-t is.

Villámokkal jöttem

Ha már ebben az időben itt voltam, gondoltam, megnézem a naplementét. Ahogy az egyik tengerparti sziklán lógattam a lábamat és gyönyörködtem a színekben és az este szépségében, észrevettem, hogy északon és délen is villámlik. Olyan messze, hogy a hangja nem ért el hozzám. Sok apró videót készítettem az eseményekről. Mellesleg ahol ültem, pontosan a sziget repülőterére vezető légi folyosó alatt volt. Így, mikor az első – villámok felé repülő – repülőgépet úgy videóztam le, hogy nem nyomtam meg a felvétel gombot, kicsit csalódott voltam. De aztán sikerült ilyen videót készítenem.

Piacozás és vacsora

A templom felé siettemben elhaladtam egy piac mellett. Miután a tengerparti ücsörgést befejeztem, visszamentem oda. Érdekes dolgokat láttam az árukínálatban. Ez főleg az élelmiszerekre igaz. Volt itt halszag, belezett csirke aromája és a félelem, hogy mi lesz belőlem, ha itt veszek valamit. Valószínűleg kell némi tapasztalat ahhoz, hogy az Erópában ilyen formában nem árusított dolgokat megvedd és megegyed. A csirke aprólék kiterítve egy rongyra egy pulton. Kacsa és csirke, kevés jégen, vagy egyszerűen csak kiakasztva valahová. A csirkéből kivett tojás sárgája marékszámra az asztalon a friss levegő (ja, nem friss) alatt. Sokat gondolkodom azon, hogy – talán nem is olyan – régen mindent így árusíthattak, hiszen nem volt sem hűtő, sem előírások, meg gumikesztyű sem…

Minden esetre, aki nem bírj a szagokat az állati testrészek kavalkádját, az ne menjen beljebb egy ilyen piacon. Az maradjon a zöldséges oldalon.

Mondjuk, ott is furcsa, hogy a macska a zöldségen ül, amit meg lehet venni, de hát egy elkötelezett macska tulajdonos sem zavarja ki az állatot a nappaliból. Itt végre találtam fokhagymát, meg minden olyan féle dolgokat, amiket ismerek, de nem láttam boltban, amióta itt vagyok: krumpli, hagyma, fokhagyma stb. És persze egy rakás olyan dolog van, amit még nem láttam, így el sem tudom képzelni, mi lehet. Mondjuk, ilyeneket eszem is napi szinten.

A kedvenceim a békák voltak. Gyanítottam, hogy nem a nálunk megszokott állatkereskedés akváriumát látom, hanem az élelmiszer piac egyik tételét. Nézegettem őket, de nem jött meg az étvágyam. Rájuk!

Mivel azonban már órák óta úton voltam, megéheztem. Így a piactól visszafordultam a templom irányába, míg végül a templomhoz vezető kapuval szemben ültem le vacsorázni.

Nagyon élvezem, hogy a gyümölcsös italok tényleg gyümölcsből vannak. A görögdinnyés italok most a kedvenceim. Az étlapról nehéz volt választanom, mert minden finom volt, amit eddig ettem, de azért sikerült. Az, hogy a végén még külön kedvességet is elém tesznek…

Kedvesség!

Az egy dolog, hogy a végletekig kedves mindenki, akár a fogadással, akár a távozással, vagy a rendeléssel kapcsolatban. Érezni, hogy milyen aggodalommal kérdezik meg tőlem evés közben, hogy minden rendben van -e az étellel. De… Valahogy itt Ázsiában nehéz kibontani az ilyen bezacskózott dolgokat, amit a vacsora végén kaptam. Pedig ki akartam bontani, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit kaptam. Ahogy a fogaim segítségét is igénybe szenvedtem, egyszer csak odalépett az egyik pincér és megkérdezte, hogy kinyithatja -e. Majdnem kikapta a számból a csomagolást, de végül csak a másikat nyitotta ki. És szinte biztos vagyok benne, hogy közben nem arra gondolt, hogy milyen béna vagyok.

Szerintem a tisztelettől – ami itt az ételt is körbeveszi – sokkal finomabbak az ízek.

Itt még Ronald is wai-t köszön. Lehet, hogy a mekis kaja is más ízű. Még várok vele, hogy kipróbáljam.

The post 127. | Villámok a sziget felett first appeared on Digital Nomad Blog.

• megtettem
• egészen másképpen alakult
• egyáltalán nem szerepelt a tervekben.

Egy kicsit felsorolás szerű a dolog. Egy leendő digitális nomád talán szereti ezt a formát.

Jogosítvány és oltások

Az “Elmaradt bejegyzés: Nemzetközi jogosítvány” és az “Elmaradt bejegyzés: Az oltások” című előző írásaimban ezeket a történéseket részletesen leírtam. Mind a kettő dolog a “próbáljuk meg biztonságosan” gondolatok köré épül.

Biztosítás

A “Ki nyert a biztosítási versenyben?” és a “Biztosítási túlélőcsomag digitális nomádoknak” bejegyzéseimben leírtam a keresés módját és a biztosító kiválasztásának lépéseit. Nem nagyon akadt tehát más dolgom, mint az előzetes információk alapján megkötni a megállapodást az adott társasággal.

Ez másképpen alakult.

Egy barátom kérésére felkerestem egy hölgyet egy utazási irodában, azzal a szándékkal, hogy az informatikai problémájának megoldásában segítsek neki. Tudod, a barátom barátja az én barátom is. Elmentem az irodába, annak ellenére, hogy a problémáról már a barátomnak megmondtam, hogy nem az én asztalom. Annak ellenére sem, hogy informatikai probléma.

Itt egy rövid kitérőt kell tennem, ami a szakmai hitvallásom egy sok éve vissza-visszatérő eleme. Furcsa kettőssége az életnek, hogy bizonyos szakmák esetében nagyjából mindenki világos határokat tud rajzolni a speciális területek köré. Például egy fogfájással a legritkább esetben mennek az emberek a háziorvoshoz, vagy egy kardiológushoz. Vagy mondjuk a McDonald’s-ban sem kér az ember pörköltet nokedlivel. Jó, vannak, akik elsütik ezt a poént, amire nyilván egy tapasztaltabb pultos mosolyog, magában meg azt mondja, hogy ez volt ma a huszadik pöcs, aki ezt viccesnek találja.

Szóval – elárulom – vannak az informatikának olyan területei, amihez lövésem sincs. Ha igazán pontosan szeretnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy sokszorosan több olyan területe van az informatikának, amihez nem értek, vagy még sosem hallottam róla, mint olyan, amihez értek.

Ennek ellenére periodikusan visszatérnek az olyan beszélgetések, mint például:

• Nem állítanád be nekem ezt, vagy azt?
• Nem értek hozzá, nem az én területem.
• Na, olyan ügyes vagy, biztos meg tudod csinálni.

Vagy:

• Milyen laptopot vegyek, mit javasolsz?
• Nem értek hozzá, sajnos nem tudok neked segíteni. Én is mindig az egyik barátomat kérdezem meg, hogy mit vegyek.
• Informatikus vagy, hogyhogy nem értesz a laptopokhoz?
• Hadd kérdezzek valamit? Vezetsz autót?
• Igen.
• És meg tudod szerelni a motorját, ha elromlik?
• Nem!
• No, érted már?

Azért érdekes a biztosítás szempontjából ez a hosszú elmélázás, mert csak a barátom kedvéért mentem el egy olyan helyre, ahol tudtam, hogy nem fogok tudni mit csinálni, legfeljebb annyival tudok segíteni, hogy javaslok magam helyett valakit. Ez is valami…

Ott aztán még meg is kaptam a magamét. A hölgy habitusa mondjuk azt, hogy elég domináns volt. Beszélgettünk, s egy pár téma után már kissé féltem, hogy van -e olyan dolog az utazással kapcsolatban, amit jól csináltam. Néhány gondolat csere példaként:

• Thaiföldre költözöm, már megvan a repülőjegyem.
• Nálunk vetted? Miért nem?

• Voltam egy cruise hajóúton?
• Miért nem nálunk fizettél be rá? Mennyiért vetted a jegyet? Az sok…

• Biztosításod van már?
• Még nem kötöttem meg, de már választottam.
• Milyen cég?
• Amerikai. Kimondottan digitális nomádoknak találták ki.
• Nem lesz jó! Nem fog fizetni!

Végül is itt értünk el a lényeghez. Mondhatom, hogy a megoldáshoz. Nem utasítottam el a hölgyet, hogy bele se kezdjünk a beszélgetésbe, mert már döntöttem. Kíváncsi is voltam, hogy mit tud ajánlani. Írtam a bejegyzésekben, hogy kerestem magyar biztosítást, de nem találtam.

A hölgy sok mindent elmondott a biztosítási konstrukcióról, adott offline tájékoztató anyagot is. Ezeket végül az indulás előtti napon néztem át. Az Atlasz Privileg éves bérlet biztosításáról van szó. Szerettem volna hivatkozást tenni ide, hogy ne kelljen keresned. De, ahogy a biztosító és pénzügyi társaságok ügyelnek arra, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelve közzétegyék ugyan az adatokat, de azok ne legyenek könnyen megtalálhatóak – nem találtam direkt linket az első pár keresési eredményben, úgyhogy feladtam.

Ez a biztosítás egy valag pénzt kínál minden probléma esetén és harmada annyiba kerül, mint az általam kiválasztott SafetyWing. Ez elég meggyőző érv volt ahhoz, hogy az utolsó napomon változtassak a tervemen és megkössem ezt a biztosítást.

Akkor már értettem, hogy miért is kellett bemennem az utazási irodába. Az akkor nem világos szándék a nap végére megmutatta magát…

Vízum

Körülbelül két héttel az indulás előtt megigényeltem a thai vízumot. Ehhez minden elő volt készítve. A lehetőségekhez képest.

Ekkor már pár hete vártam egy emailemre a választ a követségtől. A mai napig nem jött meg. Úgyhogy az igénylés leadása előtt felhívtam a követségen azt a hölgyet, akivel egy rövid levelezésünk már volt. Harmadszori hívásra végül tudtam vele beszélni, de valahogy azt éreztem, hogy nem volt segítőkész, mintha zavartam volna.

Két kérdésem volt, amire végül nem kaptam választ, s a beszélgetést úgy fejezte be a hölgy, hogy ha írtam magának emailt, akkor abban biztosan ott van, hogy hol kell a vízumot igényelni. Nem volt ott. Nagy nehezen megtaláltam az oldalt, s kitöltöttem.

Ez nem egyszerű mutatvány. Az még egy dolog, hogy a hogyan jössz kérdésre kiválasztod, hogy repülővel és akkor megadod a járat számát. De ezzel együtt megkérdezik, hogy mikor megyek el, és melyik repülővel. Fuck. Hát, honnan tudjam én ezt három hónapra előre.

A szállásnál – amit ekkor még le sem foglaltam, – megadtam, hogy Airbnb. Ennél többet akkor nem tudtam róla. Ezek után nehéz volt kitölteni a pontos cím mezőt és a szállásadó thaiföldi telefonszámát.

Aztán jön az a probléma, hogy a cél területnél nem volt Koh Samui. Én oda megyek, de ilyet nem lehetett kiválasztani a listából.

Elég sokat kellett nyaggatnom a ChatGPT-t, mire megtudtam, hogy közigazgatásilag így néz ki a hely, ahol élni fogok:

• Ország: Thaiföld
• Tartomány: Surat Thani
• Kerület: Ko Samui (Amphoe Ko Samui)

Most kapaszkodj meg, mert miután kiválasztod a Surat Thani tartományt, megjelenik a következő választási lehetőségként Ko Samui kerület, még ki kell választanod az alkörzetet is:

Koh Samui 7 alkörzete (tambon):

• Ang Thong (อ่างทอง) – Itt található Nathon, a sziget közigazgatási központja és a fő kompkikötő.
• Lipa Noi (ลิปะน้อย) – Nyugati part, nyugodt strandok, főleg helyiek és hosszabb távú lakók.
• Taling Ngam (ตลิ่งงาม) – Délnyugati rész, dzsungeles, hegyes, kevésbé fejlett – luxus villák is vannak itt.
• Na Mueang (หน้าเมือง) – Középső-déli terület, itt található a híres Na Muang vízesés, állatparkok.
• Maret (มะเร็ต) – Itt van Lamai Beach, a második legnagyobb üdülőövezet Chaweng után.
• Bo Phut (บ่อผุด) Nagy alkerület, ide tartozik:
  • Chaweng (legnépszerűbb turistaközpont)
  • Fisherman’s Village
  • Bangrak (Big Buddha)
• Mae Nam (แม่น้ำ) – Északi part, hosszú strand, családbarát, nyugodtabb zóna.

Ha ezek után megkérdezed, hogy hol élek éppen, akkor már meg tudom mondani, hogy

Thaiföld Surat Thani tartományának Ko Samui kerületének Bo Phut nagy alkerületében, a Fisherman’s Village közelében.

Miután kitöltöttem az általam sem igazán acélosnak vélt vízum igénylésemet, vártam. Azóta is várom a választ. Két hét múlva az oldalon már az igénylésem sem volt ott.

No, ezt a nyomtatványt kellett kitöltenem “Az első hosszú repülésem” bejegyzésben említett módon a repülőtéren. Szerencse, hogy volt egy tisztviselő segítségem, mert a közterülettel ott elvéreztem volna. Főleg, hogy akkor még nem volt internetem. A kijelentésem, hogy nincs távozó repülőjegyem, őt is elbizonytalanította. A megyek és megkérdezem kijelentés elhangzásakor egy kicsit elkezdtem izgulni, hogy ki leszek csapva az országból, még mielőtt nagyon bejövök. A gordiuszi csomót azzal vágtuk el, hogy a tanácsa alapján a bejövő repülő járatszámát írtam be a megfelelő mezőbe.

Most itt vagyok és nincs vízumom. Szerintem ez három hónapig nem fog zavarni senkit. Engem főleg nem. Aztán elmegyek egy másik országba, s oda majd gondosabb leszek a vízum kérdéssel. A ChatGPT-től tudom, hogy milyen bűntetésre számíthatok a vízum kérdésben, így kíváncsian várom, hogy mi lesz velem, mikor innen elmegyek. Azért abban bízom, hogy nem az első börtön élményeimet fogom begyűjteni ekkor.

Készpénz

Nem hoztam magammal thai bahtot. Ezen a továbbiakban sem fogok változtani azt hiszem. A repülőtérig jó a bankkártya. Az adott országban meg majd váltok oda való készpénzt.

Ide pár dollárral jöttem el, amit a kisebbik öcsémtől kaptam. Ezt a szokást megtartom. A dollár valószínűleg mindenhol jó lehet pár apróbb dolgot elintézni. Taxi, egy étel stb.

Itt úgy oldom meg a készpénz kérdést, hogy a Wise számlámra teszek át dollárt a magyar forint számlámról és az automatából ezzel a kártyával veszek fel thai pénzt. Érdekesség képen még ki fogom próbálni azt, hogy a magyar kártyámról veszek fel készpénzt. A puding próbája az evés.

Internet

Az első kellemetlen élmények miatt azt mondom, hogy ezt többé nem fogom így csinálni, ahogy most tettem. Kész internet nélkül nem jó barangolni.

A telefonomról már a Nomad Cruise fedélzetén kiderült, hogy vár eSIM képesnek vettem, egyszerre nem tud eSIM-et és fizikai SIM-et üzemeltetni. A hajón kapott ingyenes eSIM megoldás ráadásul nem működött.

Ide kiérve vettem egy dollárét egy kis csomagot, de az sem működött. Ezzel a problémával így aggasztóvá vált a dolog, mert kérdésessé vált, hogy a telefonom alkalmas -e a továbbiakban arra, hogy kiszolgáljon.

Szerencsére megtaláltam a megoldást. Az eSIM esetében is be kell (!) állítani a romaing lehetőséget, különben soha nem fog működni. És második szerencseként olyan eSIM szolgáltatót találtam, akinek a csomagjai nagyon jó árban vannak és szinte minden országot lefed a szolgáltatása. Ajánlom figyelmedbe a Jetpac Internatonal Travel eSIM szolgáltatót.

Gyógyszerek

Az utolsó oltóközpontos látogatásomkor megkaptam az úgynevezett úti patika listámat. Ezek alapján megvettem pár gyógyszert az utolsó napomon. Tudom, itt is van gyógyszertár, sőt, ahogy már írtam, voltam is egyben. A doktornő érve az volt, hogy mire itt kitapasztalom a hatóanyagokat és a neveket, akár bajom is lehet.

Nem bánom ezt a felkészültséget annak ellenére sem, hogy az AI biztosan hatékonyan tudna segíteni. Ha valami érne, nem kell elmásznom a patikába.

A dolgok, amiket elviszek

Még január közepén készítettem egy “Mit viszek magammal” nevű Excel táblát. No, a pakoláskor ezt már nem nyitottam meg. Azt hiszem, a tervezés hiába való volt, mert mire oda jutottam, hogy az utolsó órákban elkezdtem összepakolni, már fejben pontosan megvolt, hogy mit viszek magammal. Erről írtam a “Elindultam és meg is érkeztem” című bejegyzésemben.

Autó értékesítés

Ezzel a kérdéssel még a mai napig nincs meg a megoldás. Ugyanis, senki nem akarta megvenni az autóm. Elmentem egy autókereskedőhöz kb. egy hónappal az indulás előtt. Őszinte volt velem, és ezért hálás vagyok neki. Annyit mondott, hogy a neten adjam el, ne is hozzam hozzájuk, ők is mindent ott adnak el.

Egyben azt is elmondta, hogy a nyár katasztrofális az autó értékesítés szempontjából. Augusztus 20 után indul be a piac, addig a fű sem nő. Az ő tanácsára levettem a hirdetést minden oldalról. Az indulás előtt akartam a feltöltést elvégezni, de ez már nem fért bele az utolsó napokba.

Viszont a papír munkát elvégeztük az utolsó este a kisebb öcsémmel. Jó pár szerződést írtam alá, plusz meghatalmazást, hogy eljárhasson az ügyemben.

Az új hirdetést már itt, Koh Samuin készítettem el, miután öcsém még egyszer egy gyönyörű új autót varázsolt a járgányból. Köszönöm, még egyszer!

Egy autó hirdetés megfelelő színvonalú elkészítése elég időigényes folyamat. Kétszer futottam neki, mire oda eljutottunk, hogy feladtam a hirdetést és kifizettem a megfelelő hirdetési csomagot. Majd 15 perc múlva kaptam a rendszertől egy üzenetet, hogy törölték a rendszerből, mert szabályzatot sértettem. Utaltak arra, hogy egy hirdetőnek egyszerre csak egy ingyenes hirdetése lehet. Megkérdeztem őket, hogy akkor mi a gond, hiszen a hirdetésem nem ingyenes és nem is árulok több autót. Le a kalappal az ügyfélszolgálat előtt, mert nagyon hamar válaszoltak. Tisztáztuk, hogy a gond azzal van, hogy öcsém telefonszámát adtam meg kapcsolati adatként. És véletlenül ő is értékesíti éppen az egyik autóját. A kedves segítség aztán megoldotta a dolgot: adtam egy másik telefonszámot és gyorsan visszaállították a hirdetést.

Azóta kettő érdeklődő volt, a szokásos Marketplace formában. Mutatom a párbeszédeket:

• Kilométer????
• 280503

Rengeteg válasz jut ilyenkor eszembe, kezdve azzal, hogy a kilométer egy SI mértékegység (nem, nem én találtam ki), vagy az, hogy ott van a leírásban, olvasd már el.

A másik párbeszéd hasonlóan kurta, de egy árnyalattal kulturáltabb volt:

• Üdv. Km?
• Jó reggelt! 280503 km

Az irodalmi kellékek közül sok hiányzik, de évek óta már csak mosolygok ezeken az egyszerű formákon.

Hadd idézzem ide két adásvételem rövid párbeszédeit nosztalgia címén.

Családi házat adtunk el. Ez a rövid született meg:

• Milyen a termék állapota?
• Nagyon jó.

Egy másik esetben egy telefon (elérhetőként megjelölve) után érdeklődött a lény. A párbeszédben elhangzó szám az értékesítési ár kb. fele volt.

• Ez megvan még?
• Igen.
• 40.000?
• Nem.

A korábbi kalandok ellenére, izgatottan várom az autó következő tulajdonosának megtisztelő megjelenését.

Bucsu buli

Én nem terveztem ilyet. Kisebbik öcsém igen.

Az utolsó előtti napon söröztünk és egy nagyon finom bográcsos körömpörkölttel tettük magunkat hullává.

Előtte nem sokkal két barátommal készítettünk szarvas pörköltet. Az egyik barátom az utolsó munkahelyemen volt a főnököm a másik barátom pedig kollégám. A bográcsozást egy hordozható gitár erősítő és némi pengetés tette emlékezetessé a finom whiskyk és a jó társaság mellett.

Az utolsó napokban nálam aludt egy barátom, hogy együtt tudjuk tölteni az egyik utolsó estét és szokásunkhoz híven sokat beszélgessünk a világról.

Az utolsó pár nap rohangálásai közben ízott a telefonom. Rengetegen kívántatok szerencsét, sikert, egészséget. Volt, aki még az utolsó napon átugrott megölelni és fél órát beszélgetni.

A lányaimmal két nappal az indulásom előtt értünk haza a közös, hármasban eltöltött nyaralásunkról. Nem volt véletlen, hogy ez így alakult. Tulajdonképpen ők ketten határozták meg az indulásom dátumát. Mikor a közös nyaralásunkról beszéltünk, hamar kiderült, hogy ők csak augusztusban érnek rá. Ha júniusban el tudtunk volna menni nyaralni, akkor már közel három hónapja élnék Thaiföldön.

Sok mindenért vagyok büszke a lányaimra. Ehhez a bejegyzéshez annyi kívánkozik ki belőlem, hogy nagyon jó érzés, hogy a sok közös utazás után idén először mind a ketten megszerveztek maguknak egy európai utat, repülőstől, szállásostól, programostól, amit ketten csináltak végig minden mozzanatában a barátaikkal. Közben eszembe jutott, hogy tévedtem: nagyobbik lányomnak nem ez volt az első önálló utazásos éve.

Szüleimtől is pár mondattal búcsúztunk el egymástól, hiszen sokat beszéltünk arról, hogy mit jelent ez az utazás. Nyilván nehéz pillanatok voltak. De itt vagyok, élek és tudunk egymásról.

Még májusban írtam “A búcsúzás művészete” című bejegyzésemben arról, hogy úgy gondolom, nem kell búcsúzkodni senkitől.

Ennek ellenére nagyon hálás vagyok, hogy ilyen módon történt a távozásom feletti megemlékezés.

Soma as Aragorn

Az utazás előtt létrehoztam a Soma mint Aragorn Messenger csoportot. Ez egy merész vállalkozás, mert a különböző habitusú barátaim és családtagjaim kerültek vele egy fedél alá. A csoport célja az, hogy laza keretek között tudjak életjelet adni magamról. Mivel ezen a területen lusta vagyok, azt gondoltam, hogy ez az a fórum, ahová mindent ki tudok tenni, ami érdekes és izgalmas. Vagy elmélyült és csendes. Vagy bármi. És ha ide kiteszek valamit, akkor nem kell több helyre küldözgetnem semmit. Egyenlőre jó ötletnek tűnik a csoport. Hálás vagyok nektek, hogy itt vagytok velem!

A csoport elnevezése az alábbiak alapján született meg.

Egyrészt augusztus másodikán feltöltöttem a Youtube csatornámra egy évekkel ezelőtti videót, hogy meg tudjam mutatni valakinek. Nem is értem, miért nem töltöttem fel korábban.

Ez az emblematikus magyar rock szám szövegében is hordoz némi utalást az életemre. Szerencsére az egyezőség közel sem száz százalékos.

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

A feltöltéskor ismertem fel a pár sor hasonlóságát a saját sorsommal.

De, ki is volt Aragorn? Ő J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művének egyik legfontosabb alakja, Isildur örököse és Gondor jogos trónvárományosa. Sokáig álnéven, Vándorként ismerték, mert titokban járta Középfölde útjait, mindig úton volt, és feladata a világ népeinek védelme maradt. A hobbitok először rejtélyes idegenként találkoztak vele, aki az ivókban és erdőkben bukkant fel, de később kiderült, hogy ő a bölcs és bátor vezetőjük. Aragorn kulcsszerepet játszott a Gyűrűháborúban, ahol bizonyította bátorságát és örökségéhez méltó erényeit. A háború után királlyá koronázták, és uralma új korszakot hozott Gondor és Arnor számára.

Még a Gyűrűk ura mozifilmek berobbanása előtt, 1999-ben regisztráltam az egyik azóta is működő ingyenes email szolgáltatónál az aragorn@ email címet. Ha nagyon szentimentálisra álmodom magam, akkor ebbe a regisztrációba bele tudom látni, hogy na, ugye, már akkor tudtam, hogy vándor leszek. Természetesen ez nem lenne igaz, de hosszú távú “Szinkronicitás, véletlenek, flow” egyik példájaként hadd képzeljem el ezt a változatot.

Király biztosan nem leszek az utam során. De bátor még lehetek. A héten két barátom is elmondta, hogy rendkívül büszke rám, az egyikük azt is hozzátette, azért, mert nem sokan csinálják meg azt, amit én elkezdtem. Ha van rá képességem, mutatom az utat…

The post 126. | Elmaradt bejegyzés: Az utolsó praktikus lépések first appeared on Digital Nomad Blog.