Azt hiszem, ez így van rendjén. Ez az életem mostanában, már ami a digitális formáját illeti a létezésemnek. Nem teljesen digitális, nem teljesen tartalomkészítés.

Az én életem azt hiszem már csak ilyen kicsit innen, kicsit onnan forma.

Azt gondoltam, itt az ideje, hogy egyben és röviden megmutassam mindazt, amin jelenleg dolgozom.

Projekt térkép

Elkészítettem egy ábrát, ami azt mutatja, hogy mivel töltöm a mindennapjaimat. Íme:

A képen a színek mutatják a munkáim típusát. Az ikonok pedig azt a szerepet, amit az adott projektben végzek. Az ikonok magyarázata az alábbi ábrán látható.

Mutatom az egyes típusokat.

Üzleti működésfejlesztési tanácsadó

Elég nehéz volt 30 év munka után szakmailag definiálni magamat.

De – végül – azt hiszem, sikerült.

Tulajdonképpen mindig az történt velem, hogy odakerültem egy ismeretlen céghez. Megismertem a vállalkozás működését. Észrevettem a kisebb-nagyobb problémákat, majd elkezdtem dolgozni azok kijavításán.

Sokszor a meglévő rendszer, rendszerek átalakításával, optimalizálásával, vagy egyszerűen csak a megfelelő használat megmutatásával. Sokszor pedig a rendszer teljes cseréjével. Így otthon vagyok a kis rendszerek értelmezésében, vagy akár a nagy vállalatirányítási rendszerek bevezetésében is.

Ezeknek a munkáknak az elvégzésekor rengeteg mikroképességet kellett megtanulnom és használnom. Nem specializálódtam túl mélyen sehol, de nagyon széles a látóköröm.

De minden dolog között talán a legfontosabb, hogy szinte mindig tolmács voltam. Értem az egyes vállalati területeken dolgozók szakmai nyelvét (elvégre közgazdász vagyok), és értem az IT nyelvét. Elvégre informatikus vagyok. Így meg tudom érteni azt, amit az irodában elmondanak, utána pedig ezt le tudom fordítani az olyan kockafejek számára, mint amilyen én is vagyok.

Ebből a 30 évnyi tapasztalatból építem most a saját vállalkozásomat.

Digitális Műhely

Ezt a projektet az év elején kezdtem el. Néhány esettanulmányt megírtam és bemutattam egy pár megoldást speciális problémákra.

Ez az írásos tartalom az online-dentist.hu oldalon érhető el. Igyekszem folytatni ezt, de mindig ez áll a feladatlistám legvégén, ahová soha nem jutok el.

Írásos tartalmak

Jelenleg a legfontosabb ez a blog. Szeretem ezt az írást. És bár nem keresek vele semmit, illetve azt hiszem, nem is sokan olvassák az írásaimat, én a saját örömömre írok. Öröm és szenvedély. Ennyire egyszerű ez.

Sokat köszönhetek ennek a blognak. Sokkal jobban érzem magam az írói szerepben 355 bejegyzés megírása után.

Könyvek

Jelenleg egy könyvön dolgozom. Többel is elkezdtem foglalkozni, de döntenem kellett, hogy mivel foglalkozom. Így is kevés a napi 24 óra…

Az első könyvemet a digitális nomád hétköznapokról írom. Nagyon szeretem ezt a munkát. Rengeteg tapasztalatomat tudom hozzá felhasználni. A könyvet magyarul és angolul is szeretném elkészíteni.

Zen Biblia

Ez egy kicsit írás, egy kicsit informatika. Egy könyvet készítek a mindennapi élethez, de ezt szeretném egy telefonos alkalmazás formájában is elérhetővé tenni. A Zen Biblia egyelőre egy munkacím. A végleges cím biztosan más lesz.

Remélem, megérjük az elkészültét.

Korábbi blogbejegyzéseim

A schulmann.hu rám vonatkozó részét hamarosan megszüntetem. A blogbejegyzéseket azonban meg fogom őrizni. Pár évvel ezelőtt sokat dolgoztam ezzel, nem szeretném, ha ez a munka elveszne.

Novelláim

Egy novellám jelent meg nyomtatásban, egyet írtam egy pályázatra, egyet meg egy tanfolyami házi feladatként. Szeretném ezeket is, és a jövőben elkészülő írásaimat is megmutatni.

Videó tartalmak

A csoda már itt van [The Miracle is Already Here – TMIAH]

Ezt a projektet 3 hónapja indítottam el. Azokat a kis – 26 másodperces – videókat jelenti, amiket a YouTube, Instagram, TikTok, Facebook és LinkedIn profiljaim alatt töltök fel minden nap.

Ezek a videók minden nap mutatnak egy rövid jelenetet. Megnevezek bennük egy érzést, majd adok egy gondolatot, választ ezzel az érzéssel kapcsolatban. Legvégül minden videó végén elmondom, hogy “Nagyon szeretem az életemet.”

Ezeket a videókat gyakorló kártyáknak tekintem. Aki minden nap előveszi ezeket a videókat, egy idő után talán ráérez arra, hogy nem az én érzéseim és nem az én válaszaim fontosak a videónál. A néző saját érzései és az ahhoz kapcsolódó gondolatok kifejezése az igazán fontos. Azt remélem, hogy a néző jó gyakorló felületet kap a videóimmal arra, hogy a saját érzéseit meglássa és kimondja.

Az csak a legtitkosabb vágyam (persze, ennek most vége), hogy egy nap majd valaki egy váratlan pillanatban esetleg így sóhajt fel: “Nagyon szeretem az életemet.”

Történet a csoda mögött [Stories Behind The Miracle – SBTM]

Ezt a projektet A Csoda már itt van projekt gyerekeként hoztam létre. Még nem tettem közzé belőle egyetlen videót sem, de hamarosan indulok ezzel.

Minden szülő videó mögött van egy történet. Ezek közül már jó párat elmeséltem jó pár embernek. Az ő jelzéseik alapján érett meg bennem a gondolat, hogy némelyik videóról elmondjam, hogy mi a titok, mi a történet, ami ott van a háttérben.

A boldogságot választottam [I Chose Happiness – ICH]

Nagyon fontos a múlt idő ebben a projektben. Nem boldog leszek. Nem majd egyszer. Boldog vagyok, mert így döntöttem. Ebben hiszek. Erről fogok beszélni.

A saját hangomat és a saját arcomat fogom használni arra, hogy beszéljek arról, amit magamban felfedeztem. Példát szeretnék mutatni az embereknek. Bízom abban, hogy ezzel pár embernek segíthetek.

Ezzel a projekttel fogadtam el a magam számára (magamtól) kapott (és adott) influenszer címet. Hamarosan ez a videósorozat is elindul.

Nem napi videók készülnek. Rengeteg munkát jelent, hogy az angol mellett magyar nyelven is szeretném megcsinálni ezeket az anyagokat.

Boldogság interjúk [Happiness Interviews – HI]

Szenvedéllyel dolgozom a boldogság témáján.

Ezt mondom el idegen embereknek az utcán, majd ezután megkérdezem őket, hogy van-e kedvük egy rövid interjún részt venni velem a témában.

3 héttel ezelőtt kezdtem el embereket faggatni 5 állandó kérdéssel ebben a kérdéskörben. Gyakorlatilag azonnal szerelem lett a dolog. Nagyon szeretem a válaszaikat hallgatni, a reakcióikat figyelni. És közben visszafogni a saját örömömet a kamera másik oldalán. Hihetetlen energiákat, érzéseket és történeteket tudnak elmesélni a megkérdezett emberek. És ehhez csak 5 kérdés és 3 perc kell.

Amint megvan az első 30 interjú, elkezdem őket feltölteni a közösségi média felületeimre.

Vizuális tartalmak

Itt a meditációs pózban készített fényképeim szerepelnek.

Mondhatnám, hogy egyelőre, de jelenleg úgy gondolom, hogy képes, vizuális tartalmat, újabb fine art sorozatot nem tervezek készíteni.

Közösségi hozzájárulások

Ide is csak egy dolog tartozik: Google helyi idegenvezető [Google Local Guide]. Azért tartom fontosnak, mert büszke vagyok rá. Tudom, az ego. LOL

Szeretem ezt a semmiféle hasznot nem hozó tevékenységet. Mert hiszek benne, hogy a tartalmaim segíthetnek másoknak. Hogy okozhatnak nekik örömet.

Meg hát, jó egy klubban tag lenni. Nekem itt, most ez a Google.

Ahogy segíthetek

Az önkénteskedés, a segítségnyújtás másoknak valahogy mindig az utam része volt.

Szintén büszke vagyok arra, hogy véradó vagyok. Ahogy arra is, hogy időnként tudok csatlakozni egy-egy szervezethez egy-egy alkalomra, hogy másoknak segítsünk.

Pár hete elkezdtem dolgozni egy kicsit komolyabb hozzájáruláson is. Két kicsi projekttel indulok el hamarosan. 500-500 USD-t szeretnék összegyűjteni két gyerekekkel foglalkozó szervezet számára.

Ezekről – amint készen vannak – itt a blogon is be fogok számolni.

Ezek azok a dolgok, amik mostanában kitöltik az életemet. Hálás vagyok az életemért, hogy ennyi mindennel foglalkozhatok. Hogy ennyi mindenre van energiám. Néha időm is. Most nem tudnék egyetlen dolgot sem kivenni a sorból, és szeretem azt, hogy ez így van.

Mással nem foglalkozom, esküszöm.

De, “lehet, hogy tévedek”.

The post 355. | A projektjeimről – Min dolgozom? first appeared on Digital Nomad Blog.

Nem tudod felgyorsítani az időt, és a sikert sem hozhatod előrébb.
Az egyetlen dolog, amit irányítani tudsz, a következő lépésed.

James Clear

Valahol olvastam és ide tettem ezt az idézetet ennek a bejegyzésnek a jegyzetei közé. Igazából ez az írás az “Elmaradt bejegyzések” közé tartozott a fejemben. Amiért mégsem kapta meg ezt a jelzőt az az, hogy az a kérdés ugyanúgy érvényes most is, mint az indulás előtti felkészülés időszakában. Foglalkoztam már ezzel a a kérdéssel például a “Mennyibe kerül a nomád életre váltás?”, vagy “A munka keresése”, esetleg “Az első állásjelentkezésem”, vagy a “Felmondtam” című bejegyzésekben.

Ez az írás a korábbi gondolatokat és az időközben megismert tényeket fogja össze, szeretném, ha egyfajta útmutató lenne azokhoz a kérdésekhez, amit érdemes lehet megfontolni a “Miből fogok élni?” kérdés kapcsán.

A szabadság szép, de nem ingyenes

“Na jó, de miből fogsz élni?” tehették volna fel a kérdést azok az emberek akiket szépen, lassan beavattam a terveimbe. Érdekes módon nem emlékszem senkire (nem azt jelenti, hogy nem volt senki!), aki nemhogy elsőre, de egyáltalán megkérdezte volna ezt. A “mit fogsz dolgozni” kérdésre több embernek is válaszoltam, tehát, azt többen érezhették, hogy nem egy élet hosszig tartó nyaralásra indulok, hanem szorgos munkával folytatom tovább az életemet. De – emlékeim szerint – nem volt nagy hangsúly azon a kérdésen, hogy “miből”.

Én azért sokat dolgoztam ezen e a kérdésen. Régóta menedzselem a családom és a saját életemet, így nem volt kérdés, hogy fontos, hogy erről ne csak álmodozzak, hanem konkrét tervek is szülessenek! Az én fejemben valahol ott volt az is, hogy bár szeretnék munkát találni, de nem fix fizetésre, hanem tudatosságra építem az új életem. A tudatosság egyik eleme a tervezés. Én jó pár táblázatot készítettem el, mindenfelé paraméterekkel és számokkal.

Ezt a munkát ne spórold meg, ha jót akarsz magadnak!

Milyen anyagi helyzetből indulok?

Az első lépés a jelenlegi helyzet felmérése. Tapasztalataim szerint sokan nincsenek tisztában a saját pénzügyi helyzetükkel. Évekig dolgoztam Fundamenta személyi bankárként, hogy mást ne említsek. Így rengeteg emberrel találkoztam pénzügyi helyzetekről beszélgetve. Az akkor megismert kép inkább tragikus, mint felemelő.

Többen csak annyit tudnak az anyagi világból, hogy mennyi a fizetésük. Amikor a felhasználható jövedelemről beszélgetünk, vagy az adósságok összegzéséről, már nem mindig ilyen tiszta a kép. “Ja, igen, van egy havi 30 eFt-os telefon törlesztő összegem is.” Hányszor hallottam ezt. “Ja, ezen a házon van már jelzálogjog, nem tudtam, hogy az baj.” “Nincs adósságom. De van, mert ott van a bírósági határozat alapján levont gyerektartás!” Ilyen és ehhez hasonló mondatok százai kerültek elő a beszélgetések során.

Induljunk el tehát a tervezés elején azzal, hogy mink is van. Én például felmértem, hogy mi az, amit a gyermekeim támogatása miatt megtartok Magyarországban, és az mennyibe kerül nekem. Példa képen megmutatom, hogy én hány költség tétellel számolok jelenleg a magyar kiadások kapcsán: internet; itunes; Xiaomi Home; 3 db Google tárhely; YouTube Premium; Netflix; Spotify; 3 db Yettel telefon előfizetés; lakás: biztosítás, áram, gáz, közös költség, szemét díj, víz, egyetemi tandíj, albérlet; könyvelő; vállalkozó járulékok, havi bank költségek. Ehhez jönnek még az időszaki kérdések.

Mi azt, amire már nincs szükségem és el tudom adni? Nekem a hangszerem és tartozékai, meg az autóm volt ilyen. Nem álltam neki eszeveszett módon eladni az ingóságokat a lakásomból, mert ezt nem tehettem meg.

Ott lehetnek még a megtakarítások, de ezzel sajnos nem mindenki rendelkezik.

A kiadások tervezésénél a havi bontást javaslom. Én is csak a többszöri gondolkodás után jöttem rá, hogy a havi átlagolás elviszi a tervet egy irracionális irányba. Egy tételenkénti és havi bontásban levezetett táblázat létrehozását javaslom, minimum az indulástól egy évre. Ha teheted, készítsd el mindjárt két évre: hamar el fog menni az első év…

Bevételi források – meglévők és tervezettek

Ha feladod a munkádat – mint ahogy én tettem, – a legfontosabb bevételi forrásod valószínűleg el is apad. Nem mondom, hogy sokkoló lesz az első olyan hónap, mikor tizedikén nem csippan a telefon, de azért kösd fel a gatyád, ha így lesz!

Kérdés, hogy van -e másik bevételi forrásod és/vagy megtakarításod. Ha van, legalább az első időszakot tudod finanszírozni még akkor is, ha más nem lesz.

Valószínűleg szeretnél egy friss jövedelem forrást megteremteni. Erre számtalan anyagot és jó pénzért segítő társaságot fogsz találni. Elég csak beregisztrálnod egy két oldalra, s minden héten tucatjával kapod majd az ajánlatokat, ahol meg tudják mutatni, hogy hogyan kell felkészült freelancernek lenned, hogyan kell megfelelő CV-t készítened, hogyan kell az állásinterjún viselkedned stb. Ne feledd! Ezek a felkészülések csak ígéretet adnak el neked arra, hogy minden rendben lesz! Az ígéretből nem lesz pénz, abból egyetlen költség tételt sem tudsz kifizetni.

A bevételi forrás megszerzése kemény munka. Segítséget tudsz hozzá kérni, de a nap végén neked kell megtalálni az állást, az új vállalkozásodat, azt a bevételi lehetőséget, amivel az életedet tovább tudod finanszírozni. Használd az ingyenes rendszereket és tegyél bele sok munkát a keresésbe.

A passzív/félig passzív jövedelem elég komoly hívószó a mai világban. Én még hadilábon állok ezzel a kérdéssel, nincs benne tapasztalatom. Személyes véleményem az, hogy munka nélkül nehéz tisztességes jövedelemhez jutni. Ha már van háttered, érdemes lehet megpróbálkozni a passzív jövedelem forrásokkal, de érzéseim alapján azt mondom, hogy erre nem alapozom a jövőmet, legalábbis induláskor biztosan nem.

A felkészülés során rengeteg videót néztem meg. Mindenhol röpködnek a hívószavak és az álmok. Későn kelni, kávézgatni, sétálni a tengerparton, aztán leülni a gép elé, szigorúan napi egy órára. Aztán bemondani egy olyan számot jövedelemként, ami a NASA fél évi költségvetése…

Az összes ilyen hatalmas havi jövedelmet bemondó egyéntől megkérdezném, hogy ha ennyi vagyonuk van, akkor mégis miért várnak az én kis pénzemre. Nem hiszem, hogy a szakmai elhivatottság az oka…

Amit ezzel mondani akartam: óvatosan ezekkel a vetített képekkel! Ha mégis ez a megoldás, kérlek, utólag bocsásd meg a kishitűségemet!

Kiadások becslése – mennyire van szükségem havonta?

Itt már kimondottan az új élet költségeire gondolok. Körülbelül ilyen pontok mentén:

• Alap kiadások: szállás, étkezés, internet, biztosítás, közlekedés
• Plusz kiadások: tanulás, utazás, vészhelyzetek
• Hol olcsóbb élni? – célország(ok) tervezett költségszintje

Itt lehetsz a császár, a turista és a szerényen élő digitális nomád kategóriák tagja. Neked kell dönteni, mert a lehetőségek tárháza végtelen. Elmész Amerikába, és sós kenyeret eszel, mert futja a pénzedből? Inkább Ázsiába mész és ott is csak kétnaponta eszel a bérelt nádkunyhódban? Európát választod, és normál életre törekszel? Minden második héten új országba mész, mert van elég pénzed az utazásra? Sok minden közül választhatsz, ezt csak te tudhatod.

Az egyetlen jó tanács, amire a sok videó alapján hirtelen emlékszem az az, hogy légy beosztó és türelmes magaddal. Ne törekedj egy nyaralás utánzására a jövőbeli életed során, mert az valószínűleg drága lesz. Talán otthon sem mész minden nap étterembe pezsgős vacsorát fogyasztani. A digitális nomád életed alatt miért tennéd? Minden nap jetskizni a tengeren vagány dolog. Tedd, ha ezt tudod finaszírozni!

De légy tisztában azzal, hogy meddig tudod finanszírozni ezt az életformát!? A régi mondás mindig jó: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!

Pénzügyi biztonsági háló

Itt pár kérdés jutott eszembe, amit magamnak tettem fel. Minden további magyarázat nélkül: érdemes ezeket a kérdéseket is komolyan venni:

• Tartalék hónapok száma
• Devizamegosztás (euró, forint, dollár?)
• Vészforgatókönyvek: mi van, ha…? (nem jön be a projekt, megbetegszem stb.)
• Mi az a pont, ahol újra kell terveznem?

Én már hónapokkal ezelőtt kiszámoltam, hogy ha semmi nem jön be, az autóm árából meddig tudom finanszírozni a külföldi, munkanélküli életet. Vészforgatókönyv is van, bár ez nálam nem olyan acélos.

Mi az a pont, ahol újra kell terveznem? Semmiképpen sem akkor, mikor az utolsó vasam is elfogyott.

Mi van ha a haverok tudnak kölcsön adni? Nyerek még pár hónapot? Aztán sosem adom vissza nekik a pénzt, mert nem lesz miből? Én leszek a magyar Whiskys Thaiföldön.

Gondold át alaposan ezen a területen is, hogy mire vállalkozol. Meglepetés mindig lesz, ezt mindannyian tudjuk. Ha lehet, azért mégse úgy indulj el kedden, hogy már a szerda is egy meglepetés!

Mondjuk, van, akinek ez is bejön. Én nem az a fajta vagyok.

Nyomkövető eszközök

Nem, most nem arra gondolok, hogy az asszony kocsijára tegyél egy Airtag-et! Én 31 éve vezetek egy Excel táblát a bevételeimről és a kiadásaimról. Ebben hosszú-hosszú évek óta egy, az év elején megtervezett havi költségvetési táblázat van, terv/tény oszlopokkal. Nem igazán találkoztam olyan emberrel, aki akár csak rövidtávon is képes lenne nyomonkövetni a pénzügyeit. Nem azt mondom, hogy nincs ilyen ilyen! Csak én kevés ilyennel találkoztam. (Az egyik januári túrámon összefutottam egy hölggyel, aki, mikor ez szóba került, bevallotta, hogy ő is vezet egy ilyen táblázatot, de az övé csak 27 éves.)

Ez a tanács biztosan problémás, de ha tudni akarod, hogy meddig vagy képes finanszírozni az új életedet, akkor már túl vagy a tervezésen. A tervek mellé viszont ebben a helyzetben nagyon hiányoznak a tény adatok. Ehhez viszont kell valami, amibe beleírod a számokat. Én – ahogy ez előbb írtam – a saját Excelemet használom, így nem tudok applikációt, vagy weblapot ajánlani. Legyen ez a te dolgod, hogy keresel magadnak egy ilyet. Szerintem már a bankod is kínál neked ilyen lehetőséget a telefonodon…

Én a havi élelmiszer költségemet Thaiföld kapcsán 150 eFt-ra terveztem. Éppen holnap lesz 4 hete, hogy itt élek, így a hétvégén el fogom készíteni magamnak az első havi kiértékelést. Kíváncsi vagyok a tény számokra, és ez mindössze 125 sorba került az Excel táblában. Hidd el, nem lesz nehéz tényt elemezni, mert vannak számaim.

Kis kitérő: az egyik barátom kérdezte, hogy még midig ugyanúgy vezetem ezt a táblázatot, ahogy az elmúlt 31 évben? Azaz, meg tudom mondani a megvásárolt kenyér összes árát, vagy akár azt, hogy mennyiért vettem fültisztító pálcikát? Az első saját fültisztító pálcikát 1998.07.04-én fizettem ki magamnak. Igen, addig a szüleimét használtam… Onnantól kezdve 22.695 Ft-ot költöttem el erre 27 év alatt. Nos, ezt a továbbiakban nem tudom ilyen részletesen vezetni. Ennek most egyetlen oka van: A boltokban thai nyelven feliratozott blokkot adnak, így itthon már nem tudom elolvasni, hogy mit és miért vettem. De kategóriájában tudom, és a tervezés összehasonlításához a tényekkel ez bőven elég.

A pénzügyek lelki oldala – bátorság vagy vakmerőség?

Utoljára hagytam ezt a témát. Itt két kérdést érdemes nagyon komolyan megválaszolni magunknak:

• Hol van a határ a “hit magamban” és az “önámítás” között?
• Hogyan kezelem a bizonytalanságot, és mivel erősítem magam?

Kell a hit! Ebben szemernyi kétségem sincs. De nagyon fontos, hogy az önámítás csapda. Vezessen az a hit (erről hamarosan egy másik bejegyzésben írok), de legyél realista. Ha eljön a pont, ismerd be, hogy ez így nem megy. Akkor se add fel, csak változtass az irányon. De – még egyszer mondom -, ha lehet, ne az utolsó pillanatban tedd ezt!

A pénz nem a cél, hanem az eszköz

Az utolsó bekezdésnek két alap gondolatot adtam:

• Az anyagi biztonság nem fix szám, hanem rugalmas stratégia.
• Tervem van, tartalékom van, rugalmasságom van, ezért el tudok indulni

Vedd figyelembe, hogy mennyire fontosak neked a fenti gondolatok és mennyire rendelkezel az itt felsorolt eszközökkel. Nem baj, ha nem vagy rugalmas, nem biztos, hogy neked erre szükséged van. Nincs tartalékod? Nem biztos, hogy gond, mert már most van megfelelő bevételi forrásod. Nincs terved? Még erre is azt mondom, hogy nem baj, mert lehet, hogy éppen megnyerted a Lottó ötöst és hatalmas számösszeg figyel a bankszámládon.

Baj akkor lehet, ha nincs terved, nincs megtakarításod, tartalékod sosem volt és még rugalmas sem vagy. Én a helyedben ekkor azért elgondolkodnék…

The post 130. | Miből fogok élni? first appeared on Digital Nomad Blog.

Kezdem a coachinggal.

A coaching és én

Kezdem egy rövid összefoglalóval arról, hogy mi is az a coaching. A legjobb tudásom szerint nincs rá magyar kifejezés, de erről megkérdeztem az AI-t és nem állom meg, hogy ne másoljam ide a válaszát:

A „coaching” kifejezésnek nincs egységesen elfogadott, pontos magyar megfelelője, és a szakmai köznyelvben is az eredeti angol szót használják. Bár időnként felmerülnek fordítási próbálkozások, mint például „személyes fejlesztés”, „mentális tréning” vagy „fejlesztő beszélgetés”, ezek nem fedik le teljes mértékben a coaching komplexitását és célját. Érdekesség, hogy a „coach” szó eredetileg magyar gyökerű: a 16. században a Kocs községben gyártott könnyű lovaskocsik neve terjedt el Európa-szerte, és ebből alakult ki az angol „coach” kifejezés is. A 19. században az Oxfordi Egyetemen már „coach”-nak nevezték azokat a tanárokat, akik intenzíven készítették fel diákjaikat a vizsgákra, szinte „a hátukon cipelve” őket. Azért nem álltam meg, hogy ezt az információt kihagyjam, mert Kocs egy a korábbi lakóhelyem, Nagyigmánd melletti település, körülbelül egymillió alkalommal mentem már rajta keresztül.

Mi is az a coaching?

A coaching egy olyan fejlesztői folyamat, amelyben a coach támogatja a klienst abban, hogy önállóan találjon megoldásokat a saját kérdéseire vagy elakadásaira. Nem tanácsadásról vagy terápiáról van szó, hanem inkább egy partneri beszélgetésről, amely segíti a tudatosság növelését és a célok elérését. A coach nem mondja meg, mit kell tenni, hanem kérdésekkel, visszajelzésekkel és strukturált módszerekkel segít rálátni a lehetőségekre. A folyamat során a kliens felelősséget vállal a saját döntéseiért és fejlődéséért. A coaching gyakran egyfajta „tükörként” működik: segít tisztábban látni önmagunkat és helyzetünket.

Egyszer már komolyan elgondolkodtam azon, hogy a coaching szakmát választom. Pont ebben az időben tett keresztbe nekem a magyar törvényalkotás, aminek észszerűtlen működéséről azóta is jó pár példát láttam már, ráadásul nem ez volt az első, ami a jövőm egyfajta alakításában akadályt képzett. A lényeg az, hogy mikor arról gondolkodtam, hogy ezt a szakmát folytatom tovább az IT helyett, úgy éreztem, hogy erre nincs lehetőségem.

Volt ár alapom, hogy ezen gondolkodjam. Ezeket a képzéseket végeztem el:

• 2018 Life Coach tanfolyam
• 2019 Business Coach tanfolyam
• 2019 Múlt, jelen, jövő a karrier coachingban workshop
• 2021 Team Coaching workshop
• 2022 Kain Ramsay, Udemy, Life Coaching Practitioner Certification

Pont most kaptam egy május végi egy napos tanfolyam meghívót, ma eldöntöm, hogy ezen is részt veszek -e. A címe Párkapcsolati coaching workshop.

2019-ben felkértek egy reklámfilmben való 3 perces szereplésre, aminek akkor megírtam a forgatókönyvét. (Egyébként pont tegnap kaptam egy kérést egy amatőr filmben egy főszerepre, ha minden jól megy, még Thaiföld előtt el fog készülni ez az alkotás.) A véleményem nem sokat változott 2019 óta, mikor ezeket a sorokat leírtam:

Azt gondolom, hogy egy képzésen részt venni mindig befektetés. Befektetés önmagunkba. Közgazdász és programozó vagyok. Közgazdászként azonnal összekapcsolom a befektetést szót a megtérülés fogalmával.

Egy klasszikus, mondjuk pénzügyi jellegű befektetés alkalmával rengeteg eszközünk van mérni a megtérülést, a befektetés hasznosságát. Egy „tanfolyami” befektetés esetében lehet, hogy sosem derül ki, hogy megtérült -e, megérte -e a tanfolyamra költött pénz, idő, energia.

Az Indigo Life Coach képzéséről számomra már menet közben kiderült, hogy eddigi életem legjobb befektetése volt. Nyilván ez a felismerés is szerepet játszott abban a döntésemben, hogy aztán a Bussiness Coach képzésen is részt vettem.

Eddig 0:45

A mélyebb önismeret útján indulókat sok – ráadásul nagyon intenzív – élmény éri egy ilyen képzés alkalmával. Egy ilyen tanfolyamon a szakmaiság és a csoportos önismeret módszere természetes módon együtt jelenik meg. Számomra az Indigo környezetben eltöltött órák minden perce egy életre szóló kirándulás volt. A coaching szakma alap értékei, eszközei olyan szemléletváltást adtak nekem, amit nem csak szakmai környezetben, de a mindennapjaimban, a magán és a munka kapcsolataimban is alkalmazni tudok. Megtapasztaltam, hogy mennyire fontos az ítélkezés mentes, meleg és elfogadó légkör kialakítása, az empátia és a más nézőpont alkalmazása, az asszertív kommunikáció, hogy csak párat említsek azok az eszközök közül, amelyek minden segítő szakmának az alapját jelentik.

Véleményem szerint az önismeret, mint a segítő szakma egyik alappillére mindenkinek csak előnyére válhat. Ezek az alap értékek azonnal hasznosíthatók a mindennapokban, és pont ez az az indok, ami alapján őszintén ajánlom bárkinek az Indigo tanfolyamokon való részvételt. Nem lesz mindenkiből másokat segítő coach. De önmagunkat is coacholhatjuk és ezzel mi és környezetünk is nyerünk, nem is keveset.

Eddig 2:00

Az Indigo nem csak egy profin összerakott elméleti és gyakorlati képzést adott. Többek között profi háttér segíti a gördülékeny munkát. Emellett adta az Indigo érzést, egy olyan hangulatot, amit öröm megtapasztalni. Az oktatók szakmai alázata segített kialakítani a támogató, elfogadó, meleg környezetet. Nem csak egy egyszerű oktatást teremtettek meg, hanem a szakmai fejlődés további fórumait is, hiszen továbbképzéseken vettem már részt náluk, illetve tagja vagyok az Indigo Klubnak is. Lehetőséget kapunk más fórumokon való megjelenésre is. Gyakorló napok állnak rendelkezésünkre. Nem titkolt szándék az Indigo részéről, hogy nem akarják elengedni a kezünket. A szakmai hovatartozás nagyon fontos része a közös történetünknek.

Emellett fontos, hogy a tanuló társakkal is kialakult egy összetartozás. Olyan csapatok alakulnak ki, ahol érték a másként és az együtt gondolkodás is. A továbbképzésekkel, a klub alkalmakkal átjárás alakult ki a különböző csoportok, városok között. Találkoztam már más Life Coach és egyéb képzésen részt vevő kollégákkal Győrből, Budapestről, más városokból. Közösen tudjuk tervezni, hogy hogyan bővítjük tovább a szakmai tudásunkat az Indigo segítségével. Felismerjük, hogy közösek a megoldandó feladataink, kezdenek kialakulni az együttműködések.

Ahogy már említettem, őszintén ajánlom az Indigot, ezt a nagyszerű csapatot mindenkinek. Minden percet hálásan köszönök nektek!

Eddig 3:00

Mégsem lettem coach a fentebb említett okok miatt.

Hogy állok ezzel ma?

“A döntésem” már megszületett, hogy digitális nomádként folytatom az életemet. Hamarosan indul az utazás, s egy ideje már keresem a helyemet a munka frontján. Erősen gondolkodom azon, hogy a továbbiakban az IT mellett belevágok a korábban törvényi okok miatt elvetett coaching tevékenységbe. Mostanában több visszajelzést kaptam, ami a gondolkodásomat ebbe az irányba terelte. Többek között “A lezárások hete” írásban említett módon.

Ma írtam két általam szakmailag nagyra értékelt coachnak, hogy tudnánk -e egy kicsit szakmai módon együtt dolgozni az én indulásommal kapcsolatban. Elkezdtem egy érdekes párbeszédet a ChatGPT-vel is.

Korábban olvastam róla, hogy a coaching divat szakma a digitális nomád körökben. Felmérem az ebben rejlő lehetőségeket és meg fogom hozni a tevékenységgel kapcsolatos döntésemet. Nyilván rengeteg kérdést kell megoldanom ennek kapcsán, de a mostani utamon rendkívüli módon vonz újra ez a fajta segítségnyújtás.

Önismeret és önazonosság

Miért jött elő bennem ez a téma pont ma?

Az “Édes gyötrelmeim” című írásomban már említettem az Önazonos Vezető Műhelyt. Ma megint kaptam tőlük egy hírlevelet, az “Önismeret ás önazonosság” címmel.

Az itt található szöveget szó szerint idézem tőlük és kékkel rejtem el a sorok között azt, amit én gondolok a témáról. Tulajdonképpen ennek az írásnak az elemzése miatt gondolkodtam el ezen a mai íráson. Íme:

Az önismeret a legtöbb ember számára úri passzió, öncélú kíváncsiskodás, esetleg köldöknézegetés. Pedig itt is említettük azt a kutatási eredményt, miszerint a sikeres és elégedett élet két meghatározó feltétele az önismeret és az önazonosság. [Az önazonosággal foglalkoztam 3 eddigi bejegyzésemben is: “Hogyan kezdek 50 évesen új életet?”, “A trauma bölcsessége” és a “Tükörben a gondolataim”. Tökéletesen egyet értek azzal a gondolattal, hogy az önismeret és az önazonosság kéz a kézben járnak.] Egyrészt legyünk tisztában azzal, kik vagyunk valójában, mire vágyunk és milyen értékeket tartunk fontosnak a ránk rakódott családi és társadalmi elvárások rétegei mögött. [Igen! Ezek a gondolatok benne vannak “A döntésemben”. A mire vágyunk és azt milyen módon érjük el az életben egy nagyon kemény kérdés. Én például most merem bevallani, hogy az életet bizonyos szempontból nem ismertem még meg. Most tanulok élni. Az “Akarom!” című versem születésének varászlatos pár percében ezért született meg bennem az alábbi verssor: “Akarom tudni, hogy mi az élet!”] Különben honnan tudhatjuk, miben vagyunk tehetségesek, mi tesz minket szenvedélyessé. [A mi tesz engem tehetségessé kérdése foglalkoztatott a “Hamubasült pogácsa” bejegyzés megírásakor. Tulajdonképpen most is effelé haladok.] Másrészt a mindennapokban álljunk is ki mindezért. [Nagyon egyet értek ezzel. Úgy érzem, ehhez nagyon szorosan kapcsolódik a “Bocsáss meg magadnak, Soma!” írásomban található gondolataim többsége.] Amennyire lehet, igyekezzünk elkerülni, hogy mást gondoljunk és tegyünk, mint amiben hiszünk. Az egyik legerősebb példa Szókratész, aki megmenthette volna életét, ha nyilvánosan visszavonja tanait, de számára az igazság keresése fontosabb volt saját életénél is. 

Az önismeret nem azonos egy magamnak kigondolt énkép folyamatos visszaigazolásával. Az önazonosság meg nem merül ki abban, hogy következetesen képviselem céljaimat és értékrendemet. Minden attól függ, mit értek az „ön” alatt. Kit is igyekszem megismerni és kivel törekszem összhangba kerülni? [Talán mondhatom, hogy a mostani útkeresésem tényleg magam felé, a magam mélyebb megismerése felé tendál. Erre nem is keresek példát az eddigi gondolataim között. Egyértelműen egyet értek, hogy a jól meghatározott irány önmagunk felé segíti a legjobban a boldog élet kialakítását.] Ez semmiképpen nem az egóm, akivel könnyen hajlamos vagyok azonosulni, különösen, amikor támadva érzem magamat. [Az egóm fejlődésével kapcsolatban írtam az “Úton a tudatalattim felé” című bejegyzésben.] Van egy mélyebb létélményem, amit meditációban és főleg szeretetteljes pillanatokban érzékelek, ami túl van a sérüléseimből fakadó mintáimon, előítéleteimen, programozottságaimon. [Ezt annyira szépen fogalmazta meg az író, hogy szinte sajnálom, hogy nem én írtam le! Az elmúlt hónapokban azért könnyeztem jó pár alkalommal, mert annyira boldognak éreztem magamat, hogy így kellett megmutatnom ezt az engem figyelő végtelennek. És igen! Ezeket a pillanatokat valóban akkor érem el, amikor a programból, a mindfullnessben autómata üzemmódnak nevezett állapotból kilépek.] Amikor ezzel a részemmel összekapcsolódom, valami tágabb részévé válok. [Na tessék! Pont pár pillanattal ezelőtt írtam le a végtelen szót…]

Az önismeret egyáltalán nem kényelmes, szórakoztató műfaj. [Mondjuk azt, hogy tényleg nem az! A kataklizmák gyújtotta tűzben soha nem jó égni. De fejlődni, érezni azt, hogy máshol vagyok jó dolog. Mindennek ára van, lásd “Álom az álomért”] Szembesülést igényel, ami kemény belső munka – meglátni a vakfoltjaimat és eltakarni kívánt árnyékrészeimet. [Ezek a gondolatok vezérelnek a coaching szakma felé. Ez volt az első dolog, amit megértettem és megtanultam a coaching képzés során. Kicsit a saját és kicsit egy szerencsésen időben érkező külső példa alapján. Pont tegnap előtt meséltem erről valakinek.] Az önazonosság meg bátorságra hív, hogy nehéz helyzetekben is merjem önmagamat vállalni megfelelés helyett. [Az önmagunk vállalása elég kemény feladat. Én már megszoktam a néha kikerekedő szemeket. Úgy gondolom, hogy a mai világban kell hozzá egy adag bátorság, hogy az ember vállalni tudja magát. Egy kis gyakorlás után azonban már könnyen megy, ez a tapasztalatom.] Akiket a környezetemben önazonosnak tartok, azok egy belső összhanggal, szabadsággal jellemezhetők, gondolataik, érzéseik és tetteik legtöbbször harmóniában vannak egymással, vállalják a felelősséget az életükért, nem mutogatnak másokra, a sorsra, a körülményekre, hanem tudják, hogy minden a belső világuk kivetülése, és ők sorsuk legfőbb alakítói. [Jézus! Ebben a mondatban is ott van nagyon sok minden, amit mostanában fedeztem fel magamról. Jut eszembe a “Szabadság, önző szabadság”, megint csak a “Bocsáss meg magadnak, Soma!” és az “Otthon, édes otthon” című írásaimban kifejtett nézeteim.] Ezáltal konstruktívan tudnak kapcsolódni másokhoz. Mellettük én is jól érzem magam, mert magától értetődően merem önmagamat adni. [Dulcina! Hallod? Olvasd el kérlek újra a “Téged kereslek!?” című bejegyzésemet!]

Az önismeret és önazonosság nem egy végállapot, hanem annak elfogadása, hogy folyamatosan úton vagyok önmagam felé. [Amikor “A lezárások hete” című bejegyzésemben említett utolsó foglalkozásunk volt az Autogén relaxációs csoporttal, volt egy olyan kérdés felénk, hogy hogyan látjuk magunkat a tanfolyam elejéhez képest. Én akkor úgy fogalmaztam meg a válaszomat, hogy az ismeretlen hosszúságú úton egy nem mérhető távolságot tettem meg a ki tudja mennyi rendelkezésre álló időmben. De ez biztos, hogy előbbre vagyok az utamon.] Ahogy Nándi jellemezte előző levelében a szobor analógiával: „Tovább csiszolgatom a „szobrot” legjobb önmagamat keresve.” Talán nincs is olyan – megvilágosodott vagy szent emberek kivételével -, hogy valaki teljesen túllépett az egóján, elérte az Egység állapotát. És bár az önismeret és önazonosság mértékében lehetnek szintkülönbségek, talán még az aktuális állapotnál is fontosabb az irányultság és a szándék, hogy folyamatos párbeszédben legyek önmagammal. [Pontosan így gondolom. Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem, hogy nagyon közel vagyok valami meg nem fogalmazható célhoz. Pár nappal később meg olyan messzinek tűnt ez a bizonytalan valami, hogy még azon is elgondolkodtam, hogy haladtam -e egyáltalán…]

Ahhoz, hogy teljessé tegyem ezt az utazást, ami az önmegvalósítás felé visz, három további elemre van még szükségem:
önreflexió, hogy érzékelni tudjam saját szerepemet a történésekben, ítéletmentesen szembesüljek a bennem születő gondolatokkal, érzelmekkel, testi reakciókkal. [Megint a testi reakciók. Nagyon fontos kérdés, tanulom ezt az utat is.] önelfogadás, ami lehetővé teszi, hogy megbékéljek árnyékrészeimmel, és integráljam azokat, mert enélkül kicsi az esély a változásra, [“Szeretem magamat! Ennél többet most nem is írnék ide, ezt hamarosan kifejtem egy kerek szemek kialakulását segítő bejegyzésben.”] önfejlesztés, hogy szüntelenül mélyebbre akarjak menni önmagamban, mint ameddig idáig jutottam, és felfedezzem az Önvalót, a választ a keleti spirituális hagyomány legfontosabb kérdésére: „Ki vagyok én?” [“Bárki lehetek! Nehogy azt gondoljuk, hogy az idézet nem egy klasszikustól származik. Rango mondta ezt a róla elnevezett rajzfilmben. Ha nem akarok tréfálni – bár, miért ne akarnék, – akkor azt kellene mondanom, hogy ez valóban nehéz kérdés. Ha arra gondolok, hogy azt sem tudom megmondani, hová való vagyok, hogyan tudnék arra válaszolni, hogy ki vagyok!? Apa? Férj? Megcsalt társ? Kocka? Férfi? Kisfiú? Barát? Ellenség? Meg nem értett lángelme? A világ marhája? Okoskodó ripacs? Egoista? Éleslátású? Empatikus gyűlölködő? Lehet, hogy mindez és még sok ezer más személy is én vagyok… Minden esetre szeretem azt az olvasztótégelyt, amit úgy hívnak, hogy Soma.”]

Eddig tartott a kapott levél, melynek forrása: Önazonos Vezető Műhely, 2025.05.15-i hírlevele

Az én lendületem még tovább tart, természetesen a gondolataim csapongásának következményeként ide kell tennem egy 1998 óta több száz alkalommal meghallgatott dalt és annak a szövegét. Tegnap az autómban ülve mellbe vágott ez a 27 éve ismert dalszöveg. Minden szavát ismerem, mégis másképpen hallom benne magamat, mint közel harminc évvel ezelőtt.

Legyen ez a zárszó!

Dream Theater – Learning to Live

Nem volt idő a fájdalomra
Nincs energia a haragra
A gyűlölet láthatatlansága elillan
Egyedül sétálni a téli utcákon
Megáll, és magabiztosan és önuralommal vesz levegőt

Nézem a világot, és nem látok megértést
Várom, hogy megtaláljam az erőt
Tiszta szívemből könyörgök
Hogy megértsem

Élnem kell az életet
Ahogy egyesek soha nem is fogják
Szóval találj nekem kedvességet
Találja meg a szépséget
Találd meg nekem az igazságot
Amikor a kísértés térdre kényszerít
És itt feküdtem kimerülten az erőmből
Mutass kedvességet
Mutasd meg a szépséget
Mutasd meg az igazat

Ahogy a szíved szól
Mindent megváltoztat
Ez dönti el, hogy kibírod-e
A fájdalmat, amit mindannyian érzünk
Ahogy a szíved dobog
Mindent megváltoztat
Élni tanulásban
Itt van előttem a lelkem
Megtanulok élni
Addig nem adom fel, amíg már nincs mit adnom
Nincs több adnivaló!

Hallgatni a várost
Erőszakát suttogva
Elindultam felülről nézni
A 90-es évek új kérdéseket hoznak
Új megoldásokat kell találni
Beleszerettem, hogy cserbenhagytak

Ismét táncolunk a tömegben
Időnként egy lépéssel arrébb
Egy közös félelemtől, ami szétterjedt
Nem figyel arra, amit mondasz
Ha egyszer megérint, egyedül állsz
Hogy szembenézzen a keserves küzdelemmel
Egyszer a szerelemhez nyúltam
És most az élethez nyúlok

Újabb lehetőség, hogy felemeljem az életem
Szabadítsd meg az érzést a szívemben
Meglovagolni az álmok szárnyait
A változó horizontokba
Belső békét hoz az elmémbe
Ahogy felemeltek onnan, ahol kiöntöttem az életem
– hallok egy ártatlan hangot
Hallom a kedvességet, a szépséget és az igazságot

Ahogy a szíved szól
Mindent megváltoztat
Ez dönti el, hogy kibírod-e
A fájdalmat, amit mindannyian érzünk
Ahogy a szíved dobog
Mindent megváltoztat
Élni tanulásban
Terjedj el előtted a lelked
Tehát örökké tartsuk szívünkben az álmokat
A természet rugalmatlan kegyelmén keresztül
Megtanulok élni

Itt és most nem volt kedvem a Google Translate fordítást kijavítani. Így is érthető, hogy mit akar a dal. Viszont a Párkapcsolati coaching workshopra mindjárt leadom a jelentkezésemet.

The post 82. | Önismeret és önazonosság az én szememben first appeared on Digital Nomad Blog.