Életem harmadik versét házi feladatként írtam meg ma este. Az egyetlen magyarázat a hirtelen születésre az életem flow-ja.

Hogyan jöttem rá, hogy hibáztam, és mi vitt rá arra, hogy azonnal meg is bocsássak magamnak? Miért fontos, hogy ne haragudjak magamra?

Én az egész hátralévő életünkhöz hozzájárulok, csak ne engedjük el egymást!

És valahol érzem, merem remélni, merem álmodni, hogy nem fogok csalódni… Többé nem!

A saját kemény harcainak egy részét már megküzdő ember véleménye mindig más, mint azé, aki még nincs túl a nehzségei egy részén. Álljon itt egy példa.

Megkértem az AI-t, hogy az utolsó írásomat fogalmazza át úgy, hogy érthetőbb legyen. Az eredmény olvasható itt.

A filozófiai gondolkodás elég nehéz feladat. Mégis megpróbálom, azzal a kikötéssel, hogy csak a saját életemre vonatkozólag próbálkozom vele.