Oldaltérkép

Nem készültem túl Vietnámra. Olvastam róla eleget, mégsem lettem okosabb. Egy buszjegy, pár gondolat és egy ország, amit majd magam fedezek fel.

Hanoi egyszerre kaotikus és szerethető. Motorok, mosolyok, kávék, utcák és ízek között most azonnal igazán érzem: megérkeztem Vietnámba.

Múlt, ideológia, spiritualitás, káosz, magasság, játék és egy csendes séta hazafelé. Nekem most ennyi jelentette a tökéletes napot Hanoiban.

Hanoi adott még egy napot. Kávéra, csodára, elveszésre, elvesztésre és arra az érzésre, hogy a csillagok között is lehet valahogy otthon lennem.

Nincs nagy tanulság. Nincs világmegváltás. Csak néhány nap Haiphongban, spontán döntésekkel, furcsa helyzetekkel és jó ízekkel. És egy új baráttal.

Cat Ba az akváriumok és a neonfények városa. Olyan szigeten vagyok, ami pár napja csak azt sugdossa a fülembe, hogy maradjak. Úgy érzem, élmények várnak rám.

Egy lassú és egy még lassabb csendes, élményekben mégis gazdag nap Cat Ba szigetének erdeiben, csúcsain, partjain. Egy kicsit a világ közepén.

1 óra, 64 kép. Vigyázban állás egy szemetes kuka mellet. Érdekes ötletnek tűnt, és egyálzalán nem bántam meg, hogy elkészítettem ezt a fotósorozatot.

Szigetek. Zöld és kék tenger. A világ egy olyan pontján jártam, amit még fényképen is gyönyörűség megnézni. A saját szememmel pedig egyszerűen hihetetlen.

Ninh Binh huszonkét napos lett négy helyett. Egy gyönyörű hely, egy közös utazás és 2876 emlék, amelyeket meglepően nehéznek bizonyult szavakba önteni.

Egy nap Hanoiban, egy váratlan kávémeghívás, egy visszautasított mosdóhasználat és egy éjszakai vonatút. Minden találkozás tanít valamit.

Sa Pa gyönyörű a négyzeten. De eddig a legszebb emlékem mégsem a hegyekről, hanem egy váratlanul ajándékba kapott fél napról szól.

Hagytam, hogy a vágyam felvigyen a Fansipan tetejére. Onnan nézve tényleg úgy tűnt: a felhők felett mindig kék az ég.

A német, a belorusz és a magyar találkozik Vietnámban. Ez nem egy vicc kezdete. Csak egy újabb történeté, amiben az útjaink újra meg újra keresztezik egymást.

Egyedül a madarak dalával. A ragyogó harmatcsepp a cipőmön. A szép virágok mindig mosolyognak.

Egy alvó buszon aludni rengeteg kellemetlenséggel jár. Csak egyetlen menekülő utat találtam. A történetet választottam.

Van olyan hely a világon, ahol három hét után úgy fogadtak, mintha hazaérkeztem volna. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy otthon érezze magát az ember.

Azt hittem, motort megyek bérelni. Végül inkább egy vietnámi bizalomkísérlet főszereplője lettem.

Öt kellemesen lassú nap. Motoroztam. Tealevelet rágcsáltam. A folyó fölött sétáltam. Egy barlangban jártam. Felfedeztem a motor meditációt. Semmit nem csináltam.

Hozzávalók: 4 ember, 1 motor, 3 zsák rizs, nagy adag kedvesség. Ragyogó napsütésben érleljük emlékké.

Hétköznapi egyszerűség. Egy börtön nyomasztó súlya. Egy este egy vietnámi családdal. Durian desszert. Minden ugyanarról szólt.

A nem túl taktikusan megtervezett útvonal, egy mély barlang és a gyenge motorok tették izgalmassá az utolsó napunkat. A történet azonban nem ott ért véget, ahol én befejeztem.

Tudom, mit akarok. Most éppen tervnek hívják. Egy kicsit konkrétabb lett az út. Ezt is szeretem. Ahogy a tervszerűtlenséget is.

Vacsora a testnek és a léleknek. Jóllakottan könnyű volt felismernem, hogy minden település ugyanarról szól. Az emberekről.