Ez a blog eredetileg nem blognak indult.

Nem azért kezdtem írni, mert történeteket akartam mesélni a világnak. És nem azért, mert tanítani szeretnék bárkit. Sokkal inkább azért, mert szerettem volna jobban érteni azt az embert, aki minden reggel visszanéz rám a tükörből.

Közgazdászként, informatikusként és projektvezetőként hosszú éveken át rendszereket építettem. Később rájöttem, hogy a legérdekesebb rendszer valójában az ember. Az örömeivel, a félelmeivel, a döntéseivel, a tévedéseivel és az álmaival együtt.

Az itt található írások ennek a felfedezőútnak a lenyomatai.

Van közöttük történet Vietnámból, Thaiföldről, Indonéziából vagy Laoszból. Van közöttük elmélkedés szerelemről, veszteségről, szabadságról, magányról és újrakezdésről. Néha egy hegytetőn születnek, néha egy kávé mellett, máskor egy teljesen hétköznapi napon.

A helyszínek azonban valójában csak díszletek.

A valódi téma szinte mindig ugyanaz: hogyan lehet egy kicsit közelebb kerülni önmagunkhoz.

Nem hiszek abban, hogy minden kérdésre létezik kész válasz. Sokkal inkább hiszek a jó kérdésekben. Azokban a kérdésekben, amelyek néha napokig, hónapokig vagy akár évekig velünk maradnak. Azokban a felismerésekben, amelyek nem hangosak, mégis képesek megváltoztatni egy egész életet.

Ezért ezek az írások nem útmutatók.

Nem akarják megmondani, hogyan kell élni.

Inkább meghívások.

Meghívások arra, hogy egy pillanatra megálljunk. Körülnézzünk. Feltegyünk magunknak egy kérdést. Vagy egyszerűen csak észrevegyünk valamit, ami addig is ott volt előttünk.

Az elmúlt években egyre többet utaztam. Végül digitális nomádként útra keltem, és rájöttem valamire, amire korábban nem számítottam.

A legérdekesebb utazás nem országok között történik.

Hanem önmagunk felé.

Ha ezek közül az írások közül akár csak egy is segít egyetlen embernek más szemmel nézni egy helyzetre, egy érzésre vagy akár a saját életére, akkor már megérte leírni.

Mert talán mindannyian ugyanazt keressük.

Nem egy tökéletes életet.

Csak azt a képességet, hogy észrevegyük azt, ami már most is itt van.

Hiszen:

a csoda már itt van.