Összegzés

Ez az én történetem és az én értelmezésem.

Kicsit olyan érzésem volt, mint az “Üdvözöllek régi barátom, konfliktus!” című bejegyzés írásakor.

Pár nappal ezelőtt valakivel beszélgettünk a biztosításokról. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy az a biztosítás, amit tavaly augusztusban megkötöttem Magyarországon, valószínűleg nem jó.

Utána néztem az apró betűknek.

Atlasz Privileg éves bérlet, Világ 2 csomag

Az “Elmaradt bejegyzés: Az utolsó praktikus lépések” című bejegyzésben megírtam, hogy miért és hogyan ezt a csomagot vettem meg.

Ez egy olyan egy éves világ utazó, atlasz kerülő biztosítási csomag, ami a 31 napos külföldi tartózkodás után érvényét veszti. Másképpen fogalmazva 31 naponként haza kellett volna jönnöm, hogy érvényes maradjon a biztosítási viszonyom. Még másképpen fogalmazva, tavaly szeptember óta biztosítás nélkül lélegzem be Ázsia levegőjét.

Ha ezt szándékosan választom, akkor én is hülyének nevezném magam. Így, hogy ez egy nem tervezett malőr lett, egy újabb leckét vélek felfedezni a történetben.

Ez a sztori a felelősségvállalásról és a felelősség nem vállalásáról szól.

Az első levél

Írtam tehát egy levelet a hölgynek, akivel ezt a biztosítást kötöttem.

Ez a levél őszinte volt, ezért nem küldtem el. A történet érthetősége miatt mutatom csak meg:

Szia Appolónia!

A tavaly augusztusban veled kötött biztosítás miatt kereslek.
Csalódott vagyok!

Most hívta fel rá valaki a figyelmemet, hogy nézzek utána egy dolognak, mert problémáim lesznek és sajnos igaza lett.
Amikor bemutattam neked a terveimet, elmondtam neked, hogy folyamatosan külföldön fogok élni legalább egy évig.
Most olvasom az Atlasz Utasbiztosítási Szabályzat 250625.pdf 2.4.2. Kockázatviselési időszak pontjában:
Éves Bérlet esetén a Biztosító kockázatviselése nem terjed ki:a. bármely 31 napnál hosszabb időtartamú Utazásra;

Azaz, nekem tavaly szeptember vége óta nincsen biztosítási fedezetem, és csak a vak szerencsének köszönhetem, hogy ebből nem lett károm, mert eddig nem volt szükségem a használatára.
Összefoglalva úgy néz ki ez a történet, hogy 104.900 Ft-ot fizettem ki egy 31 napig érvényes biztosításra.
Az én felelősségem, hogy nem olvastam el a 47 oldalas szabályzatot, mielőtt aláírtam a szerződést. Ez alól az sem ment fel, hogy bíztam benned. Úgy gondolom, a te felelősséged pedig az, hogy nem megfelelő terméket adtál el nekem.

Várom válaszodat a fentiekkel kapcsolatban!
Üdv:
István

A második levél

Az udvariasabb verziót küldtem el, természetesen:

Szia Appolónia!

A tavaly augusztusban általad közvetített Atlasz Privileg Éves Bérlet biztosítással kapcsolatban kereslek.

Amikor megkötöttük a szerződést, részletesen ismertettem veled a terveimet, és elmondtam, hogy legalább egy éven keresztül folyamatosan külföldön fogok tartózkodni.

Most a Biztosítási Szabályzat 2.4.2. pontját átolvasva szembesültem azzal, hogy:

„Éves Bérlet esetén a Biztosító kockázatviselése nem terjed ki bármely 31 napnál hosszabb időtartamú Utazásra.”

Ez alapján az én folyamatos, 31 napot meghaladó külföldi tartózkodásom mellett a biztosítás érdemben nem nyújtott fedezetet.

Szeretném megérteni, hogy a körülményeim ismeretében miért ez a termék került ajánlásra, illetve milyen megoldást látsz a helyzet rendezésére.

Számomra ez azért különösen kellemetlen, mert a biztosítást jóhiszeműen, az előzetesen egyeztetett élethelyzetemre kötöttem meg.

Várom válaszodat.

Üdv,
István

Megmondom őszintén, nem számítottam a következő válaszra:

Elképzelt válasz

Szia István!

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél!

Azt hiszem, késő, hogy utólag olvastad el a tájékoztatót, belátom, 47 oldal elég sok. Én viszont sajnos olyan terméket kínáltam neked, ami az ismertetett céljaidnak nem volt megfelelő.

Azt javaslom, hogy nézzük meg, mennyibe kerül egy 30 napos biztosítás. Ezt az összeget vonjuk le az általad fizetett összegből és a közös felelősség-megosztás alapján ennek a 80%-át visszautalom neked.

…

A valóság

Már a Szia István! megszólítás helyett megjelenő Kedves István-ból azonnal láttam, hogy olyan válasz érkezett, amire számítottam:

Kedves István,

A személyes ajánlatkéréskor 2 lehetőséget ajánlatottam, az egyik a napi árazás (ennek a díja magasabb, mint a bérlet), a másik az éves bérlet, ekkor a termékismertető füzetet átadtam, elvitted és Te ennek ismeretében kötötted meg a biztosítást. A termékismertető füzet átadása és a biztosításkötés között hosszabb idő, több nap eltelt, nem azonnal döntöttél, hogy melyik biztosítást szeretnéd kérni.
A biztosításkötéssel egy időben elfogadtad, hogy megismerted a biztosítási feltételeket.

A hála

Igyekszem mindenben a jót látni. Ez mindig is könnyen ment. Na jó, voltak rohadtul kemény éveim.

A hála szemüvege sokat segít nekem. Ha ilyen helyzetben vagyok, manapság már automatikusan az az első gondolatam, hogy mi a tanítás.

Hálás vagyok ezért a válaszért, hogy újra beigazolta, hogy egyes emberek esetében milyen gyorsan tud eltűnni a közös felelősség gondolata, ha volt egyáltalán valaha. Jó újra látni a mindenben te vagy a hibás mentalitást.

És hálás vagyok, hogy egy dolgot biztosan eldöntöttem.

Ha lehet – a saját tapasztalataim alapján – magyar biztosító irodában soha többet nem veszek semmit.

És azzal sem fogom többet az időmet pazarolni, hogy a komáromi TRAVEL-KOM Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nél látogatást tegyek.

Ja, és ezt a történetet nem akarom feltétlenül Magyarország nyakába akasztani. Hasonló kiváló üzletemberekkel még biztosan lesz dolgom az életben.

Már várom, hogy ők mit tanítanak majd nekem.

The post 233. | A biztosítások csapdájában first appeared on Digital Nomad Blog.

Először is lássuk az ellenőrző listát!

utazás szervezése Surat Thanira,
repülőjegy vásárlása Balira,
szállás foglalása Bangkokba,
Indonéz vízum elintézése,
település választása Balin,
szállás foglalása Balin,
repülőjegy vásárlása Thaiföldre.

Ha nem akarsz tovább olvasni, akkor a pipák alapján láthatod, hogy további teendőm nincsen. Ha érdekelnek az izgalmas részletek: hajrá tovább!

Szóval papíron minden kész. De a papír nem mindig mutatja meg az izgalmas részleteket: azokat most mesélem el.

1. Surat Thani

A “Megvettem a repülőjegyem – következő felvonás” című blogban megírtam, hogy megvan a repülőjegyem, és, hogy – mivel olcsóbb – nem a Koh Samui repülőtérről repülök, hanem Surat Thaniból.

A 12GO oldal segítségével – viszonylag – könnyen foglaltam egy utazást innen Surat Thaniba. A viszonylagos könnyedséget azért írom, mert azért kellett izzadni, mire a megfelelő részletekkel rendelkező transzfert ki tudtam választani.

Az információk nem túl részletesek a szolgáltatók esetében, szóval, kitalálni, hogy az adott transzfer honnan indul nem volt egyszerű. Ez a sziget elég nagy ahhoz, hogy egy reggeli 30 kilométeres séta megerőltető lenne indulás előtt… Ki kellett zárnom a nem megfelelő társaságokat a keresésből, mert az adott napra lekérdezve a lehetőségeket kb. 600 találat jelent meg az oldalon… Végül megleltem a megfelelő fuvart, miután nagy nehezen megértettem (vagy megérteni véltem), hogy az általuk megnevezett Fisherman’s Village Hotel találkozási pont nem egy konkrét hotel (mert ilyen nevű hotelt nem találtam), hanem ez a kifejezés azt jelenti, hogy abban az utcában lévő hotelek előtt vesznek fel…

Az utazás két részből áll: először hajóval elhagyom a szigetet, aztán egy kisbusszal érkezem majd meg a következő városba. Mindezt kénytelen vagyok megtenni november 20-án, mert a naponként induló járatok legkorábbi lehetőségét választva sem érnék oda 21-én 5:45-re a repülőtérre. 20-án hagyom tehát el a mostani lakóhelyem. Délután három órára leszek Surat Thaniban, így egy kicsit lesz lehetőségem csavarogni a településen.

Szállásra ott már nem akarok költeni, így este elmegyek a repülőtérre és ott fogom tölteni az éjszakát, hogy kora reggel elrepülhessek Bangkokba.

2. Bangkok: a szállás és az elrepülés

A már említett “Megvettem a repülőjegyem – következő felvonás” írásban meséltem el, hogy a második repülőmet hogy pöckölték odébb a vásárlás után 2-3 órával.

Az ott töltött 27 óra alatt lesz szállásom, ezt már korábban megvettem.

A lényeg az, hogy lesz egy erős napom Bangkokban nézelődni. Várom már ezt is.

3. Indonéz vízum

Komolyan mondom, a vízum intézése közben levert párszor a víz, és néhány pillanatban arra gondoltam, hogy el vagyok átkozva.

Nem akartam már hibázni, mint az ide úttal, ezért elolvastam a releváns információkat a megfelelő magyar oldalon.

Itt az áll: 97 ország állampolgárának, közte magyar állampolgároknak lehetősége van Visa on Arrival (VoA) vízummal belépni az országba 30 napra turisztikai, üzleti vagy hivatalos célból (további 30 nappal meghosszabbítható a helyi bevándorlási hivatalban) a következő követelmények betartásával:

• legalább 6 (hat) hónapig érvényes útlevél (diplomata / hivatalos / normál),
• visszaútra szóló repülőjegy megléte,
• érkezéskor 500.000 IDR vízumdíj kifizetése.

Ide kívánkozik az a rövid történet, hogy ezeket az információkat pár héttel ezelőtt néztem meg először. Akkor is láttam, hogy 500.000 IDR, azaz Indonéz rúpia a Visum ára. Gyorsan megnéztem, hogy mi az árfolyam ennek a pénznemnek az esetében. Kisebb infarktust kaptam, mikor megláttam a 4,3-as szorzót. Kissé túlzásnak tűnt egy vízumért a 2.150.000 HUF. A szisztolés roham után rájöttem a tévedésre: a 4,3 az indiai rúpia árfolyama. Az indonéz rúpia darabja 2 fillérbe, azaz 0,02 HUF-ba kerül. Az így kiszámolt 10.000 HUF árú vízum már jobban hangzik.

Szüleimmel még a nyáron beszélgettünk a valutákról. Akkor megkérdeztem a ChatGPT, hogy “Van e olyan valuta ami a forintnál gyengébb?” Összesen hat valutát sorolt fel az AI, szóval Magyarország nincs valami előkelő helyen a valuták erősségének listáján.

Kezdetnek nem tudtam belépni az Indonéz vízum oldalára. A hibaüzenet alapján sejtettem, hogy a VPN kapcsolatom az oka. Kikapcsoltam, beléptem, de nem értettem a helyzetet.

A regisztrációhoz szükséges egy útlevél és egy önarckép fotó. Mind a kettő megvan. A rendszer nem fogadta el a kitűnő minőségben scannelt útlevél képemet. Megint csak nem értettem, hogy mi a gond. A mintaként mutatott képek sokkal gyengébb minőségűek, mint amivel én rendelkeztem. Megoldásként gyorsan készítettem egy képet a telefonommal. Elég ócska lett. Ezt elfogadta a rendszer.

Ezután jött a vízum típusának választása. Itt kezdtem el izzadni. Nem úgy van ám az, hogy kiválasztod, hogy “csókolom, szeretnék egy Visa on Arrival típusú evízumot”. Túl egyszerű lenne.

Választanod kell, a “Indonéziai látogatásom fő célja” választási lehetőségből. Ha ez megvan, kinyílik egy másik választó “Indonéziai látogatásom mellékcélja a következő” névvel. Ha ezt is kiválasztottad, akkor jelenik meg a “Szeretnék felfedezni és vízumot választani” opció. Talán harmadszorra sikerült úgy állítanom a biteket, hogy ki tudtam választani a nekem szükséges okmány típust.

Ez a következőket tudja. Érdemes átfutni, mert látható, hogy nem csak úgy “azt csinálok Balin, amihez kedvem van” módon lépek be az országba.

B1 – Tourist (Visa on Arrival): Olyan személy, aki érkezési vízummal rendelkező ország/különleges entitás állampolgára, és Indonéziába látogat a következő céllal: ✓ Bizonyos helyek felkeresése kikapcsolódás, személyes fejlődés vagy a turisztikai látványosságok egyediségének tanulmányozása céljából, beleértve, de nem kizárólagosan a jachtos utazást, vagy találkozókon, ösztönző rendezvényeken, kongresszusokon és kiállításokon való részvétel; ✓ Üzleti megállapodások megvitatása, tárgyalása és/vagy aláírása, beleértve, de nem kizárólagosan az irodákat, gyárakat vagy árutermelő helyeket; ✓ Irodák, gyárak, árutermelő helyek, befektetési helyek és/vagy bányászati ​​létesítmények terepi megfigyelése; és ✓ Orvosi tevékenységekkel kapcsolatos tevékenységek.

Kissé izgulok, hogy ezzel a vízummal lehet -e például fényképezni. És ha igen, akkor hol…

A kissé hosszúra sikeredett vízum rész még nem ért véget. Hidd el, tényleg izzadtam!

Ahhoz, hogy ezt a vízumot igényeljem, fel kellett töltenem még egy hivatalos okmány képét. Mi sem egyszerűbb, hiszen mind megvan! Fogtam a személyi igazolványomat és lazán belöktem a feltöltés gomb mellé. Aztán kapkodtam a levegőt, mikor azt mondta, hogy ez nem lesz jó, .pdf formában legyek szíves…

Pfff.

Az állomány konvertálása után jött az, hogy adjam meg a címet, hogy hol fogok lakni. Itt már vakarództam is. Még el sem döntöttem, hogy hová akarok menni. Ezzel együtt azt is észrevettem, hogy az országot elhagyó repülőjárat számát és a vonatkozó repülőjegyet is fel kell tölteni.

Miután ezekkel megvoltam (lásd, következő pontok), be akartam fejezni a vízum igénylést, de annyi időt szórakoztam a repülőjegy megvásárlásával és a szállás foglalással, hogy a folytatásnál kivágott az oldal.

Nem baj! Másodszor már gördülékenyen ment a folyamat és miután kifizettem a vízum díját, talán két perc várakozás után végre megkaptam a vágyott dokumentumot.

Ennyi küzdelem után, mikor végre megérkezett az e-vízum, őszintén: kis győzelemnek éreztem. Bali hivatalosan is zöld jelzést adott!

4. Település választása Balin

Csinálhattam volna azt, hogy feldobok egy pénzérmét, de most kissé jobban körül akartam nézni. Azt már nem tudom, hogy mi alapján de Denpasar városára esett a választásom. Ez a város Bali tartomány székhelye. A város nevének jelentése “északi város”. A többit majd elmesélem, ha ott leszek.

Itt fogok élni. A marker a szállásomat jelöli.

5. Szállás Balin

A Bookingon foglaltam le a szállásom. Elég sokat kellett tökölni a választással, mert nagy a város (650.000 ember él ott). Olyan szállást szerettem volna, ami közel van a tengerhez. A wifi volt még fontos. Úgyhogy a választásom erre a szállásra esett.

A Booking volt olyan jó fej, hogy a többszöri vásárlásaim után kaptam tőle egy ingyen taxi lehetőséget a repülőtérről a szállásig. A repülőtértől az a hotel csak 5 km-re van, amit általában gyalog szoktam megtenni, ezzel is ismerkedve a várossal. De most örömmel elfogadtam a taxit.

Különleges kérésként megkértem a taxi társaságot, hogy egy STEVE feliratú táblával a kezében várjon a sofőr. Jézusom! Ezt is megértük. Eddig ilyet csak filmekben láttam…

6. Repülőjegy vásárlása Thaiföldre

Mivel két digitális nomád esemény is lesz itt Ázsiában, amin szeretnék részt venni, most egy kicsit össze kellett kapnom magam, hogy előre tervezek. Nesze neked spontán digitális nomád élet!

Ez a program terveztem márciusig:

Ezzel a táblázattal már pontosan meg tudtam fogalmazni, hogy meddig maradhatok Indonéziában, mikorra kell újra Thaiföldön lennem, illetve, hogyan fogok tudni Vietnámba menni. Ráadásul a következő thaiföldi és vietnámi látogatásomkor nem kell gondolkodnom a településről!

Baliról három repülővel fogok visszajönni Thaiföldre, Chiang Mai-ba, a jövő év első hétfőjén.

Az első repülő út esetében van egy érdekesség. A repülő 10:35-kor indul és 10:35-kor érkezik meg. Ennek nem az az oka, hogy fénysebességgel halad, hanem az, hogy egy időzónát fogok visszafelé utazni.

Egyébként, mivel Magyarországon átállították az órát téli időszámításra, Thaiföldön pedig nincs ilyesmi, most +5 óra helyett +6 óra távolságra vagyok a messzi távolban. Indonéziában ez +7 óra lesz.

Ahogy nézem a menetrendet, érzem: ez az utazás nemcsak Balira visz, hanem egy új fejezetbe is.

The post 159. | Bali, jövök! first appeared on Digital Nomad Blog.

Bali

Koh Samui repőtere az egyik legdrágább repülőtér Thaiföldön. Ennek számtalan oka van, például a Bangkok légitársaság monopóliuma, a futópálya rövidsége korlátozza az itt le és felszálló repülőgépek típusát. Vagy ott van a turisztikai érdeklődés által megteremtett magas kereslet végül pedig a repülőtéri díjak és üzemeltetési költségek magasan tartása az extra profit miatt.

Ezért Koh Samui szigetét nem az itteni repülőtérről fogom elhagyni, hanem egy kikötőből. Egy hajó segítségével átmegyek a kontinensre, ahol buszra szállva fogok eljutni Surat Thani városába. Onnan indul a repülőm. Azt még nem szerveztem meg, hogy ide hogyan jutok el, de erre még van bőven időm.

A menetrend a következő:

7:45 – 9:00 Surat Thani, Bangkok repülős utazás (1:15 repülés)
9:00 – 13:25 várakozás Bankgok repülőterén (4:25 várakozás és check-in)
13:25 – 18:40 Bangkok – Bali repülés (4:15 repülés, mert itt van időzóna váltás.)

Akarom mondani, ez volt a menetrend. Pár órával azután, hogy megvettem a jegyeket, értesítést kaptam a változásról. Így most ez vár rám:

7:45 – 9:00 Surat Thani, Bangkok repülős utazás (1:15 repülés)
9:00 – 12:10 várakozás Bankgok repülőterén (27:10 várakozás és check-in)
12:10 – 17:30 Bangkok – Bali repülés (4:20 repülés, mert itt van időzóna váltás.)

A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy a második repülő repülési ideje megnőtt 5 perccel. Ja, s mellesleg a Bangkokban töltendő idő is megnőtt cirka 23 órával.

Biztosan lett volna lehetőségem lemondani, vagy cserélni a repülőjegyet, de rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy itt is vezessen az áramlás. Ha valamiért több mint egy napom lesz Hongkong-ban, hát legyen. Ahogy ide értem az írásban, le is foglaltam egy olcsó szobát nem messze a repülőtértől. Idefelé úgy sem láttam mást a Bangkokból mást, mint a repülőteret. Most legalább lesz időm kicsit körülnézni ebben az aprócska városban.

Azt, hogy Balin hol fogok élni, most még nem tudom, de hamarosan az is ki fog derülni.

A kiegészítő thai vízum

A történetnek ez a része már inkább egy rémtörténetre hasonlít.

Ezzel a procedúrával egyszer már befürödtem Magyarországon, sőt, majdnem idefelé a bangkoki repülőtéren is.

Most azért körültekintőbb voltam, így elolvastam a Magyar Konzuli Szolgálat hivatalos weblapján a Thaiföldre vonatkozó információkat. Eszerint “legfeljebb 60 napos tartózkodás esetén: magyar állampolgár (turizmus, üzleti cél, eseti jelleggel munkavállalás rövidtávon) a légi, szárazföldi vagy vízi érkezést követően 60 napig tartózkodhat vízummentesen Thaiföldön. Már nem lesz szükség 30, hanem 60 napon belül kell meghosszabbítani az itt tartózkodást egyszeri jelleggel 30 nappal a Bevándorlási Hivatalban. Az ország ki- és visszalépését követően (visa run) újabb 60 napot tartózkodhatnak Thaiföldön.”

Ezen kívül volt egy mondat, ami ennek a bejegyzésnek az írása közben nyerte el számomra az értelmét: “2024. október 8-tól kezdődően magyar állampolgárok számára elektronikus úton elegendő a hosszú távra szóló vízumkérelmüket benyújtani a megújult thai e-Visa rendszerben, személyesen nem kell felkeresniük az illetékes thaiföldi külképviseletet.”

Mea culpa! Nagyon fontos itt, hogy a hosszú távra szóló vízumkérelmet. Én – naiv fejjel – úgy gondoltam, hogy el tudom intézni ezt a 30 napos hosszabbítást online. Ennek a tévedésnek életem majdnem két órájának elpazarlása lett a vége. 35 EUR-ommal együtt. Nagyon nehezen kitöltöttem a vízum kérelmet, feltöltöttem a megfelelő(?) dokumentumokat és ki is fizettem a vízumkérelem díját. Sokkal tovább jutottam tehát, mint a múltkor.

Nagyon hamar kaptam egy emailt Budapestről, amiből megtudtam, hogy hibásan töltöttem ki az igénylést, az Istvánból kimaradt az “á” betű. Szuper. Viszont az itt következő email váltásból megtudtam, hogy a 30 napos itt tartózkodást a bevándorlási hivatalban kell intéznem. Nesze neked digitális élet!

Délután a Kritikus gondolkodók társaságának estjén elmeséltem a magyar férfinek és a párjának, hogy nap közben mennyit szenvedtem a vízum kérdéssel és nem tudtam megoldani a problémát. De azt is elmondtam, hogy teszek az egészre, és akkor illegálisan fogok itt tartózkodni a maradék időmben.

Ekkor kértek arra, hogy ne vegyem ilyen könnyedén ezt a dolgot. A hatóságok fokozott szigorral járnak el a vízum kérdésben az elmúlt időszakban. Tehát, számíthatok arra, hogy minden túltartózkodott nap esetében ki kell fizetnem a napi 500 BHT büntetést, és az is könnyen elképzelhető, hogy akár örökre is kitiltanak az országból.

Utána néztem, hogy mi az oka ennek a szigornak az utóbbi időben, mert egyébként hallom és látom, hogy a környéken gőzerővel dolgoznak a hatóságok mindenféle szervezett akciókban, amiknek eredményei a bankszámla zárolások, üzlet bezárások és letartóztatások.

A vízummal kapcsolatos szigor hátterében a turizmus és kivitelezés visszaélései, a nemzetközi nyomás és biztonságpolitikai megfontolások, az elvárás a szabálykövetéssel kapcsolatban és végül az adó- és gazdasági megfontolások állnak. Sokan érkeznek ide nem megfelelő szándékkal, ennek eredményeképpen mindent szigorúbban ellenőriznek.

Ezzel az információval együtt a thai hölgy ismerősöm le is szervezett nekem egy találkozót péntekre a bevándorlási hivatalba.

Elvitt oda a motorján, s bemutatott egy nagyon jó barátjának. Az ügyintézésben biztosan szükségem is volt erre a segítségre. Ugyanis a hivatalban és annak környékén nyüzsgött a sok ember – láthatólag turisták -, akik hosszú sorban is álltak, hogy a hivatal közelébe kerüljenek.

Én nem álltam sorba, kicsit megint VIP-nek éreztem magam. Igaz, ennek meg is volt az ára. Hamar megkaptam az információt, hogy milyen lehetőségeim vannak. 1.900 BHT ellenében beállhatok a sorba, de 3.000-ért gyorsabban elintézik a kérelmemet. Ezen felül, miután az útlevelemet már átadtam, hamar szembesültünk azzal a ténnyel, hogy már most három napos túltartózkodásom van, így az előző 3.000 BHT mellé még oda kellett tennem 1.500-at büntetésnek.

Cserébe viszont kaptam 3 igazolványképet a procedúra végén, nem kellett sorba állnom, csak aláírnom egy rakás thai nyelven írt dokumentumot. Hétfőn mehetek vissza az útlevelemért és a vízumért.

Szóval, ha vízumot akarsz intézni, kösd fel a gatyádat, keress egy helybélit, akiben megbízol és bízz abban, hogy minden rendben lesz. Én végre újra érezhetem a legális itt tartózkodás élményét. Elméletlileg ezek után nem is kellene 21-én elhagynom az országot. Ami a fenti repülőjegyes malőr miatt 22-lett. De mivel megvan a jegyem, már nincs visszaút.

Igazából csak abban bízom, hogy a 3 napos túltartózkodásom eredményeként a plusz 30 nap 24 lesz, és nem marad 21-e. Mert ha 21-ig kapok vízumot, akkor gyanítom, hogy a 22-i távozásomkor újra meg fognak büntetni.

Bízom az áramlásban!

The post 152. | Megvettem a repülőjegyem – következő felvonás first appeared on Digital Nomad Blog.

Mi van, ha beindul a “Mi van, ha…” cunami?

„Mi van, ha elfogy a pénzem?” „Mi van, ha megbetegszem?” „Mi van, ha nem jövök ki az emberekkel?” Gyakran merültek fel bennem az ilyen és ehhez hasonló kérdések. Ó! Nem. Álljunk meg! Vissza!

Nem bennem merültek fel ezek a kérdések. Az “Elmaradt bejegyzés: Ki vagyok, és ki szeretnék lenni?” című írásomban már érintettem ezt a témát ezzel a gondolattal: „A saját – fizikai – indulásom előtt egy kicsit már terhes volt számomra az, hogy jó pár ember, akivel beszéltem a saját láncait próbálta meg körém csavarni.”

“A döntés” nálam elég hamar megszületett az új élettel, egy álom utáni út megteremtésével. Ezzel együtt – azóta is -, úgy gondolom, hogy elég szilárd alapokra helyeztem. Aki velem volt az utolsó kilenc hónapom alatt Magyarországon, az láthatta, hogy nem sok kétség merült fel bennem abban, hogy meg fogom, meg tudom és meg is merem tenni azt, amit elhatároztam. Én legalábbis úgy látom magamat, hogy a döntésem után nem görgettem akadályokat a saját utamba. Nem kerestem kibúvókat, ideiglenes megoldásokat. Egyszerűen nem a “miért nem?” kérdéseket vettem elő, hanem a “hogyan?”, “mikor?”, “mennyiből?” stb. témaköröket.

Nincs bennem rossz érzés azok iránt, akik megpróbálták ezeket a kérdéseket rajtam keresztül megválaszolni maguknak. Ezért, ha magadra ismersz, ne érzed rosszul magadat! Egyszerűen tudomásul vettem, hogy aki nem jön ki az emberekkel, annak ez jogos félelem. És felteszik nekem a kérdést: “Mi van, ha nem jössz ki az emberekkel?” Az igazán terhes az volt ilyenkor, ha én elmondtam azt, hogy egyáltalán nem tartok attól, hogy nem jövök majd ki az emberekkel, és a beszélgetőparterem nem az én válaszomat hallotta meg, hanem a saját félelme alapján válaszolt. Ez sem gond, ezzel szerintem sok helyzetben sokan vagyunk így. Egyszerűen talán csak a végén már nem akartam mások köveit cipelni. Főleg, hogy egyre könnyebb és könnyebb lett a lelkem.

De, mindannyian másképpen gondolkodunk.

És ebben az írásban kicsit nem csak rólam van szó, hanem az útját kezdő útitársamról. Szóval, mi van, ha jön a szikla görgeteg és beborítja az előtted lévő utat?

Hogyan kezdenek el felbukkanni ezek a kérdések? Akárhogyan is, egy fontos: ezek a kérdések nem ellenségek, de nem is mindegy, hogyan kezeljük őket?

Új élet felé masírozunk. Óhatatlanul elkezdenek működni az ismeretlentől való félelmek. Valahogy így kezdhetnek el gurulni azok a kövek a saját utunk akadályaiként. A cél természetesen az, hogy a saját utunkban ne legyenek akadályok. De ha te teszed fel magadnak a kérdést, ami “Mi van ha…” szavakkal indul, vedd őket komolyan. A saját félelmedből keletkező kérdés számodra fontos.

Mondok erre egy példát. Amikor valaki megkérdezte, hogy nem félek -e a magánytól, azt mondtam, hogy nem. Meg is indokoltam azzal, hogy alap helyzetben sem féltem ettől soha, de ennek az útnak a kapcsán foglalkoztam is vele és írtam is róla. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem félek ettől. Mivel azonban ez a kérdés a másik félben merült fel, neki igen is kutya kötelessége gondolkodni ezen a kérdésen. Erre gondoltam, mikor az előbb azt mondtam, hogy nem mindegy, hogy hogyan kezeljük ezeket a kérdéseket. A kérdezőnek több lehetőség is rendelkezésére áll ezzel a konkrét félelemmel kapcsolatban. Például mondhatja magának azt, hogy “igen, félek a magánytól, de ennek ellenére elmegyek és majd ezt, meg azt teszem, hogy ne legyen gond.” Vagy például mondhatja azt, hogy “félek ugyan ettől, de a félelmeim valószínűleg megalapozatlanok, hiszen bármikor beszélhetek a szeretteimmel Messengeren.” Valószínűleg csak azt nem teheti meg, hogy nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Így azt gondolom erről a kérdésről, hogy minden egyes “Mi van, ha…” típusú kérdést érdemes megvizsgálni. Először is nézzük meg, hogy ez a saját kérdésünk, vagy más kérdése -e. Aztán adjunk magunkank megnyugtató választ. Ha túl sok olyan kérdésünk lesz a végén, amire nincs saját magunkat megnyugtató válaszunk, akkor gondolkodjunk el az indulás időszerűségén.

Szorongás: amikor a jövő fenyegetésnek tűnik

Nekem is volt olyan időszaka az életemnek, amikor szorongtam. Mind a kettő esetben kaptam hozzá külső segítséget is, hogy ez az érzés működhessen. És valóban mind a két esetben a jövő fenyegetésnek tűnt.

Egy életforma váltás esetén szerintem teljesen természetes, ha előjön némi szorongás, hiszen pont a jövő van átalakulóban, ezzel együtt van, akinek megyobb a bizonytalanságra való érzékenység. Persze ez csak elméleti megközelítés, talán nem is érdekes, hogy a szorongás mennyire megalapozott, vagy sem.

Ha van, mindenképpen foglalkozni kell vele! Milyen testi és lelki tünetekkel jár? Hogyan színeznek át ezek a kérdések minden döntést? Például halogatás, vagy túltervezés formájában.

Milyen megoldások lehetnek?

A kérdések átkeretezése: félelem helyett lehetőség

Az átkeretezés (reframing) egy kognitív-pszichológiai technika, amelynek lényege, hogy egy helyzetet vagy gondolatot más értelmezési keretbe helyezünk, így megváltozik a jelentése és az érzelmi hatása. Amikor átkeretezünk, nem a tényeket tagadjuk, hanem a hangsúlyt és a nézőpontot módosítjuk. Például a „kudarc” helyett „tanulási lehetőségként” tekintünk egy történésre. Ez gyakran csökkenti a szorongást, növeli a rugalmasságot, és új viselkedési lehetőségeket nyit meg.

Azaz, mely „mi van, ha…?” kérdéseket tudok hasznos irányba fordítani?

“Mi van, ha megbetegszem?” helyett “Milyen biztosítási tervem van?”
“Mi van, ha nem találok közösséget?” helyett “Hol tudok már most kapcsolatokat építeni?”

A különbség a két megközelítés között az, hogy menekülök a félelemtől, vagy készülök a valószínű forgatókönyvekre?

Tervezés: az ész megnyugtató világossága

Érdemes az alábbi kérdéskörök kapcsán megnézni a tervezés előnyeit és hátrányait:

• Mikor segít a tervezés, és mikor válik túlkontrollá?
• Eszközök, amik segítenek: listaírás, vészforgatókönyvek, tapasztalt nomádok tanácsai stb.
• A tudatos tervezés célja nyugalmat teremteni, nem kontrollálni a kontrollálhatatlant.

Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy vannak dolgok, amiket nagyon jól sikerült megterveznem. Akad olyan is, amit rosszul terveztem meg. És már most vannak olyan dolgok, amik soha nem jutottak volna eszembe. És vajon hány ilyen variáció lesz még?

Érdemes és kell is tehát tervezni. Sokat. De semmi esetre sem kellene arra várni, amíg minden ötlet az élére van vasalva. A túlgondolás is akadályozza az utadat! Ha úgy tervezed, hogy majd akkor indulsz el, ha mindenre felkészültél, az a megnyugtató gondolatom van, hogy soha nem fogsz elindulni.

Annál is inkább, mert a “mi van, ha…” gondolatok testvére a “majd akkor, ha…”

Voltak -e nekem “Mi van, ha…” kérdéseim?

Voltak ilyen kérdéseim, de nem emlékszem olyanra, amit én tettem fel magamnak. Segítettek ebben a környezetem tagjai. Megpróbáltam párat összeszedni és a saját válaszaimmal kiegészíteni.

• Mi van, ha honvágyad lesz? Nem lesz.
• Mi van, ha kudarcot vallasz? Itt nincs kudarc. Már akkor nyertem, mikor elindultam.
• Mi van, ha haza kell jönni? Haza fogok jönni és itthon leszek.
• Mi van, ha nem lesz jó egyetlen más országban sem? Akkor ki is derült, hogy Magyarország való nekem. Ott akarok élni, ami nekem a legjobb. Ebben az esetben tehát itt fogok élni.
• Mi van, ha kulturális sokkot kapsz? Nem tartok ettől.
• Mi van, ha nem találsz stabil internetet? Bajban leszek, máshová kell mennem.
• Mi van, ha kiégsz? Mi van, a itthon égek ki? Nincs különbség, itthon is megtörténhet.
• Mi van, ha a kedvenc online szolgáltatásaid blokkoltak? Talán a VPN segít.
• Mi van, ha nincs megfelelő biztosításod? Nem tudok elképzelni ilyet.

Békekötés a bizonytalansággal

Azt gondolom, hogy pár pont tudatosításával elég jó barátságba lehet kerülni a bizonytalansággal.

• Nincs olyan, hogy 100%-os felkészülés, és ez így van jól!
• A “Mi van, ha…?” kérdések maradnak, de már nem ők vezetnek.
• Elfogadni, hogy az élet soha nem egy kész terv, hanem egy mozgásban lévő történet maga lehet a főnyeremény (nem egyszerű feladat!).

The post 131. | Mi van, ha…? – szorongás vs. tervezés first appeared on Digital Nomad Blog.

• megtettem
• egészen másképpen alakult
• egyáltalán nem szerepelt a tervekben.

Egy kicsit felsorolás szerű a dolog. Egy leendő digitális nomád talán szereti ezt a formát.

Jogosítvány és oltások

Az “Elmaradt bejegyzés: Nemzetközi jogosítvány” és az “Elmaradt bejegyzés: Az oltások” című előző írásaimban ezeket a történéseket részletesen leírtam. Mind a kettő dolog a “próbáljuk meg biztonságosan” gondolatok köré épül.

Biztosítás

A “Ki nyert a biztosítási versenyben?” és a “Biztosítási túlélőcsomag digitális nomádoknak” bejegyzéseimben leírtam a keresés módját és a biztosító kiválasztásának lépéseit. Nem nagyon akadt tehát más dolgom, mint az előzetes információk alapján megkötni a megállapodást az adott társasággal.

Ez másképpen alakult.

Egy barátom kérésére felkerestem egy hölgyet egy utazási irodában, azzal a szándékkal, hogy az informatikai problémájának megoldásában segítsek neki. Tudod, a barátom barátja az én barátom is. Elmentem az irodába, annak ellenére, hogy a problémáról már a barátomnak megmondtam, hogy nem az én asztalom. Annak ellenére sem, hogy informatikai probléma.

Itt egy rövid kitérőt kell tennem, ami a szakmai hitvallásom egy sok éve vissza-visszatérő eleme. Furcsa kettőssége az életnek, hogy bizonyos szakmák esetében nagyjából mindenki világos határokat tud rajzolni a speciális területek köré. Például egy fogfájással a legritkább esetben mennek az emberek a háziorvoshoz, vagy egy kardiológushoz. Vagy mondjuk a McDonald’s-ban sem kér az ember pörköltet nokedlivel. Jó, vannak, akik elsütik ezt a poént, amire nyilván egy tapasztaltabb pultos mosolyog, magában meg azt mondja, hogy ez volt ma a huszadik pöcs, aki ezt viccesnek találja.

Szóval – elárulom – vannak az informatikának olyan területei, amihez lövésem sincs. Ha igazán pontosan szeretnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy sokszorosan több olyan területe van az informatikának, amihez nem értek, vagy még sosem hallottam róla, mint olyan, amihez értek.

Ennek ellenére periodikusan visszatérnek az olyan beszélgetések, mint például:

• Nem állítanád be nekem ezt, vagy azt?
• Nem értek hozzá, nem az én területem.
• Na, olyan ügyes vagy, biztos meg tudod csinálni.

Vagy:

• Milyen laptopot vegyek, mit javasolsz?
• Nem értek hozzá, sajnos nem tudok neked segíteni. Én is mindig az egyik barátomat kérdezem meg, hogy mit vegyek.
• Informatikus vagy, hogyhogy nem értesz a laptopokhoz?
• Hadd kérdezzek valamit? Vezetsz autót?
• Igen.
• És meg tudod szerelni a motorját, ha elromlik?
• Nem!
• No, érted már?

Azért érdekes a biztosítás szempontjából ez a hosszú elmélázás, mert csak a barátom kedvéért mentem el egy olyan helyre, ahol tudtam, hogy nem fogok tudni mit csinálni, legfeljebb annyival tudok segíteni, hogy javaslok magam helyett valakit. Ez is valami…

Ott aztán még meg is kaptam a magamét. A hölgy habitusa mondjuk azt, hogy elég domináns volt. Beszélgettünk, s egy pár téma után már kissé féltem, hogy van -e olyan dolog az utazással kapcsolatban, amit jól csináltam. Néhány gondolat csere példaként:

• Thaiföldre költözöm, már megvan a repülőjegyem.
• Nálunk vetted? Miért nem?

• Voltam egy cruise hajóúton?
• Miért nem nálunk fizettél be rá? Mennyiért vetted a jegyet? Az sok…

• Biztosításod van már?
• Még nem kötöttem meg, de már választottam.
• Milyen cég?
• Amerikai. Kimondottan digitális nomádoknak találták ki.
• Nem lesz jó! Nem fog fizetni!

Végül is itt értünk el a lényeghez. Mondhatom, hogy a megoldáshoz. Nem utasítottam el a hölgyet, hogy bele se kezdjünk a beszélgetésbe, mert már döntöttem. Kíváncsi is voltam, hogy mit tud ajánlani. Írtam a bejegyzésekben, hogy kerestem magyar biztosítást, de nem találtam.

A hölgy sok mindent elmondott a biztosítási konstrukcióról, adott offline tájékoztató anyagot is. Ezeket végül az indulás előtti napon néztem át. Az Atlasz Privileg éves bérlet biztosításáról van szó. Szerettem volna hivatkozást tenni ide, hogy ne kelljen keresned. De, ahogy a biztosító és pénzügyi társaságok ügyelnek arra, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelve közzétegyék ugyan az adatokat, de azok ne legyenek könnyen megtalálhatóak – nem találtam direkt linket az első pár keresési eredményben, úgyhogy feladtam.

Ez a biztosítás egy valag pénzt kínál minden probléma esetén és harmada annyiba kerül, mint az általam kiválasztott SafetyWing. Ez elég meggyőző érv volt ahhoz, hogy az utolsó napomon változtassak a tervemen és megkössem ezt a biztosítást.

Akkor már értettem, hogy miért is kellett bemennem az utazási irodába. Az akkor nem világos szándék a nap végére megmutatta magát…

Vízum

Körülbelül két héttel az indulás előtt megigényeltem a thai vízumot. Ehhez minden elő volt készítve. A lehetőségekhez képest.

Ekkor már pár hete vártam egy emailemre a választ a követségtől. A mai napig nem jött meg. Úgyhogy az igénylés leadása előtt felhívtam a követségen azt a hölgyet, akivel egy rövid levelezésünk már volt. Harmadszori hívásra végül tudtam vele beszélni, de valahogy azt éreztem, hogy nem volt segítőkész, mintha zavartam volna.

Két kérdésem volt, amire végül nem kaptam választ, s a beszélgetést úgy fejezte be a hölgy, hogy ha írtam magának emailt, akkor abban biztosan ott van, hogy hol kell a vízumot igényelni. Nem volt ott. Nagy nehezen megtaláltam az oldalt, s kitöltöttem.

Ez nem egyszerű mutatvány. Az még egy dolog, hogy a hogyan jössz kérdésre kiválasztod, hogy repülővel és akkor megadod a járat számát. De ezzel együtt megkérdezik, hogy mikor megyek el, és melyik repülővel. Fuck. Hát, honnan tudjam én ezt három hónapra előre.

A szállásnál – amit ekkor még le sem foglaltam, – megadtam, hogy Airbnb. Ennél többet akkor nem tudtam róla. Ezek után nehéz volt kitölteni a pontos cím mezőt és a szállásadó thaiföldi telefonszámát.

Aztán jön az a probléma, hogy a cél területnél nem volt Koh Samui. Én oda megyek, de ilyet nem lehetett kiválasztani a listából.

Elég sokat kellett nyaggatnom a ChatGPT-t, mire megtudtam, hogy közigazgatásilag így néz ki a hely, ahol élni fogok:

• Ország: Thaiföld
• Tartomány: Surat Thani
• Kerület: Ko Samui (Amphoe Ko Samui)

Most kapaszkodj meg, mert miután kiválasztod a Surat Thani tartományt, megjelenik a következő választási lehetőségként Ko Samui kerület, még ki kell választanod az alkörzetet is:

Koh Samui 7 alkörzete (tambon):

• Ang Thong (อ่างทอง) – Itt található Nathon, a sziget közigazgatási központja és a fő kompkikötő.
• Lipa Noi (ลิปะน้อย) – Nyugati part, nyugodt strandok, főleg helyiek és hosszabb távú lakók.
• Taling Ngam (ตลิ่งงาม) – Délnyugati rész, dzsungeles, hegyes, kevésbé fejlett – luxus villák is vannak itt.
• Na Mueang (หน้าเมือง) – Középső-déli terület, itt található a híres Na Muang vízesés, állatparkok.
• Maret (มะเร็ต) – Itt van Lamai Beach, a második legnagyobb üdülőövezet Chaweng után.
• Bo Phut (บ่อผุด) Nagy alkerület, ide tartozik:
  • Chaweng (legnépszerűbb turistaközpont)
  • Fisherman’s Village
  • Bangrak (Big Buddha)
• Mae Nam (แม่น้ำ) – Északi part, hosszú strand, családbarát, nyugodtabb zóna.

Ha ezek után megkérdezed, hogy hol élek éppen, akkor már meg tudom mondani, hogy

Thaiföld Surat Thani tartományának Ko Samui kerületének Bo Phut nagy alkerületében, a Fisherman’s Village közelében.

Miután kitöltöttem az általam sem igazán acélosnak vélt vízum igénylésemet, vártam. Azóta is várom a választ. Két hét múlva az oldalon már az igénylésem sem volt ott.

No, ezt a nyomtatványt kellett kitöltenem “Az első hosszú repülésem” bejegyzésben említett módon a repülőtéren. Szerencse, hogy volt egy tisztviselő segítségem, mert a közterülettel ott elvéreztem volna. Főleg, hogy akkor még nem volt internetem. A kijelentésem, hogy nincs távozó repülőjegyem, őt is elbizonytalanította. A megyek és megkérdezem kijelentés elhangzásakor egy kicsit elkezdtem izgulni, hogy ki leszek csapva az országból, még mielőtt nagyon bejövök. A gordiuszi csomót azzal vágtuk el, hogy a tanácsa alapján a bejövő repülő járatszámát írtam be a megfelelő mezőbe.

Most itt vagyok és nincs vízumom. Szerintem ez három hónapig nem fog zavarni senkit. Engem főleg nem. Aztán elmegyek egy másik országba, s oda majd gondosabb leszek a vízum kérdéssel. A ChatGPT-től tudom, hogy milyen bűntetésre számíthatok a vízum kérdésben, így kíváncsian várom, hogy mi lesz velem, mikor innen elmegyek. Azért abban bízom, hogy nem az első börtön élményeimet fogom begyűjteni ekkor.

Készpénz

Nem hoztam magammal thai bahtot. Ezen a továbbiakban sem fogok változtani azt hiszem. A repülőtérig jó a bankkártya. Az adott országban meg majd váltok oda való készpénzt.

Ide pár dollárral jöttem el, amit a kisebbik öcsémtől kaptam. Ezt a szokást megtartom. A dollár valószínűleg mindenhol jó lehet pár apróbb dolgot elintézni. Taxi, egy étel stb.

Itt úgy oldom meg a készpénz kérdést, hogy a Wise számlámra teszek át dollárt a magyar forint számlámról és az automatából ezzel a kártyával veszek fel thai pénzt. Érdekesség képen még ki fogom próbálni azt, hogy a magyar kártyámról veszek fel készpénzt. A puding próbája az evés.

Internet

Az első kellemetlen élmények miatt azt mondom, hogy ezt többé nem fogom így csinálni, ahogy most tettem. Kész internet nélkül nem jó barangolni.

A telefonomról már a Nomad Cruise fedélzetén kiderült, hogy vár eSIM képesnek vettem, egyszerre nem tud eSIM-et és fizikai SIM-et üzemeltetni. A hajón kapott ingyenes eSIM megoldás ráadásul nem működött.

Ide kiérve vettem egy dollárét egy kis csomagot, de az sem működött. Ezzel a problémával így aggasztóvá vált a dolog, mert kérdésessé vált, hogy a telefonom alkalmas -e a továbbiakban arra, hogy kiszolgáljon.

Szerencsére megtaláltam a megoldást. Az eSIM esetében is be kell (!) állítani a romaing lehetőséget, különben soha nem fog működni. És második szerencseként olyan eSIM szolgáltatót találtam, akinek a csomagjai nagyon jó árban vannak és szinte minden országot lefed a szolgáltatása. Ajánlom figyelmedbe a Jetpac Internatonal Travel eSIM szolgáltatót.

Gyógyszerek

Az utolsó oltóközpontos látogatásomkor megkaptam az úgynevezett úti patika listámat. Ezek alapján megvettem pár gyógyszert az utolsó napomon. Tudom, itt is van gyógyszertár, sőt, ahogy már írtam, voltam is egyben. A doktornő érve az volt, hogy mire itt kitapasztalom a hatóanyagokat és a neveket, akár bajom is lehet.

Nem bánom ezt a felkészültséget annak ellenére sem, hogy az AI biztosan hatékonyan tudna segíteni. Ha valami érne, nem kell elmásznom a patikába.

A dolgok, amiket elviszek

Még január közepén készítettem egy “Mit viszek magammal” nevű Excel táblát. No, a pakoláskor ezt már nem nyitottam meg. Azt hiszem, a tervezés hiába való volt, mert mire oda jutottam, hogy az utolsó órákban elkezdtem összepakolni, már fejben pontosan megvolt, hogy mit viszek magammal. Erről írtam a “Elindultam és meg is érkeztem” című bejegyzésemben.

Autó értékesítés

Ezzel a kérdéssel még a mai napig nincs meg a megoldás. Ugyanis, senki nem akarta megvenni az autóm. Elmentem egy autókereskedőhöz kb. egy hónappal az indulás előtt. Őszinte volt velem, és ezért hálás vagyok neki. Annyit mondott, hogy a neten adjam el, ne is hozzam hozzájuk, ők is mindent ott adnak el.

Egyben azt is elmondta, hogy a nyár katasztrofális az autó értékesítés szempontjából. Augusztus 20 után indul be a piac, addig a fű sem nő. Az ő tanácsára levettem a hirdetést minden oldalról. Az indulás előtt akartam a feltöltést elvégezni, de ez már nem fért bele az utolsó napokba.

Viszont a papír munkát elvégeztük az utolsó este a kisebb öcsémmel. Jó pár szerződést írtam alá, plusz meghatalmazást, hogy eljárhasson az ügyemben.

Az új hirdetést már itt, Koh Samuin készítettem el, miután öcsém még egyszer egy gyönyörű új autót varázsolt a járgányból. Köszönöm, még egyszer!

Egy autó hirdetés megfelelő színvonalú elkészítése elég időigényes folyamat. Kétszer futottam neki, mire oda eljutottunk, hogy feladtam a hirdetést és kifizettem a megfelelő hirdetési csomagot. Majd 15 perc múlva kaptam a rendszertől egy üzenetet, hogy törölték a rendszerből, mert szabályzatot sértettem. Utaltak arra, hogy egy hirdetőnek egyszerre csak egy ingyenes hirdetése lehet. Megkérdeztem őket, hogy akkor mi a gond, hiszen a hirdetésem nem ingyenes és nem is árulok több autót. Le a kalappal az ügyfélszolgálat előtt, mert nagyon hamar válaszoltak. Tisztáztuk, hogy a gond azzal van, hogy öcsém telefonszámát adtam meg kapcsolati adatként. És véletlenül ő is értékesíti éppen az egyik autóját. A kedves segítség aztán megoldotta a dolgot: adtam egy másik telefonszámot és gyorsan visszaállították a hirdetést.

Azóta kettő érdeklődő volt, a szokásos Marketplace formában. Mutatom a párbeszédeket:

• Kilométer????
• 280503

Rengeteg válasz jut ilyenkor eszembe, kezdve azzal, hogy a kilométer egy SI mértékegység (nem, nem én találtam ki), vagy az, hogy ott van a leírásban, olvasd már el.

A másik párbeszéd hasonlóan kurta, de egy árnyalattal kulturáltabb volt:

• Üdv. Km?
• Jó reggelt! 280503 km

Az irodalmi kellékek közül sok hiányzik, de évek óta már csak mosolygok ezeken az egyszerű formákon.

Hadd idézzem ide két adásvételem rövid párbeszédeit nosztalgia címén.

Családi házat adtunk el. Ez a rövid született meg:

• Milyen a termék állapota?
• Nagyon jó.

Egy másik esetben egy telefon (elérhetőként megjelölve) után érdeklődött a lény. A párbeszédben elhangzó szám az értékesítési ár kb. fele volt.

• Ez megvan még?
• Igen.
• 40.000?
• Nem.

A korábbi kalandok ellenére, izgatottan várom az autó következő tulajdonosának megtisztelő megjelenését.

Bucsu buli

Én nem terveztem ilyet. Kisebbik öcsém igen.

Az utolsó előtti napon söröztünk és egy nagyon finom bográcsos körömpörkölttel tettük magunkat hullává.

Előtte nem sokkal két barátommal készítettünk szarvas pörköltet. Az egyik barátom az utolsó munkahelyemen volt a főnököm a másik barátom pedig kollégám. A bográcsozást egy hordozható gitár erősítő és némi pengetés tette emlékezetessé a finom whiskyk és a jó társaság mellett.

Az utolsó napokban nálam aludt egy barátom, hogy együtt tudjuk tölteni az egyik utolsó estét és szokásunkhoz híven sokat beszélgessünk a világról.

Az utolsó pár nap rohangálásai közben ízott a telefonom. Rengetegen kívántatok szerencsét, sikert, egészséget. Volt, aki még az utolsó napon átugrott megölelni és fél órát beszélgetni.

A lányaimmal két nappal az indulásom előtt értünk haza a közös, hármasban eltöltött nyaralásunkról. Nem volt véletlen, hogy ez így alakult. Tulajdonképpen ők ketten határozták meg az indulásom dátumát. Mikor a közös nyaralásunkról beszéltünk, hamar kiderült, hogy ők csak augusztusban érnek rá. Ha júniusban el tudtunk volna menni nyaralni, akkor már közel három hónapja élnék Thaiföldön.

Sok mindenért vagyok büszke a lányaimra. Ehhez a bejegyzéshez annyi kívánkozik ki belőlem, hogy nagyon jó érzés, hogy a sok közös utazás után idén először mind a ketten megszerveztek maguknak egy európai utat, repülőstől, szállásostól, programostól, amit ketten csináltak végig minden mozzanatában a barátaikkal. Közben eszembe jutott, hogy tévedtem: nagyobbik lányomnak nem ez volt az első önálló utazásos éve.

Szüleimtől is pár mondattal búcsúztunk el egymástól, hiszen sokat beszéltünk arról, hogy mit jelent ez az utazás. Nyilván nehéz pillanatok voltak. De itt vagyok, élek és tudunk egymásról.

Még májusban írtam “A búcsúzás művészete” című bejegyzésemben arról, hogy úgy gondolom, nem kell búcsúzkodni senkitől.

Ennek ellenére nagyon hálás vagyok, hogy ilyen módon történt a távozásom feletti megemlékezés.

Soma as Aragorn

Az utazás előtt létrehoztam a Soma mint Aragorn Messenger csoportot. Ez egy merész vállalkozás, mert a különböző habitusú barátaim és családtagjaim kerültek vele egy fedél alá. A csoport célja az, hogy laza keretek között tudjak életjelet adni magamról. Mivel ezen a területen lusta vagyok, azt gondoltam, hogy ez az a fórum, ahová mindent ki tudok tenni, ami érdekes és izgalmas. Vagy elmélyült és csendes. Vagy bármi. És ha ide kiteszek valamit, akkor nem kell több helyre küldözgetnem semmit. Egyenlőre jó ötletnek tűnik a csoport. Hálás vagyok nektek, hogy itt vagytok velem!

A csoport elnevezése az alábbiak alapján született meg.

Egyrészt augusztus másodikán feltöltöttem a Youtube csatornámra egy évekkel ezelőtti videót, hogy meg tudjam mutatni valakinek. Nem is értem, miért nem töltöttem fel korábban.

Ez az emblematikus magyar rock szám szövegében is hordoz némi utalást az életemre. Szerencsére az egyezőség közel sem száz százalékos.

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

A feltöltéskor ismertem fel a pár sor hasonlóságát a saját sorsommal.

De, ki is volt Aragorn? Ő J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művének egyik legfontosabb alakja, Isildur örököse és Gondor jogos trónvárományosa. Sokáig álnéven, Vándorként ismerték, mert titokban járta Középfölde útjait, mindig úton volt, és feladata a világ népeinek védelme maradt. A hobbitok először rejtélyes idegenként találkoztak vele, aki az ivókban és erdőkben bukkant fel, de később kiderült, hogy ő a bölcs és bátor vezetőjük. Aragorn kulcsszerepet játszott a Gyűrűháborúban, ahol bizonyította bátorságát és örökségéhez méltó erényeit. A háború után királlyá koronázták, és uralma új korszakot hozott Gondor és Arnor számára.

Még a Gyűrűk ura mozifilmek berobbanása előtt, 1999-ben regisztráltam az egyik azóta is működő ingyenes email szolgáltatónál az aragorn@ email címet. Ha nagyon szentimentálisra álmodom magam, akkor ebbe a regisztrációba bele tudom látni, hogy na, ugye, már akkor tudtam, hogy vándor leszek. Természetesen ez nem lenne igaz, de hosszú távú “Szinkronicitás, véletlenek, flow” egyik példájaként hadd képzeljem el ezt a változatot.

Király biztosan nem leszek az utam során. De bátor még lehetek. A héten két barátom is elmondta, hogy rendkívül büszke rám, az egyikük azt is hozzátette, azért, mert nem sokan csinálják meg azt, amit én elkezdtem. Ha van rá képességem, mutatom az utat…

The post 126. | Elmaradt bejegyzés: Az utolsó praktikus lépések first appeared on Digital Nomad Blog.

A korábbi bejegyzésekben már írtam a menetrendről, de emlékeztetés képen: Négyszer voltam az oltóközpontban. Első alkalommal kettő szúrást kaptam, az ezt követő három alkalommal meg alkalmanként négyet-négyet. Mindent a vállaimba kaptam, fele fele arányban.

Az első alkalom után nem éreztem semmit. A doktornő felkészített rá, hogy lehetnek mellékhatások, de szerencsére nem voltak.

A második alkalom után pár nappal egy pár óra erejéig elég furcsán éreztem magam, mint aki egy betegségből épül fel éppen. A harmadik alkalom után pár nappal háromnegyed napra teljesen kiütött a cucc. Rengeteget aludtam.

A negyedik alkalom után nem volt erre lehetőségem, mert az oltóközpontból egyenesen a Tátrába mentünk a barátommal.

Anyu kérdezte az egyik alkalommal, hogy fájtak -e az oltások. A 14 injekcióból kettő volt, amit egyáltalán éreztem, nem a szúrást, hanem az oltóanyag testembe költözését. Viszont már akkor is azt mondtam, hogy a szúrás érzésénél sokkal jobban fájt a pénz, amit ki kellett csengetnem azért a 4 alkalomért, meg a 14 oltóanyagért. Összesen 550 eFt volt a kis sárga könyvnek a díja. Mondhatom, nincs még egy ilyen drága könyvem.

Az Ázsia miatt kapott oltások mellé egyetlen olyan oltást kértem, ami az egyéb terveim miatt lesz izgalmas. Hozzáteszem, az egyenlőre el nem tervezett egyéb terveim miatt. A sárgaláz elleni oltás csak Dél-Amerika és Afrika miatt érdekes, de mivel szeretnék oda is eljutni, ezért már most beadattam magamnak. Ennyi luxust csak megengedhetek, nem?

Amikor otthon kinyitottam a könyvecskét. Csalódott voltam. Az oltások között nem szerepelt a sárgaláz. Pedig biztos voltam benne, hogy beszéltünk róla és kértem a beadását. Aztán, mikor digitalizáltam a könyvet, szerencsére kiderült, hogy a sárgaláz kitüntetett, külön oldalon szerepel.

Az előzetes riadalmak

A doktornő felkészített minden jóra, főleg a hasmenés volt a téma. Azzal a felkészültséggel érkeztem, hogy az első pár hetet biztosan a WC-n ülve fogom eltölteni, mert a víz egy cseppje is kikészít. Közeledik a harmadik itt töltött hetem és még nem fogott az átok… Szúnyog már biztosan lakmározott belőlem, de egyenlőre semmiféle fertőzésnek nincs jele. Talán csak az egyik bejegyzésben említett parányi bőrfertőzés, ami a kenőcs hatására elmúlt szinte azonnal.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy ezek az oltások bennem vannak. Alaposan fontold meg te is ezt a kérdést, ha új környezetben szándékozol élni.

Végezetül – elrettentésül – álljon itt a hatóanyagok listája.

The post 124. | Elmaradt bejegyzés: Az oltások first appeared on Digital Nomad Blog.

Akkor az volt a baj, hogy nem volt nálam igazolványkép. Az a hagyományos, amit fényképész készít, amin négy kis Soma fej virít. Amikor először megtudtam, hogy ilyen hagyományos, nyomtatott fényképekre van szükség, nem értettem a dolgot. Minden hivatalban van digitális fényképező fülke. Itt készül kép diákigazolványhoz, jogosítványhoz, útlevélhez, kíváncsi voltam, hogy vajon a nemzetközi jogosítványhoz miért nem képes ez a fotómasina képet készíteni.

Két és fél hónap után választ kaptam erre a kérdésre. Mármint, nem tettem fel a kérdést senkinek, így nem is válaszolhatott senki, de az ügyintézés közben rájöttem a megoldásra. A nemzetközi jogosítvány – az elképzeléseimmel ellentétben – nem egy szokásos, bankkártya méretű plasztik lapocska, hanem egy kézzel fogható, ormótlan nagy, tenyérbe nem elférő, zsebbe nem rakható – magyarul egyáltalán nem praktikus – papír könyvecske. Hivatalosnak hangzó formula alapján a nemzetközi vezetői engedély egy hivatalos fordítása a magyar jogosítványodnak, amely lehetővé teszi, hogy olyan országokban vezess, ahol a magyar jogosítvány nem elismert vagy nem érvényes, különösen azokon a helyeken, amelyek nem tagjai az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) vagy nem csatlakoztak a Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményhez.

Az előzetes vizsgálódásaim alapján volt elképzelésem arról, hogy mi is ez a nemzetközi jogosítvány, de természetesen értek meglepetések a hivatalban.

Mi az, amit előre tudtam?

Hova nem kell nemzetközi vezetői engedély? A magyar jogosítványt vezetési jogosultság igazolására elismerik az:

• EGT tagállamaiban
• Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményhez csatlakozott országokban
• Bilaterális egyezmény alapján Japánban és a Koreai Köztársaságban
• Nagy Britannia

Csak a rend kedvéért, ide teszem az országokat, egymás mellé, hogy kevesebb helyet foglaljanak. Tehát, ha megtalálod az országot, ahová mész a lenti három listában, akkor ne vesződj a nemzetközi dokumentummal.

• EGT: EU országok, Izland, Lichtenstein, Norvégia, Svájc
• EU: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia
• Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményhez csatlakozott államok: Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Bahama-szigetek, Bahreini Királyság, Belarusz Köztársaság (Fehéroroszország), Belgium, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Dél-afrika Köztársaság, Egyesült Arab Emirségek, Elefántcsontparti Köztársaság, Észt Köztársaság, Finnország, Franciaország, Fülöp-szigetek, Görögország, Grúzia, Guyanai Szövetkezeti Köztársaság, Hollandia, Horvátország, Iráni Iszlám Köztársaság, Izrael, Katar, Kazahsztán, Kenya, Kirgizisztán, Kongói Demokratikus Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kubai Köztársaság, Kuvait, Lengyelország, Lettország, Libériai Köztársaság, Litván Köztársaság, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Marokkói Királyság, Moldova, Monacói Hercegség, Mongólia, Montenegró, Németország, Niger, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Örményország, Pakisztán, Perui Köztársaság, Portugália, Románia, San Marino, Seychelle-szigetek, Svájc, Svédország, Szenegál, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Tádzsik Köztársaság, Törökország, Tunézia, Türkmenisztán, Ukrajna, Uruguay, Üzbegisztán, Vietnám, Zimbabwe

Hova kell nemzetközi jogosítvány?

Amennyiben olyan országban szeretnél vezetni, mely nincs a fenti listákon, vagyis nem EGT tag és nem tagja a Bécsi Közúti Közlekedési Egyezménynek, javasolt a nemzetközi jogosítványt kiállítani. Legtöbb esetben nem kérik ugyan, de hasznos lehet, ha esetleg mégis, illetve fontos lehet az autókölcsönzéshez, vagy közlekedési vétség, baleset esetén. Ezért mindenképp javasoljuk, ha az adott ország nem szerepel a fenti listákon, hogy külföldre utazás előtt az illetékes ország külképviselete segítségével ellenőrizni, hogy szükséges vagy sem a nemzetközi vezetői engedély.

Nemzetközi jogosítvány érvényessége

• A nemzetközi jogosítvány csak a magyar vezetői engedéllyel együtt érvényes.
• A vezetői engedély külföldön vezetési jogosultság igazolására alkalmas azokban az országokban, ahol a magyar vezetői engedélyt elismerik, személyazonosság igazolására belföldön, nemzeti szabályaink szerint alkalmas.
• A nemzetközi jogosítvány érvényességi ideje a kiállítása alapjául szolgáló magyar vezetői engedélyben feltüntetett egészségi érvényességi idővel azonos, de legfeljebb a nemzetközi vezetői engedély kiállításának napjától számított három év.

Mi az, amit előre nem tudtam?

Július végén nagyon felkészültnek éreztem magam, mikor megérkeztem a hivatalba. Volt nálam igazolványkép (4 db a 2 helyett), megvolt a pénzem a dokumentumra és tudtam, hogy mit akarok.

Egészen addig, míg a hivatalnok néni meg nem kérdezte, hogy milyen nemzetközi jogosítványt szeretnék?

Erre a kérdésre sosem vagyok felkészülve. Mit is mondhattam volna? Hogy egy olyan hivatalos félére lenne szükségem. Félve kérdeztem meg, hogy miből tudnék választani, ha már egyszer választanom kell!?

Amíg a néni beszélt, meg valami mást is megnézett, megkérdeztem az AI-t: Magyarországon milyen nemzetközi jogosítványokat lehet készíteni?

Magyarországon a nemzetközi jogosítvány nem egy külön új jogosítvány, hanem a meglévő, érvényes magyar vezetői engedélyhez kiállított nemzetközi vezetői engedély (International Driving Permit – IDP). Ez egy hivatalos fordítás, amely lehetővé teszi a magyar jogosítvány nemzetközi használatát azon országokban, ahol azt kérik.

Magyarországon kétféle nemzetközi vezetői engedélyt lehet kiállítani:

• 1949-es Genfi Egyezmény szerinti nemzetközi jogosítvány
  • Az 1949-es változat 1 évig érvényes.
  • Olyan országokban használatos, amelyek az 1949-es egyezményt írták alá (pl. USA, Thaiföld).
• 1968-as Bécsi Egyezmény szerinti nemzetközi jogosítvány
  • Az 1968-as változat a magyar jogosítvány lejáratáig, de legfeljebb 3 évig érvényes.
  • Az Európai országok többsége ezt az egyezményt írta alá, valamint más országok is, például Ukrajna, Oroszország.

Fontos: Nem minden ország fogadja el az egyik vagy másik változatot, ezért utazás előtt érdemes utánanézni, hogy az adott célország melyik típust kéri.

Ugye, milyen érdekes! Nem véletlenül lettem előzetesen elvezetve az erdőbe! A Mi az, amit előre tudtam bekezdés utolsó része az érvényességgel foglalkozik. Idézem: “A nemzetközi jogosítvány érvényességi ideje … legfeljebb a nemzetközi vezetői engedély kiállításának napjától számított három év.”

Vagyis, az előzetes kutakodások eredményei mind a Bécsi Egyezmény alapján kiállított jogosítványokról szólnak, említést sem tesz senki arról, hogy volt egy Genfi Egyezmény.

A teljesség kedvéért legyen itt a Genfi Egyezmény alapján kiállított jogosítványt elfogadó országok névsora: Albánia, Algéria, Andorra, Angola, Anguilla, Antigua és Barbuda, Argentína, Aruba, Ausztrália, Ausztria, Banglades, Barbados, Belgium, Belize, Benin, Bhután, Bolívia, Botswana, Brunei, Bulgária, Burkina Faso, Kambodzsa, Kamerun, Kanada, Kajmán-szigetek, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Chile, Tajvan, Kolumbia, Comore-szigetek, Kongó (Kongói Demokratikus Köztársaság), Elefántcsontpart, Horvátország, Kuba, Ciprus, Csehország, Dominika, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Egyiptom, Salvador, Egyenlítői Guinea, Észtország, Etiópia, Fidzsi, Finnország, Franciaország, Francia Polinézia, Gabon, Gambia, Grúzia, Ghána, Gibraltár, Görögország, Guatemala, Guinea, Bissau-Guinea, Haiti, Honduras, Hongkong, Magyarország, Izland, India, Indonézia, Irán, Írország, Izrael, Olaszország, Jamaica, Japán, Jordánia, Kazahsztán, Kenya, Kuvait, Laosz, Libanon, Lesotho, Líbia, Madagaszkár, Malawi, Malajzia, Mali, Málta, Mauritánia, Mauritius, Marokkó, Mozambik, Namíbia, Nepál, Hollandia, Új-Zéland, Niger, Nigéria, Omán, Pakisztán, Pápua Új-Guinea, Paraguay, Peru, Fülöp-szigetek, Katar, Dél-Korea, Réunion, Ruanda, San Marino, Szenegál, Seychelle-szigetek, Sierra Leone, Szingapúr, Szomália, Dél-afrikai Köztársaság, Srí Lanka, Szudán, Suriname, Szváziföld (Eswatini), Szíria, Tajvan, Tanzánia, Thaiföld, Togo, Trinidad és Tobago, Tunézia, Törökország, Uganda, Egyesült Arab Emírségek, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, Uruguay, Venezuela, Vietnám, Zimbabwe.

Látva, hogy az egyik jogosítvány 1, a másik 3 évre érvényes, kicsit el is bizonytalanodtam, hogy szükségem van -e erre egyáltalán. Aztán arra gondoltam, hogy ha autót nem is, de motort talán fogok vezetni, azaz nem ártana egy hivatalos papír. Miután úgy döntöttem, hogy mégis legyen meg, mondtam a hölgynek, hogy nézze meg kérem, hogy Thailföldre melyik kell, mert oda megyek élni.

Itt jött a második érdekesség. Azt kérdezte a hölgy, hogy nem vinném -e el őt is a bőröndömben? Neki is nagy vágya az, hogy ilyen helyen élhessen. Aztán elkezdte felsorolni az ő “nemeit”, azaz, hogy miért nem indul el még sem, annak ellenére, hogy ez nagy vágya.

Magamban arra gondoltam, hogy egyszerűbb lenne, ha hivatalosan csinálnánk a dolgot, mert ez a bőröndben utazás meredeknek tűnik. Írás közben kerestem képet ide, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy 2017-ben egy angol nő bőröndben próbált meg bejutni Törökországba. Legyen ennek az írásnak a vége az ő és az én szép és ropogós, Genfi Egyezmény alapján kiállított nemzetközi jogosítványom képe.

The post 122. | Elmaradt bejegyzés: Nemzetközi jogosítvány first appeared on Digital Nomad Blog.

Annyi érdekessége van ennek a bejegyzésnek, hogy amikor elkezdtem írni, 59 nap volt hátra. Ma már csak 43. Az eltelt időben jó sok dolog történt.

Utolsó dolgok – amit még szeretnék megtenni itthon!?

Több írásomban gondolkodtam már a búcsúzásról, a legemlékezetesebbek számomra a “Pillangó vagy főnix – visszapillantás I.” és “A búcsúzás művészete” című bejegyzések. Van bennem az az erős megélés, hogy senki nem halt meg, illetve csak egy térbeli áthelyeződésről van szó egy egyszerű ember életében. Szóval, nem kell nagy feneket keríteni annak, hogy augusztus 22-én elrepülök.

Mégis, egyre többet kapom az olyan üzeneteket, mint például ez a tegnapi, amit egy velem egykorú barátom, egyben tanárom küldött nekem: “Nagyon szurkolok, hogy jól alakuljon az életed!” A főnököm kérdezte a múlt héten, hogy legyen -e, lesz -e búcsúm a munkahelyemen. Ne legyen, nem lesz. Ezekből az üzenetekből látszik, hogy a búcsú kettős dolog. Lehet, hogy én nem fogok, nem akarok búcsúzni, de mások el akarnak tőlem köszönni. Meglátjuk, mit hoz a holnap…

Szertartásos elengedés – levelek, búcsúk, fotók, kedvenc helyek

Miért fontos, hogy ne csak szervezzem az utamat és pakoljak, hanem megéljem az utolsó heteket itthon? Fontos ez egyáltalán? Számomra azt hiszem, nem fontos ez. “A félelmeimről – Simon Sinek” című bejegyzésben írtam ezeket a sorokat:

Nem is olyan régen egy társaságban mondtam azt, hogy ha tudnám azt, hogy 3 hónapom van hátra a mai naptól, akkor én ebben a 3 hónapban semmit sem szeretnék másképpen csinálni, mint ahogy eddig tettem. Nem indulnék el azonnal világ körüli útra, nem fizetnék be űrutazásra (na jó, talán). Ugyanúgy élnék, mint eddig. Aztán – mivel a főnököm is ott volt – egy mondatot azért hozzá tettem ehhez, felé fordulva: Na jó, dolgozni nem járnék be abban a három hónapban.

Úgy gondolom, – ha szerencsém van – a gondolkodásom ezen része nem fog megváltozni. Azért fogalmazok így, mert megvan bennem folyamatosan az érzés, hogy jó életem van, nem kell megbánnom semmit. Ha nem bánom semminek a megtörténtét, vagy meg nem történtét, akkor nem kell félnem attól, hogy valami kimaradt. Vagyis, tudom a fenti mondatoknak megfelelően élni az életemet: ha jön a vég, nem kell megváltoztatni semmit. Ez az oka annak, hogy azt remélem, hogy ezt a gondolkodást nem változtatja meg semmi. Mert akkor már jelen lenne az elvesztés fájdalma, a kimaradt és hirtelen pótolni kell dolgok sora.

A sok gondolatnak az a vége, hogy ha nincs mit változtatni az életemen, akkor nem is kell szertartásosan elhagyni a színpadot. Legalábbis bennem ez így van megírva. Most. Lehet, hogy máskor akartam, és lehet, hogy máshol szükségem lesz a búcsúra.

Az, hogy élem a pillanataimat itt, vagy akárhol máshol, remélem, megvan bennem. Az utóbbi hónapokban fejlődtem ebben, de igazából évekkel ezelőtt felismertem ezt és folyamatosan dolgozom magamon. Bennem tehát nincsenek utolsó hetek, nincsenek különösebben megélendő pillanatok. Élek és haladok előre. Anyu nagyon sokszor kérdezte már meg a szülinapomon, hogy “milyen érzés?”. Mindig azt mondtam neki, hogy semmi különös, olyan, mint tegnap volt. Mennyire érdekes az, hogy ezeknek a soroknak a leírása döbbent rá arra, hogy anyu mindig így kérdezte, szó szerint “milyen érzés?”. De, a mondatnak soha nem volt tárgya? Ha a mondatot átalakítom arra, hogy “Milyen érzések vannak benned a szülinapodon?”, akkor megállapíthatom, hogy én erre a kérdésre válaszoltam, hogy “semmi különös.” Ha viszont a kérdést oda alakítom, hogy “Milyen érzés a születésnapodon létezni?”, akkor meg erre válaszoltam azt, hogy olyan, mint tegnap volt.

Milyen érzés most itthon lenni úgy, hogy tudom: egy darabig ez lesz „az utoljára”? A fenti okok miatt számomra nem ez az izgalmas kérdés. Ennek a jelentősége szinte semmi számomra. Az otthon számomra különleges téma, ahogy azt “A gyökereim” és az “Otthon, édes otthon” című bejegyzéseimben írtam. Sokkal izgalmasabb a kapcsolataim itthon hagyása. De a digitális kommunikáció segítségével ez az itt hagyás sokkal kevésbé fájdalmas, mintha tényleg úgy kellene itt hagynom mindenkit, hogy nem tudnánk a kapcsolatot ápolni és életben tartani. Az, hogy nem leszek itt egy darabig egyben annyit is jelent számomra, hogy máshol leszek. Remélhetőleg más, izgalmas, szép helyeken.

A cél nem a lezárás, hanem a méltó elköszönés. Ma például “Az én barátom, Pista” volt itt nálam. Mikor elindult haza, azt mondta, hogy egy kicsit elkeserítette, hogy “Megvettem a repülőjegyem.” Remélte, hogy lesz valami, ami majd mégis csak itt tart. Mielőtt beült az autójába, azt mondta, nem búcsúzik el. Mert nem tudja, hogy látjuk -e még egymást mielőtt elmegyek, de biztos benne, hogy találkozunk még. Úgy gondolom, pont ez a lényeg… Ő hasonlóan gondolkodik mint én: nem kell nagy búcsú, látjuk még egymást.

Utolsó dolgok listája

Elgondolkodtam azon, hogy milyen utolsó dolgok történhetnének meg, akár velem is. Kértem az AI segítségét is- Több dolog is felmerült, így megpróbáltam csoportosítani a lehetséges tetteket. Utána pedig kicsit interjú szerűen választ adni a felvetett kérdésekre.

Kapcsolódás

• Egy utolsó, hosszú beszélgetés a legjobb baráttal – személyesen, nem chaten
• Családi vacsora a megszokott helyen
• Egy utolsó séta a szülővárosod kedvenc utcáján

Minden nap beszélek valakivel. Ma például csak délután és este öt ember keresett meg. Itt volt nálam a barátom, élménybeszámolóért. Illetve egy jó beszélgetésért. Egymás társaságáért. Egy másik barátomhoz én mentem el. A fenti okok miatt. Mikor hazaértem, keresett egy új barát, akit a Nomad Cruise előtt, még Marseille-ben ismertem. Fél órát cseteltünk. Ahogy befejeztük, jelentkezett egy régi kollégám. Aztán egy másik barátom, már nagyon későn. Nekem szinte minden napom ilyen, főleg mostanában. Nincsen legjobb barátom. Legjobb barátaim vannak, illetve nagyon jó barátaim. Sosem fogom tudni, hogy melyikükkel melyik lesz az utolsó olyan beszélgetés, amikor még ebben az országban élek. És nincs is szükségem erre a tudásra.

Ugyanez az igazság a családi vacsorákkal, illetve, ebédekkel. Az egyik az utolsó lesz az itthoni életemben. Talán abból az egy szempontból lehet más, hogy ha tudom, melyik lesz az, akkor teljes figyelmet adok neki – mert tudom, hogy utoljára történik. Ennél viszont sokkal egyszerűbb megoldás lehet, hogy mindegyiknek teljes figyelmet adok.

Az utolsó sétát én biztosan nem erőltetem. Nekem túl szentimentálisnak tűnik. Szentimentális ember vagyok, de az élet más területeit tüntetem ki a figyelmemmel már jó rég óta.

Helyek

• Látogatás a kedvenc kávézóban, padon, könyvesboltban
• Egy éjszakai séta a városban – csak magadnak
• Felmenni arra a helyre, ahol döntöttél az indulásról

Ezek a kérdések számomra nem fontosak. Úgy érzem, nincsenek kedvenc helyeim. Vannak kedves helyek az életemben, de ezek inkább azért kedvesek, mert valaki emlékével kötnek össze, tehát nem a helyet, hanem a valakivel ott töltött pillanatot emlékezem meg általában. Természetesen az a valaki lehetek én is! Nyilván van jó pár hely, ahol egyedül voltam, ezeknél magamhoz kapcsolódóm.

Sétálni szoktam, mindenféle szándék nélkül, csak a sétálás öröméért. Nem fogok a búcsúzás miatt sétálni.

A döntésemet annál az asztalnál hoztam meg, ahol most is ülök. Legalábbis a külsőségeket tekintve. Ha őszintébb akarok lenni magammal, akkor a döntés belül született meg, ott meg általában jelen vagyok.

Az utolsó óráimat nem fogom tehát helyhez kötni. Te hogy cselekednél ebben a helyzetben?

Szertartások

• Elültetni egy növényt (vagy átadni valakinek)
• Levél írása a „régi önmagamnak”
• Fotóalbum készítése – nem a netre, hanem magadnak

Voltak szertartások az életemben. Említettem már ezen a blogon, “A döntés” című írásomban, hogy “A telkemen állt pár fa, mindet én ültettem. Mindegyiktől elbúcsúztam szóval és egy érintéssel.” Ez egy ösztönös szertartás volt akkor. Voltam már temetésen. Születésnapon. Templomban. Esküvőn. Volt részem ilyesmiben iskolák befejezésén. Általában szerettem ezeket a szertartásokat.

Most úgy érzem, nincs szükségem ilyesmire. A saját lakásomban nem voltam hónapok óta. Ha menni fogok még, akkor annak más oka lesz, mint a búcsú.

A levél írása a régi önmagamnak érdekes gondolat. Az “Úton a tudatalattim felé” bejegyzésben írtam a “Rövid Transzformációs Terápiáról.” Ott találkoztam a gyerek önmagammal. Azon, hogy a korábbi önmagamnak írjak levelet, el fogok gondolkodni. Mivel azonban önazonos módon, békével gondolok a korábbi tetteimre és történetekre, ezzel együtt már meg is bocsátottam magamnak azt, amiért haragudhatnék a korábbi önmagamra, nem érzem a saját utamon fontosnak ezt az üzenetet. Tényleg el fogok azonban gondolkodni ezen, s ha egyetlen indokot is találok, amiért ez nekem érdekes lehet, meg fogom tenni.

Ami nem látványos, mégis fontos

• Elpakolni a régi naplókat, tárgyakat – és eldönteni, mit viszel „lélekben”
• Közös csend valakivel, akivel nem is kell beszélni

A lakásomban – amit egyébként már nem tekintek a saját lakásomnak – minden úgy van, ahogy tavaly nyáron eljöttem onnan. A dolgaim elpakolása a lányomra vár. Nyilván a szükséges pillanatban meg fog történni. Ahol most élek, nincsen sok tárgyam. Nincs mit nagyon pakolnom. Ennek az új életnek egyébként azt gondolom, ez az egyik sarokköve.

A közös csend, és általában a csend…

Én elég nehezen tartom, aki ismer, az ezt pontosan tudja. Vannak helyzetek, amikor ez szükséges, akkor természetesen jobban igyekszem. Amúgy, be nem áll a szám.

Akivel hallgatni kellett csendben, azzal már hallgattunk együtt. Vannak olyan pillanatok az életemben – különösen az utóbbi hetekben -, amikor adott pillanatban nem találok szavakat. De akkor ez pontosan így van jól!

Amit nem akarok megbánni, hogy kihagytam

• Kifejezni a szeretetet – még akkor is, ha csak egy ölelés formájában
• Megköszönni azoknak, akik segítettek idáig eljutni
• Azt mondani: „Fontos vagy nekem” – ott, ahol eddig halogattad

Ezeket a gondolatokat sem kötöm össze azzal, hogy most útra kelek. A “Több fontos visszajelzés” című írásomban bemutatott túrán a barátommal érintőlegesen és nagyon kevés szóval beszéltünk arról, hogy ki tudja meddig ez volt az utolsó közös túránk. Mindketten tudtuk és éreztük ezt, és amikor kettőnk között megjelent ennek a ténynek az érzése, mind a ketten tudtuk, hogy most ott van. Mégsem kellett beszélni erről, pont azért mert az érzés ott volt.

Remélem, másokkal is így vagyok. Amit és amikor ki kellett mondani, az már – akár többször is – ki lett mondva. A hála kifejezése nem idegen tőlem, és – talán már mindannyian érezzük, olyan sokszor kerülgetem ezt a témát – számomra (már) nem kell a pátosz köntösébe öltöztetni. Egy ideje nem vagyok már ezen a téren halogató.

Ezek a pontok tehát számomra nem fontosak. De, ha mégis kimaradt volna valami, ám legyen:

Kedves kapcsoltaimba tartozó mindenki! Szeretlek titeket és fontosak vagytok számomra és tudom, hogy ti is szerettek és fontos vagyok nektek! Hálás vagyok nektek, hogy az életem részei vagytok!

Egy érdekes záró gondolat

Valahonnan Őrzök egy idézetet. Nem tudom, ki mondta, azt sem, hogy igazi idézet -e, vagy valaki csak úgy megírta. Nálam idézetté válik, egy ismeretlen szerző által.

A búcsú nem azt jelenti, hogy nem lesz többé. Hanem azt, hogy most teljes figyelmet adok neki – mert tudom, hogy utoljára történik.

Ezzel egyet tudok érteni. Végig ezt a kérdést kerülgettem. Minden van, ami körülvesz. Egyenlőre nem fenyeget a veszély, hogy már nem lesz. Távolságok, formák, gyakoriságok, amplitúdók stb. változnak, de minden lesz, illetve lehet még.

A figyelmemet oda fogom tenni a dolgok mellé a továbbiakban is.

The post 110. | Utolsó órák first appeared on Digital Nomad Blog.

Így azt javaslom, hogy ha külföldi életet kívánsz élni, és még nem tetted ezt, te is gondolkodj el azon, hogy belevágsz -e, vagy előtte azért kipróbálod a dolgot!

Egy hét, ami nem nyaralás, hanem próbafutás

Én már többször leírtam, még többször említettem az elmúlt időszakban, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem nyaralni megyek a világ másik felére. Egyszerűen csak az élőhelyemet és a munkaterületemet teszem át egy olyan helyre, ahová az emberek inkább nyaralni járnak. Véleményem szerint ezt nagyon fontos tisztázni. Elsősorban magamnak, de értelem szerűen a környezetemnek is.

Többen kérdezték tőlem, hogy voltam -e már Thaiföldön, és nem tartanám -e jó ötletnek, hogy előtte elmenjek oda egy-két hétre, kipróbálni, hogy milyen ott az élet.

Én azért nem érzem fontosnak az életem teszt szerű áthelyezését máshová, mert nagyon jól ismerem magamat. Pontosan tudom, hogy bármi is jön majd szembe Thaiföldön, én élvezni fogom az ottlétemet. Tudom, hogy meleg lesz, párás a levegő, alapvetően olyan trópusi éghajlat, amit még soha nem tapasztaltam meg, de ennek ellenére nem nagyon tudom elképzelni, hogy a meleg miatt adnám fel az ottlétemet. Készültem a magányra, készültem az idegen nyelvek okozta elszigetelődésre stb. Mivel ott akarok lenni, ott fogom jól érezni magam. Ha pedig kiderül, hogy tévedtem, majd nem félek bevallani.

Ez viszont nem mindenkivel van így. Mindenki másképpen rugalmas, másképpen reziliens és mindenki más módon ragaszkodik ahhoz, amit szeretne elérni.

A más nézőpontok és más teherbíró képességek birtokában érdemes az alábbi kérdéseken elgondolkodni:

• Kipróbálod, vagy nem próbálod ki a nomád életet még az „igazi indulás” előtt?
• Tisztában vagy -e azzal, hogy a cél: nem kikapcsolódni, hanem életszerűen élni más közegben, munkával, mindennapi rutinnal?
• Hova mennél, milyen körülmények között (ország, város, szállás, időzítés)?

Vannak azonban olyan tényezői is a próba utazásnak, amit egy másik szemmel kell megnézni.

A nomád élet kulcsösszetevői

Azokra a dolgokra gondolok, amik nem csak abba a kérdéskörbe esnek, hogy én elviselem -e, szeretem -e, vagy adott esetben nem foglalkozom -e az adott dologgal. Vannak olyan tényezők, amiknek meg kell lennie, különben nem működik a nomád életmód. Természetesen itt is vannak olyan dolgok, ahol lehetek rugalmas.

Mire gondolok?

1) A munkavégzés útközben kérdései

• Mennyire van stabil internet?
• Mennyire lehet fókuszálni az adott környezetben?
• Mi működhet jól, mi az, ami zavarni fog?
• Coworking vagy kávézó vagy szálláson dolgozni

A stabil internet alapvető ebben a munkakörnyezetben. Nem lehetek digitális nomád digitális hálózat nélkül! Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok gyűjtését a Nomad Cruise alkalmával meg is kezdtem.

A fókuszáltság és a zavaró körülmények kérdése azt hiszem, egy többoldalú kérdés. Egyrészt ott van az a tapasztalat, amit az elmúlt években így-úgy megszokott és megtapasztalt home office nyújt majd mindannyiunk számára. Aki még nem tapasztalta meg azt, hogy mit jelent otthon dolgozni, annak nagyobb szüksége lehet egy külföldi próbaútra, hogy ebben gyakorlata legyen. Kezdje el!

Mi zavar, mi nem? Egy jó fejhallgató csodákat tesz abban, hogy kizárjuk a zavaró külvilági hangokat. Főleg, ha a kedvenc relaxációs zeneanyag is be van készítve valamelyik felületre. De ha például lőnek és robbantanak az utcán, akkor ez kevés lesz. Éppen ezért, ha lehet, én nem megyek majd háborús környezetbe dolgozni. Meg úgy általában sem, semmilyen indokkal…

Annak, aki esetleg még nem hallott róla:

A coworking egy olyan munkakörnyezet, ahol különböző háttérrel rendelkező, gyakran független szakemberek, vállalkozók vagy kis cégek közösen dolgoznak egy megosztott irodában. Ezek a terek rugalmas bérlési lehetőséget kínálnak, és elősegítik a közösségi kapcsolatokat, együttműködést. A coworking célja, hogy inspiráló, professzionális környezetet biztosítson, miközben támogatja a hálózatépítést és a tudásmegosztást. Különösen népszerű a digitális nomádok és a szabadúszók körében.

A kávézóban dolgozást úgy kell elképzelni, hogy beülsz valahová, veszel valamit, hogy adj is, ne csak kapj és pár órát ott dolgozol. Vannak olyan helyek, amik kifejezetten szeretik, ha digitális nomádként ott ülsz náluk, de találkoztam már olyan hellyel is, ahol már csúnyán néztek rám, ha egy órát ültem az asztalnál. Nincs annál kellemetlenebb, mikor elkezdik a tudtomra adni, hogy ideje mennem. Léteznek alkalmazások, ahol információt kaphatsz arról, hogy az adott városban hol vannak a téged szerető helyek. Ilyen adatbázis például a nomads.com.

Az otthon dolgozásnak is megvan a szépsége. Én nagyon szeretek otthon, magányban dolgozni. Valószínűnek tartom, hogy kezdetben otthon dolgozom majd. Főleg, ha az oltóközpontban beígért hasmenés beköszön. Akkor majd a WC elé húzom az asztalom. A kezdeti időszak után kávézót keresek majd, ami lehet akár egy bár is. És, ha már ezen is túl vagyok, megnézem a coworking lehetőségét, de kezdetben biztosan nem ez hív majd.

2) Napi rutin és időbeosztás

• Mikor kelsz, mikor dolgozol, hogyan alakul a napod?
• Mi hiányzik a megszokott környezetedből?
• Mi jobb itt, mint otthon?

Ha nem rendelkezel rutinnal ezekben a kérdésekben, akkor biztosan több kihívást rejt magában számodra ez az életmód. Ha eddig csak munkavállalóként dolgoztál, akkor hozzá vagy szokva, hogy mikor kell kelni, mikor érsz haza, van egy kereted. A vállalkozói élet első időszakában – véleményem szerint – mindenki megküzd azzal, hogy más keretek miatt kell felkelnie, de fel kell kelnie reggel. Vagy éppen nem kel fel, de akkor tudja, hogy délután dolgozik tovább.

A keret kérdése kicsit hasonlít arra a kérdésre, hogy a Covid időszakban otthon töltött időben az ember felöltözött “rendesen” az otthoni munkavégzéshez, vagy pizsamában töltötte otthon a napjait. Keret mindig kell!

Én például otthon alsónadrágban dolgozom, mert ezt szeretem. Feltételezem, hogy Thaiföldön is hasonló lesz, kimondottan a hőmérséklet miatt. A kávéházba menet majd felöltözöm. A coworking irodát majd megvizsgálom, hogyan használják a többiek. Hátha egyben közös szaunaként is üzemel.

A magam részéről úgy képzelem, hogy nem fog hiányozni semmi az itthoni környezetemből, erről a “Minimalista életet élek” című bejegyzésemben írtak alapján gondolkodom így. A “mi jobb bárhol máshol” kérdésről is sokat elmélkedtem. Mivel a döntésem egyik alapja pont ebbe a kérdéskörbe esik, nem számítok arra, hogy csalódni fogok, bárhol is leszek. Mindenhol lesznek jobb és rosszabb dolgok is. Arról meg nem is akarok most beszélni, hogy nem a hely keresése az elsődleges célom.

3) Technikai felszerelés próbája

Ez is egy fontos kérdés. De, ehhez sem kell feltétlenül arra a helyre menni – főleg nem egy hétre -, ahol élni fogok. A Vasco fordítógépemet ki tudtam már próbálni. A Nomad Cruise idejére kapott ingyenes eSim nem működött. A hajón nem volt internet megoldásom, a hivatalos netre voltam utalva. Marseille-ben nem volt lehetőségem bedugni a konnektorba a laptopom. Vettem ugyan egy átalakítót, de otthon vettem észre, hogy rosszat.

Rengeteg kérdés van, ami felmerülhet a technikával kapcsolatban.

Tegnap például láttam egy videót, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy – többek között – ne vigyek powerbankot Thaiföldre, mert bajba kerülök a reptéren.

A puding próbája az evés. Én személy szerint – a már sokszor részletezett rugalmasságom miatt – nem tartom fontosnak, hogy minden penge módjára elő legyen készítve, majd megoldom a helyszínen. Ha neked ez nem komfortos, megint csak érdemes elgondolkodnod a próba utazáson.

Élet egy új helyen – a komforton túl

A komforttal kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel bennem:

• Hogyan boldogulsz a nyelvvel, kultúrával, közlekedéssel?
• Ételek, bevásárlás, főzés – mentóni vagy inkább kaotikus lesz?
• Kapcsolódás az emberekhez – vagy inkább magányos élmény lesz?

Aki szeret előre gondolkodni, gondoskodni a dolgokról, esetleg előre szorongani, az biztosan értékeli a fenti kérdéseket. Csupa kérdőjel, bizonytalan, megérzésekre alapuló válaszokkal.

A magam részéről ezek a kérdések sem tették indokolttá, hogy egy próba utazást megcsináljak.

A nyelvvel kapcsolatban megvan az a várakozásom, hogy az egyetlen probléma nélkül használt idegen nyelvemet, az angolt nem fogom tudni feltétel nélkül használni, de bízom a Vascóban. Az étkezés miatt nem aggódom, főleg, hogy “A gasztroforradalom kimaradt belőlem”. A kapcsolódás meg éppen aktuális mozgás a világomban, lásd a “Nomad Cruise összefoglaló” című bejegyzésemet.

A meglepetések – jók és rosszak

Amikor az új életérről gondolkodom, néha eszembe jut, hogy érdemes stratégiát kidolgozni a “meglepetések” kezelésére. Direkt nem elkerülést írok! Inkább a felkészülést arra, a valami nem jó, de egyébként gyakran előforduló dolog történik.

Mire gondolok?

• Mi az, amit nem vártál? Taníthat valamit?
• “Összeomlás-pillanat”? Hogyan kezeled majd? Mihez, kihez fordulsz?
• És a siker? Megbirkózol majd vele?

Még egyszer! Itt nem az elkerülés az előre gondolkodás lényege, hanem a kárenyhítés. Lehet itt környezeti túlterheltség, alvás ritmus felborulása, hasmenés, hirtelen fogyás, hízás. Depresszió, kiégés. Kirabolnak. Elvesztek valamit. Tönkremegy valami. Baleset ér.

Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb személy a negatív dolgok előre feltérképezésében, mert általában túlzott optimizmussal tekintek a jövőbe. Lehet, meg kell keresned egy igazán negatív beállítottságú, pesszimista embert, s vele kell agyalnod a lehetséges problémákon. Amikor megvannak a problémák, már csak végig kell gondolnod a lehetséges megoldásokat és készen is vagy.

Vagy, olvasd el a korábbi bejegyzéseimet és némelyikre már kész választ is találsz.

Felkészültem?

Próbaút nélkül is megvannak bennem a gondolatok, hogy tudjam: nem vagyok kész – de nem is kell tökéletesnek lennem, csak jelen lenni. Amire lehet, előre gondoltam, arra vagyok felkészülve, ami eddig eszembe jutott. Ezekből a dolgokból sincs minden tökéletesen kidolgozva, de engem ez nem tölt el szorongással. Végül, tisztában vagyok azzal, hogy olyan dolgok is lesznek az úton, amire nem gondoltam. Én barátságban vagyok ezekkel a gondolatokkal! Te mit gondolsz a saját utadról?

Záró gondolatként eszembe jutott egy érdekes emlék, még 16 éves korom tájáról. Akkoriben azt mondtam nagyapámnak, hogy majd akkor szeretnék gyereket vállalni, ha már tudom az összes választ a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekre. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nemhogy az összes választ nem fogom tudni a gyerekeim születése előtt, de még a kérdések többségét sem tudom megfogalmazni. Mire a tényleges gyerekvállalás elérkezett az életemben, m ár tudtam, hogy nem kérdéseket és válaszokat kell keresni, egyszerűen csak jelen kell lenni. Az utam közben majd megszületnek a megfelelő kérdések. És ha van hozzá tehetségem és szerencsém, akkor a megfelelő válaszokat is tudni fogom a megfelelő időben.

The post 106. | Próbautazás – kell, vagy nem kell? first appeared on Digital Nomad Blog.

Nem (csak) egy repülőjegyről szól

Sokakkal beszélgettem már erről az életformáról az elmúlt hat hónapban. A beszélgető partnereim közül többen vannak azzal tisztában, hogy egyes országokban, például Thaiföldön olcsóbb a megélhetés. Azaz, ha megfelelően választom ki az országot, ahol élni szeretnék, ez az életforma lehet akár sokkal olcsóbb is, mint Magyarországon élni. A digitális vándor életformára átállás azonban jár némi költséggel, mondhatom azt, hogy nem ingyenes. Az, hogy valóban olcsóbb -e az élet máshol, még egy felfedezendő kérdés számomra is. Vannak várakozásaim ezzel kapcsolatban, de a puding próbája az evés. Itt és most a felkészülés költségeit veszem számba és nem azt, hogy mennyibe kerül az élet máshol.

Azért tartom fontosnak ezt a témát körüljárni, mert magam is szeretném tudni, hogy kivételes helyzetben vagyok -e azzal, hogy egyáltalán foglalkozhatok azzal, hogy felkészülök erre az életmód váltásra, vagy ezt bárkinek lehetősége van megcsinálni.

Mennyi az annyi?

Van egy Excel táblám. Ebben az összes bevételem és kiadásom tételesen szerepel. 1994.08.30-a óta. Azaz, a táblázat tavaly érte meg a 30. születésnapját. Az adatok a tegnapi napig 114.693 sort foglalnak el a táblázatban. Ahhoz, hogy pontosan megállapítsam, hogy mennyi pénzembe került a felkészülés, csak egy viszonylag rövid elemzést kellett készítenem. 1.445 sort tartalmaz a táblázat 2024.12.01 óta, amióta a digitális nomád életmódra való felkészüléssel foglalkozom. Ennek a pár sornak az átnézése körülbelül 5 percet vett igénybe, s máris ki tudtam válogatni azt a 26 sort, ami az eddigi – új életre való – felkészülésem költségeit tartalmazza.

Mit mutatnak a számok?

Egy nagyon egyszerű táblázattal be tudom mutatni, hogy mit költöttem eddig.

Azonnal látszik, hogy a költéseim legnagyobb hányadát a Nomad Cruise költségei adják. Vitatkozhatnánk azon, hogy ez feltétlenül szükséges -e a digitális nomád életmódra való váltáshoz, de nem tartom szükségesnek ezt a vitát. Ahogy már korábban írtam – például a “Közeleg a 14. Nomad Cruise” című bejegyzésemben -, a Nomad Cruise számomra egy befektetés. De abban biztos vagyok, hogy ezen esemény nélkül is lehet valaki digitális nomád. Így készítettem egy táblázatot, ami az eddigi kiadásaimat mutatja, a Nomad Cruise költségei nélkül.

Ahhoz, hogy tisztán lássam, hogy mennyi lesz a felkészülés vége, még kell egy költségvetést készítenem, ahol az eddigi tény költségeket kiegészítem a várható költségekkel. Itt úgy kalkuláltam, hogy az ott első hónapjának költségeit is figyelembe vettem, azt gondolva, hogy az első hónap végével már bizonyítottan az új életemet fogom élni. Így készült el a 3. táblázat, ami azt gondolom, hogy választ ad a kérdésre. Mennyi az új életre való átállás költsége.

Ezek alapján azt mondhatom, hogy számomra a felkészülés a digitális nomád életmódra körülbelül 1,7 mFt-ba kerül. Ez alapján azt gondolom, hogy mindenkinek biztosan nincs módja ezt a váltást csak úgy megcsinálni, viszont azt is hozzá tudom tenni, hogy biztosan nem legyőzhetetlen akadály ez annak a számára, aki tényleg komolyan gondolkodik a váltásban.

Ezt a kijelentésemet biztosan megerősítheti az, hogy ha például valaki Európán belül kezd, megspórolhatja az oltások árát. Szintén ebben az esetben nem kell biztosítást venni, ezzel is csökkentheti a kiadásokat. Ha nem vesz fordító gépet, nem készít weblapot, máris jelentősen csökkentheti a kiadásokat. A 4. táblázat egy kellemesebb, EU-s kiadási tervezetet mutat be.

Egy dologról nem szabad még elfeledkezni, ez a tartalék kérdése. Ahogy ezt már írtam, ez számomra az autóm eladásából származó bevétel lesz.

Ha az indulás és az ott tartózkodás első hónapja, hónapjai anyagilag fedezettek és van a zsebemben egy kis tartalék, plusz van munkám, illetve kilátásom a munkavégzésre, azt hiszem, nem kell aggódnom a közeli jövőmet illetően.

Végül azt is érdemes számba venni, hogy mennyi olyan eszközünk van, ami már egy ideje a birtokunkban van, működőképes még egy darabig és szükségünk van rá az úton. Az én esetemben ilyen pl. a powerbank, a laptop, a frissen cserélt telefon, a már használatban lévő softwerek stb.

Mivel én – a saját helyzetem okán – nem kell, hogy mindenre költsek, készítettem egy összefoglaló jellegű listát arról, hogy milyen kiadásokról érdemes gondolkodni a váltás kapcsán.

A digitális nomád életmód kialakításának költségsávjai – nagy kategóriák

• Adminisztráció, papírok
  • Útlevél, vízum, e-Residency, oltások
  • Biztosítás, TB rendezés (kilépés, utasbiztosítás)
• Technikai felszerelés
  • Laptop, háttértár, VPN, headset, új mobil, adapterek, eSIM, power bank
  • Felhőtárhely, jelszókezelő előfizetés
• Munka és képzés
  • Online tanfolyamok, kurzusok, portfólió készítés
  • Weboldal, domain, tárhely
• Utazási, tartalékképzési költségek
  • Repjegyek, első szállásfoglalás, megélhetés 1–2 hónapra előre
  • Tartalék: minimum 3 hónap életszínvonal fedezete
• Záróköltségek
  • Albérlet felmondása, bútor eladása vagy tárolása
  • Váratlan záróköltségek: autóeladás, szerződésbontás

A kiadások követése

Nem egy – utazással, de akár az általános életvitellel foglalkozó – könyvben olvastam annak fontosságát, hogy a pénzügyi erőforrásaink védelmének érdekében mennyire fontos (lenne) a kiadásaink (és a bevételeink) elemezhető részletezettségű tárolása. Ezt én a fent említett Excel táblázatommal valósítottam meg. Az elemezhető részletezettség azt jelenti, hogy nem annyi kerül a táblázatba, hogy “25.346 Ft Lidl vásárlás”, hanem a blokk minden tételét rögzítem a táblázatban. Így például meg tudom mondani, hogy az elmúlt 30 évben 681.249 Ft-ot költöttem kenyérre, vagy, hogy összesen 98 alkalommal vásároltam fültisztító pálcikát ez alatt az időszak alatt, összesen 22.695 Ft-ért. Ezek a kiragadott példák önmagukban indukálhatják azt a kérdést, hogy “mi értelme van ennek?”, de a mélyebb elemzések azért sokkal érdekesebb és használhatóbb információkat mutatnak. Például, hogy az egyes éveket tekintve hogyan alakulnak az autó üzemeltetés költségei, vagy éppen azt, hogy mennyi a digitális nomád életmódra való felkészülés konkrét költsége.

A saját Excel táblám 30 évnyi tapasztalat és fejlesztés eredményeként lett olyan, amilyen mára lett. Idén télen az egyik túrámon véletlenszerűen találkoztam egy hölggyel, akivel aztán egy fél napot együtt bandukoltunk. Mikor véletlenül szóba került ez az Excel tábla, annyira nem lepődött meg, hogy ilyen létezik. Ő az egyetlen, akivel valaha találkoztam és így reagált. Nem véletlenül. Mint kiderült neki is van egy hasonló táblája, ami majdnem olyan hosszú életű, mint az én táblázatom.

Szóval, ha nincsenek életmód váltó terveid, akkor is éremes a kiadásaidat elemezni, mert néha meglepő eltéréseket mutatnak a számok az elképzelés és a valóság között.

Nem ismerek ilyen alkalmazásokat, mert soha egyetlent sem próbáltam ki. De egy kis kutatás után indulásnak kettő angol és kettő magyar nyelvű alkalmazást ajánlok. Egy-egy próbát megérnek:

• YNAB
• Notion budget tracker
• BudgetBakers
• FastBudget

Érdemes megkeresni a legmegfelelőbb alkalmazást és elkezdeni használni a kiadások (és bevételek) követését, időnként elemzését!
Amit nem pénzben fizetek

A pénz költése viszonylag egyszerű dolog: ha van, el tudom költeni, ha nincs, akkor nem. Ha elköltöm, azt tehetem ésszel és ész nélkül is. Mérhetem, vagy nem foglalkozom vele. Mindezek ellenére a pénzköltés nem egy nagyon bonyolult dolog, ami ráadásul jól mérhető is.

Vannak azonban olyan kiadások, amik nem feltétlenül pénzben fizetendők meg. Mire gondolok itt?

• Elveszett munkahelyi juttatások, megszűnő státusz (pl. fix fizetés, cafeteria elemek, céges beteg biztosítás)
• Idő, amit másra is fordíthatnál: tanulás, keresgélés, szervezés
• Mentális energia

Én például egy jól fizető középvezetői állást hagytam ott azért, hogy el tudjak indulni. Nekem is megvolt a cafeteria, céges biztosítás, stabil, hosszú távon kiszámítható háttér. Ahogy “A döntés”, “A pont, ahonnan nincs visszatérés” és a “Felmondtam” című bejegyzésekben olvasható volt, ezt a kérdést alaposan körül kellet járnom, de az első perctől nem volt kétséges számomra, hogy ezt az árat meg fogom fizetni.

A másik ár az autóm értékesítése (“Eladom az autómat”). Akárhonnan nézem is, ez egy megszűnő státusz. Annak ellenére, hogy nagyon szerettem ezt az autót, a cél érdekében egyáltalán nem volt nehéz kimondani azt, hogy ez a lépés is beletartozik a megfizetendő árak közé.

Az idő

Mondhatom, hogy elég sokat foglalkoztam az elmúlt hat hónapban azzal, hogy felkészüljek a váltásra. De ebben a sok időben benne volt a természetes érdeklődésem és az ebből fakadó plusz körök megfutása. Illetve, nem kis mértékben ennek a blognak az írása. Ha feltétlenül szükséges időt próbálom meg felbecsülni, akkor azt gondolom, jó pár napnyi – időben elosztott – munkával fel lehet készülni a váltásra. Ide nem csak a teendők meghatározását képzelem el, a megvalósításukkal kapcsolatos idő eltöltésével/elköltésével együtt.

Feltétlenül ide tartozik az is – függetlenül attól, hogy leírom -e, vagy sem – a keretrendszer alapos átgondolása. Nehogy a világ másik felén jöjjek rá, hogy se minimalista nem vagyok, se nem szeretem a sült rovarokat. Gondolok itt “A döntés”, “A környezetem felkészítése”, “A céldátum meghatározása” írásokkal kezdve a legutolsó “A búcsúzás művészete” és a “Kapcsolattartás” című, és még számtalan más bejegyzésre.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen nagy mértékű változás előtt – a változás súlyának jellegéből adódóan – sokat kell gondolkozni. Alapos megfontolás után lehet nyugodt szívvel döntést hozni. Én azt hiszem, ebben jó vagyok – az élet egyes területein. Más területeken pedig igyekszem fejlődni.

Az energia

Igyekeztem mindig úgy élni, hogy az aktuális munkáim mellett legyen szabad időm. Azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy ez az esetek többségében sikerült is. Kicsi alvás igénnyel rendelkezem, eléggé sok belső energiám van és ahogy az elején írtam, “Szinkronicitás, véletlenek, flow” állapotba kerültem.

Így – bár sokszor éreztem magam kimerültnek az elmúlt hónapok alatt – nincs okom panaszkodni. De tény, hogy a szokásosnál több energiát használtam el arra, hogy ezt a felkészülési időszakot végig csináljam. Szerencsére megvolt a lehetőségem, hogy többet is pihenjek. Ahogy a “Szabadság, önző szabadság” című írásomban kifejtettem: egyedülállóként viszonylag nagyobb szabadsággal tudok döntéseket hozni.

A szabadságnak ára van, de megéri

Egy ilyen nagy léptékű váltás pénzbe kerül, de sokszor nem annyiba, mint hisszük. Véleményem szerint a valódi nehézség nem a forint, hanem a döntés. Az indulás ára nem csak pénzben kifejezhető szám, hanem a szemléletváltás is. Nem az a kérdés, mennyibe kerül elindulni – hanem mennyit ér, ha végre elindulok!?

The post 92. | Mennyibe kerül a nomád életre váltás? first appeared on Digital Nomad Blog.