“A búcsúzás művészete” című előző bejegyzéshez kapcsolódik ez az írás, ott jeleztem is, hogy ezzel a témával fogom folytatni. Az új életre való felkészülés első pillanataitól kezdve bennem van az, hogy a fizikai távolság nem jelenti a kapcsolataim elvesztését. Ha azt gondolnám, hogy a kapcsolatok megszűnnek azzal, hogy a Föld másik felén fogok élni, akkor nem élnék a Föld másik felén. Ez azt hiszem ilyen egyszerű. Ennek a gondolatnak a mentén gondoltam végig azt, hogy mit is jelent majd a kapcsolattartás a következő időszakban.
Nem elbúcsúzom, csak máshogy leszek ott
Azt gondolom, ezen a blogon is számtalanszor hangsúlyoztam már azt, hogy nagyon értékes kapcsolataim vannak, amik alapvető jelentőségűek az életemben. Mondhatnám úgy is, hogy a világom részei. Vagy, ami sokkal professzionálisabban hangzik, az énképem meghatározó elemei.
Ez azt gondolom nem véletlen. A személyiségem alapvető tulajdonsága a másokkal való barátságos együttélés, az empátia és az erős extrovertáltság. Ezt a nagyon erős alapot erősítem azzal, hogy komoly energiákat fordítottam egész életemben arra, hogy a kapcsolataimat ápoljam. Keresem, látogatom, hívom a barátaimat, szinte bármikor elérhető vagyok számukra, és ami talán mindennél fontosabb, általában figyelmesen vagyok jelen. Régen leszámoltam már azzal, hogy némely embertől jóval kevesebbet kapok vissza, mint amennyit az adott kapcsolatba beleteszek. Nem igazán ez számít számomra, mert nem egy üzleti lehetőségről beszélünk. Azért ha valaki extrém módon billenti el a mérleg nyelvét, azt nem tartom meg a kapcsolataim között!
A fenti gondolataim lényegi eleme a “figyelmesen jelen lenni” kifejezés volt. Ez azt gondolom egy családi, vagy egy baráti kapcsolatban a szív ész ész használatát jelenti. Fontos még – mint kommunikációs elem – a vizualitás, tehát, jó látni, adott esetben érezni a másik embert. De – véleményem szerint – nem fontos a távolság. Ha akarok a másikra figyelni, nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges az, hogy egymástól fél métere álljunk. Hány olyan kapcsolatot lehet megfigyelni, ahol az adott felek egymás mellett vannak, mégis távol állnak egymástól…
Én most azt merem gondolni, hogy azzal, hogy máshogy leszek jelen a kapcsolataimban, minőségi változás nem fog történni. Ugyanúgy fogok figyelni a másikra, ahogy neki is lesz lehetősége figyelni rám. Ugyanúgy adom majd a lehetőségét annak, hogy tudjunk egymásra figyelni. Ugyanúgy várom azt, hogy a kapcsolat másik fele keressen engem, és pont ezért ugyanúgy fogom elengedni a kapcsolatot, mint eddig, ha elbillen a mérleg nyelve.
Az idő fontossága
Itt megengedek magamnak egy apró kitekintést a kapcsolatok egy fontos aspektusára, az időre. Szomorú tapasztalatom az, hogy sokan önként teszik magukat a rácsok mögé. Valamiért az elmúlt hetekben többször gondoltam arra a jelenségre, ami miatt most kitekintek, jó pár alkalommal beszélgettem is erről az elmúlt napokban.
A “most éppen nem alkalmas” jelenségről van szó. Van olyan barátom, akit a közelmúltban két év kihagyás után kerestem egy adott hét elején. A válasza valami ilyesmi volt: “Tudunk a jövő héten beszélni, elég sűrű a hetem!” Van másik, aki már hétfőn tudta, hogy azon a héten nem ér rá beszélgetni. Olyan is előfordul, aki a “holnap tudunk beszélni” lehetőséget használja rendszeresen.
Mindannyiunknak rengeteg programja és teendője van. Aki jobban ismer engem, tudja, hogy általában hetekre előre be vagyok táblázva. Háztartást vezetek, vásárolni járok, dolgozom, ezer más dolgom van. Néha nem vagyok elérhető az adott pillanatban. Megbeszéléseken veszek részt, edzeni járok, túrázom, pihenek stb. De azt, hogy 5 percre egy adott napon ne tudjak visszahívni valakit, nehezen képzelem el. Azt meg főleg nem, hogy “ma nem érek rá, holnap után hívlak” helyzetben legyek.
Emberek! Mi történik velünk? Tényleg ilyen elfoglalt lett mindenki, hogy pár percet nem tudunk a másikkal beszélgetni? Az egyik barátommal évek óta minden héten egy délután együtt töltünk. Általában sétálunk és beszélgetünk, de gyakran íjjászkodunk, edzünk együtt, szaunázunk vagy valami teljesen más dolgot csinálunk. Két rendkívül elfoglalt emberről beszélünk, mégis megtaláltuk a módját annak, hogy időt szánjunk egymásra. Van barátom, aki évek óta rendszeresen 30-60 perces időtartamú telefonhívásokkal hív. Sokszor váratlan időpontokban. Mégis megvan az idő erre a kapcsolati formára. Ha valaki rossz pillanatban hív, fel tudom neki ajánlani, hogy – akár késő este is – még aznap folytassuk a beszélgetést. Vagy akár másnap kezdjünk együtt. Nem megítélni akarom azt, hogy mások milyen szoros menetrend alapján élnek. Egyszerűen csak elgondolkodtam azon, hogy rossz irányba tartunk akkor, ha a kapcsolataink ápolására nem fordítunk elég időt.
A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a jó kapcsolataim annak is köszönhetőek, hogy sok időt és energiát töltök el az ápolásukkal.
A kapcsolattartás formái
Jelenleg is több formában tartom a kapcsolatot másokkal. Van, akivel ritkán beszélgetek, de hosszabban. Van, akivel rendszeresen találkozom. Sok olyan kapcsolatom van, akivel időnként összefutunk és ott folytatjuk a beszélgetéseinket, ahol a megelőző alkalommal abbahagytuk. Van, akivel szinte csak írásban kommunikálok. Van, akit gyakrabban hívok egy-egy rövid hívással. A szüleimhez rendszeresen bemegyek. Mikor Győrben éltem, akkor is Bábolnára jártam fodrászhoz. Csakis azért, hogy a kéthetenkénti fodrász látogatás alkalmával be tudjak menni hozzájuk. Van, akivel Messenger üzenetekkel tartjuk a kapcsolatot.
Jelenleg is rengeteg formában használom a kapcsolattartási lehetőségeket, nem mindenkivel fizikai jellegű az érintkezés. A jövőre vonatkozóan ebből az a következtetésem, hogy van akinél tényleg nem változik meg a kommunikációs forma azzal, hogy messzebbre kerülök a világban.
Értelem szerűen a másik oldalon meg lesz jó pár kapcsolat, aminek alapjaiban változik meg a jellege. De az eddigi összegzés alapján gondolom, hogy a mostani működőképes kapcsolattartási forma alakul át egy máshol bizonyítottan működőképes kapcsolati állapotba. A megoldás kulcsa – véleményem szerint – az alkalmazkodás.
A kommunikáció eszközei – technikai oldal
Egy rövid átgondolás arról, hogy mi mire való a gyakorlatban:
- WhatsApp, Messenger: napi „jó reggelt” üzenetek, vagy gyors képek küldése
- Zoom, Google Meet, Teams: mélyebb, tervezett beszélgetések
- Email vagy hangüzenet: hosszabb gondolatok, ritkábban
- Blog, fotómegosztás: valami ilyesmi, mint, amit most olvasol.
Ezek közül minden forma ismerős számomra, mára már azt mondom, hogy nincsen közülük kedvenc formám, mindegyiket használom, a számomra megfelelő célok alapján. A jövőben valószínűleg lesznek olyan kombinált formák, amiket eddig nem használtam.
A korábban említett barátommal már az első pillanattól beszélgetünk arról, hogy a szokásos heti közös sétánkat majd úgy folytatjuk a továbbiakban, hogy beszélgetés közben mikrofon és fülhallgató segítségével beszélünk. Ko Samui 5 órával távolabbi időzónában van, ami azt jelenti, hogy ha a délután négy óra körüli (budapesti idő szerinti) közös sétákat szeretnénk a továbbiakban is tartani, akkor én este kilenckor fogok sétálni, mondjuk 23:00-ig, míg a barátom este hatig. Azt gondolom, nem kivitelezhetetlen. De ő is tud majd alkalmazkodni.
Ráadásul pont ezzel a barátommal az elmúlt években már egy párszor átéltük azt, hogy az egyikünk beteg, vagy rossz az idő és nem tudtunk találkozni. Ezért már jó pár lakalommal csináltuk azt, hogy számítógép előtt ülve találkoztunk- Volt, hogy csak beszélgettünk. Volt, hogy kártyáztunk és beszélgettünk közben, s mindegyikünk kezében ott volt a sör is. És az is előfordult már, hogy társasjátékot játszottunk ezeken a félig virtuális alkalmakon.
Mikor?
Erre nincsen tervem. És úgy érzem, nincs is szükség a tervezésre. Ápolom tovább a kapcsolataimat, a hogy eddig is. Várom, hogy a másik oldal is ápolja. Keressük egymást. Bármelyik barátom meg tudja majd tanulni, hogy ha este 7-kor hív, akkor lehet, már nem veszem fel, mert nálam éjfél van és alszom. Ahogy én is meg fogom tanulni, hogy ha reggel nyolckor hívom a barátomat, akkor nem veszi fel, mert hajnali háromkor ő még alszik.
Szüleimmel már hónapokkal ezelőtt megnéztük, hogy hogyan lehet a naptárban Google Meet időpontot egyeztetni egy közös csevejre és a beszélgetés alatt hogyan lehet használni a mikrofont. Még át fogjuk ismételni.
Újfajta kapcsolódási formák – kreatív ötletek
Kicsit keresgéltem a témában és kaptam jó pár ötletet arra, hogy mit lehet még kitalálni az új kapcsolattartási formákat keresve:
- Közös online játék, filmnézés (Netflix Party), együtt főzés videón keresztül
- Küldeni egy képeslapot vagy meglepetéscsomagot (postán vagy digitálisan)
- Megosztani egy „nomád hírlevelet” csak a szeretteidnek (havonta 1 email)
Az elsőt a lányaimnál láttam többször. Nem tűnik rossznak, még nem próbáltam, de izgalmas lehet. Te is magadhoz veszel egy csomag csipszet, meg én is, és egyszerre nyomjuk meg a Netflix lejátszás gombját, miközben online kapcsolatban vagyunk. A nomád hírlevél a családnak nem rossz ötlet, majd meglátjuk, hogy a blog mellett lesz -e rá időm, energiám, szükségem. Jó lenne elkerülni azt az élethelyzetet, hogy a blogra felteszem a “kókuszlevet iszom a pálmafa alatt, minden remek” bejegyzésem írása után zokogva hívok valakit, hogy “annyira szar az egész”. Szóval, ha minden jól megy, mindenki – aki akarja – tudhatja, hogy hol és hogy vagyok.
Minden további elemzés nélkül megosztom az AI barátom által javasolt formákat. Ha van kedved valamelyiket kipróbálni velem, csak jelezz. Ha ma – és nem a jövő héten – ráérek, megbeszéljük a részleteket.
- Személyesebb digitális kapcsolódások
- Hangosnapló küldése: Időnként hangüzenet formájában mesélhetsz az élményeidről, amiket a másik fél bármikor visszahallgathat. (Mint egy mini-podcast csak neki.)
- Közös digitális napló (pl. Google Docs): Egy megosztott napló, ahova mindketten írhattok gondolatokat, érzéseket, élményeket – időnként akár rajzokat vagy fotókat is.
- Közös online térkép élményekkel: Megosztasz egy térképet, amin fotókat, élményeket, apró sztorikat helyezel el a helyszínekhez. Ők is hozzáadhatnak saját emlékeket vagy
- kérdéseket.
- Kreatív vagy játékos ötletek
- Online közös alkotás: Együtt rajzolás (pl. Aggie.io), közös zeneírás (Soundtrap), vagy akár versírás soronként váltva.
- Közös könyvklub, csak ketten: Együtt olvastok valamit, és időről időre megosztjátok gondolataitokat róla.
- Digitális kincskereső: Te készítesz egy online „kincskeresőt” (pl. Google Slides/Docs alapján, QR-kódokkal, linkekkel), amit a másiknak kell megoldania.
- Gondoskodó gesztusok távolról
- Időzített jövőbeli üzenetek: Írhatsz email-eket vagy leveleket előre, amelyeket egy adott időpontban kap meg (pl. FutureMe.org).
- „Nomád recept csere”: Minden hónapban küldtök egymásnak egy receptet, amit kipróbáltok, akár egy „ország íze” témában.
- Virtuális öleléscsomag: Összeállítasz egy „digitális ölelést” – képeket, idézeteket, zenéket, amit egy linkben küldesz el (pl. Canva, Notion, Padlet).
- Könnyedebb, spontán kapcsolódások
- Napi 1 fotó küldése: Bármiről – az aznapi reggelid, kilátás, arcod, egy érdekes utcatábla. Apróság, de erőteljes hatással.
- „Ma rád emlékeztetett…” sorozat: Küldesz valamit (fotó, hang, gondolat), ami aznap a másikra emlékeztetett.
- Közös playlist: Egy Spotify playlist, amit együtt alakítotok. Lehet hangulat szerint is: „amikor hiányzol”, „utazós”, „vasárnap reggel”.
Az AI segítségével ezeket az ötleteket egy táblázatos formában is meg tudtam jeleníteni:
Mikor találkozunk?
Fontos kérdés, hogy a családommal, barátaimmal mikor találkozunk.
Először is, van az a lehetőség, hogy időnként visszatérek Magyarországra. Mondhatom, hogy haza, bár ez egy kissé eufémizmus ízű kifejezés, mert az otthon, ahogy írtam már korábban, bennem van. Bár, ha jövök, ami bennem van, is magammal hozom. Még nem tudom, milyen gyakran és honnan jövök haza, ezt most rá kell bízni a sorsra. Jövök, itt leszek kicsit és megyek tovább. Nyilván ilyenkor jut majd idő a barátokkal való találkozásokra is.
Sok barátom mondta már, hogy eljön akárhová és meglátogat. Mindenkit örömmel látok! Ahol nekem lesz szállásom, ott bármelyik barátomnak is lesz. Ahol vagyok, örömmel osztom meg veletek azt, amim van!
Van két kivételezett ember. A lányaimnak remélem lesz lehetőségem egy-egy repülő jegyet venni, hogy alkalom szerűen együtt tudjunk tölteni egy kis időt a világ valamelyik szép pontján.
A többit meg majd meglátjuk!
Mi változik?
- Távolság (nő)
- Időzóna (kezdetben +5 óra)
- Fizikai kontakt (megszűnik)
Okay, a harmadik az, ami valóban fájó pont. Nem lesz ölelés. Nincs puszi. Nincs kézfogás és ökölpacsi. Nem fogjuk érezni agymás hajának illatát és a remek parfümöket. Ez valóban fájó pont.
De, egymás szemébe tudunk nézni. Hallhatjuk egymás hangját. Nevethetünk és sírhatunk együtt, ahogy eddig is. Vitatkozhatunk, bánthatjuk egymást, kibékülhetünk. Ehetünk együtt. Talán még horgászni is fogunk tudni egy-egy kamera és egy-egy monitor segítségével.
Én úgy döntöttem, hogy megfizetem ezt az árat a kapcsolataim érdekében. Remélem, velem tartasz!