Múlt, ideológia, spiritualitás, káosz, magasság, játék és egy csendes séta hazafelé. Nekem most ennyi jelentette a tökéletes napot Hanoiban.
266. | Az én kicsi mesekönyvem
41 napig gyűjtöttem eldobott kártyalapokat Ázsia útjain. Végül nem csak egy paklit találtam meg, hanem egy különös mesekönyvet is.
265. | Megérkezés Vietnámba
Hanoi egyszerre kaotikus és szerethető. Motorok, mosolyok, kávék, utcák és ízek között most azonnal igazán érzem: megérkeztem Vietnámba.
264. | Egy busz, ahol csak a plafon volt szabad
15 óra egy túlzsúfolt fekvőhelyes buszon Laoszból Hanoiba. Kényelmetlen volt, abszurd volt, mégis kaptam útközben emberséget, ételt és mosolyt.
263. | Csendből káoszba – két nap Phonsavanban
A Korsók síkságának csendje után egy laoszi rakétafesztivál közepén találtam magam. Idegenként érkeztem, és valahogy mégis része lettem.
262. | Felkészülés Vietnámra
Nem készültem túl Vietnámra. Olvastam róla eleget, mégsem lettem okosabb. Egy buszjegy, pár gondolat és egy ország, amit majd magam fedezek fel.
261. | Phonsavan
BLT Laoszban, egy kínai sofőr, egy laoszi orvos, csirkék és egy esőben elveszett bankkártya. Két nap alatt így jutottam el Phonsavanba.
260. | Hajnalhozta Napra várva
Vang Vieng utolsó éjszakája. Nincs terv, csak az út, egy stoppos reggel és a hajnal csendje. Meg egy szendvics, ami valamiért most többet jelent.
259. | Meditáció – egy ösvény az utamon
A meditáció az utam része lett. Egy kis ösvény, ahová nap mint nap letérek. Egyszerűen. Csak lenni.
258. | Vang Vieng
Idegenként érzem magam otthon egy határtalan világban, ami Vang Viengben mutatta meg először, milyen hihetetlenül erős.