Minden bezárt hostelajtó kinyit egy kocsmaajtót. Úgy emlékszem, ezt olvastam egy önfejlesztő könyvben.
324. | Quy Nhơn
Ha minden a tervek szerint ment volna ma, akkor nem lenne 14 db mini dobókockám. A mai túra pont olyan volt, ahogyan szeretem.
323. | A kontroll az illúzió
Nincs kontroll, nincs illúzió, nincs feszültség. Ott vagyok, ahol lenni akartam, és az égiek úgy akarták, hogy az út végén az az ágy vár, amire gondoltam.
322. | Hoi An
Nekem a harmadik körre pár sem jutott, így a felhőket szemébe néztem és arra gondoltam, hogy itt és most sem kérdések, sem válaszok nincsenek számomra.
321. | A búcsúzás művészete II.
Akkor nem tudtam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy elbúcsúztam. Most megtanultam elbúcsúzni. Aztán rájöttem, hogy nincs mitől elbúcsúznom.
320. | Három költemény egy estére
Nézni a naplementét. Vagy a madarakat az égen. Valamit, ami megfogja a kezét és elrepíti valahová, ahol az idő nem érdekes.
319. | Da Nang
Nem kell mindent látnom. Nem kell mindent kipipálnom. Csak észrevennem, amikor a saját „nem”-em mögül valami egészen halkan azt mondja: Dehogynem. Akarod.
318. | … mert akkor saját magát kellene kicserélnie
Azt tudom megmutatni, hogyan formáltam át magam. Nincs titkom, mert nem szeretek titkokat őrizni. The Miracle is Already Here.
317. | Mit jelent vendégnek lenni Vietnámban?
Egy pohár tea. Egy tál leves. Egy doboz sör. Sok mosoly. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy idegen otthon érezze magát.
316. | … mert rád gondoltam
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég. Ez a két dolog, amit tudok biztosan.