Egy nagyon kedves emlékem egy szerelőről, aki eljött utánam, ezzel többet téve értem, mint amire számítottam. Laoszban így kedvesek az emberek.
256. | A csendben ellopott savanyú alma
Egy újabb történet egy útról, ami nem csak helyeket, hanem érzéseket is összeköt. Rövid, mégis mély pillanatok, amik csendben maradnak velünk tovább.
255. | Pi Mai Lao
Víz, hintőpor és nevetés. Laosz utcái néhány napra csatatérré válnak, ahol minden találat egy mosollyal kezdődik. Ez a Pi Mai Lao.
254. | Vientian
Eltűnt hátizsák, túlmelegedő telefon, 30 km séta és egy város, ahol jó volt élni. Vientián nem látnivaló. Élmény.
253. | Hit the Road Steve
Irány az út, Steve. Nem hiszek a soha szóban. Úgy érzem, látom még Luang Prabangot.
252. | Gyertek haza!
Vannak polcok az életemben, amikhez ritkán lépek oda. Most egy kicsit portalanítottam az egyiket. Nem volt véletlen.
251. | Por a szélben
Két oldal helyett az élt választottam. A pillanat megjelenik és eltűnik – én pedig megtanultam elengedni. Talán ez az igazi szabadság.
250. | Hello Banana
Minden segítség számít. Néha hibából születik. Ember vagyok, nem hős.
249. | Öt nap, 500 km Laosz országútjain
A rossz utak mentén benzint kergető, dinnyét faló csapat öt napig tartó pillanata. Összhang, rengeteg mosoly. 500 km barátság.
248. | Luang Prabang
És már az sem fontos, hogy a hajó melyik oldalán sodorta el a víz…