Szerelem első hallásra. Mennyi idő kell egy összeomlás után? Gondolatok egy vietnámi kávézó teraszán.
298. | Egy valódi álom a boldogságról
Nem azért vagyok boldog, mert tudom, hová vezet az út. Azért vagyok boldog, mert szeretem azt, ahogyan járom.
292. | Hogyan ápolunk cipőt?
Egy szombat reggel egy ázsiai férfi megmutatta a telefonján, hogy kinek lát engem. Közben még a cipőmet is megvarrták.
290. | A térképen nincsenek hangjegyek
Valójában hangokat, illatokat és érzéseket gyűjtök. Aztán egyszer megszólal egy dal… és hirtelen újra ugyanazon az utcán állok.
289. | Az ajándékot keresd, ne a véleményt!
A legfontosabb felismerésem nem az volt, hogyan válaszoljak a kommentekre, hanem az, hogy minden őszinte kommentben ott rejtőzik egy ajándék.
288. | Néha adok. Néha kapok.
Vannak utak, amelyek embert próbálók. Mégis ezek mutatják meg a legtisztábban, hogy valójában kik vagyunk, amikor csak megyünk tovább.
286. | Elengedés
Az elengedés helyett ma már az integrálásban hiszek. A múlt fájdalmai nem eltűntek – megtanultam együtt élni velük. És boldognak lenni.
285. | A sámán
Néha egyetlen mondat éveken át dolgozik bennünk. Ez a történet arról szól, hogyan változott meg bennem egy tizenhat éve kapott tanács
284. | A lélegzetvételem
Az elmúlt hetekben hiányzott az írás. Pontosan tudom, hogy miért, és egyáltalán nem bánom. Miközben másképp lélegeztem, megszületett a The Miracle is Already Here projekt.
275. | Egy kellemetlenül szép napindító filozófiai gondolatsor
Egy egyszerű stíluskísérletből indult az egész és nem klasszikus blogbejegyzés, hanem egy dokumentált gondolati performansz alakult ki.