Ha minden a tervek szerint ment volna ma, akkor nem lenne 14 db mini dobókockám. A mai túra pont olyan volt, ahogyan szeretem.
323. | A kontroll az illúzió
Nincs kontroll, nincs illúzió, nincs feszültség. Ott vagyok, ahol lenni akartam, és az égiek úgy akarták, hogy az út végén az az ágy vár, amire gondoltam.
322. | Hoi An
Nekem a harmadik körre pár sem jutott, így a felhőket szemébe néztem és arra gondoltam, hogy itt és most sem kérdések, sem válaszok nincsenek számomra.
319. | Da Nang
Nem kell mindent látnom. Nem kell mindent kipipálnom. Csak észrevennem, amikor a saját „nem”-em mögül valami egészen halkan azt mondja: Dehogynem. Akarod.
317. | Mit jelent vendégnek lenni Vietnámban?
Egy pohár tea. Egy tál leves. Egy doboz sör. Sok mosoly. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy idegen otthon érezze magát.
315. | Egy ismerős zaj
Egy hang a múltból? Vagy csak más a jelen? Gondolatok egy buszos utazással kapcsolatban.
314. | Huế történetei
Huế jó volt hozzám. Rengeteg történetet adott. Kiváló színpad volt az életem előadásán. Egyszer talán még visszajövök egy új felvonást együtt megírni.
312. | Hogyan döntök egy 1.800 kilométeres út előtt?
A szabadságnak is van ára. Néha pénzben mérjük, néha kockázatban. Néha pedig rájövünk, hogy a legjobb döntés nem mindig a legizgalmasabb.
311. | Huế
Az első nap Hue városában. Máris megfejtettem egy hónapok óta velem utazó rejtélyt. A többit majd ez a város meséli el.
310. | A Rục Mòn barlang – Fell but don’t die
Nem a barlang a fontos. Azt hittem, hogy a barlang sötétjében kimondott szavak a kincs. De azok csak elvezettek oda, ami igazán számított.