Szeretem Vietnámot. Ma végiggondoltam, mi ennek az oka.
348. | Saigon nem nekem való
Itt nem fogod felverni a csendet! Én nem viszem el helyetted a balhét! Érted? Itt az én hátamon csattan minden!
346. | Egy év után már nincsenek velem
Az eltelt egy év csak megerősített abban, hogy minimalista életet élek. Úgy érzem, nem sok felesleges dolog van nálam.
344. | Saigon II.
Saigon több olyan dolgot mutatott, ami nem nyűgöz le. Még van 11 nap, hogy ez változzon. Persze eddig is adott már élményeket.
341. | Saigon, a szemérmetlen
Lehet, hogy Saigon nem azért szemérmetlen, mert közönséges. Hanem mert nem nagyon akar semmit sem elrejteni előlem. Mi van, ha ez a kérdés: miért titkolnám el?
339. | Megérkezés Saigonba
Fekete öves szűk helyen katonákat elhagyó valaki lettem. Vagy valami ilyesmi.
338. | Mũi Né és a gulyás leves
Mũi Né lett az 1800 kilométeres vietnámi utazásom utolsó állomása. Tele van hálával a szívem. Most pihenek egy kicsit. Aktívan.
336. | Đà Lạt, ahol fáztam
Da Lat egy hideg labirintus. Azt is szerettem benne, hogy el voltam benne veszve. Meg azt is, hogy közben milyen kapcsolatokat adott nekem.
329. | Nha Trang
Szép ez a város, csak sok itt az ember. Jobb volt a városon kívül. Ma elfáradtam. És nem a sziklákon való ugrándozástól.
327. | Tuy Hòa látnivalói
Mindig sokkal többel megyek el, mint amivel érkezem. Tuy Hòa sem engedett el üres kézzel. Mi lesz, ha egyszer már nem bírom el mindazt, amit magammal viszek?