Egyre határozottabban érzem: adnom kell, hogy kapjak. A templom erről adott tiszta tanítást.
225. | 10 nap mezítláb 11: az utolsó órák
Elhagytam a templomot, de az nem hagyott el engem.
224. | 10 nap mezítláb 10: az utolsó kettő teljes nap
A templomi sorozat végéhez közeledve összeállt a kép. Bennem már biztos: csodálatos 10 napot töltöttem a Wat Pa Tam Wua templomában.
223. | 10 nap mezítláb 9: áttörés
Ez az írás a megfogalmazásában tele van bizonytalanságot sugalló mondatokkal. De semmi bizonytalanság nincs bennem, nagyon éreztem, hogy mi történik ma!
222. | 10 nap mezítláb 8: meditációs tapasztalatok
Sétálok, ülök, fekszem. Fáj a testem, szétesik a figyelmem, mégis újra kezdem. Itt nem érteni tanulok, hanem gyakorolni.
221. | 10 nap mezítláb 7: miért maradok?
Nem kell, hogy adjon bármit. Így is maradok. A keret, a csend, a hideg reggel már önmagában ajándék.
220. | 10 nap mezítláb 6: kevés szóval is működik
Fájdalmat éreztem. Fáj, amikor a tér, ami előre is vihetne, egy játéktérré válik.
219. | 10 nap mezítláb 5: a test fájdalma és a közös imák
A testem fáj. Belül egyenesedem. A fájdalom nem büntetés – talán edzés.
218. | 10 nap mezítláb 4: gyertek tapasztalatok
Tegnap már menetrendszerűen lefeküdtem 22:00 előtt. Az ágy keménysége 20-30 percenként keltett fel. Öt órakkor csörgött a karórám. Fel is ébredtem, de egy kicsit alszom még felkiáltással… Elaludtam. A harangszó keltett. Pontosabban annak a sürgetőbb vé ...
217. | 10 nap mezítláb 3: az első teljes nap
Találd meg, mi fontos neked, a többi felesleges dolgot engedd el! Vajon miért nem szeretjük megfizetni a dolgok árát? Akár saját magunkért sem?









