Amikor ennek az írásnak nekilátok az 5. napomat, a 4. teljes napomat kezdtem meg.
Azt, hogy maradok -e végig, egy percig sem fontolgattam. Ezt tegnap egyébként hivatalosan is jeleztem. Ugyanis az érkezéskor mindenkit maximum 5 napra regisztrálnak be, aztán hosszabbítani kell az ittlétet.
Tehát, számomra nem volt kétséges, hogy maradok -e.
A kérdés most az elképzelt kívülről jött, nem belülről. Ha ennyi “negatívumot” írtam erről a helyről, akkor mit tart itt, kérdezhetné bárki.
Erre a ki nem mondott kérdésre próbálok meg ma felelni.
Másképpen fogalmazva: az előző bejegyzésben azt néztem meg, hogy hogyan látom én most kívülről az itt lévők egy csoportjának helyzetét. Ezzel szemben ma arról írok, hogy a saját vendégeskedésemet hogyan érzem.
Mit ad nekem ez az erdei templom?
Nagyon tetszik, hogy ez a hely keretet rajzol a napjaim köré. 5-kor kelni, tízkor lámpát oltani valami, amit csak úgy, csak magamtól nem kezdtem volna el.
Ez most egy lehetőség arra, hogy kipróbáljam ezt a keretet, az összes napközbeni tevékenységével együtt.
A katonás rend, ami egy templomban ér utol. Milyen furcsa játéka ez az életemnek.
Az is teljesen biztos, hogy máshol nem töltenék napi 4-4,5 órát meditációs gyakorlatokkal. Biztosan nem sanyargatnám a testemet ilyen nagy elánnal. Az egyik-másik soha véget nem érő fél órás ülő meditáció otthon 5 perc alatt érne véget.
Itt megkapom azt a lehetőséget, hogy napi kettő vegetáriánus étkezéssel működjem. Ezt a kettő opciót nem biztos, hogy otthon egyszerre próbáltam volna ki.
Hogy tíz napig ne használjak internetet? Ez enélkül a dedikált elvonulás nélkül sehol sem jött volna össze. Milyen elhatározás vitt volna rá erre a normál hétköznapokon?
Nagyon tetszik ez a négyzetgyök alatti minimalizmus. Tíz nap mezítláb, alsógyatyával támogatva, hogy még azt a keveset sem kell kipakolni a hátizsákomból. Csodálatos.
Mit kér a templom?
Maradok még akkor is, ha reggelente fázom, mint a kutya. Ezek a reggelek emlékeztetnek a 35 évvel ezelőtti gyönyörű őszi reggelekre. Akkor még mindenhová gyalog jártam és megmagyarázhatatlan módon szerettem a reggeli hidegeket.
Most is szeretem őket.
Maradok még akkor is, ha az ágy lassan kockává gyűri a testemet. Az egész éjszakás “hol fáj kevésbé” játék segíti az alázatos életem pozicionálását.
Maradok még akkor is, ha naponta csak egy kávét tudok tölteni magamnak, azt is csak hat óra előtt. Utána már nincs.
Maradok, még akkor s, ha a gyakran cserélődő szobatársak némelyikének még alap elképzelése sincs arról, hogy mit jelent a “Ne csapj zajt a szobában!” tábla. Ezek az emberek kiválóan edzik a türelmem.
A környezet gyönyörű. Ha semmi más nem szólna a hely mellett, már akkor is megérné maradni.
Remélem, látható, hogy számomra azért ennél többről is szól ez a mesés hely.
Mit vihetek magammal?
Az ittlétem felénél vagyok, szóval, csomagolni még nem kell. De már oda van készítve a szekrény mellé pár dolog, amit csak fel kell kapnom, ha akarom.
Ezek nem fogadalmak. Inkább játékos kísérletek.
- Minden napos meditáció, három féle módon.
- Normális keret a napnak.
- Telefon nélkül reggel és este.
- Vegetáriánus napok/hetek.
- Heti 1-2 éjszaka a földön.
- Ülő meditációs póz gyakorlása.
- Olvasós, internet nélküli napok, mondjuk havonta egyszer.
Elég kreatív módon tudom elképzelni az itt tapasztalt élményeknek és azok kombinációinak továbbvitelét az életemben.
Fényképek, videók
Ma – az ötödik napon – bekapcsoltam a telefonomat. Eddig nem is láttam. Kicsit izgultam, hogy 120 óra alvás után hajlandó lesz -e még elindulni, vagy sértődöttségében már csak beint nekem.
Elindult. Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, kikapcsoltam a netet. (Legközelebb majd kikapcsolom a netet, mielőtt kikapcsolom a telefont.)
Senki nem kért rá, hogy mellőzzem a netet. De mivel ezzel a szándékkal jöttem ide, ezt magam miatt meg is tartom. Semmilyen üzenet se ki, se be.
A telefon bekapcsolásának egyetlen oka az, hogy képeket és videókat akartam készíteni. És ezt nem akartam az utolsó napra hagyni.
Erről jut eszembe, majdnem kifelejtettem!
Azért is érdemes itt maradnom, mert ez a hely adhat nekem egy tonna fényképet és videót is. LOL.
Nem történik semmi
Nem mellékesen azzal a gondolattal jöttem ide, hogy nincs elvárásom, nincs elképzelésem. Basszus! Milyen bugyuta ellentmondás ez…
Nem baj, ha nem történik semmi. Talán az a legjobbm ha nem történik semmi. Nem várok felismeréseket, megoldásokat, új kérdéseket.
Nincs tűzijáték.
Most félreteszem a “Mit vihetek magammal?”, “Mit ad nekem?” kérdéseket.
Ne adjon semmit! Így is jó lesz!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás