Többször elmentem már a Fisherman’s Village beli napi látogatásaim alatt a Kohinoor Indian Restaurant mellett. Ma ide ültem be ebédelni.
Anyu kérdezte egyik nap, hogy hogyan választok magamnak ételt. Az egyik válaszom az szokott lenni, hogy azt választom, amelyik engem választ. Másképp fogalmazva, amelyik megszólít. Szeretem ezt a szabadságot: várok arra, hogy valami valamelyik tulajdonságával felkeltse a figyelmemet. Sokszor ez csak egy pillanat műve. És megfogalmazódik a gondolat: ezt és itt. A másik válasz ugyanez, csak pepitában: sokszor a kép, a hozzávalók listája, vagy az érdekes név alapján választok.
Ezt az éttermet többször nézegettem, egyszer már meg is volt bennem az elhatározás, hogy ide jövök. Valahogy mégis csak a mai napra maradt, hogy ide jöjjek. Ma nem terveztem, hogy itt eszem. Annyi volt mindössze a fejemben, hogy valahol eszem valami könnyű ételt. A cél nélküli séta közben visszafordultam pár lépést, hogy megnézzem az utcára kitett étlapot. Szimpatikus volt. Miközben nézegettem, az egyik – vagy egyetlen? – pincér megszólított. Mivel az étlap és a felszolgáló is barátságos volt, eldőlt a kérdés, hogy hol ebédelek.
Barna tamarind chutney
Az étlap tanulmányozása után egy kép és a leírás alapján választottam. Egy gombás, zöldborsós ételt vékony szószban főzve. Kérdésként felmerült, hogy kérek -e hozzá rizst vagy kenyeret, de most ezeket kihagytam.
Előételnek viszont kérés nélkül is kaptam 2 szószt és két vékony szelet kenyeret. Mi otthon ezt a fajta kenyeret nem is kenyérnek hívjuk, sőt nem is nagyon eszünk ilyesmit.
Mire ide értem az írásban, elég hangosan kellett nevetnem az étteremben. Túl vagyok már az evésen és elkezdtem ezt az írást.
Kíváncsi voltam arra, hogy a pincér által papad néven bemutatott kenyér mennyire ismerős az AI számára. A kérdésem felé egyszerű volt, válasz megdöbbentően aprólékos.
Mi lehet a neve annak a kenyér felének, amit Indiában sütnek, nagyon vékony és ropogós. Készítettem róla képet is.
A képen látható nagyon vékony és ropogós indiai kenyér neve papadum (vagy röviden papad).
Ez lencselisztből (legtöbbször urad dalból) készül, fűszerekkel ízesítik, majd vékonyra sodorják és megsütik vagy olajban kisütik, így lesz ropogós.Általában előételként vagy köretként tálalják, gyakran különféle szószokkal (mint a képen látható zöld koriander-csili chutney és a barna tamarind chutney).
Mind a kettő chutney nagyon ízlett egyébként. A barnában volt valami, ami nagyon felkeltette a figyelmemet, de nem tudtam megfejteni az íz forrását. Utólag – az AI ismételt megkérdezése után már látom, hogy nem véletlenül nem tudtam megmondani az íz forrását, mint ahogy azt is nehezen döntöttem el, hogy milyen ízről beszélek egyáltalán.
A barna színű tamarind chutney (más néven imli chutney) egy édes–savanykás–fűszeres szósz, amit Indiában gyakran szolgálnak fel előételhez, samosához, pakorához vagy akár papadum mellé.
Alapvető hozzávalói:
- Tamarindusz (imli) – a fő alapanyag, ami savanykás ízt ad.
- Jaggery vagy cukor – édesíti és ellensúlyozza a tamarind savanyúságát.
- Fűszerek – általában őrölt kömény, gyömbérpor, chili, fekete só (kala namak), esetenként korianderpor.
- Víz – a megfelelő állag eléréséhez.
Íze:
- édes a jaggery-től (vagy cukortól),
- savanyú a tamarindusz miatt,
- kissé csípős és fűszeres a chili és fűszerek révén.
Ezért is tökéletes párja a ropogós és semleges ízű papadumnak vagy a puhább naan-nak.
Tekintve, hogy a tamarinduszról és a jaggeryről még soha nem hallottam, megvan a mentségem, hogy teljesen ismeretlen dolgokról nem tudtam emlékeket felidézni. Az ismereteim növelése miatt nem állhattam meg, hogy erről a tamarinduszról meg ne kérdezzem az AI-t. Úgy érzem, jól tettem, főleg, hogy van thai vonása is a növénynek.
A tamarindusz (magyarul is így hívják, latin neve Tamarindus indica) egy trópusi fa termése. A tamarinduszfa trópusi növény, így vadon Európában nem fordul elő, mert meleg, párás éghajlatot igényel. Főleg Indiában, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában termesztik.
Néhány fontos tudnivaló róla:
- Hüvelyes gyümölcs: barna, hosszúkás, kemény héjú hüvelyben nő, belül ragacsos, barna pép található.
- Íze: savanykás, enyhén édeskés, nagyon intenzív, ezért kiválóan használják szószok, chutney-k, italok ízesítésére.
- Felhasználás:
- Indiában és Dél-Ázsiában chutney, curry, leves, ital (pl. tamarind juice) készül belőle.
- Thaiföldön a pad thai egyik alapízesítője.
- Latin-Amerikában édességekhez, üdítőkhöz, mártásokhoz is használják.
- Formái: kapható egész hüvelyként, préselt tömbben (maggal vagy mag nélkül), vagy sűrítményként/pasztaként üvegben.
Ez az a savanykás alapanyag, ami a barna chutney-nak a különleges ízt adja.
Mushroom Mutter
Miután a papaddal és bőségesen ettem a két chutney-ból, meghozták a főételt.
Lassan és apró falatkákkal ettem. Nem siettem sehová. Itt éreztem először azt, hogy írni fogok erről az ebédről. Mert ezekben az éttermekben nem csak az ételről szól az itt töltött idő, hanem a kapott kedvességről is.
A kedvesség ott kezdődött, hogy mikor a számomra kihúzott székre leültem, a pincér bekapcsolta a ventilátort, de megkérdezte, hogy jó -e ez így nekem.
Az étel választásnál kedvesen válaszolt a kérdéseimre.
Az előétel kihozatalakor udvariasan ajánlotta a figyelmembe, hogy az egyik szósz erős, a másik édes.
Aztán, ahogy szépen lassan falatoztam az ételt, odajött a pincér, és udvariasan megkérdezte, hogy hozhat -e egy kis kenyeret, mert ha azzal eszem, jobban kijönnek az étel ízei. Nem gondolkodtam azon, hogy ennek az ajánlásnak van -e hátsó szándéka, vagy nincs. Elfogadtam az ajánlást. Nem sokkal ezután kaptam egy friss kenyeret.
Az illata és kicsit az íze engem a palacsintára emlékeztetett, de megnyugtattak arról, hogy ez teljesen más. Egyébként igen. És valóban más ízeket éreztem a gomba és borsó rágcsálása közben. Ez a kenyér önmagában is finom volt. És naná, hogy megkérdeztem az AI-t, hogy a kép alapján mit mond, mit eszem.
A második képen már nem papadum látható, hanem egy másik indiai kenyérféle. Ez inkább egy roti vagy naan típusú kenyér:
- A roti teljes kiőrlésű lisztből készül, száraz serpenyőben vagy tandoorban sütik, vékonyabb, de puha.
- A naan fehérlisztből, gyakran joghurttal vagy kovásszal készül, és tandoorban sütik, ezért kicsit vastagabb, puhább, és a tetején jellegzetes barna foltok jelennek meg a hőtől. Sokszor vajjal (ghee-vel) megkenik, mint a képen is.
A fotón a fényes felület miatt valószínűleg vajjal megkent naan látható.
Milyen érdekes, hogy a ghee-t már ismerem. Idén először Walles-ben találkoztam ezzel az étellel.
Ebéd után még kicsit beszélgettem a pincérrel. Megköszöntem az ajánlását. Ő udvariasan érdeklődött, hogy honnan való vagyok. Elmondtam, hogy honnan jöttem, miért vagyok itt. Csak annyit tudott Magyarországról, hogy nem minden probléma nélküli hely. Ebben egyet értettünk. Elmondtam, hogy ezért is vagyok kíváncsi más országokra. Erre azt mondta, hogy szerinte olyan országokat keressek fel, ahol sok új élmény várhat rám.
Például Indiát…Nem kalkulált veszélyek
Ezt meg csak azért írom ide, mert hazafelé még egy váratlan élményem lett. Tegnap este – igaz először fordult ez elő – mezitláb mentem el a medencéhez. No, miután ezt a két fényképet a háztól 50 méterre lőttem az út mellett, a mezitlábas esti, sötétben való közlekedést a továbbiakban át fogom gondolni.
