Ez az első bejegyzésem, amihez egy betűt sem írtam. Beszéljen egy rövid videó helyettem.
242. | The Gibbon Experience II.
Mérsékelt gibbon látás, adrenalin a dzsungel fölött, lombház az égen. De a legerősebb kötél nem a drót volt, hanem köztünk feszült.
241. | The Gibbon Experience I.
Azt hiszem, szerelem volt első látásra. Zipline a dzsungel fölött, faházak a lombkoronában, gibbonok hangja hajnalban. Mire ezt olvasod, én már ott vagyok.
240. | Az emberek Laoszban
Laoszban a felnőttek távolságtartóbbak, de a gyerekek nyitottsága újra a saját gyerekkorom világába vezetett vissza egy rövid időre.
237. | Houayxay (Banhuajszaj)
36 év után újra egy szocialista országban. Buszok, határ, papírok és egy tucat apró meglepetés után megérkeztem Laoszba. Egy új ország kezdete a Mekong partján.
236. | Chiang Rai
Fehér templom helyett kék. És egy zenélő óratorony, amit soha nem felejtek el.
235. | Laosz
A thaiföldi vízumom lejár, így új irányt választok. Busz Chiang Rai-ba, majd a Mekongon át Laoszba. Szinte semmit sem tudok róla. Talán ezért izgalmas.
232. | Két kalandos nap Pai környékén
Nagyon szerettem azt, hogy egész nap erőlködés nélküli figyelemmel szemléltem azt, ami körülvesz. Úgy éreztem, mintha a hajóm együtt úszna a halakkal.
230. | Pai
Pai terasza barátokat adott, egy patkány türelmet, egy kulacs pedig megtanított elengedni azt is, amit nem önként engedek el.
229. | Mae Hongson
Google Maps, kutyák, folyó és egy eltűnt ösvény. A templomból jövet 900 méterből dzsungeltúra lett. Élve érkeztem meg.