Huế jó volt hozzám. Rengeteg történetet adott. Kiváló színpad volt az életem előadásán. Egyszer talán még visszajövök egy új felvonást együtt megírni.
312. | Hogyan döntök egy 1.800 kilométeres út előtt?
A szabadságnak is van ára. Néha pénzben mérjük, néha kockázatban. Néha pedig rájövünk, hogy a legjobb döntés nem mindig a legizgalmasabb.
311. | Huế
Az első nap Hue városában. Máris megfejtettem egy hónapok óta velem utazó rejtélyt. A többit majd ez a város meséli el.
310. | A Rục Mòn barlang – Fell but don’t die
Nem a barlang a fontos. Azt hittem, hogy a barlang sötétjében kimondott szavak a kincs. De azok csak elvezettek oda, ami igazán számított.
309. | Phong Nha
Vacsora a testnek és a léleknek. Jóllakottan könnyű volt felismernem, hogy minden település ugyanarról szól. Az emberekről.
306. | Ez már tervnek hangzik
Tudom, mit akarok. Most éppen tervnek hívják. Egy kicsit konkrétabb lett az út. Ezt is szeretem. Ahogy a tervszerűtlenséget is.
305. | Ninh-Binh. Hová máshová?
A nem túl taktikusan megtervezett útvonal, egy mély barlang és a gyenge motorok tették izgalmassá az utolsó napunkat. A történet azonban nem ott ért véget, ahol én befejeztem.
304. | Motoros meditáció. Esőben.
Hétköznapi egyszerűség. Egy börtön nyomasztó súlya. Egy este egy vietnámi családdal. Durian desszert. Minden ugyanarról szólt.
301. | Egy kicsike történet egy kicsike valamiről
Hozzávalók: 4 ember, 1 motor, 3 zsák rizs, nagy adag kedvesség. Ragyogó napsütésben érleljük emlékké.
300. | Két keréken Vietnámban
Öt kellemesen lassú nap. Motoroztam. Tealevelet rágcsáltam. A folyó fölött sétáltam. Egy barlangban jártam. Felfedeztem a motor meditációt. Semmit nem csináltam.