Da Lat egy hideg labirintus. Azt is szerettem benne, hogy el voltam benne veszve. Meg azt is, hogy közben milyen kapcsolatokat adott nekem.
329. | Nha Trang
Szép ez a város, csak sok itt az ember. Jobb volt a városon kívül. Ma elfáradtam. És nem a sziklákon való ugrándozástól.
327. | Tuy Hòa látnivalói
Mindig sokkal többel megyek el, mint amivel érkezem. Tuy Hòa sem engedett el üres kézzel. Mi lesz, ha egyszer már nem bírom el mindazt, amit magammal viszek?
325. | Tuy Hòa
Minden bezárt hostelajtó kinyit egy kocsmaajtót. Úgy emlékszem, ezt olvastam egy önfejlesztő könyvben.
324. | Quy Nhơn
Ha minden a tervek szerint ment volna ma, akkor nem lenne 14 db mini dobókockám. A mai túra pont olyan volt, ahogyan szeretem.
323. | A kontroll az illúzió
Nincs kontroll, nincs illúzió, nincs feszültség. Ott vagyok, ahol lenni akartam, és az égiek úgy akarták, hogy az út végén az az ágy vár, amire gondoltam.
322. | Hoi An
Nekem a harmadik körre pár sem jutott, így a felhőket szemébe néztem és arra gondoltam, hogy itt és most sem kérdések, sem válaszok nincsenek számomra.
319. | Da Nang
Nem kell mindent látnom. Nem kell mindent kipipálnom. Csak észrevennem, amikor a saját „nem”-em mögül valami egészen halkan azt mondja: Dehogynem. Akarod.
317. | Mit jelent vendégnek lenni Vietnámban?
Egy pohár tea. Egy tál leves. Egy doboz sör. Sok mosoly. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy idegen otthon érezze magát.
315. | Egy ismerős zaj
Egy hang a múltból? Vagy csak más a jelen? Gondolatok egy buszos utazással kapcsolatban.










