A nap értékelése: 10/10
A mai napra tervezett hivatalos programok:
- Erőedzés
- Reggeli
- Palermo kirándulás
- Szabadidő és meetup-ok
- Előadóval vacsorázás
- Csendes diszkó
Erre a napra kettő városi programot hirdettek meg: egy street-food sétáló túrát és egy sétáló túrát. Bár az egyik barátom mondta, hogy szerinte nem sok látnivaló van Palermoban, s megéri a piacozós túrát választani, én mégis a sima városnézős program mellett döntöttem.
A városnézés programtervezete ez volt 2025.05.29-én, mikor ezt a programot megvettem.
Fedezze fel Palermo szívét ezen a lenyűgöző gyalogtúrán, amely az ikonikus látnivalókat és a rejtett helyi drágaköveket ötvözi. Fedezzük fel a város főtereit és nevezetességeit (kívülről), de bebarangolunk a nyüzsgő hátsó utcákba is, ahol a mindennapi élet lüktet és az autentikus utcaszellem ragyog. Útközben az idegenvezető lenyűgöző történeteket oszt meg Palermo gazdag történelméről, élénk művészeti színteréről, ízletes konyhájáról és mélyen gyökerező hagyományairól. Kortárs és vitatott témákat is érintünk, hogy mélyebben megérthessük a várost.
További információ:
- Időpont: június 10
- Kezdés: 11:30
- Időtartam: 2 óra
- Találkozási pont: A tengerjáró hajón kívül 11:30-kor, csoportokra osztják Önt, és gyalog indulunk a kiindulóponthoz a Piazza Castelnuovo/Politeama téren (10 perc sétára a tengeri
- kikötőtől).
- Ár: 20 € (elővételben)
Reggelre korai kelést terveztem, hogy meg tudjam írni az aktuális bejegyzésem, de meg sem hallottam az ébresztő órát. Így körülbelül abban az időben ébredtem fel, mikor a hajó kikötött Palermóban. És már mehettem is reggelizni. Aztán elindultam a városnéző túrára.
Elő szokott velem fordulni, hogy elnézek egy időpontot és korábban érkezem. Most is ez történt. 11:30 helyett 10:30-ra érkeztem meg a találkozó pontra. Amit mellesleg elég nehéz volt megtalálni, mert az utasítás annyi volt, hogy “a tengerjáró hajón kívül.” Köszi! Elég nagyok a hajók, így maga a kikötő is, szóval, egy darabig keresgéltem a lehetséges helyeket, természetesen nem jó helyen, mire kiderült, hogy mit is jelent az, hogy a hajón kívül. Konkréten a kikötőn kívülről volt szó.
Amint a kikötőt elhagytuk, megleptek minket a taxisok. Mindenki Palermóba akart minket vinni, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy piacon lennék, ahol nem tudok haladni, mert mindenki elém áll, megszólít, a figyelmemet akarja. Gondolkodtam rajta, hogy jó lenne ilyen esetekre egy “nincs szükségem taxira!” feliratú póló, de azt hiszem, nem fogom megvalósítani ezt az ötletem, mert úgy sem olvasná el senki.
Szóval, mikor kiderült, hogy egy órával korábban érkeztem a helyre, ahonnan a csoportom majd elindul, elkezdtem gondolkodni, hogy mit tegyek. Abban a pillanatban jelent meg egy új görög barátom, az ő barátjával. Meg ott volt egy 65 éves pszichológus hölgy is Ausztráliából. Mivel a két srác csak úgy sétálgatunk módon indult neki a városnak, mi is csatlakoztunk hozzájuk, s együtt fedeztük fel a város egy részét.
Palermo
Palermo (szicíliai nyelven Palermu vagy Palemmu; latinul: Panormus; ógörögül: Πάνορμος ; óarabul: بَلَرْم átírva: Balarm ) Szicília régió és Palermo megye legnagyobb városa és közigazgatási székhelye. A Szicíliai (Trinacriai) Királyság egykori fő- és koronázó városa. A város mintegy 2.700 éve létezik, ismert jellegzetes történelmi, kulturális, építészeti örökségéről és egyedi gasztronómiájáról. A várost Kr. e. 734-ben alapították a föníciaiak Sis („virágok”) néven. Ezt követően a hely Karthágó tulajdonába került. Majd az ókori görögök gyarmatává vált a település Panormos néven. Majd Panormus néven a Római Birodalom részévé vált a település, majdnem egy évezredig. 831 és 1072 között az arab megszállás következtében a Szicíliai Emirátus alatt, a terület fővárosává vált a település Balarm néven. Az arabok kiűzését követően a normannok szállták meg a szigetet és tették a Szicíliai Királyság fővárosává, amely 1130-tól 1816-ig létezett. A helyiek magukat palermitani-nak nevezik. A városban az olasz nyelv mellett a szicíliai nyelv helyi nyelvjárását beszélik. Palermo Szicília kulturális, gazdasági és turisztikai központja. Rendkívül gazdag történelmi, kulturális, művészeti, zenei és gasztronómiai értékekkel és örökséggel rendelkezik. A város építészetében a román, gótikus, barokk és art nouveau stílus a jellemző. A város legkiemelkedőbb világörökségi helyszíne az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai. Ez pontosan szemlélteti a város történelmét és a különböző civilizációk uralmának nyomait az építészeten. A palermói kultúra kiemelten fontos része a római katolikus vallás. A város védőszentje Szent Rozália, akinek tiszteletére minden év július 15-én ünnepséget tartanak a városban. Palermo ismert még zöldség, gyümölcs és halpiacairól, ezek közül három a történelmi városmagban találhatók: Vucciria, Ballarò és Capo.
Kicsit olyan volt ez séta, mintha Milánóban lennék, csak most volt társaságom. Semmi különöset nem csináltunk a városban, csak járkáltunk az utcákon. Nézegettük az épületeket. Egy helyen eltöltöttünk egy kis időt, mert mind a három társam elkezdett telefonálgatni. Biztosan irigykedett a munkák szelleme, mert pont ekkor engem is felhívott valaki egy elvégzendő munka ügyében. Ez volt ez első, és mindezidáig (csütörtök) az egyetlen telefon hívásom. Tehát, nem panaszként írtam, hogy engem is hívtak.
Egy másik helyen leültünk az árnyékban egy kis étterem asztalához, s ittunk egy-egy sört. Jó volt hallani egymás történeteit, gondolatait a világról. Van annak valami igen érdekes varázsa, ahogy egy másik ember kirajzolódik előttem. Nyilván csak vázlatként, mert ennyi idő alatt nem lehet alaposan megismerni más embereket, de azért egy halvány kép már kialakul a másikról. Amikor ezt az egészet meguntuk, és úgy éreztük, eleget mászkáltunk már, visszamentünk a hajóra. Ahol természetesen az késői ebéddel kezdtük a fedélzeti programokat, mert a városban nem akartunk enni.
Már nagyon hiányzott a zuhanyzás, így alig vártam, hogy a szobámba érjek. Ahol is aztán azonnal kiderült, hogy a szobatársam egy őrült fazon. Reggel, az indulás előtt beszélgettünk, és – többek között – elmesélte, hogy gitározik. A kérdésemre pedig elmondta, hogy rock zenét játszik. Erre természetesen elmeséltem neki, hogy én is játszom a gitáron, néha rockot, de inkább metal zenét. Szerintem nagyjából ennyi lett volna a lényege annak, hogy a zenéről beszéltünk, de ez a kedves és igen jó fej őrült ember elment Palermóba és vett egy akusztikus gitárt. Hogy tudjunk egy kicsit együtt játszani. Így a zuhany még várt rám egy kicsit, előtte és utána is játszottunk kicsit.
Mikor ezeket a sorokat írom, már nem kedd van, amiről az írás szól, hanem csütörtök. Tegnap este óta a tengeren vagyunk, halad a hajó és meg kell mondanom, ennek megvan az ára. Eddig szinte mindig megfelelő volt az internet, most gyakorlatilag alig működik. Ez eléggé nehézzé teszi a digitális munkát. Azt meg persze mondanom sem kell, hogy az ingyen kapott eSIM szolgáltatás valamiért egyáltalán nem működik a telefonomon. Ilyen szempontból is jó ez a kirándulás. Már van pár tapasztalatom, ami további megoldandó feladatokat hozott számomra.
A vacsoráig beszélgettünk a szobatársammal. Tényleg nagyon jó fej a srác, és a kölcsönös tisztelet vezérelte végig a beszélgetésünket.
AI társkereső vacsora
Végre elérkezett a nagy nap. Már nem először. Ma már a vacsora előtt tudtuk, hogy ki melyik asztalhoz ül le. Már aki. Mert én nem kaptam erről üzenetet, de ez csak annak köszönhető, hogy a telefonomon nem volt bekapcsolva a hajó wifi-je. Ezzel ugyanis az a gond, hogy a 2000 EUR-s hajójegyért kapunk ugyan wifi hozzáférést, ami egy eszköz csatlakozásást teszi lehetővé. Más szavakkal, vagy a telefonom használom, vagy a laptopom. Amelyik eszközön netezni szeretnék, azt aktiválni kell, ezzel a másik elveszti a lehetőséget. Ez mondanom sem kell, elég könnyűvé teszi például azt, hogy egy bejegyzés írása közben képeket is tegyek a bejegyzésbe. Vicceltem. Nem teszik könnyűvé.
Tehát, miután gyorsan aktiváltam a netet a telefonomon, végre megtudtam, hogy melyik asztalhoz kell ülnöm. Itt már csak egyszer körbe kellett járnom az eléggé nagy éttermet, hogy a távolabbi végében rájöjjek arra, hogy az asztalokon található, papírra írt sorszámok nem az asztalok igazi sorszámai, hanem van az asztalon egy diszkrét – más szavakkal alig észrevehető – műanyag asztal sorszám jelölő. Így, miután elmentem a terem távolabbi végébe, vissza kellett mennem a bejárathoz, mert végül ott találtam meg a megfelelő számot. Bingó!
Az asztalhoz érve kezdtem érezni, hogy számomra ez a társkereső vacsora egy kissé el van átkozva. Az asztalnál ült egy román hölgy, akivel már többször beszélgettem és két másik férfi. Harmadikként én is helyet foglaltam, s ekkor még egy kis halvány reménnyel ez a helyzet jobb lesz. Nem lett. Csak rosszabb. Miután kezdtük sejteni, hogy a két másik hölgy nem fog megérkezni, ráadásként jött egy negyedik srác, aki ugyan nem a tervezett program részese volt, de helyet foglalt nálunk. Szóval, a társkereső vacsorát négy sráccal és egy hölggyel töltöttem el. Ráadásul az egyik srác eléggé kellemetlen stílust képviselt, ami a hölgy izgalmát frusztrációba fordította, de ezt természetesen csak mi vettük észre, nem a problémát okozó srác. Azt hiszem, mindennyian elengedtük az estének ezt a részét.
Nem maradt más választásunk, mint az este hátralévő részében bulizni és élvezni az ital csomagjaink nyújtotta szabadságot. Ittunk és táncoltunk, mintha soha nem lenne holnap. A buli végén, hajnali 2 óra után még csapatosan elmentünk a hamburgerezőbe és elalvás előtt egy jó időt még együtt töltöttünk.
Ez is egy kiváló nap volt.