146. | Ang Thong Nemzeti Park

Ang Thon Nemzeti Park egy természetvédelmi terület. Rengeteg ilyenben jártam már Magyarországon. Gyalog. Az kissé furcsa volt, hogy egy hajóval, méghozzá egy három motoros hajóval fogom meglátogatni ezt a kiemelt természetvédelmi területet.

A tegnap megvásárolt program része volt az is, hogy reggel felvettek, majdnem itt a házzal szemben. Igaz, hogy a program lazaságához mért volt a reggeli találkozó is, hiszen annyit igazoltak vissza nekem, hogy 8:00 és 8:20 között jönnek értem. Meg is érkezett a kisbusz, amiben már ült négy német fiatal. Az autó nem vitt minket túl messzire, egy olyan helyre, amit már megfigyeltem a “Villámok a sziget felett” című írásomban, mikor a tengerparton gyalogoltam. Akkor láttam először ilyen három motoros hajókat. Szerintem azt is, amivel ma utaztam.

A kötelező regisztráció után – melynek része volt az is, hogy megkérdezték, van -e az ebéddel kapcsolatban speciális kívánságom – egy fél órát várakoztunk, hogy eljöjjön a kilenc óra. Akkor viszont pontosan indultunk.

Big-nek hívták a thai fiatalembert, aki a mai napon a túravezetőnk volt. Ő az első kérdéstől fogva hihetetlen energia bomba volt. Aki esetleg nem élvezte volna a napot, vagy a túrán való jelenlétet, az ő motiválására biztosan pozitívan reagált.

Elég borús volt az időjárás, némi kis szemerkélés is volt reggel. Ennek egyetlen helyen láttuk kárát, de erről később írok.

A program

A mai nap előzetes programja:

• Első állomás „Koh Wow”, ahol búvárkodásra is lehetőség nyílik.
• Érkezés Koh Wua Ta Lapba (Alvó Tehén Sziget)
• Svédasztalos ebéd Koh Paluay-n.
• Thalae Nai-tó, egy sós vizű tóhoz

A helyszínek és a sorrend némileg változott. Lássuk, hogyan alakult a nap.

Ko Niat

A thai nevekkel bajban vagyok. A sziget például egy egyszerű thai szó: เกาะ. Ha nem tudod elolvasni, nem olyan nagy baj. Majd kimondod! Bár, teszem hozzá, hogy ez sem egyszerű. Fonetikusan így írják le: Keāa. Végső menedékünk, hogy majd elolvassuk valahol, ahol európai módon írják. Mint például Koh Samui. De – befonom a szemöldököm – ezt írják ám így is: Ko Samui. Majdnem mindegy, hogy Koh, vagy Ko.

Ez az eszmefuttatás csak azért kívánkozik ide, mert az előzetes program alapján Koh Wow szigetére mentünk volna. Ami a térképen természetesen Ko Wao Noi névvel jelenik meg. A Wao-t biztosan egy vidám angolságú szervező írta Wow-ra a programban. Ezek a tréfás dolgok eléggé megnehezítik annak az életét, aki egy ilyen nap történetét le szeretné írni. Most én vagyok ez a valaki.

Mert, ha meg akarod keresni Koh Wow szigetét, vagy legalább képeket arról, nehezen jutsz el a megfelelő találatig. És, mikor megtaláltam végre a Google-ben, csodálkozva látom, hogy én egyáltalán nem ott voltam. Így megint a jó öreg képekből kiolvasott GPS koordinátás helymeghatározásra kellett alapoznom az utólagos tény rekonstruálást.

Szóval, én Ko Niat szigeténél voltam, ami Ko Wao Noi alatt helyezkedik el, és olyan kicsi szikla darab, hogy a Google Maps-en csak pixeleket látni belőle. Próbáld ki! Másold be ezeket a koordinátákat a Maps keresőjébe: 9.766940 99.668699.

Ezután megpróbáltam némi információt keresni erről a pici képződményről, s ekkor már arra gondoltam, hogy ha nem hullik ki a hajam, akkor önként leégetem magamról. A szigetet a Google Ko Wao Niat-nak hívja, ami gondolom arra utal, hogy ehhez tartozik. Próbálom szabadon értelmezni a dolgot, és elképzelem, ahogy kirajzolódik a következő kifejezés: a Ko Wao Noi szigethez tartozó Koh Wao Niat szigete mellett búvárkodtam. Ami inkább egy nagy daran szikla, mint egy sziget.

A búvárkodtam mondjuk erős kifejezés. Kétszer beugrottam a hajóról a tengerbe – rendben, beleereszkedtem – és kísérletet tettem arra, hogy csodáljam a víz alatti élővilágot. Ez két dolog miatt nem sikerült. Az egyik az, hogy a napfény hiánya miatt a víz alatti látótávolság kb. fél méter lehetett, így semmit nem lehetett látni. Kettő a teljes maszkos snorker megoldás helyett – amit szeretek és amilyen gyakran tengerhez jutok csinálom is – itt egy orrot fedő maszkot kaptunk egy szájba vehető pipával. Ezt nem tudom használni – ez egyébként itt derült ki -, így mind a két próbálkozás eredménye a kb. 300-as pulzus, a pánik érzése, hogy meg fogok fulladni és a tenger mielőbb elhagyásának a kényszere lett. Szóval, nem nagyon búvárkodtam. Ennek a felszerelésnek a használatát még gyakorolnom kell.

A galériában látható felfelé irányuló hüvelykujjam szerintem nem azt mutatja, hogy minden rendben van, hanem azt, hogy mennék mér felfelé, remélem, sikerült a fénykép…

Közjáték

Éppen itt jártam az írásban, mikor kimentem megetetni a kutyát. Így éppen a teraszon voltam, mikor tőlem kb. 20 méterre felrobbant valami. Szó szerint. Egy hatalmas pukkanás, fényvillanás és szikraeső kíséretében elfüstölt valami elektromos dolog az utcán. Azonnal sötétségbe borult a kis lakópark. Most ki fog derülni, milyen gyors itt a hibaelhárítás.

Még szerencse, hogy laptoppal dolgozom és USB-s a kis lámpa, amit a munkához használok. Apropó. USB-s lámpa! Vicces volt, ahogy kiderült, hogy ez a kis fényadó készülék így működik. Két hete ugyanis békésen dolgoztam egyik este a gépem előtt, mikor a jobb vállamtól 50 cm-re egy pukkanás jelezte, hogy valami nincs rendben. A hangot az elektromos égés jellemző szaga követte, valamint a teljes sötétség a házban. A kis lámpa adaptere durrant el. Ment a kukába, és akkor kiderült, hogy ez egy USB-s LED lámpa.

Szóval, most egy darabig még tudok írni, és látom is a kezem.

Update: Van áram a házban. Kiderült, hogy csak a kismegszakító kapcsolt le. Az egyetlen kár a konyhában keletkezett, ahol a két plafonon lévő lámpa elfüstölt. Minden más működik, hála az égnek.

Mae Ko Sziget – Ta Le Nai: Lagoon

Az állomások között haladva több sziget, nagy szikla mellett mentünk el. Veszettül fényképeztem, de sajnos a képek nem adják vissza az élményt, amit utazás közben éreztem.

Ez a hely – az előzőek alapján – azért érdekes, mert odaérkezésünkkor egy tábla hirdette, hogy Mae Ko szigetén vagyunk, ami a Google képek alapján egyértelműen Koh Wua Ta Lap, azaz az Alvó tehén szigete. Nos, itt tévednek azok, akik ilyen képeket tettek fel a rendszerbe.

Mi valóban Mae Ko szigetén voltunk – amit a Google Maps Ko Mae Ko-nak hív, te szent tehénszar! -, de legalább a lagúna neve stimmel a táblán és a Maps-en is. Ko Mae szigete Ko Wua Ta Lap felett van. H nélkül!

Mindegy is a név! Csodálatos helyen voltunk!

Elég meredek és kopott beton lépcsőkön haladtunk felfelé a szigetre érve. Ezért cserébe viszont kiváló látvány tárult elénk, két oldalán is a szigetnek.

Először is a dzsungeltől körülvett Emerald Lake, Smaragd tavat pillanthattuk meg. (9.657965 99.666375)

Aztán a sziget tetején állva jó sok egyéb szigetet láthattunk. Itt pont annyit időztünk, hogy mindenki megmászhassa a lépcsőket, elkészíthesse a szelfiket, igyon egy kókusz italt és már robogtunk is tovább.

Ko Wua Ta Lap

Ugye nem vagy még összezavarodva a thai sziget nevekkel? Megérkeztünk erre a szigetre, ami maga a paradicsom…

Egy tábla hirdette, hogy Mu Ko Ang Thong National Park-ban vagyunk. A sziget neve viszont Ko Wua Ta Lap. Itt egy Wua szór szerepel, az első sziget meg egy Wao lett volna, amit valaki Wow-nak írt. Falnak megyek ezektől a nevektől. Azért, a Csepel-sziget sokkal érthetőbb, nem?

Ez pont az a sziget, ahol a kalózok el szokták ásni a kincseiket. Vagy, ahol Robinson földet ért! Az ilyen partokon égnek esténként a romantikus tüzek, és itt lehet Wilsonnal beszélgetni éveken át!

Felhívták a figyelmünket, hogy egy jellegzetes majom fajta uralja a területet. Semmiképpen se etessük és na akarjuk megsimogatni. Sajnos csak egyet láttam, készítettem is egy képet, ahogy egy fán kuporog, de itthon már nem tudtam felfedezni a képen… Majomtalan napunk volt. Azért a galériában látható a fekete majom… Biztosan ritkán pillantható meg, mert a Big, a túravezetőnk lelkesen kiabált nekünk, hogy itt a majom, itt a majom! Rohadtul nem láttuk. Aztán az egyik szigeti ember is nagyon lelkesen kezdett el mutogatni a fára, szerintem ő sem gyakran látja. Ekkor lőttem két képet is, de csak leveleket látok, esküszöm!

Volt viszont egy 500 méteres emelkedő. Erre írták a program tervezetben, hogy “A Wua Talap-hegyen 6 kilátópont található. A legfelső kilátópontra (500 méteres magasság) való feljutáshoz megfelelő fizikai erőnléttel kell rendelkezni. Útközben, ha túl nehéznek érzed a legfelső kilátópont feljutását, választhatod, hogy csak az első 2-3 kilátópontot látogatod meg.” Ezek után – na jó, enélkül is! -, sejthető, hogy felmásztam a tetejére. Majdnem jó a hasonlat, mert bár jó pár alkalommal másztam már hegyet túr közben, azt azért ki merem jelenteni, hogy a nehéz terepek között előkelő helyet foglal el ez a hegy hódítás.

Az 500 méter a távolságot jelentette, ezt az órám mondta meg a végén. 25 perc alatt értem fel, majdnem ugyanennyi idő alatt le. Kétszer egymás után nem szívesen csináltam volna meg ezt az utat! Ez volt egyébként a Pha Jun Jaras Nature Trail nevű útvonal.

De – ahogy már korábban is mondtam, – itt is kárpótolt a gyötrelmekért a látvány!

No, itt aztán tényleg sok szelfi készülhet! Egy kicsit olyan, mintha a világ tetején ülnél. Big úgy fejezte ki magát, hogy ez a nemzeti park fénypontja. Azt hiszem, igaza lehet!

A galéria egyik képén egy szigetre mutatok. Az a sziget a mostani lakóhelyem, Koh Samui.

Ko Phaluai

Ezen a szigeten (ami a programban Koh Paluay inkognitóban szerepelt) megetették a madarakat és minket is. (9.513014 99.696126)

Rengeteg madár várt minket, boldogan ették a temérdek banánt. Az ebéd végére kiderült, hogy marhára nem minket vártak, egyszerűen csak a banánra repültek rá. Azt gondolom, ahogy kikötött a hajónk, profi módon kiszórták az állatkáknak az eleséget, hadd örüljünk mi is a hangos zsivajnak.

Mi itt a keleti szarvascsőrűt láttuk (Anthracoceros albirostris) a madarak osztályába, a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj. Testhossza 61 centiméter, testtömege 567-907 gramm.

A szarvascsőrű madár egészen különleges módon szaporodik. A tojó kiválaszt egy megfelelő faodút, s a párzást követően beköltözik oda, majd a párja segítségével, a hím által hordott sárcsomókkal és mindenféle maradékkal, szemtéttel „befalazza” magát. Mindössze egy egészen kicsike nyílást hagy, ahol a hím azután majd etetni tudja őt, és majdan kikelő fiókákat. Ez a mini nyílású odú a ragadozók, fészekrablók elleni védekezést szolgálja. A madár viselkedése, vagyis az, hogy annak ellenére is eteti a fiókáit, hogy még nem is látta őket, arra engedett következtetni, hogy ez az állat is rendelkezik a tárgyállandóság képességével.

Plusz egy érdekes vizsgálat is készült ezzel a madárral kapcsolatban: A vizsgált hat madárral egyre bonyolultabb teszteket végeztettek, gyakorlatilag az itt a piros, hol a piros hat egyre komplexebb változatait. A szarvascsőrű madár az elvártnak megfelelően átment ezeken a teszteken, pontosan a hat teszten 3 madár, a másik 3 pedig ötöt teljesített. Ezzel ez a madárfaj lett az első a papagájok, varjúfélék mellett, és a képességük az emberszabású majmokéhoz mérhető. A kutatók szerint érdemes lenne a többi szarvascsőrű madár fajt (több tucatnyi van) is megvizsgálni.

Forrás: National Geographic

Az ebédemet egy német pár társaságában töltöttem el. Főleg a sráccal beszélgettem, mert a hölgy nem annyira szeret és tud angolul beszélni. Szeretem ezeket a beszélgetéseket, amiknek nincs eleje és nincs vége, egyszerűen csak elkezdjük megismerni egymást egy darabig.

Kaptam pár jól eső visszajelzést az úriembertől. A beszélgetés egy pontján azt mondta, hogy nagyon izgalmas történet az enyém, és úgy látja, hogy boldog ember vagyok. Aztán, mikor az angolról beszélgettünk, megdicsérte az angol tudásomat. Végül pedig a szokásos játékra került a sor, ahol egymás életkorát tippeltük meg. Én egy évvel nyúltam mellé az ő korukat illetően, ő viszont alaposan melléfogott, mikor azt gondolta, hogy a harmincas éveim végén járhatok.

Hazafelé

A haza út – csakúgy, mint idefelé – 1 órán át tartott. A német srác szerint nem én voltam az egyetlen aki elaludt. Az utolsó galériában látható, hogy mekkora motrokkal volt felszerelve a hajó. Ennek megfelelően majdnem fénysebességgel haladt. Akkorákat ugrott néha, hogy csodálkoztam, hogy nem száll fel. Nem véletlenül hívják speed boatnak… Ennek ellenére kényelmes és biztonságos vele utazni. Nekem nem esett nehezemre elaludni út közben.

A kikötés előtt Big egy számomra teljesen hitelesnek hangzó összefoglalást tett az útról, lezárva ezzel a napot. Azt mondta, reméli, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, mert ha nem, akkor ő és a csapat nagyon rosszul csinált valamit. Azért volt hiteles, mert én úgy tapasztaltam, hogy egész nap szívvel tette a dolgát.

Nem véletlen, hogy a következő értékelést írtam a csapatnak:

A kirándulás minden percében jól éreztem magam. A csapat mindent megtett ennek érdekében, ahogy ügyeltek a biztonságunkra is, a jóllakottságunkra és a hidratáltságunkra is. Hálás vagyok, hogy ezt a napot ilyen kiváló emberek között tölthettem! Köszönöm a nekünk adott élményeket és energiákat!