Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.
A fenti idézet a Bibliából való. Az Írásban járatosak biztosan tudják, hogy ez egy versszak, Pál apostol első levele a korinthusiakhoz, 13. fejezetének, 13. verse.
Többször eljutott hozzám ez a versszak az elmúlt időszakban. A benne rejlő üzenet is értelmet nyert számomra. Ezért fogalmazódott meg bennem, hogy írni fogok a szeretet témájáról. Nézzük meg, hogy milyen arcai vannak a szeretetnek!
Mi is az a szeretet?
Ebbe a definíciós kérdéskörbe azzal kerültem bele, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen a bejegyzés angol címe, nem ismerem ugyanis a szeretet szót angolul. A love nem tűnt megfelelőnek.
A Google Translate sem ismeri a pontos kifejezést, simán adta a “What is Love?” megfejtést. Amiből korosztályom pár tagjának biztosan eszébe jut Haddaway – What Is Love című dala 1993-ból. Már most jelzem, hogy definíciós szempontból nem ez az elfogadható válasz!
Megint a görögökhöz kell visszakanyarodni. Egyszer hallottam azt, hogy bármilyen téma kifejtését el lehet kezdeni azzal a fordulattal, hogy “már az ókori görögök is…”. Ebben sok igazság van. Tehát! Már az ókori görögök is adtak meghatározást a szeretetről.
Az ősi görög nyelv több külön szót használt a témában:
1. Agape (ἀγάπη) – önzetlen, feltétel nélküli szeretet
- Ez a spirituális vagy felebaráti szeretet.
- Isten szeretetét jelenti az ember iránt, illetve az ember szeretetét mások iránt, érdek nélkül.
- A Biblia új szövetségében ez a leggyakrabban használt szó.
2. Philia (φιλία) – baráti szeretet
- Ez az a szeretet, ami a közös értékeken, bizalmon és tiszteleten alapul.
- Gondolj rá mint baráti kötődésre vagy testvéri szeretetre.
- Philadelphia város neve is innen ered: „a testvéri szeretet városa”.
3. Eros (ἔρως) – romantikus, szenvedélyes szeretet
- Ez a szerelem, testi és érzelmi vonzalom.
- A szónak a mai erotic kifejezés is a rokona, de eredetileg nem csak testi értelemben használták, inkább az intenzív, vágyakozó szeretetet jelentette.
4. Storge (στοργή) – családi, természetes szeretet
- Az a fajta szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt vagy fordítva.
- Spontán, természetes, mély kötődés, amit nem kell kiérdemelni.
Mivel magyar vagyok, szerettem volna az arcok egy részét magyarul is látni. Íme:
A „szeretet” szó rokon értelmű és árnyalatilag közeli kifejezései
Szerelem
- A szeretet egyik legerősebb, szenvedélyes formája.
- Általában két ember között, érzelmi és testi vonzalommal.
- „A szerelemben egyszerre égünk és emelkedünk.”
Ragaszkodás
- Tartós, mély kötődés valakihez vagy valamihez, nem feltétlenül romantikus.
- „Erős ragaszkodást érez a szülőföldje iránt.”
Vonzalom
- Inkább kezdeti, ösztönös érzelmi vagy testi érdeklődés.
- „Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük.”
Törődés
- A szeretet cselekvő oldala: odafigyelés, gondoskodás, mások szükségleteinek észrevétele.
- „Törődöm veled, mert fontos vagy nekem.”
Gyengédség
- A szeretet lágy, érzelmes megnyilvánulása.
- Szavakban, érintésben, hangban vagy gesztusban nyilvánul meg.
- „Gyengéden átölelte.”
Odaadás
- Önfeláldozó, mély szeretet, amelyben az ember másokat helyez önmaga elé.
- „Teljes odaadással gondozta a beteg férjét.”
Gondoskodás
- A szeretet praktikus, támogató kifejezése.
- „Szeretetből főzött neki minden nap.”
Becsülés / Tisztelet
- A szeretet értelmi és erkölcsi formája: a másik ember értékének felismerése.
- „Tisztelet és szeretet kéz a kézben jár.”
Empátia
- A szeretet együttérző formája: belehelyezkedés mások érzéseibe.
- „Empátiával hallgatta a barátját.”
Jóság
- A szeretet általános, cselekvő megnyilvánulása a világ felé.
- „A jóság a szeretet látható arca.”
Kedvesség
- A szeretet apró, hétköznapi formája.
- „Egy kedves szó is szeretet lehet.”
Szenvedély
- A szeretet intenzív, gyakran művészi vagy életigenlő megnyilvánulása.
- „Szenvedéllyel tette, amit szeretett.”
Melyik arcokat ismerem fel?
Egy ilyen fogalmi körüljárás számomra mindig rendkívül izgalmas dolgokat hoz a felszínre. Hirtelen rengeteg ember jelenik meg. Vagy – inkább a témánál maradva – rengeteg arc. Nem csak mások arca, hanem az én több féle arcom is.
Javaslom, hogy játssz el egy kicsit ezekkel a fenti szavakkal és csoportokkal. Érdemes kicsit végig gondolni, hogy ki jelenik meg lelki szemeink előtt egy-egy szó kapcsán. A másik oldalon azt is érdemes figyelni, hogy én hogyan vagyok benne ezekben a szavakban. Például, ki önzetlen velem? És kivel vagyok én önzetlen? Ki van velem spirituális kapcsolatban?
Ha valaki önzetlen velem, az automatikusan azt jelenti, hogy én is önzetlen vagyok vele? Vagy ez egy egyoldalú dolog? Kedves vagyok azzal is, aki nem kedves velem?
Érdemes a kapcsolódások irányán is elgondolkodni!
A kereszténység azt mondja: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
A buddhizmus pedig más szavakkal, de ugyanazt tanítja: tégy jót, ne várj érte semmit.
Mindkettő ugyanarra mutat: a szeretet nem viszonosság kérdése.
Nem válasz, hanem forrás.
Nem azért árad, mert valaki kiérdemelte, hanem mert bennünk van.
Amikor jót teszel, és nem kapsz érte semmit, az még mindig szeretet. Sőt, talán éppen akkor válik valódivá!
A szeretet igazi próbája nem abban rejlik, hogy mennyit kapunk vissza, hanem abban, hogy meg tudunk-e maradni jónak akkor is, amikor semmi sem ösztönöz rá…
Valahol ott látom az életem értelmét, amikor több időt tudok eltölteni a szeretetben elmerülve, mint azon kívül. Nincs bennem törekvés az állandóságra az élet egyetlen területén sem, így a szeretet gondolatában sem az a célom, hogy mindig ezt érezzem.
Nagyon ide kívánkozik belőlem a gondolat, hogy erre az állandóságra azért sem törekedhetem, mert azt gondolom, hogy ez nagyon közel vinne a megvilágosodáshoz. A megvilágosodás célként való kitűzéséről pedig annyit tudok, hogy ha ezt tűzöm ki célul, soha nem fogom elérni. Egyszerűen tehát nem akarom elérni sem a megvilágosodást, sem azt, hogy mindig mindenkit szeressek.
De azt kitűzhetem magamnak célul, hogy többet szeressek, mint ne. Azt gondolom, nem baj, ha néha elragad az indulat, és ezt érzem, hogy nem vagyok a szeretet állapotában. Talán ez így természetes. De törekedhetek rá, hogy a lehető legtöbb időt ott töltsem, ahol nekem is jó.
Az útóbbi hónapokban jobban és többször érzem azt, hogy a szeretet nagyobb szerepet kapott az életemben.
Többet adni is igyekszem, bár ezzel úgy érzem, korábban sem voltak problémáim. De a hála mentén járva ezt az utat más íze van az adni szónak is. Egy ideje hírdetem azt a felfedezésemet, hogy hálával gondolok arra, hogy adhatok. Mert ha adni tudok, azt azt jelenti, hogy van valamim. Az pedig, hogy van valamim, ne legyen természetes. Így könnyen érthetem és érezhetem a hála érzését.
Igyekszem nem haraggal, nem indulatokkal reagálni az az engem ért – mondjuk úgy – nem szeretetteli dolgokra. Ebben sokat segít az elfogadás nagyobb hangsúlyú megjelenése az életemben. Vagy annak felismerése, hogy a velem elkövetett kellemetlenebb dolgok nem feltétlenül ellenem irányulnak, hanem mondjuk valamiért amit én birtoklok.
Mondjuk a pénzemért. Ha valaki át akar vágni, remélem, hogy a legkevésbé sem azért akarja csinálni, hogy nekem rossz legyen. Egyszerűen csak – mondjuk – a pénzem kell neki. Igyekszem úgy gondolni erre a dologra, hogy ha el tudná venni a pénzemet úgy, hogy ezzel nem bánt meg engem, akkor biztosan így tenné.
Ugyanez vonatkozik – véleményem szerint – az energiákra is. Vannak emberek, akiknek jobban van szükségük a másokból nyert energiára, mint más embereknek. Vannak, akik többet tudnak adni. Elkezdhetjük használni a szavakat, amik az írás előző részében merültek fel. Vannak, akik többet tudnak adni önzetlenül, gondoskodva, kedvesen, empátiával, jóságosan stb.
A gondolkodásban itt vált érthetővé számomra, hogy milyen tévúton jártam egész életemben, mikor a “ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” igét a mai világra próbáltam értelmezni. Most azt gondolom, hogy ez szinte lehetetlen a valóságban alkalmazni, amíg onnan közelítem meg a kérdést, hogy “mit kapok érte cserébe.” Mert a “várni” abból a feltételezésből indul ki, hogy létezik az ellenszolgáltatás. Ha elfogadom, hogy nem várok érte semmit cserébe, közelebb kerülök az (általam vélt) igazsághoz.
Amikor jót teszel, és nem kapsz érte semmit, az még mindig szeretet. Sőt, talán éppen akkor válik valódivá!
Hány ember életét vezérelheti ez a gondolat? Nem tudom, de törekszem arra, hogy egy legyek közülük!
Mit üzen nekünk a szeretet himnusza?
A vers mondanivalója talán a következő:
- A szeretet nélkül minden tudás, minden hit és minden jó cselekedet értéktelen.
- A szeretet türelmes és jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem gőgös.
- Nem keresi önző módon a maga hasznát, nem lobban haragra, és nem őrizget sérelmeket.
- Nem a rossznak örül, hanem az igazságnak.
- A szeretet kitartó: mindent elvisel, mindent remél, mindent hisz.
- A szeretet örök, míg minden más – tudás, nyelvek, próféciák – egyszer elmúlik.
- A hit és a remény nagy érték, de a legnagyobb mind közül a szeretet.
Az értelmezés mellé szeretném, ha itt szerepelne maga a vers is.
1Korinthus 13
- Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
- És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
- És ha minden vagyonamat szétosztom is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
- A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
- Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem tartja számon a gonoszt.
- Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
- Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
- A szeretet soha el nem fogy: de legyen bár jövendölés, eltöröltetik; vagy nyelvek, megszűnnek; vagy ismeret, eltöröltetik.
- Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
- De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
- Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
- Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
- Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás