Összegzés
Denpasar utcáin az illatok, gesztusok és kimondott szavak együtt mesélnek a balinéz tiszteletről, a jelenlétről és a mindennapok csendes ajándékairól.
Az “Ízek, melyek a tengerparton születtek” című írásomban Thaiföld ízei kerültek elő.
Itt Balin az illatokról gondolkodtam sokat.
Erről és azokról a szavakról, visszajelzésekről írok, amiket itt kaptam ajándékba az élményeim sorába.
Szagoljunk bele a levegőbe!
Denpasar – ahol most élek – az orrot sem hagyja munka nélkül.
Akárhányszor a környéket járom, mindig érzek valami izgalmasat, kellemeset, vagy kellemetlent.
Ebben az országban is komolyan ápolják a hagyományokat. Rengetegszer láttam már hajnalban és reggel, hogy – főleg nők – sétálnak a házuk, üzletük körül és tálcán viszik az aznapi felajánlásokat az utcai szentségekhez, vagy helyezik el egyszerűen csak a járdán. Ezek azok a kis bambusz kosaracskák, amikről korábban már írtam. Általában étel, édesség, egy szál cigi, ital a tartalma a kosárnak.
És sokszor a füstölő is ott van a kosárban.
Szeretem a füstölőt, tinédzser korom óta használom. Pont azt a fajtát szeretem, amit itt használnak. Nem az illatfelhőt árasztót, hanem az egyszerű szantálfa illatút. Így napi szinten sokszor találkozom ezzel az ismerős és barátságos illattal. Mintha nem én érkeztem volna meg Balira, hanem egy régi illat talált volna rám.
Ott van aztán a mosodák illata. Már Thaiföldön megszerettem azokat a pillanatokat, mikor egy mosoda előtt haladok el. A tiszta ruha illata megelőzi és egy darabig el is kíséri az üzlet környékét.
Amikor megírtam egy korábbi bejegyzésben, hogy itt zacskóba csomagolva kapom vissza a ruhát a mosodából, azt is megírtam, hogy ennek az az oka, mert a ruhát valami finom illatosítóval kezelik és a zacskó tovább megtartja ezt az illatot.
Azóta rájöttem, hogy mi ez az illat! Ott, ahol én mosatom a ruháimat egy nagyon kellemes rózsaolaj illatosítót használnak. Gyerekkoromban minden nagyszülőnél volt valamiért rózsaolajas üvegecske. Fogalmam sincs, mire használták. De ott volt. Pár éve ennek a nosztalgiának a jegyében akartam venni magamnak én is. Sajnos nem igazán találtam. Itt megkaptam.
A környéken ahol élek, rengeteg ember járja az utcákat. Így lépten-nyomon parfümök illata kísér a sétáimon. Az esetek többségében kellemesek ezek az illatok, de azért néha lehet tolakodó illat atombombákat is érezni.
Az üzletek sokaságának is van egyfajta illata. Sokszor az illat már önmagában csalogató. Velem még nem ért célba az illat meghívó: mivel nincs szükségem semmire, még egyetlen boltban sem voltam, az élelmiszer boltokat kivéve.
Élelmiszer!
Rengeteg helyen készítenek ételt kis kifőzdékben. Ezek annyiban különböznek a hagyományos éttermektől, hogy szinte az utcán készülnek az étkek. Ezen kívül nagyon sok mobil konyha közlekedik az utakon. Motrokon, kis kocsikon készülnek a finomságok.
Így aztán egyszerre érezhető az alapanyag szaga és a késztermék illata. Én mind a kettőt szeretem, bár az alapanyag néha erős.
Sokszor grilleznek az utcán. Kukorica készül, virsli pirul, húst varázsolnak ehetővé. A faszén parazsa különösen kellemessé teszi az utca illat/szag kavalkádját. Ez a füst mindig hívogató. Jó pár alkalommal ettem már grillezett kukoricát. Amíg várom, hogy elkészüljön – és végre megkenjék a chilli szósszal, sokszor már előre korog a gyomrom, vagy folyik a nyálam.
Itt van az utca végében az óceán.
Ott szinte mindig érezni a tengervíz jellegzetes szagát. Ha szél esetleg elviszi ezt az illatot, akkor a levegő frissessége köti le az érzékszerveimet.
A szél nem mindig viszi el a szemét szagát. Ez is hozzátartozik az utcához. Bár minden hajnalban takarítanak és úgy általában is ügyelnek a tisztaságra, azért sok szemét van a járdán és annak közelében. A legtöbbször zsákokban rakják ki a szemetet, de van, hogy a nagy kupacokat csak napok múlva viszik el. Így van idő érlelődni és szagokat eregetni.
Nem annyira jellemző egyébként ez a kellemetlen szag, csak időnként találkozni vele, de azért hozzátartozik a mindennapokhoz.
Rengeteg autó és még több motor van az utcákon. Ennek ellenére én nem veszem észre, hogy a kipufogó bűz megterhelné az utcákat. Lehet, hogy ennek is köze van az óceán fuvallatának?
Összességében számomra izgalmas ez a hihetetlen illatkavalkád – jó benne élni, jó benne lenni.A szavak varázsa
Négy hete élek itt, mégis annyi örömet kaptam, mintha négy év telt volna el az érkezésem óta.
Összeszedtem párat a legkedvesebb emlékeimből, amik az elmúlt hetekben érkeztek meg hozzám.
A tegnapi és a mai nappal kezdem.
Tegnap reggel a szokásos boltban indítottam a napot. Mind a négy fiatal előadót ismerem már. Mikor odaértem (hajnali fél hat) még szinte senki sincs az utcákon. Az eladó srác a barátjával ült az utcán, de ahogy odaértem, azonnal felpattant és már vezetett is be. Vettem magamnak egy kávét, majd megkérdeztem, elfogad-e egyet ő is. Akkora volt a meglepetése, hogy megkérdezte: “Komolyan?” Mosolyogva mondtam neki, hogy igen és szeretném, ha a barátjának is választani egyet.
Miközben a reggelire választott spagettimet (igen, megint!) melegítette, egyszer csak rám néz és azt mondja nekem: “Sir! I really like you!” Ezt magyarul úgy fordítom le, hogy “kedvellek”. Megköszöntem neki ezt és megkérdeztem, miért. Azt mondta, “te mindig olyan kedves vagy velünk. És hiányzik az apám, te pedig rá emlékeztetsz.”
Egy pillanatra megállt bennem a levegő.
Igaz, hogy rettentő friss élmény, mert csak tegnap este kaptam, de a tartalma miatt egy felső polcon fogom őrizni:
“Köszönöm a mai napot, Steve! Nagyon sokat segítettél, és szuper jó nap volt! Mindenki rólad beszélt az indonéz csoportban, és szeretnek téged 😍”
Ma reggel a Migációs Hivatalba mentem egy szuper gyors ügyintézésre. Komolyan, a legrosszabbra készülve vittem az egyetlen könyvemet. 5 sort tudtam belőle olvasni. A hivatalból kifelé menet a szokásos módon meghajoltam a biztonsági őr előtt és összetett kézzel búcsúztam el tőle. Fülig érő mosollyal köszöntött, majd mind a két kezén felfelé emelte a hüvelykujját.
Ezek a szavak nélküli üzenetek is gyakran találnak meg. Nem először történt meg, hogy a köszönésemet, vagy udvarias elutasításomat azonnal ilyen reakcióval jutalmazzák meg. A tiszteletemért azonnal tiszteletet és őszinte elismerést kapok. És ami sokkal fontosabb, látom, érzem, mennyire hálásak az emberek, hogy tisztelettel fordul feléjük egy idegen…
Az egyik óceánparti kiülőben kétszer is voltam. Mindegyik alkalommal pár mondatot beszélgettünk is az ott dolgozó férfival és nővel. Előzékenység, tisztelet, kedves szavak. Ez az alap. Mikor másodszor elköszöntem, egyszer csak utánam szólt a nő: “Drágám, gyere vissza, van számodra valamim!” Itt a szó, „Darling” olyan szépen csengett, hogy még most is hallom. Jó szívvel kaptam az italtartót, amit itt Ázsiában napi szinten használnak, de nekem sokkal kedvesebb volt ez az egy szó.
Volt már olyan, hogy megállított egy taxis, miután elutasítottam. Megkérdezte, hogy milyen az estém? Mondtam neki, hogy jó – mint mindig -, de miért kérdezi. Azt mondta, hogy látja, hogy mindig mosolygok az utcán sétálva és kíváncsi volt, hogy mi az oka ennek. Mondtam neki, hogy semmi különös, egyszerűen csak boldog vagyok.
Az is előfordult már kétszer, hogy egyszerűen csak odaszólt egy idegen, hogy tetszik neki a frizurám. LOL.
Amit itt ezek a szavak adnak, az nem tanítás, mert már régóta tudom azt, hogy hogyan lehet ezt szépen csinálni. Ezek a szavak bizonyítékok arra, hogy jól tudtam.
Tisztelettel fordulok mindenkihez, még akkor is, ha ő nem így tesz, és ez tiszteletet szül körülöttem.
Számomra azért különösen fontos ez, mert nem azért fordulok tisztelettel a másik felé, hogy azonnal visszajelzést kapjak, hanem azért, mert én a tisztelettel a szívemben való élés mellett döntöttem.Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás