Milyen érdekes! Elkezdtem írni ezt a bejegyzést és hirtelen kíváncsi lettem, hogy mikor tettem ki az utolsó írásomat, mennyi idő telt el azóta. Gyorsan kiszámoltam Excellel. 33 nap. 33 napja jelent meg az utolsó bejegyzésem. Erről a számról azonnal beugrott, a Krisztusi kor kifejezés. És – itt az érdekesség – az utolsó bejegyzés kiemelt képe éppen Krisztus.
No, többen jelezték, hogy az írások eltűntek. Úgy gondolom, lesz rá magyarázat, hogy miért, maradjunk most annyiban, hogy volt sokkal de sokkal jobb dolgom, mint írni. Hiányzott már nekem is az írás, de ennek most akkor sem volt itt az ideje. El fogok készíteni a következő időszakban pár “elmaradt történetek” írást, hogy a kép teljessége megmaradjon.
De most arról kell írnom, hogy elindultam!
Eljött hát a nap… A számláló eltűnt az oldalról. Ja, bocs! Nem ez a legfontosabb! Eljött az indulás napja. Ezt az írást Isztambulban a repülőtéren kezdem el írni. Mint egy gyakorlott digitális nomád. A terveim szerint be is fejezem itt.
Eddig is többször éreztem úgy, hogy már mondhatom, hogy digitális nomád lettem, de a mai naptól zicher, hogy annak hívom magam.
Az úti csomag elkészítése
Nem kapkodtam el az összepakolást. Tegnap este 10 óra körül álltam neki. Nem csak a csomagom elkészítésének, de a lakás összerámolásához is. Az elmúlt – napra majdnem pontosan – 9 hónapra a kisebb öcsémék családi házának felső szintje jelentette az otthont. Ezúton is – újra – kifejezem érte nekik a hálámat!
De azt a lakást hamarosan más veszi át, de ha nem így lenne, akkor is illene összepakolni a cuccaimat. Egy előszoba, egy konyha, két szoba és egy fürdő. Normál esetben valószínűleg nem lenne elég egy-két óra arra, hogy el tudjak költözni egy otthonból, de mivel “Minimalista életet élek” nem aggódtam azon, hogy a rendelkezésemre álló 4 óra nem lesz elég a munka elvégzésére.
Az otthonomban felhalmozott (már megint a felhalmozás!…) dolgokra három út várt. Egy részük kuka, egy részük marad az egyik szekrényben Magyarországon, a maradék jön velem világot látni.
Apropó!
Az, hogy laptop hátizsák lesz nálam, nem volt kérdés. “Megvettem a repülőjegyem” már június közepén. Azóta nem is foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy majd szükség lesz második csomag szállításának a lehetőségére is, azaz a megvásárolt jegyet ki kell egészíteni. Vártam, hogy ennek a feladatnak eljöjjön sz ideje, de csak nem akart megérkezni az idő. Előtte jött meg a gondolat, hogy lehet, hogy nem is veszek ilyen kiegészítő lehetőséget. 3 repülőre megvenni ezt a kiegészítő jegyet elég drága móka lett volna, ezt anélkül is sejtettem, hogy elkezdtem volna megnézni repülő társaságok oldalait. Az jutott eszembe, hogy elindulok az új otthonom felé egy laptop táskával – ahogy nyaralni szoktunk menni -, mert a kiegészítő jegynél olcsóbban meg fogom tudni venni a cuccokat Ázsiában. Pár póló és gatya…
Azaz egy darabig létezett egy olyan vagány verzió, hogy egy laptoppal megyek odébb légvonalban 6.600 km-t.
Aztán mikor rávettem magam, hogy megnézzem, hogy mennyi az annyi, kiderült, hogy van a jegyemben egy a fedélzetre felvihető második poggyász opció is. Így elkezdtem összepakolni az idén megvásárolt szép, új hátizsákomba.
Ezek az opciók álltak a rendelkezésemre:
Végül sikerült megoldanom, hogy az otthon maradó dolgaim egy helyre kerüljenek. Ez lett a végeredmény:
Csak a rend kedvéért mondom, hogy a maradó cuccaim nagyjából felét a túrázáshoz használt dolgok teszik ki. Sátor, polifoam, derékalj, második és harmadik hátizsák stb.
Az új életre kiválasztott vagyontárgyaim pedig a következők lettek:
Azt hittem, hogy mindez belefér egy fél hátizsákba. Hát, tévedtem, alig bírtam belegyömöszölni ezt a sok szart. A farmert és a hozzá tartozó övet végül ki is hagytam a batyuból. Egyrészt nem nagyon fért be, másrészt rájöttem, hogy valószínűleg soha nem venném fel ott, ahová megyek. Az alsó gatyákon megtelepedett toll sem jött ki velem. Viszont az egyetlen vékony pulcsi mellett ott rejtőzködik hajvágó készlet. Csak jelzem, hogy ha minden a tervek szerint megy, akkor holnap első cselekedetemként Ázsiában megszabadítom magam a hajmosás fáradalmaitól.
Egyetlen könyv van nálam, ha minden bedöglik, akkor is legyen mit olvasni. A Rubik kocka és a két pakli kártya meg a szórakozást jelentheti az unatkozós időimben. És jelzem, hogy az ágyat nem vittem el.
Úton a reptérre
Hajnali kettőkor indultunk el öcsémmel a reptérre. Előtte még volt idő egy gyors zuhanyzásra és egy utolsó közös kávéra. Mivel ez a mondat kicsit félreérthető, ezért szeretném kihangsúlyozni, hogy a zuhany az nem közös volt! Írok majd az utolsókról… Megint tele vagyok érzésekkel, sokan adtak pár jó szót, ölelést, jókívánságot az útra.
Az út első felében szakadt az eső. Olyan komoly módon, amit én nem szeretek vezetés közben átélni. De, nem én vezettem. Öcsém azt mondta, hogy az ország siratja, hogy elmegyek. Merem remélni, hogy ez félig tréfa, félig komoly megállapítás volt. Bár jóleső érzés visszagondolnom rá, hogy legalább három ember úgy reagált a döntésem megismerése után, hogy “kár, hogy elmész, mert az országnak több olyan emberre lenne szüksége, mint te…” “A döntés” című írásomban megírtam, hogy hogyan gondolkodom Magyarországról. No, a nem túl derűs vélekedésem az utóbbi hónapokban csak egyre több pofont kapott. Például öcsém csak a reptérig vezető úton tudott olyat mesélni az elmúlt napok történéseiből, amitől kirázott a hideg.
Ezért tehát, bárki is küldte azt az esőt, nem vettem jelnek és felszálltam a repülőre.
A repülés
Mivel meg sem próbáltam aludni (ilyen utak előtt nem szokott sikerülni az alvás) az egész repülő utat végig aludtam. Úgy alakult, hogy én szálltam fel elsőnek a repülőre és én szálltam le róla utolsónak. Sajnos ez egyben nem jelenti azt is, hogy én voltam a kapitány.
Viszont, mikor felszálltunk Budapesten, és átrepültünk először a ködön, aztán az első réteg felhőn, a bejegyzés kiemelt képének választott látvány várt.
Mielőtt fejemet az ablak mellé hajtottam, elővettem a Nomad Cruise 14 során Máltában kapott felfújható nyakpárnámat. Gondoltam, felavatom és alszunk egyet együtt. Hát… Nem sokáig bírtam elviselni magamon. Úgy látszik nekem jó az, hogy a fejemet a falnak, vagy a szék háttámlájának támasztom és úgy alszom.
Menetrend szerűen érkeztünk meg Isztambulba. A városnak még a Boszporusztól nyugatra lévő felében, tehát Európában vagyok. Szívesen mentem volna át a folyó túlsó oldalára, hogy megtegyem életem első lépéseit Európán kívül.
Most valahogy nem aggódom azon, hogy ez az Ázsiai első lépés kimarad. Kicsivel több mint fél nap és páros lábbal leszek egy másik földrészen…
Végül az időkről
Wallesben tapasztaltam meg azt, hogy az időzónákra és az abban való mozgásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Hétközben voltam ott és egy hétvégi programot ott írtam be a naptáramba. Csakhogy Wales és Magyarország nem azonos időzónában van. Így, mikor hazajöttem, az addig walesi időzónában működő Google naptár áttért a magyar időzónára. És az ott beírt délután négy órát automatikusan átfordította délután ötre, mivel egy időzónával vagyunk odébb. El is késtem a programról, mert 16:12-kor hívtak, hogy nem megyek? A nem érthető kérdésemre, hogy hát, nem ötkor lesz a program, csak azt tudták mondani, hogy nem.
Szóval, az a tanítás pont időben jött ahhoz, hogy erre már figyeljek most. 5 időzónát utazom át ma és holnap. Figyelnem kell arra, hogy mikor hol hány óra van.
Ennek a blognak a digitális nomád edukáció az egyik célja. Az időzónák kérdése szerintem egy tök érdekes, izgalmas és fontos aspektus a Föld körül. Ezért most ide másolok pár ChatGPT kérdést és feleletet a témával kapcsolatban, meg mutatok egy törökországi, friss tapasztalást és egy naptár bejegyzés mizériát.
Induljunk ki a repülési információkból:
Budapest BUD – Isztambul IST
2025.08.22 5:15 8:30
2:15 repülés
Isztambul IST – Bangkok BKK
2025.08.22 16:30 – 2025.08.23 5:40
9:10 repülés
Bangkok BKK – Ko Samui USM
2025.08.23 7:30 – 8:35
1:05 repülés
- Ezzel a repülő járattal megyek. Ez ténylegesen 2025.08.22-én mennyi repülési időt jelent: Isztambul IST – Bangkok BKK 2025.08.22 16:30 – 2025.08.23 5:40
- A repülőgép tényleges repülési ideje ezen a vonalon (Isztambul IST → Bangkok BKK) általában kb. 9 óra 10–9 óra 45 perc közé esik, a különböző források szerint.
- Az isztambuli időzónának mi a neve?
- Az isztambuli időzóna neve: Turkey Time (TRT), vagyis Törökország ideje. Időeltolódás: UTC+3 2016 óta Törökország nem állítja át az órát (állandóan nyári időszámításon maradt), így egész évben UTC+3-ban van. Az időzóna technikai neve az adatbázisokban (pl. IANA time zone database): Europe/Istanbul
- Mi a bangkoki időzóna neve?
- Hivatalos név: Indochina Time (ICT) – magyarul Indokínai idő, Eltolódás: UTC+7, Nincs nyári időszámítás (egész évben ugyanaz az eltérés), Az IANA adatbázisban a zóna neve: Asia/Bangkok.
- Az UTC és a GMT milyen viszonyban vannak egymással?
- UTC és GMT nagyon közel állnak egymáshoz, de van köztük néhány fontos különbség:
- GMT (Greenwich Mean Time):
- Történelmileg a londoni Greenwichi Királyi Obszervatóriumban mért középnapidő.
- Egy időzóna névként is használatos (pl. „GMT+1”).
- Nem atomidőhöz kötött, hanem a Föld forgásán alapul.
- UTC (Coordinated Universal Time):
- A nemzetközileg elfogadott szabványidő.
- Az atomórák által mért rendkívül pontos időt kombinálják a Föld forgásával (szükség esetén szökőmásodpercekkel korrigálják).
- Ez az alapidő, amihez az időzónák viszonyulnak (pl. UTC+3).
- A gyakorlatban a mindennapi használatban UTC és GMT ugyanazt az időt jelenti (eltérés nélkül), de:
- UTC a szabványos és hivatalos forma, főleg informatikában, repülésben, távközlésben.
- GMT inkább hagyományos, földrajzi és köznyelvi kifejezés.
Ennyi kérdés alapján lettem felkészítve arra, hogy a Google naptáramba a megfelelő módon írjam be a repüléseimet.
A Google lehetőséget biztosít arra, hogy időzónát adjunk meg egy esemény időpontjához.
Sőt, arra is lehetőséget ad, hogy a kezdés és a befejezés dátuma eltérő időzónában legyen:
Ha ezen a ponton tudod, hogy Thaiföld GMT+7-ben van, akkor a sok GMT+7 lehetőségből ki tudod választani, ha észreveszed, hogy ott bújik:
És ennek az eredménye lesz a megfelelő naptár bejegyzés:
Ezek alapján volt egy 10 perces munkám a 3 bejegyzést elkészíteni a naptárban.
A mai tapasztalás pedig a következő:
Miután leszállt a repülőgép Isztambulban, bekapcsoltam a telefonomat. Vagyis kikapcsoltam a repülő üzemmódot. Ezzel a telefon pillanatokon belül internethez jutott. Láttam, hogy azonnal meg is változik az idő a telefonon, majd gyorsan a karórámon is. Magyarország GMT+2-ben van, Isztambul GMT+3-ban, így reggel 7 óráról rögtön 8-ra ugrottunk. Szóval, szinkronizált a net alapján a telefon, onnan meg az óra.
Aztán egyszer csak látom, hogy a karórámon 11:52 van, ami itteni (Isztambul) idő. De a laptopomon 10:52. Ennek pedig az az oka, hogy a VPN alapján a gép úgy érzékeli, hogy Magyarországon vagyok. Így 10:52-t mutat. Érdekes, hogy a telefonon is megy VPN, az mégis tudja, hogy Törökországban vagyok. Mert ő – gondolom – nem a net alapján szinkronizál, hanem a GSM cella infók alapján.
Még egyszer: Magyarország GMT+2, Törökország GMT+3, Thaiföld GMT+7. Egyébként a +7 és +2 közötti különbségből jön ki, hogy Thaiföld 5 órával van odébb, mint Magyarország, azaz, amikor Magyarországon dél van, akkor Thaiföldön délután 5.
Vonjuk le a következtetést: Eltérő időzónák, felhabosítva azzal, hogy egyes országokban (pl. Magyarország) átállítjuk az időt nyárra, másokban (pl. Törökország) nem. A net alapján szinkronizáló telefonok, a telefonok alapján szinkronizáló karórák, az eltérő viselkedéssel VPN mögött… Elég egyszerűvé teszik a tájékozódást az időben. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne ha a fénysebesség 99,99%-ával tudnánk közlekedni. Ki tudná kiszámolni az idő dilettációt…
Megyek tovább
Kicsit izgultam, hogy mit fogok csinálni az Isztambulban rendelkezésemre álló 8 órával. De lassan letelik. Nemsokára mehetek is a biztonsági kapuhoz.
Folytatom az utam, 3 óra múlva a Bangkok felé tartó repülőn fogok üldögélni. 9 órán át. Mindegy! Thaiföld egyre közelebb van.
Elindultam és hamarosan meg is érkeztem.
