Összegzés
A legelső karácsony a trópusokon. Karácsony Balin. Feledhetetlen emlék, kiváló emberek, fehér elefánt ajándék csere.
December 25-én karácsonyi partyn voltam Balin. Életem első trópusi karácsonya volt.
50 másik emberrel voltunk együtt egy csodálatos villában. Rengeteg kajával, egy fehér elefánt ajándékcsere programmal, egy csúnya karácsonyi póló versennyel egy tűzoltó ceremóniával és rengeteg jó beszélgetéssel.
Egy feledhetetlen emlék.
A karácsonyi menü
A meghívás úgy szólt, hogy mindenki hozzon valamit, amit szívesen enne vagy inna. Egy listára előzetesen felírtuk, hogy ki mivel készül, hogy megelőzzük azt, hogy legyen 10 tányér rizsünk 3 tál krumplival meg 5 csokitortánk.
Ebből aztán valami olyan lakoma jött létre, amit a mesebeli történetekben olvashatunk leggyakrabban.
Volt minden, mi szem szájnak ingere: sós, édes, helyi és nemzetközi, gyümölcs, saláta, vegetáriánus és húsos ételek. Senki nem maradt éhen. Szomjan sem, de – magyarként nem ehhez vagyok szokva – az este nem az alkohol fogyasztásról szólt. Volt – természetesen -, de aki fogyasztotta, mértékkel tette. A józan és jókedvű közös élményé volt a főszerep.
Az én hozzájárulásom egyik fele a tavaszi tekercs volt, amit Graben rendeltem meg, egyenesen a villába. A másik a segítség, amit a házigazdának tudtam adni. Segítettem a halakat megpucolni és beirdalni, akár a múltkori alkalommal.
A buli végén – mint az utolsó alkalommal – én voltam az egyetlen vendég, aki maradt és segített a rendteremtésben. Jó pár napra való kaja maradt a buli végén. Meg is kaptam a házigazdától a külön karácsonyi ajándékot:
“Steve, te vagy az, akire mindig számíthatunk.”
Csúnya karácsonyi póló verseny
Ennek a versenynek a nyertese egy 90 perces masszázs boldog tulajdonosa lehet, illetve 100 EUR kedvezménynek a következő Nomad Cruise jegyéből. Mivel a Nomad Cruise szülőatyja is velünk ünnepelt, mikor a házigazda elmondta, hogy 100 EUR a kedvezmény, ő rögtön fölemelte ezt 200 EUR-ra.
Érdemes volt tehát készülni erre a megmérettetésre!
Kivételesen voltam boltokban, hogy karácsonyi pólót keressek, illetve kísérletet tettem arra, hogy egyedi póló nyomtató helyet keressek, de nem jártam sikerrel.
Itt már sejtettem, hogy Balin nem én leszek az esélyes.
Az élményeim a várt forgatókönyv szerint zajlottak. LOL. Ahol próbálkoztam azzal, hogy egyáltalán karácsonyi pólót vásároljak – nem csúnyát, csak egyszerűen karácsonyi témájút -, majdnem mindig ugyanaz történt.
- Karácsonyi pólónk nincs, de van Bali témájú.
- Nincs ilyen pólónk, de van rövid nadrágunk.
- Nem tudok adni ilyet, de van minden más, pl. fatányér.
A kedvencem az a lány volt, aki meghallgatott, majd azt mondta, hogy nem karácsonyi, de legalább piros, és elővett egy piros Puma pólót.
Egy amerikai lány egész este abban a pólóban volt, amivel erre a versenyre készült. Sokáig úgy tűnt, hogy ő az egyetlen versenyző. Aztán a verseny kezdetével előkerült egy másik játékos is, egy rénszarvasos pulcsiban.
Kettőjük között dőlt el a verseny. Az amerikai lány saját varrású és flitterezésű pólója egy műalkotás volt. A mikulás egy gines pohárban terpeszkedve iszogatott valami italt, azt gondolom, ez a remek ötlet és belefektetett munka egyértelmű volt.
A szavazás előtt a másik hölgy egy nagyon kedves gesztust tett: azt mondta, hogy ő szavazás nélkül is úgy gondolja, hogy a másik versenyző a nyertes, mert egyértelműen többet tett ezért a versenyért, mint ő.
Nagyon szeretem az ilyen emberi pillanatokat.
A tűzijáték
Az ajándékok között nagyon népszerű volt a hatalmas csomag tűzijáték. Az ajándékozás és a póló verseny után pár srác véget is vetett a létezésüknek.
Mi ekkor páran kis kerti kiülőben beszélgettünk. Úgy látszik, az ördögöt festettük a falra, mert mikor a rakéták elkezdtek szállingózni és robbani, mi arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mennyire nem szeretjük ezt, mert milyen veszélyes dolognak tartjuk.
Nem sokkal ezután az egyik rakéta utolsó töltette a repülés helyett a felrobbanást választotta. Ez az önállóság végül is szerencsésen végződött.
Annyiban, hogy a kéz, ami a rakétát tartotta kb. 10 centiméterrel a robbanás alatt fogta a bűnöst. Így nem kellett egy kézzel csökkentenünk a rendelkezésre álló végtagok számát.
Szerencse volt az is, hogy bár ez a robbanás fejbelőtte a tartóját, sérülés nem történt, csak ijedtség.
Az – számomra – kisebb élmény volt, hogy az egyik szikra ív éppen felém gondolta az elindulást, de félúton megállt. A mellettem ülő hölgyek nem maradtak nyugodtak, ők megmutatták, mi az a pánikszerű menekülés.
Végül pedig szerencsénk volt, hogy az este dala nem a “Smoke on the water” lett. A kis kerti kiülő mellett van a medence, így a víz adott volt.
A füst pedig jó negyed órával később jelent meg, mikor észrevettük, hogy a terasz bambusz teteje füstöl. Az egyik szikra ugyanis ott pihent meg. Szerencsére volt öntöző slag és egy lejárt szavatosságú poroltó, amik alkalmazásával végül az említett dal – szerencsére – nem lett az este főszereplője.
Kívülálló voltam, mert az rohamléptekkel megalapított ideiglenes tűzoltó csapat azonnal elnyerte a teljes létszámát. A helyzet komolyságát enyhítette kicsit az az – szerintem ilyen helyzetekben szokásos – amatőrségből születő báj, ahogy mindenki megpróbálta a legjobbat tenni.
A rögtönzött tűzoltásban volt minden: másfél literes üdítős palack, lejárt poroltó, jó szándék és sok improvizáció. Az egésznek volt egy sajátos, amatőr bája.
Megúsztuk a kalandot és szerencsére semmi baj nem történt.
A tanulságot remélem, minden résztvevő levonta.
Fehér elefánt ajándékcsere
Számomra ez volt az igazi ünnep.
Én még soha nem hallottam erről a játékról, így – utólag – egy kicsit utánajártam, hogy mi is ez.
A White Elephant Gift Exchange egy főleg karácsonykor játszott ajándékozós játék, ahol nem az ajándék értéke a lényeg, hanem a meglepetés, a humor és az egymás közti dinamika. Ezt pontosan így tapasztaltam meg.
A kifejezés Ázsiából ered. Nem véletlen, hogy itt találkoztam vele. A legenda szerint a fehér elefánt szent állat volt, nem lehetett dolgoztatni vele. Etetni viszont drága volt. Ha a király valakinek fehér elefántot ajándékozott, az gyakran büntetés volt, nem jutalom.
Innen jön az átvitt értelem: olyan ajándék, ami látványos, de haszontalan vagy terhes. Ez a gondolat él tovább a karácsonyi játékban is – csak már nevetve.
Alapszabályok (klasszikus verzió)
- Mindenki hoz egy becsomagolt ajándékot
- előre megbeszélt értékhatár (pl. 15–25 USD)
- lehet vicces, furcsa, praktikus vagy teljesen véletlen
- Sorsolás: mindenki húz egy számot.
- Az első játékos kibont egy ajándékot és megtartja.
- A következő játékos választhat
- vagy bont egy új ajándékot
- vagy ellopja egy korábban kibontottat.
- Ha ellopják az ajándékod
- te azonnal választhatsz:
- bontasz egy újat
- vagy lopsz mástól
- Egy ajándék általában max. 2–3-szor lopható, hogy ne legyen végtelen kör.
- A játék vége amikor az utolsó ajándék is kibontásra kerül.
Nálunk még három szabály volt:
- Volt pár “vak lopás” lehetőség, amikor valakitől akkor lehet ellopni az ajándékot, amikor az a kezében van, de még nem bontotta ki.
- Volt egyetlen “bármit ellophatsz” lehetőség, az utolsó játékosnak fenntartva.
- Az ajándéknak becsomagolva kell érkeznie, hogy ne lehessen tudni mi az. De mielőtt választasz, felveheted, megrázhatod, mérlegelhetsz.
Én még soha nem hallottam, így soha nem is vettem részt ilyen játékban, de innentől kezdve a kedvencem lesz.
Nagyon sok röhögés volt. Sok megjátszott, vagy éppen igazi csalódott arc, a lopások nem véletlenül történtek. Voltak mondatok, amik viccesek voltak, például, mikor az egyik lány az egyik lopás után úgy kezdett el beszélni a lakótársáról, mint a “korábbi barátnőm”, aki ellopta azt, amit előtte én loptam.
Értelem szerűen voltak népszerű ajándékok, jó pár masszás, ezek többször is gazdát cseréltek. Volt a tűzijáték, amit szintén többször csentek el egymástól.
Ez a játék lehetőséget adott a hosszú és önfeledt szórakozásra annak a 35 embernek, aki hozott ajándékot és azoknak is, akik csak nézték, mert nem akartak részt venni benne.
Én nem akartam lopni, ezt előre tudtam és elhatároztam. Az ajándékomat becsukott szemmel válaszottam ki az asztalról. Egy balinéz figurás baseball sapkát kaptam ajándékba egy 70%-os kakaó tartalmú Fijiről származó csoki társaságában.
Az igazi ajándék azonban – megint csak – nem ez volt számomra.
A saját ajándék hozzájárulásomat illetően gondban voltam. Nem vagyok egy jó ajándék választó ember.
Természetesen megkérdeztem az AI-t, hogy mi lenne az alkalomhoz illő ajándék. Igazság szerint 4 AI modellt is megkérdeztem.
Szinte mindegyik ugyanazt mondta, vicces volt látni, hogy – valószínűleg – mások is megkérdezték és azt választották, amit a modellek mondtak. Én nem fogadtam el a javaslatukat.
23-én jó pár órát jártam a környéket, várva arra, hogy valami megszólítson, hogy megtaláljam azt, amit adni szeretnék. Kis üzletek tucatjait néztem meg, majd egy nagy bevásárló központban is próbát tettem.
Egy játékbolt adta a legerősebb jelet: gyere!
Itt megéreztem, hogy a LEGO szerencse bambusz kirakósa lesz az igaz. Szerencsére karácsonyi kedvezménnyel tudtam megvenni, így éppen a szabályoknak megfelelő értékű ajándék lett az enyém, ráadásul nagyon szépen csomagolta be az egyik eladó fiú.
Az ajándékozás első kibontott ajándékai között került a bambusz az egyik sráchoz, akivel együtt vettünk részt a nyári Nomad Cruise-on.
Annyira örült neki! Magához ölelte, ragyogott a szeme, ahogy titokban az enyém is. Olyan jó érzés volt, hogy ez az ajándék valakinek így betalált.
Nem sokkal később ellopták a sráctól, ő eljátszotta, nem adja oda, nagyon jól csinálta a szenvedés szerepét.
Az ajándékozás végével megint egy hihetetlenül kedves tett tanúi lehettünk: a srác, aki ellopta a LEGÓ-t, visszaadta az eredeti tulajdonosának. Azt mondta, csak tréfából lopta el, esze ágában sem volt megtartani. A játék része volt az a lopás, és azzal a szándékkal tette, hogy ha nála marad, akkor vissza is adja.
Aztán – kicsivel később – pár félrevonult beszélgetés után egyszer csak egy csodálatos jelenetet pillantottam meg.
Négyen térdeltek az ajándékos asztalka körül. És közösen rakták össze a szerencse bambuszt. Sokáig játszottak vele, nevettek, ötleteltek, megosztották a munkát egymás között. És ragyogott a szemük.
Sokan csak álltunk körülöttük és beszélgetés közben néztük őket. Büszke voltam magamra és erre az ajándék választásra.
Ez a szerencse bambusz mindannyiunknak nagy élmény volt ezen az estén. De – szerencsére – csak egy a rengeteg között.
Én pedig csendesen, de nagyon hálás vagyok ezért az élményekkel teli estéért.Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás