Összefoglaló
Őszintén ajánlom: Ezt a filmet mindenkinek látnia kell!
A cím azonosság nem véletlen. Remélem, sokan ismerjük Dr. Máté Gábor munkásságát. A magyar származású, világhírű kanadai orvosról szóló, A trauma bölcsessége című dokumentumfilm összefoglalja mindazt a tudást és tapasztalatot, melyet Máté Gábor az elmúlt évtizedekben a trauma természetéről összegyűjtött. Amit ma „normálisnak” tartunk, az felfogása szerint nem létezik, hiszen mindnyájan normálisak vagyunk és nem is vagyunk azok. Bemutatja, hogy a mai világunk miért betegíti meg az embert, és miként tudunk rajta változtatni.
Egy jó barátom ajánlotta a filmet december végén, hát végre megnéztem. Már akkor megkérdeztem tőle azt, hogy az egyébként januárban megírt Édes gyötrelmeim című írásban leírandó gondolataim benne lesznek -e a filmben. Nézzük meg együtt, hogy benne vannak -e!?
Egy görög drámaíró azt írta, hogy az istenek úgy teremtettek minket embereket, hogy szenvednünk kelljen az igazságért. Emberekként a feladatunk, hogy tanuljunk a szenvedésünkből.
Itt azért a fenti két mondatot bemásolva megkérdeztem az AI-t, hogy ki ez a görög drámaíró. Íme, a válasz:
A görög drámaíró, akire utalsz, Aiszkhülosz lehet. Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456) a görög tragédia egyik legnagyobb alakja, és műveiben gyakran foglalkozott az istenek akaratával, az emberi szenvedéssel és a tanulás folyamatával.
Egyik legismertebb műve, a „Leláncolt Prométheusz” éppen erről szól: Prométheusz azért szenved, mert ellopta a tüzet az istenektől és az embereknek adta, ezzel elősegítve fejlődésüket. Aiszkhülosz szerint az emberi szenvedés értelme az, hogy tanuljunk belőle és közelebb kerüljünk az igazsághoz.
Egy híres idézet tőle:
„A szenvedésből lesz a tanulás.” (görögül: πάθει μάθος – pathéi mathos).
Ez azt jelenti, hogy a bölcsesség gyakran a fájdalom és a tapasztalat révén érkezik el hozzánk.
Visszatérve a filmhez
A trauma feldolgozása sok bölcsességet taníthat nekünk. És feltárhatja létezésünk szépségét, amit a trauma miatt szem elől tévesztettünk.
A trauma egy elsöprő fenyegetés, amit nem tudsz kezelni. A trauma tehát nem a veled történt rossz dolgok, hanem ami benned zajlik a veled történtek eredményeképp.
Máté Gábor rengeteg nagyon izgalmas és értékes dolgot mond. Nem azért ültem le írni, hogy minden mondatot visszaidézzek tőle. Azokra koncentrálok, amik hozzám kapcsolódnak.
Egy helyen például arról beszélget valakivel, hogy milyen az, amikor az ember cserben hagyja saját magát. Tulajdonképpen a legnagyobb félelmét valósítja meg ezzel az ember. A Bocsáss meg agadnak, Soma című írásom alap gondolata…
Önazonosság
Az embernek alapvetően két szükséglete van. A kötődés és az önazonosság. Az önazonosság a túléléshez elengedhetetlen szükséglet. Azt gondolom, ezek nagyon komoly mondatok, nem érdemes mellettük gondolkodás nélkül elmenni!
Február végén a 3+1 segítőm című írásban említett Írás és önismeret című tanfolyamon volt egy érdekes feladatunk. Tulajdonságokat kellett magunkról írni, ezt a mondatot kiegészítve: „Én … vagyok.” Majd ezeket a kérdéseket kellett megválaszolni: Mennyi a pozitív és negatív tulajdonság? Mit mutatnak ezek az arányok? Mennyire zavar a negatív? Mennyire befolyásol az, ahogy mások látnak engem.
Itt jegyeztem fel magamnak a következőket:
Az igen fontos kérdés, hogy amilyennek én tartom magamat, olyannak tartanak -e mások is engem. Az ezzel kapcsolatos gondolatokat gyűjtöttem össze A hamuba sült pogácsa című bejegyzésben. Örömmel gondoltam rá, hogy nekem – nem csak itt – vannak ilyen visszajelzéseim.
Ez a felismerés két dolog miatt is nagyon fontos:
1) A pozitív önértékeléshez szerintem nagyon fontos az, hogy az a kép, amit én látok magamról egyezzen azzal, amit mások látnak rólam.
Teljesen mindegy, hogy ez a kép pozitív, vagy negatív. Teszem azt, lehetek például alkoholista és ezt is gondolom magamról. Ha a többiek is ezt gondolják, akkor egyezik a két kép és én lehetek egy pozitív önértékelésű alkoholista.
Ellenben, ha alkoholista vagyok, de önmagamnak ezt nem ismerem be, de mindenki ezt gondolja rólam, akkor a két kép között ellentét van. Becsapom magam és mivel állandó hazugságban élek, az önképem sem lehet pozitív.
Ha okosnak gondolom magam, s mások is ezt igazolják vissza, nincs ellentmondás. Ha nem vagyok okos, csak annak hiszem magam, de mások is ezt hiszik rólam, akkor megint csak nincs ellentmondás.
Itt rögtön a referencia pont kifejezés jut az eszembe, azaz nem mindegy, hogy kinek a véleménye építi az én önértékelésemet. Hány olyan tehetségkutatós szerencsétlenkedést láttunk már, ahol az adott szereplő bűn rosszul énekelt, majd, mikor a zsűri lepontozta, ő azzal védekezett, hogy a tanára, meg az anyukája szerint csodálatosan énekel.
Ennek megfelelően az egyes pontot erre módosítom: A pozitív önértékeléshez szerintem nagyon fontos az, hogy az a kép, amit én látok magamról egyezzen azzal, amit az elfogadható referencia pontnak nevezett mások látnak rólam.
2) A másik gondolat, ami itt jutott eszembe az a hitelesség.
Én a barátaimmal (is) általában őszinte vagyok. Így megvan annak a lehetősége, hogy ők is őszinték lehessenek velem. Azzal, hogy őszintén mondom el a gondolataimat, hitelessé válok.
Ellenben, ha nem lennék őszinte, s sikeresen becsapom a környezetemet, akkor az ő visszajelzésük annak az illúziónak szól, amit magamról kreáltam. Vagyis megint csak ellentmondás lesz a két fél között, s ez hosszú távon biztosan nem tartható.
Ebből viszont levonhatom azt a következtetést, hogy meg kell megtanulnom, hogy ha a környezetemben lévő emberben feszültséget fedezek fel, akkor vizsgáljam meg az adott ember hitelességét, önmagam védelme érdekében.
A depresszió, mint komoly siker
Máté Gábor egy másik párbeszédben azt mondja, hogy a depresszió komoly siker volt, nem kudarc. Mire a beszélgető partnere megérti, hogy a fájdalom mélyebb betekintést nyújtott önmagába, és megmutatta, hogy hagyta cserben önmagát.
Egyszer azt hiszem én is éltem a depressziónak nevezett betegség tüneteivel. Az ebből való gyógyulás után léptem az önismeret útjára. Azaz, egyet kell értenem Máté Gáborral, a depresszió tényleg egy komoly siker. Amennyiben túléli az ember és tud utána építkezni.
A házasságról
Ebben a részben Máté Gábor felesége beszél. Van egy nagyon érdekes mondata: “Úgy hiszem, a házasság célja, hogy visszatérjünk az eredeti traumához, ami a családból származik.”
Mélyen megérintettek ezek a mondatok. Lehet, hogy most azért nem lettem másodszor is házas ember, mert hiányzott a bátorság ahhoz, hogy visszatérjünk…
A félelem
Érdekes, hogy két nappal a félelmeim című bejegyzés megírása után hallom ezeket a mondatokat: “Amíg nem engedsz teret a félelemnek, mindig azon fogsz dolgozni, hogy megszabadulj tőle. Erről szól minden, amit teszel, mindaz a munka, amit végzel. Aztán tovább fáradozol, hogy elfogadó légy, kedves, kötelességtudó, meg minden. Vagy mondhatod azt is, hogy rendben itt a félelem, hagyom, hogy itt legyen. Elég nagy vagyok. Elég hely van bennem, hogy a részem lehessen. – Ez túl könnyűnek tűnik. – Igen, ennél bonyolultabbnak kell lennie…”
Ehhez itt most nem is tudok mást hozzátenni. A félelmeim írást folytatnom kell majd egy második résszel…
Tim Ferriss
A film vége felé Máté Gábor a jól ismert Tim Ferriss-sel beszélget. Ebben a beszélgetésben Tim megnevezi az érzéseit és definiálja is azt, hogy ez mit jelent. Megtalálja az okot. Máté
Gábor felhívja rá a figyelmét, hogy ezek az okok nem biztos, hogy igazak.
És itt jön a nagyon komoly rész. Máté Gábor elmondja, hogy mindannyian olyanok vagyunk, hogy nem arra reagálunk, ami történt, hanem arra, ahogy érzékeljük, ami történik. Ahogy
Buddha mondta, az elménkkel teremtjük meg a világot. Másodszor pedig az összes lehetséges értelmezés közül a legrosszabbat választjuk. Harmadszor, amit mondtam az nem igaz, mert nem is gondoltad végig az összes lehetőséget. Az agyunk automatikusan következtet. Ezt rendszeresen tesszük. Ezek a következtetések a gyerekkorban vannak megalapozva. Ez a trauma! Nem a jelen pillanatra reagálunk, hanem a múltra.
Tehát, ki az, aki az okként megnevezett cselekvést elköveti? Én vagyok az… Olvasom ezt két héttel a Bocsáss meg magadnak Soma című írásom elkészítése után…
Ez a tanulság. És a gyógyulás szépsége, hogy amikor átérezzük a dolgokat, és meglátjuk önmagukban a forrást, az egyszeriben felszabadító. Mert, tudod mit, ha így érzed magad amiatt, amit ő megtett, vagy nem tett meg, az áldozattá tesz téged. De ha meglátod, hogy te vagy a forrás, akkor nálad van az erő…
Őszintén ajánlom: Ezt a filmet mindenkinek látnia kell!
A filmet itt nézheted meg. Támogatást én is fizettem!