94. | Nomad Cruise 1. nap – Marseille (2025.06.07)

A nap értékelése: 10/10

A mai napra tervezett hivatalos programok:

• Érkezés a marseille-i sétahajó kikötőbe
• Regisztráció
• Üdvözlő ceremónia + 30 másodperces bemutatkozások
• Újonc találkozó
• Törzsi vacsora
• Gyors barátkozás

A napom most ébresztőórával kezdődött. A szállásdóm még este írt egy üzenete nekem, amit elég későn olvastam, ennek alapján arra számítottam, hogy nem lesz itthon. De kicsivel később ő is kijött a szobájából. Így egy igazán jó beszélgetéssel indult a napom. Aztán egy döntést hoztam, így miután lezuhanyoztam és összepakoltam a két hátizsákom, gyalog indultam el a hajóhoz.

Viszlát Marseille

Azért döntöttem a gyaloglás mellett, mert így volt lehetőségem még egy szemszögből megnézni a várost. 9+ kilométer gyaloglás várt rám, de ez számomra nem igazán jelentett kihívást, a két hátizsák ellenére sem. a kint alvós, sátorozós felszerelésem nehezebb szokott lenni, mint a mostani hajókázós csomagom.

Érdemes volt megnézni a várost egy másik útvonal alapján is. Az elmúlt két napban megismertem egy újabb nagyváros igazi arcát. A mai napon ez a kép tovább erősödött bennem. Egyrészt, rengetegszer éreztem a fű szagát. És most nem arra a növényre gondolok, amin az ember néha szeret mezitláb sétálni, vagy néha átkozza, mert rendszeresen nyírni kell. Érdekes élmény volt, hogy a szobámban pakolva is éreztem. Valamelyik szomszéd valószínűleg éppen relaxált. Sok olyan helyen bandukoltam, ahol fullasztó bűz vett körül, s ennek oka a sok telehugyozott hely volt. Tényleg sokat éreztem ezt, mindenfelé az utcákon. Mondjuk, nyilvános WC-t nem is láttam, az emlékeim szerint. A város mediterrán jellegéből adódóan, valamint az évszaknak köszönhetően minden elég száraz az utcákon és sok a por.

A Google jó pár alkalommal járda nélküli autó utak mentén vezetett, aminek egy adott ponton már nem igazán tudtam örülni. A gyaloglás mellett az is a tervem része volt, hogy az első beülős helyen reggelizni fogok. Pár kilométer után az első hely, ami egyáltalán megjelent előttem, egy négy sávos, középen kordonnal lezárt út másik oldalán volt elérhető, szóval, ezt kihagytam. A második helyen a kiszolgáló fiatal ember egy szót sem beszélt angolul, furcsa volt, hogy még az “inni” szót sem ismerte. Bár, azzal a tapasztalattal, hogy egy szót sem ért a velem szemben álló francia ember, annak ellenére, hogy folyékony angolsággal válaszol, már volt szerencsém találkozni Párizsban.

Végül csak egy pizzériával találkoztam, de ez nem volt vonzó. A tipikus – utcán kis asztalkákkal és székekkel dolgozó – helyre vágytam, de ilyennek nyoma sem volt. Aztán eljött a pont, amikor a város lakott része véget ért és nem volt más mellettem, csak az autóút. Azonban, a csetelések alapján már tudtam, hogy a hajón rengeteg étel vár.

Meleg volt egész nap, így sokat izzadtam a két hátizsák alatt. Sok emberrel találkoztam a sétám alatt, de alig emlékszem olyanra, aki mosolygott volna. Ezek alapján Marseille biztosan nem lesz az új otthonom.

A kikötőtől nem messze egy taxis szólított meg, látta a hátizsákokat rajtam. El akart vinni a kikötőbe, 10 EUR fuvardíjért. Elutasítottam, de közben láttam, hogy hülyének néz. Próbált meggyőzni azzal, hogy még 2 kilométer a távolság. Annyira nem tudott jól angolul, hogy megértse, ahogy elmagyaráztam neki, hogy nyolc már mögöttem van, és köszönettel, de a maradékot is gyalog akarom megtenni.

A behajózás

Rengeteg ember várt arra, hogy a fedélzetre szálhasson. Szerencsémre egy a tegnapi napon megismert csaj és srác már a sorban állt, így csatlakoztam hozzájuk. Majdnem egy órát álltunk sorban, mire a nagy csomagjainkat végre elnyelte a szállító gépezet. A regisztrációs pultnál megkaptuk a plasztik kártyánkat, ami a hajós élet egy fontos tartozéka, mert az étteremben még vizet sem adnak, ha ezzel a kártyával nem tudom igazolni magam.

Ezen a kártyán van egy bejegyzés, ami a résztvevő csoportjára utal. Ezen bejegyzés szerint hivatalosan is digitális nomád lettem.

Fénykép készült rólunk azonnal, ahogy a kártyát átvettük. Hivatalos fényképész várt ránk és elkészítette az első hivatalos fotót rólunk. Aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Ahogy pár napja a repülőtéren, itt sem volt túl kedves a fogadtatás, de legalább hamar végeztünk. Miután megkaptuk a kártyánkat, 50 méteren belül jutottunk a biztonsági ellenőrzéshez egy egyirányú folyosón, de már ott elkérték a kártyát. Azután még egy sort ki kellett várnunk, immár a hajó aljánál. Itt mindenki papírját egyesével megnézték. Érthetetlen volt, hiszen ezt már megtették a csomag leadáskor is. Úgy néz ki, hogy mindenhol dupláznak. Mert a dupla ellenőrzéseken túl, itt egy biztonsági fotót is készítettek rólunk, mindenkiről, szigorúan egyesével.

Ezek után végre a hajón voltunk. Innentől már mindenki kedves volt velünk.

A hajón

A hajó egy elbaszott labirintus. Biztosan kell hozzá egy kis idő, míg megtanulok biztonsággal közlekedni rajta. Az első utunk a két sráccal az étterembe vezetett. Mivel ma még nem sikerült ennem, s a 10 km-es túra is erősítette bennem az éhséget, mire ide – délután kettő óra volt – jutottam, szinte éhen haltam már. Kárpótlásként a várakozásért, a büfében választható ételek rendkívül finomak voltak.

Kávéra már nem jutott idő, mert mennünk kellett a regisztrációra. Olyan meleg fogadtatásban, mint ami itt várt, még életemben nem volt részem. A Nomad Cruise egyik tagja majdnem a nyakamba ugrott. El fogom neki mondani – bár biztosan tudja is -, hogy írtó jó fej volt.

Ettől a ponttól elragadott minket a sok program. A nyitó ceremóniát elég nehéz volt megtalálni, de végül ott voltunk. Ez egy dög unalmas bemutató volt arról, hogy mit tud a hajó, milyen események vannak, rajta. A töredékét sem jegyeztem meg. Volt egy mentési gyakorlat is, amin ajánlott volt részt venni, arra az esetre, ha a hajó úgy döntene, hogy elsüllyed. Ezt kihagytam, inkább ittam egy italt. Úgy döntöttem, hogy ha a hajó mégis csak süllyedi kezdene, én majd koktélok ivásával fogom magam felkészíteni a túlélésre.

A hajó megnyitója után a Nomad Cruise megnyitó várt minket. Ez sokkal érdekesebb volt. Nem sok új információt kaptam az előttünk álló héttel kapcsolatban, de az előadás nagyon jó volt.

Vacsorázni mentünk, kicsit változott a programok eredeti sorrendje. Itt és most kiderült, hogy mi is az a törzsi vacsora. Mindannyian kaptunk egy kis ajándékot a Nomad Cruise csapatától a regisztrációs során. Egy Tote begat, benne egy jegyzettömbbel, egy tollal és a hivatalos programmal, egy hivatalos pólót és egy kitűzőt a nevünkkel. Ezen a kitűzön volt egy pici kép egy állatról. Én a sündisznó törzsbe kerültem. Egy a vacsoránál egy sündisznóval megjelölt asztalhoz ültem. Ezzel a játékkal megerősítették azt, amit két napja folyamatosan csinálunk: új, ismeretlen, érdekes emberekkel beszélgetünk.

Kiderült, hogy a gyors barátkozás pont ez lenne. Amit magunktól is csináltunk.

A hosszú és finom vacsora után jöttek a 30 másodperces bemutatkozások. Látva, hogy hányan akarják ezt önként csinálni, én nem álltam be a sorba, annak ellenére, hogy készen volt a bemutatkozó szövegem. Érdekes és kevésbé érdekes megoldásokat hallhattunk. Talán többségben voltak az érdekes bemutatkozások.

Igazából az ismerkedés folytatódott hajnalig. Sokat beszélgettem érdekes és jó fej emberekkel. Sok érdekes történetet hallottam és mondtam el. Voltunk diszkóban, együtt táncoltunk jó darabig, s végül a sok italtól elfáradtan hajnali kettő körül lefeküdtem.