Összegzés
Cumi Kuah Hitam - fekete tintás tengeri leves Balin. Csípős, mély umami ízek, három sambal, izzadás, túlélés és egy rövid pillanat, amikor helyinek éreztem magam.
Ez már tipikus balinéz élmény, nem turistás étel.
Tegnap ettem egy ilyen levest.
A hosszú sétám alatt láttam meg az egyik étterem falán a képét.
Fekete lötty. Biztosan izgalmas – gondoltam – hát, rendeltem egyet.
Fekete tintás tengeri leves – Cumi Kuah Hitam
Cumi = tintahal, (sok helyen polipot is így neveznek lazán), hitam = fekete, kuah = leves, szaft.
Ennyire egyszerű az étel képlete.
A sötét színét a kluwek (kepayang) mag adja. Egy trópusi fa termésének a magja. Amit érdemes róla tudni: A mag fermentálás után lesz sötétbarna–fekete, nyersen mérgező a ciántartalma miatt. Ezért csak hosszú erjesztés és főzés után fogyasztható, tradicionális tudást igényel az elkészítése.
Földes, füstös, mély „umami” ízt ad. Az umami az ötödik alapíz, én egy sushi készítő tanfolyamon ismerkedtem meg ezzel a fogalommal, még Magyarországon.
A levest rizzsel és három féle szósszal, úgynevezett samballal kínálják. A tipikus sambal kínálat – gyanítom, hogy ezt kaptam én is:
- sambal matah – friss, nyers
- sambal merah – főtt, brutál
- sambal terasi – mély, fermentált
A leves önmagában is csípős, de a három sambal a csípős, még csípősebb és a brutál kategóriát szépen bemutatta.
Lassan megtanultam, hogy hogyan esznek levest az ázsiai emberek. Mint a képen is látszik, egy merőkanállal ellátva hozzák ki a levest. Kapok hozzá egy kis tányért. Ebbe a kistányérba teszek a levesből, a sambalból és én még a rizsből is pakoltam bele.
Így gyakorlatilag többféle verzióban tudom kipróbálni az ételt. Szósz nélkül, kevés szósszal és halálos mennyiségű szósszal.
A leves önmagában is ízletes, nem nagyon bántó az erőssége. Érződik benne a tintahal minden kedves zamata, a lime frissessége, a paprika ereje és a kluwek különlegessége.
A három sambal három karakter. Az leggyengébb mogyorós volt, nagyon ízlett. A másik kettő azért már mutatta, hogy az erős paprika itt sem vicc.
Én jó magyar gyerekként mindent megettem. Az összes levest, a rizst és a három szószt is.
Praktikusan minden elkészített kis tálka leves után ittam a jeges vízből, kicsit úgy éreztem, hogy ez a túlélés feltétele. És elhasználtam egy kilogramm papírtörlőt, mert még a fülemen is folyt az izzadtság.
Tegnap, a leves előtt csak gyümölcsöt ettem. Ez talán nem a legjobb előkészítés egy ilyen étel elfogyasztásához. Az étteremtől kb. 2-3 kilométert kellett megtennem hazáig, de – megmondom őszintén – voltak pillanatok, amikor arra gondoltam, hogy ez az üzemanyag nem biztos, hogy lehetővé teszi a biztonságos landolást.
Szerencsére hazaértem. De a leves élménye kb. 24 óráig jelen volt az életemben. Erről anti bácsi dala jutott eszembe – ezzel le is zárom ezt a gondolatot.
Azt álmodtam, guggoltam a tóba’, hogy miért, azt most nem is hoznám szóba!
A kulináris élményt egy rövid elismerő pillantás tette különlegessé. Egyedül ültem európaiként a nyitott étteremben. Mikor már izzadva dolgoztam a levessel, egy család ült le mellém, és a az anyuka egy elismerő pillantással és mosollyal köszöntött.
Úgy éreztem, azt üzeni, hogy “szép munka!” Itt vagy, ebben – az inkább raktárra hasonlító – étteremben, ahol mi is vagyunk és azt eszed, amit a helyiek.
Egy leves erejére talán igazi balinéz lettem.Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás
Remek pillanatok, jó élmények!
Puszi!
Apa