Filozófus szeretnék lenni!
De az is lehet, hogy már az vagyok!?
Ki is az a filozófus?
Az, aki annak tanul? Vagy aki addig csavarja a gondolatokat, hogy végül már senki nem érti?
Merem remélni, hogy inkább egy olyan ember képe sejlik fel a fogalom mögött, aki a világ megértéséről gondolkodik.
Kit nevezünk filozófusnak?
Mivel a definíciók eléggé esszenciális részei a gondolkodásomnak, kissé utána jártam, hogy kit nevezünk általában filozófusnak. Ezzel szeretnék közelebb jutni egy kijelentéshez, vagy egy tagadáshoz.
A filozófus az, aki nem fogadja el a világot adottnak, hanem kérdez, vizsgál és értelmez. Közben pedig saját gondolkodását is ugyanúgy vizsgálat tárgyává teszi, mint a valóságot.
A filozófus nem egyszerűen “tudással foglalkozik”, hanem a tudás alapjait kérdőjelezi meg. Nem az érdekli elsősorban, mit tudunk, hanem az, hogy hogyan tudjuk, amit tudunk, és egyáltalán mit jelent az igazság, a valóság vagy a megértés.
A lehető legegyszerűbben összefoglalva talán ezt mondhatnánk: nem az a filozófus, aki tud valamit, hanem aki nem hagyja abba a kérdezést.
Filozófus vagyok!
Ez a kijelentés, amihez szerettem volna megérkezni. Nem kell a tagadásba visszavonulnom.
A saját utam érdekessége, hogy a filozófia az életemben a buddhizmussal járja páros táncát. A két ideológia pedig szépen mutatja azt, ami felé úgy érzem a saját tempójában halad a megértésem.
A filozófus elsősorban megérteni akar. A buddhista gyakorló elsősorban megszabadulni akar.
A megértésemen minden nap dolgozom. A megszabadulásomról pedig már értem, hogy nem tanulható. Nem felfogható. Nem akarható. És nem cél.
A klasszikus filozófia jobban ragaszkodik a szigorú érvelési formákhoz. Én viszont erősen támaszkodom közvetlen tapasztalataimra és belső megéléseimre. Ezzel közelebb is vagyok a buddhizmushoz.
Ezért kiegészítem az előbbi gondolatomat. A tankönyvi definíció szerint részben vagyok filozófus. Hiszen, a valóságról való gondolkodás helyett én a valóság közvetlen tapasztalását választottam.
Az én filozófiám nem fogalmakban él. Nem nyelvben működik. Nem feltétlenül vitaképes. Ellenben tapasztalatban lélegzik. A csend felé tart. És nem akar vitát nyerni.
Igen! Filozófus vagyok!
A filozófiai rendszerem
Mint minden filozófusnak, nekem is van elképzelésem a világról. Saját elképzelésem. Ezt én rendszernek nevezem.
Ez a rendszer a világ általam megismert formájának sarokpontjait tartalmazza. Az elmúlt hetekben elkezdtem összegezni, egységes írott rendszerbe foglalni ezeket a világról alkotott gondolataimat.
Mivel én ezeken a nézőpontokon keresztül látom a világot, hamar rájöttem, hogy a pár hónapja kialakított másik elképzelésemmel pont egy irányba állnak ezek a rendszer elemek. Vagyis, az, hogy én jól érzem magam a világban pontosan azért van, mert ezeken a nézőpontokon látok keresztül.
Ezzel ahhoz a vágyamhoz, hogy szeretném a saját világomat neked adni, egy nagyon komoly lépéssel kerültem közelebb.
A könyvem
Itt ért bennem össze két szándék.
2003-ban fogalmaztam meg először azt, hogy könyvet szeretnék írni. Talán az azóta eltelt sok év a bizonyítéka annak, hogy nem vagyok türelmetlen fajta.
Az alkotás nem egy hirtelen ötlet. Ez 23 év.
A másik szándék csak 4 hónapos, ez az előbb említett “neked adni a világomat” elképzelés.
A jelenlegi elképzelésem szerint a a könyv az egyik legjobb módja annak, megmutassam, amit át szeretnék adni.
A sarokpontok összeillesztésével együtt megvalósult még egy dolog, s erre én magam sem számítottam.
2022 eleje óta négy olyan gondolatot kezdtem el kidolgozni, amit az említett rendszerező munka megkezdéséig négy önálló könyvként képzeltem el.
A munka folyamán világossá vált, hogy vált számomra, hogy a négy gondolat nem négy önálló könyv tartalma. Egy természetes könnyedséggel a négy ötlet egy egységbe integrálódott.
Hogyan tovább?
Megvan tehát a szándék. Megvan a téma. Megvannak a gondolatok. Most már csak meg kell alkotnom azt a könyvet.
Talán egyszer író leszek.
Egy sokszor elmesélt történetet most írok le először, mert pontosan ide kívánkozik.
2001-től 2005 a Magyar Íróképző nevű társaság alábbi írással foglalkozó tanfolyamait végeztem el:
- Kezdő írótanfolyam
- Haladó írótanfolyam
- Novellaíró tanfolyam
- Alkalmazott írás tanfolyam
- Írás és önismeret tanfolyam
Három évvel ezelőtt elkezdtem látogatni a Magyar Íróképző által szervezett helyi csoportot, amit Irodalmi Körnek neveztek.
Izgatottan készültem az első találkozóra. Különös tekintettel arra, hogy a tagok között volt egy kórházi osztályvezető főorvos asszony, akinek akkor már kapható volt a könyve a könyvpiac meghatározó kiadójának gondozásában.
Az első alkalom előtt elolvastam a könyvet és az első oldalaitól kezdve remek munkának tartottam. (Azóta az írónő második könyve is megjelent, ezt Koh Samuin olvastam el. Ez a mű még egy lapáttal rátesz az első könyv kiválóságára.)
Szóval, izgatottan készültem az első találkozóra. Mégis csak az írás lesz a közös témája egy kis társaságnak, amiben ráadásul egy – minden bizonnyal tapasztalt – tag is részt vesz.
A találkozó egy kávéházban volt. A főorvos asszony jó fél óra késéssel érkezett meg.
Ahogy belépett a kávéházba, ránk nézett és annyit kérdezett: “Ti vagytok az írók?”
Majdnem mindenki hangos igennel felelt: “Igen, mi vagyunk!”
Én voltam az egyetlen, aki halkan, de érthetően mondtam: “Én nem vagyok író.”
Ha ez a könyv elkészül, és ezzel az írónővel valaha még megiszom egy kávét, talán majd másképp felelek.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás
Hajrá!
Puszi
Apa