Vang Vieng utolsó éjszakája. Nincs terv, csak az út, egy stoppos reggel és a hajnal csendje. Meg egy szendvics, ami valamiért most többet jelent.
258. | Vang Vieng
Idegenként érzem magam otthon egy határtalan világban, ami Vang Viengben mutatta meg először, milyen hihetetlenül erős.
257. | Az első szerviz
Egy nagyon kedves emlékem egy szerelőről, aki eljött utánam, ezzel többet téve értem, mint amire számítottam. Laoszban így kedvesek az emberek.
255. | Pi Mai Lao
Víz, hintőpor és nevetés. Laosz utcái néhány napra csatatérré válnak, ahol minden találat egy mosollyal kezdődik. Ez a Pi Mai Lao.
254. | Vientian
Eltűnt hátizsák, túlmelegedő telefon, 30 km séta és egy város, ahol jó volt élni. Vientián nem látnivaló. Élmény.
253. | Hit the Road Steve
Irány az út, Steve. Nem hiszek a soha szóban. Úgy érzem, látom még Luang Prabangot.
250. | Hello Banana
Minden segítség számít. Néha hibából születik. Ember vagyok, nem hős.
249. | Öt nap, 500 km Laosz országútjain
A rossz utak mentén benzint kergető, dinnyét faló csapat öt napig tartó pillanata. Összhang, rengeteg mosoly. 500 km barátság.
248. | Luang Prabang
És már az sem fontos, hogy a hajó melyik oldalán sodorta el a víz…
247. | Kalandos utazás Luang Prabangba
Utazom tovább a Mekong mentén. Külső út és belső történet egyszerre halad. Nem sietek sehová – mégis pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.