Kettő négyzetméter. Újabb felfedezés. Egy függönnyel leválasztott emeletes ágyban érzem azt, hogy mindenem megvan. Egy privát barlangban is tudnék működni.
266. | Az én kicsi mesekönyvem
41 napig gyűjtöttem eldobott kártyalapokat Ázsia útjain. Végül nem csak egy paklit találtam meg, hanem egy különös mesekönyvet is.
264. | Egy busz, ahol csak a plafon volt szabad
15 óra egy túlzsúfolt fekvőhelyes buszon Laoszból Hanoiba. Kényelmetlen volt, abszurd volt, mégis kaptam útközben emberséget, ételt és mosolyt.
263. | Csendből káoszba – két nap Phonsavanban
A Korsók síkságának csendje után egy laoszi rakétafesztivál közepén találtam magam. Idegenként érkeztem, és valahogy mégis része lettem.
261. | Phonsavan
BLT Laoszban, egy kínai sofőr, egy laoszi orvos, csirkék és egy esőben elveszett bankkártya. Két nap alatt így jutottam el Phonsavanba.
260. | Hajnalhozta Napra várva
Vang Vieng utolsó éjszakája. Nincs terv, csak az út, egy stoppos reggel és a hajnal csendje. Meg egy szendvics, ami valamiért most többet jelent.
258. | Vang Vieng
Idegenként érzem magam otthon egy határtalan világban, ami Vang Viengben mutatta meg először, milyen hihetetlenül erős.
257. | Az első szerviz
Egy nagyon kedves emlékem egy szerelőről, aki eljött utánam, ezzel többet téve értem, mint amire számítottam. Laoszban így kedvesek az emberek.
255. | Pi Mai Lao
Víz, hintőpor és nevetés. Laosz utcái néhány napra csatatérré válnak, ahol minden találat egy mosollyal kezdődik. Ez a Pi Mai Lao.
254. | Vientian
Eltűnt hátizsák, túlmelegedő telefon, 30 km séta és egy város, ahol jó volt élni. Vientián nem látnivaló. Élmény.