Az influenszer szerepem felelősségéről írok. Az itt megfogalmazott ars poetica a kiindulópontom ahhoz az útszakaszhoz, ami most kezdődik.
344. | Saigon II.
Saigon több olyan dolgot mutatott, ami nem nyűgöz le. Még van 11 nap, hogy ez változzon. Persze eddig is adott már élményeket.
343. | Az ítélkezésről
Azt nem sikerült megfejtenem, hogy miért vagyok ítélkező. Azt viszont átgondoltam, hogy mit tehetek ellene.
342. | Viselkedés LEGO
Három LEGO kocka, ami nem csak kulturális különbségeket mutat, hanem be is épült a viselkedésembe. Szeretek LEGO-zni.
341. | Saigon, a szemérmetlen
Lehet, hogy Saigon nem azért szemérmetlen, mert közönséges. Hanem mert nem nagyon akar semmit sem elrejteni előlem. Mi van, ha ez a kérdés: miért titkolnám el?
340. | Soha nem voltam büszke magyar
Ez az írás nem Kassai Lajos portréja és nem is Kassai-idézetgyűjtemény. Ez egy önarckép Kassai Lajos tükrében.
339. | Megérkezés Saigonba
Fekete öves szűk helyen katonákat elhagyó valaki lettem. Vagy valami ilyesmi.
338. | Mũi Né és a gulyás leves
Mũi Né lett az 1800 kilométeres vietnámi utazásom utolsó állomása. Tele van hálával a szívem. Most pihenek egy kicsit. Aktívan.
337. | Арина Шило
Van, amit nem kell elmagyarázni. Elég megmutatni, aztán hagyni, hogy a történet és a néző elvégezze egymással a dolgát.
336. | Đà Lạt, ahol fáztam
Da Lat egy hideg labirintus. Azt is szerettem benne, hogy el voltam benne veszve. Meg azt is, hogy közben milyen kapcsolatokat adott nekem.