“Soha nem voltam büszke magyar” – Megdöbbentő vallomás Kassai Lajostól.
Ezzel a címmel jelent meg egy videó 3 hónappal ezelőtt.
Kassai Lajos az az ember, akinek a hangjára évek óta figyelek.
Eddig nem sikerült megfogalmaznom, hogy miért érdekes ő számomra.
Csak érzések
Itt és most nem akarok azzal foglalkozni, hogy ki is Kassai Lajos. Számtalan forrás mutatja be, csak egy kattintásra van a válasz.
Az én vele kapcsolatos történetemben egyetlen fontos dolog van. Amikor megismertem az első gondolatait, azonnal a hatása alá kerültem.
Máig nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy ennek mi az oka.
Ám ha komolyan keresem a választ, pár gondolat eszembe jut, ami talán választ ad a lelki közelségre. Azt gondolom, hasonlóak vagyunk. Nem az ismertségünkben és nem is a teljesítményünkben. A világról alkotott nézeteiben ismerek magamra.
Kassai olyan nézeteket vall, amik – azt gondolom – nagyon régóta megvannak bennem. Ösztönként, nem kimondott alapelvként. Valószínűleg ezért hatott rám a kezdetektől fogva az, amit tőle hallottam. Ma már ezek az érzések kimondott (alap)elvekké váltak bennem. Ma már nemcsak érzem, hogy kedvelem ennek az embernek a gondolatait, hanem talán meg is tudom mondani, hogy miért.
Ő a felelősséget önmagán kéri számon. Ezt most már én is így teszem. A fegyelem és a szabadság nála nem ellentétek. Merem remélni, hogy most már nálam sem. Nem akar mindenkinek tetszeni. Kell erre bármit mondanom? Létrehozott valamit a semmiből. Ez nagyon komoly súly Kassai életében. Én is ezen az úton érzem magam most. Bár kevés az esélye, hogy olyan csodálatos dolgot hozzak létre, mint ő, azért a magam útján mindent megteszek. Azért, hogy valamit létrehozzak.
A legfontosabb érzésem pedig az, hogy azt éli, amit mond. Ez nagyon-nagyon hiteles dolog. Én is élek. És sok dolgot mondok is. És most nagyon hiszek abban, hogy ez a kettő dolog nálam is azonos.
Gondolatokhoz kapcsolódom
A korábbi blogom munkamódszere volt az, hogy mások írásait elemeztem a saját nézőpontom alapján. Vagyis, az elhangzott mondatok mellé írtam a saját jegyzeteimet is.
Gondolkodtam azon, hogy van-e ennek létjogosultsága ezen a blogon.
Úgy döntöttem, hogy van. Két okból.
Az első, hogy szerettem volna megörökíteni az előző felismerésemet önmagammal kapcsolatban. Az ő gondolatai kiváló lehetőséget adnak nekem arra, hogy – rájuk reflektálva, hozzájuk kapcsolódva – más formában mondjam ki a véleményemet, mint ahogy általában tenném. Önmagamban nem biztos, hogy ennyire karakteresen mondanám ki azt, amit gondolok.
Másrészt ebben az írásban is szeretném kifejezni az iránta érzett tiszteletemet azzal, hogy megmutatom pár gondolatát. Hiszen az ő gondolatain keresztül is közelebb kerültem a saját világomhoz.
Ha személyesen találkozhatnánk, valahogy így szólalnék meg:
“Tisztelt Kassai Lajos! Hálás szívvel köszönöm, hogy az ön gondolatai segítségével jobban érthetem a világot!”
A mondatok az alábbi videóból származnak. Minden mondat előtt jelzem, hogy kb. hol található a felvételen. A saját gondolataimat # jellel kezdem el.
3:07 Azt gondolom, hogy én nem születtem üres lappal erre a világra. És az én lelki tartalmam és ennek a népnek a gyökerei valahogy azonos hullámhosszon vannak. Úgyhogy minden, amit én elértem az életben, annak köszönhetem, hogy ezzel a lelki tartalommal, ezzel a beállítottsággal én magyarnak születtem és Magyarországra.
# Hasonló érzéseket fogalmaztam meg azokkal az értékekkel, “erőforrásokkal” kapcsolatban, amiket magamban érzek. Ezt hívtam és hívom most is áldásnak. A bennem lévő energiák nem az én kiválóságom bizonyítékai. Ajándéknak tekintem őket az életemben. A kapcsolódásom Magyarországgal teljesen biztos, hogy más. Vagy most más. A jövőt nem sejthetem.
5:33 És tudja a nem tudok attól szívet melengetőbb érzést elképzelni, mint az, hogy ez a 3-400 ember, vagy adott esetben, amikor egy világbajnokságot bonyolítunk, vagy egy nagy versenyt megfordul 1000 ember, és nem marad ott szemét. Tehát hogy elmegy 500 ember, és nem marad egy eldobott papírzsebkendő.
# Kassai Lajos érzésem szerint rendelkezik olyan energiákkal, amiket mások is éreznek. Tisztelettel fordulnak felé. Ennek a tiszteletnek a jele az én szememben a szemetelés hiánya. Több olyan energiaforrás-emberre lenne szüksége a világnak, mint ő. Lehetnénk például mindannyian azok.
8:37 Szerintem mi szembe fordítottunk mindent egymással, amit szembe lehet fordítani, és ez jóvátehetetlen hiba. Tehát mi mi szembe fordítottuk keletet nyugattal, mi szembe fordítottuk a vidéket a várossal. Mi most már szembe fordítottuk a férfit és a nőt egymással. Mi szembe fordítottuk a különböző politikai irányzatokat egymással. Tehát amit lehet, összeforgattunk. És szerintem a médiának ebben nagyon nagy szerepe van, mert ma valami valami harsány dologra van szükség. És a harmónia az nem harsány.
# A politikai szembefordítás az egyik oka annak, hogy ma nem Magyarországon élek. Éppen ezért ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az a kijelentés, hogy a harmónia nem harsány nekem egy új megfogalmazás volt. De azonnal eltettem magamnak.
10:26 Ez azt jelenti, hogy a 19. században ismertünk mondjuk 200 000 vegyi anyagot, ami úgy úgy első hallásra nem kevés. Ma 200 millió vegyi anyagot tartanak számon.
# Ez nyilván nem vélemény, hanem egy adat. Nem akarom ellenőrizni, lényegtelen. A nagyságrend fontossága miatt emeltem ki. Van min gondolkodnunk, azt hiszem.
13:49 Tehát a a nagy problémát az ember számára azt jelenti, hogy a forma követhető, a formai struktúrákat tudja örökíteni, létre tudja hozni és ez egy idő után maga a forma teszi lehetetlenné a tartalomhoz való hozzáférést. Minden rendszernek, az egyházaknak is egy állandó problémáját jelenti, hogy az az egyházi struktúra, ami amit létrehoztak, és a legjobb szándék szerint, a legjobb igyekezet szerint hozták létre, egy idő után pontosan abba fogja megakadályozni őket, hogy Istennel találkozzanak, és aztán az egészet újra és újra kell gondolni. De hát ez egy emberi történet és egy emberi sors.
# Hihetetlen. A filozófiai rendszerem egyik alapköve ez a gondolatsor. Remélem, lesz alkalmam egyszer bemutatni. Mindenesetre érdemes odafigyelni erre a Kassai gondolatra is. Melyik az a rendszer, vagy másképpen kérdezve, ki az az ember, akit egyetlen rendszer boldoggá tud tenni? Vannak ilyen rendszerek és emberek, ebben biztos vagyok. De van egy olyan érzésem, hogy nem túl gyakori a jelenség.
15:35 Nem tartom nem tartozom abba a táborba, aki aki mindent le kell, hogy reagáljon.
# Én igen. Vagy, ha nem is mindenre reagálok, talán többre, mint “kellene.” De dolgozom magamon.
19:18 Itt egy ilyen átlagembernek, mint én azt kell szem előtt tartani, hogy beengedi-e a politikát az életébe, vagy nem. És én azt mondtam, hogy ide nem szabad beengedni. Tehát a kultúrának, és a sportnak azt nem engedheti meg magának se a kultúra, se a sport, hogy a politikát beengedje.
# Nagyon egyetértek ezzel. Annyival egészíteném ki, hogy még jó pár területét az életünknek fel kellene sorolni, ahol nem kellene a politikának jelen lennie. Azt vallom, hogy eléggé mérgező, lélekromboló hatása van a politikának az életünkre. Elszakít minket a valóságtól, másoktól és önmagunktól.
27:50 Játszunk azzal a gondolattal, hogy óriás plakát. Na most, hogyha ha valamit én azonnal kiradíroznék a az országból, a lelkekből, az az óriás plakát. Tehát én azt be se engedtem volna ide, és azért nem, mert nagyon sokan úgy néznek a az óriás plakátokra, mint egy ilyen etikai problémára. Ez nem etikai probléma, ez egy súlyos jogi probléma. Azért, mert néznem kell, érti?
# Szívből egyetértek ezzel. A figyelmemet irányítani az értékes dolgokra nagyon-nagyon nehéz. Akár akarom, akár nem, rengeteg esetben mások mondják meg, hogy mit nézzek, mire figyeljek, mit érezzek. Hihetetlenül nehéz ebben a zajjal terhelt világban saját akaratból irányítani a figyelmemet. Sok minden más betiltásán is gondolkodhatnánk.
32:26 Tehát valószínű hamis a kép, valószínű az én képem is hamis erről az emberről, és hogy hogy ezt semmi más nem tudja fölülírni, csak a személyes találkozások.
# Hetek óta tervezek írni az ítélkezésről. Ezért nyilván megragadta a figyelmemet ez a gondolat, amivel egyet értek. Lássuk majd meg, mit sikerül megírnom ebben a témában.
41:29 És én találkoztam olyan emberrel, aki vegytisztán valamit rá lehetne mondani.
# Itt arról beszél Kassai, hogy senki nem tökéletes. Senki sem csak ez vagy az. Ez a fajta tisztánlátás szerintem nagyon fontos. Ez lehet az alapja az elfogadásnak és a tiszteletnek is. Hányszor, de hányszor látjuk azt, hogy valakit pont azzal próbálnak meg elidegeníteni másoktól, hogy megkeresik, ráerőszakolják azt a pontot, ahol ez a “vegytisztaság” meginog, és az egész emberre, rendszerre máris ráhúzzák a vizes lepedőt. Jó lenne ezeken a torzításokon túllátni.
57:33 Én mindig hiszek abban, hogy valamit tudunk tenni, hogyha a jobbító szándék ott van, akkor jobb lesz.
# Ezt a gondolatot szükségtelennek tartom kommentelni.
58:06 Tehát hogyha mi nem beszélünk másképp és ezt hosszútávon meg tudjuk őrizni akkor mi már tettünk valamit. Hogyha elkezdünk másképp beszélni, akkor ott elindul valami akkor ott elindul valami rossz.
# Számomra a legfontosabb gondolat az egész beszélgetésben. Úgy beszélni, ahogy élünk és ezt folyamatosan megőrizni. Hihetetlenül nehéz feladatnak tűnik. Mégis, újra és újra meg kell próbálnunk.
58:51 Az igényeim és a képességeim nem árt, ha harmóniában vannak.
# Talán egyszer majd ezt is kifejtem bővebben egy későbbi írásban. A világunk egyik legnagyobb problémájának tartom ezt a kérdést.
59:50 és 1:04 Elkezdünk odafigyelni, ami szép és jó. Az apró dolgok felé. És én tudom, hogy rengeteg ilyen dolog van. Ez egy pici dolog. Ez egy apró dolog. Az, hogy valami történt, ezek az emberek nagyon lelkesen készültek. Ez szép, ez semmi. Ez egy perc. Ez a hírben egy perc. Sok ilyen egy perc kell. Szerintem ezekkel az egy percekkel meg lehetne tölteni minden nap gy órát, és látnának az emberek egy pozitív képet
# Ezek a gondolatok a “The Miracle Is Already Here” projektem alapgondolatai. Rendkívül boldog vagyok, hogy ezt ugyanúgy látjuk Kassai Lajossal.
Én voltam büszke magyar
Kassai Lajos azt mondta, soha nem volt büszke magyar.
De magyarnak született, ebben sorszerűséget lát és becsülettel éli ezt a sorsot és dolgozik. Másokért. Példamutatóan.
Én is magyarnak születtem. Volt idő, amikor erre büszke voltam. Aztán a büszkeség elveszett. Ellentétben Kassaival én eddig nem találtam meg a sorszerűséget abban, hogy magyarnak születtem. Én most a Földre való születésemet élem az érzéseimben.
De – minden magyar boldogságáért – bízom abban, hogy egyszer még lehetek büszke magyar ebben az életben.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás