Nagyon szerettem azt, hogy egész nap erőlködés nélküli figyelemmel szemléltem azt, ami körülvesz. Úgy éreztem, mintha a hajóm együtt úszna a halakkal.
230. | Pai
Pai terasza barátokat adott, egy patkány türelmet, egy kulacs pedig megtanított elengedni azt is, amit nem önként engedek el.
229. | Mae Hongson
Google Maps, kutyák, folyó és egy eltűnt ösvény. A templomból jövet 900 méterből dzsungeltúra lett. Élve érkeztem meg.
227. | Szóval, akkor, mi történt itt? Összegzés II.
Eljöttem ebbe a buddhista erdei templomba, mert itt még nem voltam boldog.
226. | 10 napig nem volt és mégis volt. Összegzés I.
Egyre határozottabban érzem: adnom kell, hogy kapjak. A templom erről adott tiszta tanítást.
225. | 10 nap mezítláb 11: az utolsó órák
Elhagytam a templomot, de az nem hagyott el engem.
224. | 10 nap mezítláb 10: az utolsó kettő teljes nap
A templomi sorozat végéhez közeledve összeállt a kép. Bennem már biztos: csodálatos 10 napot töltöttem a Wat Pa Tam Wua templomában.
223. | 10 nap mezítláb 9: áttörés
Ez az írás a megfogalmazásában tele van bizonytalanságot sugalló mondatokkal. De semmi bizonytalanság nincs bennem, nagyon éreztem, hogy mi történik ma!
222. | 10 nap mezítláb 8: meditációs tapasztalatok
Sétálok, ülök, fekszem. Fáj a testem, szétesik a figyelmem, mégis újra kezdem. Itt nem érteni tanulok, hanem gyakorolni.
221. | 10 nap mezítláb 7: miért maradok?
Nem kell, hogy adjon bármit. Így is maradok. A keret, a csend, a hideg reggel már önmagában ajándék.