Újra egy szigeten élek a Dél-kínai-tengerben.
Pontosabban egy, a tengerben található szigeten.
Cat Ba a sziget, ahol most élek.
És Cat Ba a város is. Mintha nem akarták volna túlbonyolítani.
Újra egy szigeten
Egy szigeten kezdtem Ázsiában. Mintha lenne bennem egy kis nosztalgia!?
Megnéztem a térképet, mert kíváncsi voltam, hogy mekkora ez a földdarab madártávlatból. Nem túl nagy. De még így is kb. negyedével nagyobb, mint Koh Samui.
Kíváncsiságból megjelöltem egy térképen azokat a főbb területeket, ahol eddig már jártam Ázsiában. Mindezt egy képen tettem meg.
Ekkor arra gondoltam, hogy megállok egy pillanatra. Mégis csak IT szakember vagyok, vagy mi a csoda!
Így vasárnap este olyat tettem, amit már megtehettem volna korábban is.
Eddig egy térképem volt ezen az oldalon. Ma hirtelen készítettem még kettőt. Mind a három a menüben elérhető, de megmutatom itt is, hogy hogyan is néz ki most.
- Az én térképem: ez a térkép képekkel és jelölőkkel mutatja meg, hogy hol voltam eddig.
- Az én utam: ezen a térképen egyenes vonallal összekötött pontok mutatják az utamat, mióta Ázsiába érkeztem
- Az én földgömböm: ezen az oldalon pedig egy tetszőlegesen forgatható 3D földgömbön mutatom meg azt, ami az első térképen is látható.
Csak a móka és a napló kedvéért. LOL.
Utam a szigetre
Haipongban az utolsó napon ébredve még nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy aznap elutazom -e, vagy nem.
Mire megmostam a fogamat megszületett a következő döntés is. Irány Cat Ba szigete!
Nagyon szeretem ebben az életszakaszban, hogy ezek az elhatározások percek alatt születhetnek meg. Nyilván könnyűvé teszi a döntést az, hogy minden dolgom elpakolásával 3-4 perc alatt végzem. Vagyis, az ébredés után 10 perccel becsuktam magam mögött a szobaajtót.
Újra úton voltam. Teljes menetfelszerelésben.
Sokat nem kellett gyalogolnom, két kilométeren belül ott voltam a városi buszpályaudvaron.
Csodálatos módon hamar sikerült kiderítenem, hogy mikor, honnan és melyik busz indul abba az irányba, amerre nekem is mennem kell.
20 perc múlva indult egy helyi busz. Innen 15.000 VDN-ért (172 HUF, 0,5 USD) egy órát utaztam egy kikötőbe.
Onnan 13.000 VDN-ért (150 HUF, 0,48 USD) átvitt egy komp egy szemmel láthatólag impozáns szigetre. Az odaérkezésem után 10 perccel indult a hajó.
Nagyon tetszett, hogy a kb. két kilométerre lévő sziget már a hajón megmutatta nekem a szépségét. Fenséges hegyeket és rengeteg zöld erdőt láttam magam előtt.
Ez az utazás mindenféle tervezés nélkül zajlott le ilyen könnyedén.
A szigeten azonnal kaptam egy taxis ajánlatot, hogy elvisznek a városba. 100.000 VND-t (1.149 HUF, 4 USD) kértek érte. Megköszöntem az ajánlatot és meg is mondtam, hogy ennél a busz olcsóbb, úgyhogy azzal megyek.
Ahogy megkerültem a buszt (a sofőr éppen a hátsó ülésen aludt), máris jött ugyanaz az ajánlat. Mind a két taxisofőr elmondta, hogy amúgy 300.000 az ár, de csak most 100.000 lesz. No, persze!
Aztán odajött hozzám két turista. Ők már érthetőbben mondták el, hogy szükségük van rám. Mert tényleg 300.000 a taxi, de ha csatlakozom hozzájuk, akkor fejenként csak 100.000 lesz. Az árból sejtettem, hogy nem lesz kicsi a távolság, és talán jobban teszem, ha nem várom meg, míg a sofőr felébred, hanem azonnal elindulok a városba.
Így elfogadtam az ajánlatot. És ezzel gyakorlatilag a szobámtól a lehető leggördülékenyebben jutottam el Cat Ba városába.
Az első pillantások a városra
Azt azonnal láttam, hogy ez egy nagyon nyüzsgő, nagyon turistás település.
Az elmúlt napok aztán megmutatták, hogy egyszerre backpacker-bázis, tengerparti üdülőhangulatot árasztó nyaraló hely és enyhén kaotikus vietnámi városka.
A saját mesémben pedig azt mondnám, hogy az akváriumok és a neonfények városa.
A backpacker jelleget az adja, hogy rengeteg fiatal turista, és néhány idősebb nyaraló nyüzsög az utcákon.
A tengerparti üdülőhangulatot a helyeik is erősítik. Mielőtt eljöttem Ázsiába, a lányaimmal Horvátországban nyaraltunk. Valamiért mindig az a nyaralás jut eszembe. Kicsit úgy érzem magam, mint ott. Napok óta azon gondolkodom, hogy egy tökéletes tengerparti nyaralóhelyen élem a mindennapjaimat.
Rengeteg kisbusz cirkál az utcákon. A környéken található főút és 4-5 utcácska rogyásig van hotelekkel, hostelekkel, kifőzdékkel, éttermekkel, kisboltokkal, utazási irodákkal. És kávézókkal. Ezt most különösen élvezem.
Az éttermek és a kifőzdék akváriumokkal vannak megpakolva. Ezek több sorban, több méteres sorokban vannak kitelepítve az utcára.
Így az elmúlt napokban az utcákat járva mindenhol homárokat, rákokat, patkórákokat, murénákat és mindenféle egzotikus tengeri halakat látok. Szeretem őket nézegetni. Olyan, mintha egy állandó kiállítás résztvevője lennék.
A kedvenceim azonban mégis a neon fények. Rengeteg fára van felfűzve fényfűzér. Az utcák felett sűrű sorokban vannak kifeszítve a lámpák. Az épületek, a boltok a pincétől a padlásig fényárban úsznak a sötétedés közeledtétől. Akármerre nézek, színkavalkád gyönyörködteti a szemeimet. Valamiért nem tudom megunni!
Mikor megérkeztem, még csak kora délután volt. Fogtam magam és – most először – úgy kerestem magamnak szállást, hogy betértem pár hotelbe. Érdeklődtem, hogy van -e szállás. Mindenhol volt, annak ellenére, hogy azért sugallták, hogy nagyon fogynak a lehetőségek.
Az ár mindenhol 450.000 VDN (5.200 HUF, 16 USD) volt egy éjszakára. Mindenhol elmondtam, hogy ez nekem sok. Egy helyen megkérdezték, hogy mennyit gondoltam. Mondtam, hogy 300.000-ben kiegyezhetünk. Erre csak annyit mondtak, hogy nézzek körül. És sok szerencsét.
3-4 hotel után láttam, hogy felesleges próbálkoznom, mindenhol ez lesz az ajánlat.
Úgyhogy eljöttem egy hostelbe. Kivettem magamnak egy ágyat egy 12 ágyas közös szobában. Ennek az ára 160.000 VND (1.800 HUF, 5,75 USD) éjszakánként és még egy reggelit is kapok.
Hamarosan írok az ilyen közös szobákról is.
A kávéházak
4 éjszakát terveztem itt lenni, ehhez képest ezt a bejegyzést az ötödiken írom.
És még kettőt biztosan maradok ezen kívül.
Úgy alakult ugyanis, hogy az.. (Itt – hajnali 2:43-kor – a tegnapi bejegyzésben bemutatott cuki macska megnézte, mit írok. Ezzel együtt végiggyalogolt a billentyűzetemen és ide írt egy u betűt. A betű nem marad az írásban, de a macska lábnyomát szerettem volna megörökíteni.)
Úgy alakult ugyanis, hogy az elmúlt napokban sok munkám volt. Így a tervezett tengeri hajókázást, dzsungelben sétálást és a környék esetleges motoros felfedezését nem tudtam megvalósítani. De nem akarok addig elmenni innen, míg nem látok kicsit többet.
Ja, nem mellesleg egy nemzeti park is van itt a közelben.
Ezért maradtam itt.
A város körüli élményeket nem ismertem még meg, de a kávéházakat annál alaposabban. Az elmúlt napokat 4-5 különböző kávéházban töltöttem.
Nagyon élvezem, hogy a második, harmadik alkalommal már visszatérő törzsvendégként köszöntenek. Nem hiába üldögélek minden helyen több órákat.
Jó wifi, és még jobb innivalók.
Van két speciális vietnámi kávé, amit már Haipongban is szerettem volna kipróbálni, de eddig a városig kellett várnom.
Nem tudom megmondani, melyik a kedvencem. Annyira finomak, hogy azt szeretném, ha ezt mindenki megkóstolhatná.
Az egyik a tojásos kávé. Elképzelni nem tudtam, hogy ez milyen lehet. Aztán kiderült, hogy nagyon habosra kevernek ki tojássárgáját cukorral és ezt teszik a kávé tetejére. Mi ezzel a megoldással Magyarországon sütiket készítünk. Itt a kávét habosítják. Isteni íz orgia. Azt hiszem, ezt nem tudom megunni.
A másik specialitás a sós kávé. Tejszínt habosítanak felhő könnyedségűre és ezt a habot cukrozzák és sózzák. A furcsasága ellenére ez is egy nagyon különleges élményt ad.
De ittam már kukorica szirupos (és kukorica szemeket is tartalmaz) matcha teát. Áfonyás joghurt smoothiet. Ma kétszer kellett kipróbálnom a banán-kókusz smoothiet. A gyümölcsös italok frissek. A reggelihez olyan ízesített kávét kapok, hogy minden reggel meg tudnék inni belőle 3 vödörrel.
Emellett pedig kapható a kedvenc sült rizsem.
Tökéletes helyen vagyok.
Lehet, hogy nem is kellene innen elmennem?
Viccelek. Bár ki tudja? Hamarosan jön a szokásos könnyed utolsó nap.
De előtte még vár rám 2-3 nap ezen a csodálatos szigeten.
Utóirat: Régen voltam masszázson.
Ma este 22:15-kor engedtem a hívásnak.
Nagyon jól esett.
Most is összehajtogattak, de olyan módokon, hogy csak lestem. Az idősebb hölgy végig térdelte a hátam és néhányszor szó szerint beledöngölt az ágyba.
Mikor végeztünk, az egyik gyönyörű lány lefordíttatta az üzletvezetővel, hogy jóképűnek tart.
Sajnos azonban egyetlen szót sem beszélt angolul, így a kapcsolatunk még aznap este zátonyra futott.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás