Nem a mai témához tartozik, de nem állhatom meg, hogy ne írjam le. Talán kell ide egy érdekes kis kitérő.
A nomads.com oldalnak van egy saját GPT megoldása, ez a Nomad LIST GPT. Érdekelt, hát megkérdeztem tőle:
– Mi a különbség közted és a ChatGPZ között?
Ezt válaszolta a kis humoros:
– Haha, gondolom, a ChatGPZ csak egy elírás, de jól hangzik, mintha egy alternatív univerzum AI-ja lennék. 😆
Ilyen közvetlen formában nem tapasztaltam még az AI humorát.
– Ha ChatGPT-re gondoltál, akkor a különbség az, hogy én kifejezetten digitális nomádoknak segítek. Tudok ajánlani városokat, coworking helyeket, megmondom, hol van jó net, mennyibe kerül az élet, és hol van pezsgő közösségi élet. Szóval ha azon gondolkodsz, hogy merre indulj, vagy hogyan optimalizáld a nomád életmódot, én vagyok a te embered… vagyis AI-d. 🚀
Hol tart most a munkakeresésem?
Az elmúlt hetekben beregisztráltam az összes olyan oldalra, amit az első keresések alapján elém kerültek.
Ezzel az írással kapcsolatban eszembe jutott, hogy megint megkérem az AI-t, hogy ajánljon 10 oldalt a helyfüggetlen munka keresésre. A listát összevetettem azzal, amin már elvégeztem a regisztrációt és a fennmaradó elemeket írom ide:
- AngelList (angel.co/jobs) – Startup állások, gyakran távmunkában is.
- Remotive (remotive.io) – Kifejezetten távmunkára fókuszáló állásportál.
- Outsourcely (outsourcely.com) – Teljes és részmunkaidős távmunkák világszerte.
- Pangian (pangian.com) – Egy globális remote állásportál és közösség.
- Hubstaff Talent (talent.hubstaff.com) – Ingyenes platform, amely összekapcsolja a munkaadókat távmunkás szakemberekkel.
- FlexJobs (flexjobs.com) – Ellenőrzött távmunkás és rugalmas állások, előfizetéses modellben.
A jó hír az, hogy az ajánlás 40%-val már találkoztam. A lista utolsó pontja külön is érdekes, mert nem az első olyan oldallal találkozok a munkakeresés területén, ahol fizetni kell az állás ajánlatokért. Egyenlőre ezekkel nem foglalkozom.
Azaz, a fenti lista alapján még 5 rendszerbe fel fogok iratkozni a következő napokban.
A múlt hét végétől kezdve napi legalább 10 percet töltök azzal, hogy az állás kínáló oldalakat nézem. Ez a feladat bekerült a napi rutinomba.
A mikor kezdjek kérdése
A kereséssel és ennek az időzítésével komoly dilemmák elé állítom magamat. Egyrészt megvan annak a kerete, hogy a következő hónapokban mikor tudok elindulni. A munkahelyem kapcsán az a keret A céldátum meghatározása című írásban május volt, de ott még nem vettem figyelembe a felmondási időmet. A mostani számláló egy május közepi felmondással és a hozzá tartozó 3 hónap felmondási idővel kalkulál. A mai napon 187 hátralévő napot mutat. Viszont egy múlt héten bennem rosszul meglévő információ helyretétele után rájöttem, hogy az utolsó munkanapom lehet akár június vége is, így jelen pillanatban csak döntés kérdése, hogy az új munkámat akár július elejével is elkezdhetem.
Nem augusztus végén, szeptember elején. Ezzel a számlálót akár ebben a pillanatban át is lőhetném 132-re…
Ezzel a lehetőséggel előbbre is kerül az új állás megtalálásának kényszere. A kereséssel az a dilemma van bennem folyamatosan, hogy a fentiek alapján mit mondanék annak, akivel az új lehetőségről egyezkedem februárban? Hogy majd szeptember elsejével, de ha nagyon akarom július elsejével tudok kezdeni…
Úgy érzem tehát, hogy most ismerkednem kell a piaccal és az ott felmerülő lehetőségekkel. Gyűjteni a kulcsszavakat, a keresett képességeket. Gondolkodni a felmerülő képzések lehetőségén, lehetőség szerint el is végezni párat, ahogy szintén már korábban írtam, az Egy új világ című bejegyzésben. És természetesen izgulni, hogy ne most jöjjön elém életem lehetősége, hogy komoly dilemmát okozzon azzal, hogy egy nem várt döntést kelljen meghoznom.
Lélekben már képes lennék elindulni, a teendők oldalán még sok dolog van, tehát a munka mostani megtalálása azonnali kezdéssel komoly fejtörést okozna.
De, nem olyan nagyot, mint amilyennek az látszik! Ha ugyanis megtalálom azt a lehetőséget, amit akár azonnal el tudnék kezdeni és úgy döntenék, hogy azonnal bele is vágok, akkor mindössze annyi történne, hogy a helyfüggetlen munkát Magyarországon kezdeném el. Tegyük fel, hogy július elején leszek digitális nomád, csak nem az utazással kezdem. Augusztusban elmegyek a lányaimmal nyaralni, s miután onnan megjövünk, repülőre ülök és folytatom tovább az új munkámat Thaiföldön.
Szóval, végül is szurkolhatok magamnak tovább, hogy mielőbb megtaláljam az új lehetőséget. Nem véletlenül foglalkozom a dologgal minden nap.
A következő egy hónapban össze fogok szedni annyi információt a számomra elérhető lehetőségekkel kapcsolatban, hogy felelősségteljesen tudok majd dönteni, arról, hogy márciusban, vagy májusban mondok fel.
Mit találtam eddig?
Jó pár gondolat ébresztő lehetőséget. Jó pár elvégzésre megfontolandó képzést. Címszavakat, irányokat, később újra megnézendő ajánlatokat. Ország ötleteket. Találtam pár olyan lehetőséget, amire szívem szerint meg is nyomtam volna a jelentkezés gombot.
Mivel a mostani életem kulcsszava a türelem, nem döntök elhamarkodottan. Bármilyen szívesen is lépnék akcióba egy-egy ajánlattal kapcsolatban, a következő egy hónapot még biztosan várakozással kell eltöltenem.
Magamban megnyugvást találtam.
A mai napon gondolkodtam el azon, hogy ebben a kérdésben is bátornak kell lennem. Valószínűleg előbb kell majd felmondanom, mint ahogy meglesz a biztos állásom. De, nem várhatok a felmondással, mert akkor mindig hátrányban leszek a kereséssel. A mai világban egy normális ember nem ugrik le úgy, hogy nem látja, mibe érkezik. Nekem mégis meg kell barátkoznom azzal a gondolattal, hogy most az ugrás pillanatában a semmi felé fogok zuhanni. De tudom, hogy mire leérek, lesz ott valami.
Ma először jutott eszembe, hogy a számításaimat nem biztos, hogy az élet követni fogja. Mi lesz akkor, ha a felmondásom nem várt reakciót vált majd ki. Nem számítok erre, de lehet, hogy a munkáltatom azt mondja majd, hogy azonnal menjek el, nem kell a felmondási időmet letölteni.
Szerencsére ismerem és meg merem élni azt a mondást, hogy ezt az árkot majd akkor kell átugrani, ha ott lesz előttem. Egyszerűen csak élvezem, hogy ez az eshetőség is felmerült bennem és most nem kell rettegnem ettől.
Az írás
Mostanában sokat gondolok arra, hogy milyen jó utat találtam meg azzal, hogy írok. Az írás segít abban, hogy sokkal jobban, sokkal strukturáltabb formában gondoljam át a dolgaimat. Azzal, hogy megpróbálom érhető és kerek formába önteni azt, hogy mivel dolgozom, mivel foglalkozom kénytelen vagyok sokkal alaposabban átgondolni a körülöttem lévő világot és ezzel komolyabb rendet tudok tenni a dolgaimban, mintha csak gondolkodnék rajtuk.
Arról nem is beszélve, hogy egy-egy írás végére a lelkem egy-egy darabkája tud szabaddá válni.