Összegzés
Néha be kell járnom olyan utakat, amik végül eredménytelennek tűnnek, csak azért, hogy rajtuk keresztül valahová eljussak. Ezt a gondolatot az életem bármilyen területére be tudnám illeszteni. Most a munkakeresés a soros.
Ez a 200. sorszámú bejegyzésem. Valójában a 201. írás, de nem akarok elveszni a számok világában. Menjünk egy másik világba!
Ez a szám kívánja, hogy valami komolyat írjak.
Védhetném magam rögtön azzal, hogy természetesen csak komoly dolgokról írok, de azt hiszem, még én is kinevetném magam.
Ez az írás kimondottan közel áll ahhoz, ami ennek a blognak az eredeti célja volt. Talán tud segíteni más, magát digitális nomáddá küzdeni akaró sorstársamnak.
Munkakeresés az online világban
Főleg azért döntöttem úgy, hogy az helyfüggetlen munkakereséssel kapcsolatos tapasztalataimat megosztom, mert ez a terület tele van elkerülhető csapdákkal. Ezek a csapdák főleg az előre fizetéses rendszerek által kínált ígéretekben testesülnek meg.
Mert ígéret és jól hangzó reklám majdnem minden rendszer mögött van.
Át kellett magam rágnom néhány rendszeren, hogy végül megérkezzem valahová. Először még nem tudtam, de ezek a rendszerek nem csak munkát nem adtak, hanem rákényszerítettek, hogy végre megfogalmazzam, ki is vagyok szakmailag.
De nem itt kezdem.
A szakmai Facebook.
Aki nincs jelen, az nem is létezik.
Ilyen és hasonló mondatok mentén állítgattam én is a élére a karaktereket ezen az oldalon. Csináltam a lehetőségeimhez képest profi(nak tűnő) borítóképet, előkerestem a legüzletiesebb profilképemet.
Feltöltöttem az teljesen aktuális önéletrajzomat (lásd, “Az önéletrajzomról és annak használhatatlanságáról”) minden tapasztalatomat aranyköpéssé változtattam és vártam, hogy kopogtassanak a munkaadók. Nyilván mindenki velem akar majd dolgozni.
Volt is pár megkeresésem. Az első rögtön a LinkedIn-től jött. Tudniillik, ha előfizetek a profi Premium rendszerre (kb. 200.000 HUF, 600 USD) évente, akkor sokkal nagyobbak lesznek az esélyeim. Ez az ajánlat heti rendszerességgel előkerül.
Aztán kerestek páran, mert látták az önéletrajzomat és minden annyira profi benne, de ők azért segítenének még profibbá tenni. Ezt a lehetőséget már korábban elvetettem, most sem volt nehéz nemet mondani.
Kerestek aztán hálózat építők, hogy mindenféle komoly sikereket kínáló értékesítési hálózatba pont engem képzelnek el.
Szóval, rá kellett jönnöm, hogy minden igyekezetem és tapasztalatom ellenére a kutya sem kíváncsi rám.
Természetesen beállítottam állás figyelő emaileket, így minden nap több tucatnyi olyan lehetőséget látok az inboxomban, amikkel nem tudok mit kezdeni. De erről még írok kicsit később.
Munka kínáló rendszerek általában
Minden rendszer ingyenes. Mármint ingyenesnek ígéri magát.
Ja! Bocs! Általában nem az.
De hát, ki várja el, hogy egy ilyen komoly rendszert bárki ingyen működtessen. Valakinek fizetni kell ezért, és nyilvánvaló, hogy ebből a fizetésből a szerencsétlen munkakereső is ki kell vegye a részét.
Az ilyen fajta rendszerek komoly kockázatot jelentenek minden leendő digitális nomád számára!
Ahhoz, hogy úgy érezd, mindent megteszel azért, hogy álláshoz juss, ezeket a rendszereket komolyan kell venni. A szakmai profil kitöltése már egy idő befektetés egy ilyen rendszer esetében.
Nyilván meg kell mutatnom magamat, méghozzá komolyan. Profilkép. Az önéletrajz feltöltése sokszor macerás, mert szinte soronként kell minden adatot feltölteni. Iskolák, munkahelyek, -tól -ig dátumokkal, a bugyuta dátumválasztókkal, a magyar egyetemeket nem ismerő kötelező választómezőkkel.
Aztán jön a betölteni kívánt munkakör megnevezése, ami még magyarul is egy fantáziavilág belépője, nemhogy a mindenféle rendszerek kitalálói által megálmodott terminusokban.
Az csak hab a tortán, hogy sok rendszerben a munkakörök számát limitáltják. Mondjuk 5 darabban. Azaz, válassz elég gondosan, mert ezen múlnak majd a találatok. Ha 30 éve facility managerként dolgozol, akkor nincs probléma, mert ezt az egyet kell beírni. De ha történetesen dolgoztál már vagy 20 féle munkakörben 30 év alatt, akkor kapd össze magad és hozz felelősségteljes döntést.
Szóval, mondjuk egy átlag munkakereső rendszer regisztrációjával eltölthetsz órákat is. Aztán jöhet a keresés. Mert ez a keresés is egy csapda.
Több rendszerben ingyen és boldogan kereshetsz. Aztán mikor az álmaid munkáját megtaláltad és megpályáznád, kiderül, hogy a pályázáshoz már regisztrálni kell.
Ugorj vissza a start mezőre és ne akard megúszni ezt a munkát!
UpWork
Ez egy projekt munkákat kínáló oldal.
Az ehhez hasonló oldalak már a látókörömbe kerültek kb. 10 hónappal ezelőtt, de még nem fektettem bele komoly munkát, hogy itt keressek. Kipróbáltam tehát ezt a rendszert.
Rengeteg olyan apró munkát kínál, amit fél kézzel tudok megoldani. Munkadíjakat mutat transzparensen, elvárásoknak megfelelő leírásokat.
Nosza. A tavalyi regisztrációt csak kicsit kell megolajozni és milliomos leszek.
Az első munka megpályázásánal majd kiderül, hogy nem kell érte fizetni. Csak a rendelkezésre álló úgynevezett konnektekből von le a rendszer minden leadott ajánlkozásom után. A konnektből a regisztrációkor 100-at kapok, egy munka megpályázása 10-20 konnekt. 5 jelentkezés után elfogynak a konnektek, de sebaj, pár USD-ért vehetek még magamnak.
De a rendszer ingyenes, mert nem pénzzel fizetek, hanem konnektel. Ha a konnekt helyére behelyettesítjük a krumpli szót, akkor is csak az lesz, hogy a krumplit meg kell venni.
Lendüljünk túl ezen a pitiáner hozz álláson és vegyünk pár konnektet, meg a rendszerben váljunk előfizetővé, mert akkor azért csak több lehetőségünk lesz. Mire kettőt pislantottam, már elköltöttem ebben a rendszerben 20.000 HUF-ot (60 USD). Nem baj, jó befektetés, hiszen hamarosan meglesz az arany tojást tojó munka.
Gyorsan jelentkeztem kb. 20 munkára és vártam, hogy a szokásos email jelző pittyenés helyett a kassza csilingelő hangjával érkezzen meg a következő email.
Két nap elteltével még mindig csak azt nézegettem, hogy az állás jelentkezéseimet meg sem nyitotta az, akinek elküldtem.
Ekkor kell a rendszer mélyére nézni.
Ez ugyanis egy értékeléses rendszer. A munkaadót értékeli a munkavállaló, és fordítva. Minden munkára több tucat jelentkező van.
Az értékelés nélküli jelentkezőket – mint én – a rendszer a jelentkező lista aljára teszi. A munkát kínáló megnézi a lista tetején lévőket, az első 3-ból választ és készen is vagyunk. Természetesen senki nem várja el egy 100 USD-s munkát kínáló embertől, hogy 70 jelentkező adatait, ajánlatát megnézze.
Mert, amikor jelentkezel a munkára, tulajdonképpen ajánlatot teszel. (És fogyasztod a konnektjeid számát.) Tehát, ha mondjuk még szakmailag megfelelő is az ajánlatod, de valaki – mondjuk egy szegényebb régióból – fele áron is elvégezné a munkát, akkor nem sok esélyed van arra, hogy téged válasszanak ki.
Összességében tehát nem csak a több értékeléssel rendelkező pályázókkal, hanem a jelentősen olcsóbban dolgozókkal is versenyezni kell.
Erre találta ki a rendszer, hogy a jelentkezésedet még meg tudod túrbozni azzal, ha külön konnekteket ajánlasz fel azért, hogy a lista elejére kerülj. A mértékét ennek persze nem lehet tudni, azaz, ha találsz egy jó munkát, akkor a 17 konnekt mellé még BID-elj be 100-at, hogy talán te legyél az első.
Közben meg reménykedj, hogy a kollégád nem 200-al ment a lista elejére.
Nem viccelek, hogy amikor beélesítettem ezt a rendszert, előttem pár konnetet, majd másnap felébredtem, akkor 200 levél várt az inboxomban. Mind kitűnő ajánlattal.
Pár napot még szórakoztam ezzel a rendszerrel.
Közben a leveleket átirányottam a bejövő postafiókból egy speciális mappába. Ebben a mappában most, két héttel a regisztráció után 1.673 darab olvasatlan állás ajánlat várja, hogy
soha ne olvassam el őket.
Ez a rendszer egyszerűen nem működik. Hiába van 30+ év szakmai tapasztalatom, taknyos, lista aljára kerülő kezdő vagyok a rendszer szempontjából. Elkölthetek bármennyi pénzt arra, hogy pályázzak, úgy gondolom, hogy ebben és az ilyen jellegű rendszerekben nem rúgok labdába.
Az egyik kedvencem – AI Apply
A helyzet ezek után mókásan alakult tovább. Ahogy pár nap alatt kezdtem felismerni, hogy ezzel a rendszerrel nem fogok előbbre jutni, máris megjelent a hírfolyamomban egy hirdetés.
Jó volt visszaigazolást kapni egy reklámból, hogy jó a megérzésem és az UpWork használhatatlan, ahogy a képen is látható, az AI által generált hamis állásajánlatok teszik lehetetlenné a normális működését.
Szerencsére a reklám adta a megoldást. Próbáljam meg az ó rendszerükben és nem fogok csalódni. Talán a reklám szimmetriája (csak a páros mondatok végén van pont) erősítette meg a bizalmamat, de adtam ennek a rendszernek is egy esélyt.
Ők azt ígérték, hogy a regisztráció után annyira AI vezérelt a rendszer, hogy nekem csak a leszervezett interjúkra kell készülnöm, semmi más dolgom nem lesz.
Ez annyira jól hangzott, hogy nem sokat vártam azzal a regisztrációval.
Kezd el ingyen! – innen indulunk. Az első kérdés a stressz faktorra vonatkozott a bejelentkezés alatt, a lényege kb. az volt, hogy mennyire sürgős a munka megtalálása, a skála a tök laza vagyoktól a munkát nekem, de rögtönig mutatott.
A következő képernyőn egy motivációs tanács nyugtatott meg, hogy nem tartozom a világ söpredékéhez csak azért, mert nincs munkám.
Aztán megadhattam a munkakörök megnevezését, amit szeretnék megpályázni. Maximum ötöt lehet beírni, és a kiválasztásban annyiban segít az AI, hogy a beírt titulust kijavítja ipari sztenderdre.
Jön a tapasztalati szint kiválasztása.
Ez a pár adat már elég volt arra, hogy máris jöjjön a biztatás: ”Gazdag szakmai hátterednek köszönhetően jó esélyed van a legmagasabb szintű lehetőségek eléréséhez.”
Valamit nagyon tud ez AI-hogy ennyiből máris levonja ezt a következtetést. Ha pedig ez nem következtetés, akkor már most bajban vagyok ezzel a rendszerrel.
Máris jön az elvárt éves fizetés szintje. Számomra már az is figyelmeztető jel, hogy a fizetés választó csúszka előzékenyen az éves 40 mFt-ra (120.000 USD) van csavarva.
A biztonság kedvéért csökkentettem a számot, hogy a realitások talaján essek pofára.
Még meg kell adni az iparágat, a foglalkoztatás típusát és azt, hogy mikortól vagyok munkaképes állapotban, plusz hogy hajlandó vagyok -e a munka miatt költözni.
És már elemzi is a rengeteg sok adatot, amit megadtam. Az elemzés után még demográfiai kérdések is jönnek, a munkavállalás szempontjából biztos fontos, hogy nem bináris vagy heteró módon definiálom magamat.
Aztán máris ott vagyunk, hogy adhatom meg a kártya adataimat. Az ilyen ajánlatok összes szokásos kellékével: Ez most csökkentett ajánlat, de csak 10 percig elérhető és már ketyeg is az óra. Az alap csomagot csak a looserek választják, a középső a mindenki által pörgetett.
Teljesen mindegy, az egész csak egy nagy bla-bla-bla.
A legtöbb ilyen rendszer úgy akar pénzt kérni, hogy még azt sem tudom, miért is fizetek pontosan.
Sok sikert mindenkinek ezekkel a rendszerekkel, de azért csak óvatosan!
Szakmai identitás
Ha másban nem is, de abban segítettek ezek a rendszerek, hogy arra rávilágítottak, hogy a keresési módszerem nem volt megfelelő.
Az a kérdés, hogy mi a leendő munkaköröm megnevezése nehéz feladat elé állított, mert rájöttem, hogy nem tudom világosan megfogalmazni, vagy akár egyetlen jó titulussal definiálni.
Így lassan rá kellett jönnöm, hogy a személyiségbeli, spirituális öndefiniálási utam kiegészült a szakmai identitásom megfogalmazásának vágyával.
Ez a feladat nem rémített meg, s csak kicsit gondolkodtam el azon, hogy erre kívülről nyugodtan rá lehet villantani az életközepi válság zseblámpájának fényét. Én személy szerint nem érzem sem életközepinek, sem válságban lévőnek magamat, ezért most nem is fogok azonosulni ezzel a mindenki által jól ismert terminológiával.
Még egyszer utalok arra, hogy ez egy feladat. Az pedig sosem rettentett meg. Így az elmúlt héten túl is estem ezen.
Így most már sokkal pontosabban célzok az állás hirdetésekre, sőt olyan pozíciók is a látókörömbe kerültek, amikre eddig nem is gondoltam.
Összességében tehát nem bánom, hogy az állás kereső rendszerekkel eltöltöttem némi időt és energiát, hogy a saját kellemetlen tapasztalataim által eljutottam egy újabb felismerésig és feladatig. A lényeg, hogy a folyamat végére tisztábban látom azt, hogy ki vagyok én a helyfüggetlen munka világában.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás