42. | A thaiföldi élet árnyoldalai

Az utóbbi időben nyilván többet keresgettem a thaiföldi élettel kapcsolatos olvasmányokat, videókat. Így aztán a kereső algoritmus napi hangulatának, meg a keresési előzményeknek megfelelően jönnek az ajánlások.

Érdekesség képen mondom, hogy szerintem agyhúgykövet kap tőlem mostanában a Google, mert az előzmények alapján működő ajánlás identitás zavarba kerül a mostanában nézegetett témák sokasága miatt: ha egynapnyi Thaiföld érdeklődés után másnap Excel videókat nézek, aztán harmadik nap újra Thaiföld az aznapi sláger, akkor negyedik nap már Thaiföldi Excel táblákat dobál nekem.

A keresgetés közben kicsit kezdem kiismerni a kereső szeszélyes személyiségét is. Olyan, mintha jó pár év együtt élés után most kezdene valamit megmutatni magából a társad. Valamit, ami lehet izgalmas is, meg nem is, minden esetre nem árt, ha ismered.

Arról van szó, hogy amíg csak úgy nézegettem a Thaiföldi élet lehetőségeit, addig jöttek a szebbnél szebb ajánlások. Csodálatos szigetek, mesés tengerpartok. Olyan gyümölcsök, amiknek a nevét sosem hallottam még, de már tudom, hogy a világ legízletesebb csemegéi. A lányok szépek. Thaiföldön soha nincs éjszaka, vagy, amikor véletlenül mégis, akkor meg a holdfény átalakul éjszakai életté, ahol csak az én testemet várják a thai lányok. Azaz, csak el kell kezdeni nézelődni, s máris tudod, hogy az egész világ át van ejtve, mert a paradicsom igen is létezik, méghozzá itt a földön. És pont Thaiföldön van.

Ha rám hallgatsz, itt állj meg a keresésekkel! Ha nem így teszel, el fog veszni a paradicsom!

Nézz meg egyetlen videót ami nem a pozitív dolgokról szól és vége az illúziónak! Onnantól, hogy megnéztem egy videót arról, hogy mik az élet veszélyei Thaiföldön, mintha az emlékezet kieséses YouTube hirtelen feleszmélt volna: attól a pillanattól kezdve minden második ajánlás arról beszél, hogy mire kell figyelni, ha nem akarok bajba kerülni, hogy miért gondoljam meg háromszor is, hogy oda akarok -e menni, meg úgy általában, miért nem jó nekem ott, ahol vagyok.

Én tehát elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem pár videót az oltalmakkal kapcsolatban. Persze, ettől én még nem vesztettem el a paradicsomot, mert eleve nem hittem benne, hogy ott van. Ami még ennél is fontosabb, a kedvemet és az elhatározásomat egyáltalán nem vette el az indulástól a felbukkanó videók nagy száma. A döntésem megszületett és szilárd alapokon áll.

Mi a baj Thaifölddel?

Mármint mások szerint. Nekem egyenlőre semmi bajom nincs, ezt szeretném hangsúlyozni! Lássuk, milyen videók bukkannak fel egy-egy alkalommal!

• Miért fogtok mindannyian utáni Thaiföldön élni?
• 12 dolog, amit utálok Thaiföldön
• Miért nem szeretik már az emberek Thaiföldet?
• Problémák a thai kultúrával
• A thaiföldi YouTube-felhasználók hazudnak a thaiföldi megélhetési költségekről
• 17 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt Thaiföldre látogatok
• 34 legrosszabb csalás Thaiföldön!
• Továbbra is biztonságos Thaiföldre utazni?
• Thaiföld sötét oldalai lelepleződnek – Miért szörnyű ország Thaiföld?
• Még mindig Thaiföld a legjobb célpont a digitális nomádok számára?
• A digitális nomád álom halott (és ez váltja fel)

Azt hiszem, ha csak így magában olvasnám ezeket a figyelemfelkeltő címeket, nemcsak a thaiföldi élettől, de még úgy általában az élettől is elmenne a kedvem. Az meg, hogy digitális nomád legyek, talán többé eszembe sem jutna.

Külön fejezetet érdemelne meg azoknak a videóknak a gyűjteménye, amik azzal foglalkoznak, hogy az éjszakai élet milyen veszélyeket, trükköket rejt magában, hogy mennyire kell figyelni arra, hogy a szerelmet pénzért áruló nők egyébként át fognak vágni. Hú! Ettől azért borsódzik a hátam! Még ilyet! Erre azért saját kútfőből sem számítottam volna! De erről csak annyit, amit már többször írtam: nem egy kuplerájba vezet az utam, hanem a lélek templomába.

Mit olvastam ki ezekből a figyelmeztetésekből?

Semmit!

Úgy értem, semmi olyat, amit a saját történetem kapcsán már ne gondoltam volna végig.

Azt látom, hogy vannak olyan emberek, akik nem találták meg a saját számításukat és ezért megpróbálnak másokat is figyelmeztetni, hogy mi nem lesz jó. Azt az egyet felejtik el szerintem, hogy más talán nem az ő elvárásaikkal indul el az úton. Aki csendet keres, azt már kettő turista is zavarhatja. Aki szórakozni akar, azt vélhetőleg zavarni fogja a szórakoztató ipar lélektelensége. Aki egzotikumot akar, rájöhet, hogy nem szereti a helyi kaját. Aki az olcsót keresi, az az olcsót is drágának találhatja egy idő után, vagy majd azon kesereg, hogy korábban olcsóbb volt.

Aki elvárásokkal érkezik az csalódhat. Nekem jelen pillanatban sincsenek elvárásaim. Egy dolgot szeretnék megtalálni: a csendet. De azt nem a világban keresem, hanem magamban.

Érdekesség képen: megnéztem egy videót, ami egy thai prostituálttal készült. A sok érdekes elhangzott gondolat között egy volt, ami nagyon megfogott. Megkérdezték tőle, hogy mit szeretne tenni az életben. Azt mondta, szeretném magamat üressé tenni…

Vannak aztán azok az emberek, akik ugyanazokat a problémákat, amiket számtalan alkalommal láthatok, egy másik köntösben csak megismétlik. Azaz, az ilyen figyelmeztető üzenetek egy része teljesen azonos, csak a tömeget növelik.

Ahogy persze én is, egy fajta módon. Úgy látom, divat az utazás dokumentálása, ilyen módon lehet, hogy én sem mondok itt semmi újat, de ezt majd ti eldöntitek.

Végül vannak az őszinte figyelmeztetések. De ezeknek úgy látom az a lényege, hogy megpróbálnak figyelmeztetni arra, hogy a digitális nomád életet sem fenékig tejfel.

Ezzel szerencsére ugyanaz a helyzet, mint az elvárásokkal kapcsolatos gondolatoknak. Én egy percig nem felejtem el, hogy nem egy életem végéig tartó nyaralásra készülök. Nem. Hanem egy munkával teli, dolgos életre. Eddig még egyetlen elképzelésem sem arról szólt, hogy ülök a tengerparton egész nap és csak pihenek. Tudom, hogy ahhoz, hogy ezt az álmomat meg tudjam valósítani, aztán pedig tudjam élni, keményen kell dolgoznom. Még sokáig. Tudom, hogy kényelmetlenségek várnak rám azért, hogy olyan helyen ébredhessek fel, ahol jól érzem magam. Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent és mindenkit a hátam mögött kell hagyni, hogy másképpen élhessem az életem. Minden nap eszembe jut, hogy milyen ára van annak, hogy most bátor lehetek. Milyen súlya van annak, hogy önzőnek tűnök és a magam útját kezdem járni.

Mégis ez az álom vonz minden nap.