Ez egy légies könnyedségű írás arról, hogy hogyan lettem Sherlock Holmes két pillanat idejéig.
Valamiért mind a két esetnek köze van Bélához.
Béla maga
Amikor egy héttel ezelőtt vasárnap ideköltöztem, már tudtam, hogy egy német srác lakik a másik szobában.
Ám vasárnap ő Colombo feleségét játszotta el. Beszéltünk róla, de nem láttuk.
Vasárnap késő éjszaka érkezett haza, hallottam, mikor ajtót nyitott, de a késői időpont miatt nem pattantam ki az ágyamból, hogy bemutatkozzam neki. Gondoltam, majd másnap.
Másnap azonban ő sokáig aludt, én meg ebéd után elmentem itthonról. Így megint csak nem találkoztunk.
Délután azonban megtört a jég.
Ez volt a nyomozóvá válásom első nemes pillanata.
A lakás, amiben élek egy lakóparkban van. Ez egy pálmafás, széles sugárutas, nagyon kellemes környezet. Több tucat kis kerülete van, ahol portások ügyelik a forgalmat. És van egy főporta is, ahol több portás is dolgozik együtt.
Szóval, elég nagy a terület.
A lakástól például a főporta 2 km-re van.
Ez előtt a főporta előtt találkoztam hétfőn Bélával. Ez a következő képpen történt.
A főútról kanyarodtam be a lakóparkba, a könyvemet hallgatva, lehajtott fejjel róttam az aznapi 12. kilométeremet, mikor megpillantottam Béla lábát. Ott állt egy srác és várt valamit, vagy valakit.
A lakástól, amiben laktunk 2+ kilométerre voltunk, a lakóparkban több száz házikó van. Én mégis csak egy kicsit voltam bizonytalan, mikor visszafordultam a sráchoz és – in medias res – rögtönöztem egy párbeszédet vele.
– Hello!
– Hello!
– Ne haragudj a zavarásért, nem te vagy a német srác? – Elég értetlenül nézett rám, egy pillanatra el is bizonytalanodtam, de aztán megértés tükröződött az arcán.
– De igen, akkor pedig te vagy a magyar srác!
– Igen, István vagyok.
– Én meg Béla. – Persze, most rajtam volt az értetlenkedés sora. – Igen, ez egy magyar név. A szüleimnek nagyon tetszett, ezért lettem Béla.
Azt azért még elárultam neki, hogy láttam az egyik cipőjét a ház ajtajában félre téve. És itt, most megismertem a lábán, ezért voltam benne biztos, hogy ő a lakótársam.
Ennek a részletnek a megfigyelése és a való világban való felhasználása miatt még Holmes is biztosan büszke lenne rám.
Én mindenesetre az voltam.
Zuhanyozzunk
Itt Ázsiában eddig majdnem minden lakásban ahol laktam (ez most éppen az 5. a sorban) átfolyós vízmelegítőkkel oldják meg a zuhanyzás kérdését.
Ez alól a Denpasar beli hotel szobám volt a kivétel. Gondolom, hotel szoba lévén ott központi fűtés volt.
Akkor meg is írtam, hogy ott nem nagyon volt meleg víz. De azt is írtam, hogy szeretem azt a friss érzést, amit a hűvös víz ad.
Hát, itt Chiang Maiban ez a friss érzés konkrétan a veszett hideg vizet jelenti. Az első zuhanyzásnál még nem voltam felkészülve. Vártam, hogy a víz egyszer csak meleg legyen, de egy idő után feladtam a várakozást.
A vízmelegítő nem világított. Ezeken két gomb van, nyomtam őket külön is, együtt is, semmi nem történt. Úgyhogy nagyon gyorsan frissültem fel.
Kedden már megkérdeztem Bélát, hogy neki milyen tapasztalatai vannak a meleg vízzel kapcsolatban. Konkrétan arra voltam kíváncsi, hogy én vagyok csak béna, azaz, ő esetleg tudja, hogy mi a meleg víz titka.
Biztosított róla, hogy ő sem volt képes meleg vizet fakasztani a csapból, de vigasztalt, hogy a testnek jót tesz az a kis sokk, amit a hideg víz okoz.
Ennyiben maradtunk.
Béla szerdán ment el innen. Én szerdán eléggé kómásan ébredtem fel. Biztosan a friss zuhanynak köszönhetően, de nehezen aludtam el éjszaka. Így félálomban mentem ki a mosdóba. Ennek olyan elhelyezése van a házon belül, hogy majdnem mindig szükség van a lámpára.
Úgyhogy automatikusan nyúltam a kapcsolóért.
Mutatom, hogy mit vettem észre 2,5 nap után.
Igen…
A képen egy villanykapcsoló és felette egy biztonsági kapcsoló látható. A fenti bevezető után már nem lesz nehéz kitalálni, hogy ez a biztonsági kapcsoló mit is kapcsol.
Most direkt nem írom le, hogy mit, mert úgy érzem, ezzel megsemmisülne a két nappal korábban felépült Holmes élményem.
Furcsa, hogy 2+ napon át nem vettem észre ezt a méretében sem kicsi szerkezetet.
Elmondtam Bélának, hogy hurrá, van ám meleg víz.
Igaz, ő ekkor már összepakolt hátizsákkal várta a taxit. A történést úgy értékelte, hogy végül is jó, hogy 2 hétig hideg vízben fürdött és a távozása előtt 10 perccel megtudja, hogy lehetett volna ez másképpen is.
Elbúcsúztunk egymástól és diszkréten egyikünk sem kérdezte meg, hogy hogy a rákba nem vette észre azt a kapcsolót 2 hétig.
Szerintem azért nem, mert nem volt cipő a kapcsoló mellett!
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás