Amikor nekiláttam, még nem gondoltam, hogy egy mesélő könyv lesz belőle.
Feltehetően csak nekem mesél.
Mégis megosztom. Talán neked is súg majd valamit.
Miért van rengeteg kártya az utcákon?
Már Koh Samuin észrevettem, hogy rendkívül sok kártya van mindenféle az utak szélén.
Sokáig nem gondolkodtam azon, hogy miért van ez így. Csak tudomásul vettem. Sokszor láttam gazdátlan kártya lapokat heverni mindenfelé, ennyi az egész.
Láttam Thaiföldön, Indonéziában és Laoszban is. Néha csak egy-egy lapot, néha többet is együtt.
Aztán Laoszban egyszer megláttam egy Jokert. Valamiért fel akartam venni, de végül átléptem felette.
Akkor kezdődött.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az titok a kártyák sorsában.
Utánaolvastam, később beszéltem is erről valakivel. Az ok az, amit sejtettem.
Ezekben az országokban illegális a kártyajáték. Így, ha a lebukás veszélye forog fenn, vagy a játékos nem akarja magánál tartani a bizonyítékot, egyszerűen eldobja a paklit.
Bizonyos alkalmakkor rendben van a játék (temetés, esküvő) és akkor sem probléma, ha elvonultan játsszák.
Utólag értettem meg egy helyzetet. Egy alkalommal pár nőt láttam. Nagyon jókedvűen játszottak. Annyira élettel teli jelent volt, hogy megkérdeztem őket, készíthetek -e egy fotót róluk. Hevesen tiltakoztak.
A Joker
Az a bizonyos Joker Houayxayban, az első laoszi településemen került az utamba.
Ma sem tudom, miért akartam felvenni.
Két nappal később gondolkoztam, hogy visszamegyek érte. Mégis csak egy Joker hevert a Mekong partján.
Aztán az utolsó napomon – a két napos hajóút előtti csütörtökön -, ott Houayxayban, a Mekongtól 50 méterre megláttam egy csomó sáros, koszos lapot az út mellett.
Összeszedtem azokat, amik nem voltak teljesen használhatatlan állapotban. Összesen 18 db kártyát. Hazamentem és megtisztítottam őket.
Mert ott, a Mekong partján elhatároztam, hogy addig fogom őket gyűjteni, amíg egy hiánytalan paklit nem tudok összerakni.
Pár nappal később készítettem egy táblázatot, amibe elkezdtem feljegyezni, hogy melyik lapokat hol és mikor szedtem össze. Ennek a táblázatnak volt egy folyamatosan csökkenő munkalapja, amin csak a hiányzó lapokat láttam.
Innentől kezdve állandó figyelemmel voltam az út pora iránt.
Ha megláttam egy kártyát, elővettem a táblázatomat. Ha hiányzó darabot találtam meg, akkor egy erre oda készített üres mogyorós zacskóba tettem lapot, vagy lapokat. Otthon megtisztítottam, feljegyeztem a táblázatba és a helyére tettem a pakliban.
Szereztem két gumigyűrűt és összekötöztem velük az egyre gyarapodó paklimat.
Sokszor élek számokban
Elképzelésem sem volt, hogy mikorra lesz meg a pakli.
Ezért volt izgalmas a játék.
Jó utólag megnéznem, hogy hogyan is zajlott ez a keresgélés.
9 városban, két országban, összesen 18 alkalommal kellett lehajolnom a porba, sárba, fűbe.
Sokszor a lábammal forgattam ki a föld alól a kártyákat. Volt, hogy az árokba másztam le értük. Sokat felvettem, és sokat el is dobtam.
Aztán olyan dolgok is a kezembe kerültek, amikre az elején nem is gondoltam.
Például egy Bridge játékszabály kártya. Egy papírdoboz, elázva, megtépázva, de használható állapotban. Aztán egy papír keret, amibe végül belekerült a teljes pakli.
Van Viengben egy nehéz, fakeretes dupla ágyam volt. Az ágy lába tenyérnyi széles volt. Így két napig a papírzsebkendőbe csavart kártyapaklival az ágy lába alatt aludtam. Csak hogy egyenesedjenek a girbe-gurba kártyák.
Nem voltak szabályaim arra, hogy csak épp és sértetlen lapokat gyűjtök. Sőt, inkább az volt a fejemben, hogy annál élettel telibb a lap, minél inkább használt.
Egyetlen lapot cseréltem ki később egy másikkal, ennek pedig az volt az oka, hogy a másodszorra megtalált lapnak érdekesebb volt a hátoldala.
Van a paklimban papír és műanyag alapú lap is. Van teljesen sértetlen, van szakadt, lukas. Van kifakult és van olyan is, amit nem tudtam teljesen megtisztítani.
A Jokerek miatt aggódtam. Mennyi az esélye, hogy kettőt is találjak. Mert bár a póker paklinak nem részei a Jokerek, elhatároztam, hogy kettőt akarok összegyűjteni. Végül négy lett, mert nem volt szívem otthagyni a második párost.
41 napig tartott ez a számomra izgalmas játék.
3 napja, már itt Vietnámban véget ért a játék.
Legalábbis az első menet.
Mert talán megismétlem ezt a játékot.
Mesélő kártyalapok
Menet közben alakult ki bennem a gondolat, hogy mire végzek a gyűjtögetéssel, tulajdonképpen egy érdekes módon megírt mesekönyvet hozok majd létre.
Hiszen a lapok mindegyike mesél nekem valamit.
Az egyetlen lap, amit nem találtam, hanem kaptam például mindig O-ról fog mesélni. A Pik dáma mindig arra fog emlékeztetni, hogy mikor elmeséltem ezt a kártyás történetemet a férfinak, mennyire tetszett neki. Kérte, hogy mutassam meg a táblázatot a hiányzó lapokról. Majd hátrament a konyhába és kisvártatva hozta a Pik dámát. Nem az akkor még hiányzó nyolc lapot, csak ezt.
A Pik dáma emlékeztetni fog arra, hogy egyszer találtam kisebb méretű, kb. 2×3 cm-es kártyalapokat. Másnap ebből egyet odaadtam O-nak, aki kitűztem az emlék oszlopára.
Van olyan kártya, ami a motoros túráról suttog nekem és a srácok arcát idézi fel bennem.
Lesz olyan, ami azt a képet mutatja, amikor a süket európai gyerek a 40 fokban az út szélén kotorászik a koszban, egyik kezében egy telefonnal, a másikban pár szakadt kártyával.
Az utoljára megtalált lap pakliban a Káró hármas. Elmondja majd, hogy amikor őt megtaláltam, már egy hete nem volt kapásom. Csak ő hiányzott. Mivel már csak ez az egy lap volt a hiányzó kártyákat mutató munkalapon, tudtam, hogy őt keresem. És akkor Hanoiban megláttam egy nagyon szép hátlapú kártyát az utcán. Ez volt a második kártya Hanoiban, az elsőt nem tartottam meg, mert már nem hiányzott ebből a pakliból. És ahogy megláttam a kártya hátlapját, valamiért pontosan tudtam, hogy ez a hiányzó Káró hármas lesz.
Ő volt.
És az az érzés, hogy pontosan tudtam, hogy ő lesz az, nagyon-nagyon boldoggá tett abban a pillanatban.
Ezek a lapok már most is mesélnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani egy, kettő év múlva.
Digitális formában mesélnek
Mikor felismertem, hogy ez gyűjtögetés egy történet kereteit adja meg, elhatároztam, hogy digitalizálni fogom a gyűjteményt és egy kis könyvet készítek belőle.
Ezt meg is tudod nézni itt, lapozgasd végig, hátha neked is súg valamit egyik másik lap.
Mi lesz a paklival?
Az első gondolatom az volt, hogy ha végeztem az összes lap összegyűjtésével, akkor egy impozáns helyen, lehetőleg egy magaslaton készítek egy videót, ahol szétszóróm a levegőbe a gyűjteményt.
Hiszen nem akarok semmit birtokolni, célszerű lesz visszaadni a kártyák szabadságát.
Később aztán arra gondoltam, hogy egyszer inkább aukcióra bocsátom a paklit. Hátha lesz valaki, aki meghallgatná a történetet amit a lapok mesélnek. Én pedig bármennyi pénzt is kapok érte, azt odaadom egy gyerekekkel foglalkozó szervezetnek. Legyen valami haszna a gyerekeknek az én hülye kis játékomból.
Amíg nem dől el a pakli sorsa, szeretettel őrzöm a kevés dolgaim között.
Addig is, szeretettel ajánlom neked!
Lapozd olyan örömmel, ahogyan én dolgoztam vele.
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás