148. | A durián

Nem sok bejegyzés van, amire úgy gondolok, hogy biztosan nem maradhat ki egy Ázsiával is foglalkozó oldalról. Talán ez az egyetlen, amire úgy gondoltam, hogy biztosan írnom kell nekem is erről a gyümölcsről.

Hónapokkal ezelőtt hallottam erről a furcsa teremtményről. Akkor megjegyeztem azt, hogy ez egy rendkívül rossz szagú növény, aminek ellenben az ízét az egekig magasztalják.

Én még nem készítettem erről a gyümölcsről képet, úgyhogy kölcsön vettem egyet a netről, ami mutatja a külsejét, a belsejét és a méretét is.

A saját képeim a már feldolgozott állapotát és a falatozgatásom részleteit örökítik meg.

A piacon

A Fisherman’s Village Night Marketen jártam hat nappal héttel ezelőtt. Ahogy már meséltem, a kajás részen kívül nekem nincs más érdekes ezen a piacon, így aztán kétszer is végig jártam a megfelelő utcácskáját. Vettem vacsorát, innivalót, végül a második árusnál vettem duriánt is.

A gyümölcsnek itt csak az ehető részét adják, a körítés nem kapható hozzá. Eldobható tálcán van lefóliázva. A különböző darabok különböző árban vannak kitéve, így, miután sikerült a választás nehézségén túl lennem – kisebbet vegyek, vagy nagyobbat, jó lesz, vagy ehetetelen? -, az árus bele akarta tenni a lefóliázott tálcát egy nylon szatyorba, de én ezt udvarisan elutasítottam, arra gondolva, hogy ott van a hátamon a hátizsákom, nem akarom terhelni a környezetet még egy szemétre való zacskóval is.

Utólag jöttem rá, hogy lehet, mégis kellett volna az a plusz fólia. Elraktam a gyümölcsöt a táskámba, majd elmentem egy asztalhoz megenni a vacsorámat. Aztán az éppen aktuális sétámat folytattam tovább. Később máshol is leültem, vettem egy görögdinnye smoothiet és üldögéltem kicsit. Aztán felhívtam a szüleimet és egy darabig beszélgettünk.

Ennek a sok dolognak azért van jelentősége a történetben, hogy érzékelhető legyen, hogy kb. egy órát a táskámban volt a lefóliázott gyümölcs. Amihez egyébként az árus előzékenyen adott még egy eldobható nylon kesztyűt is, azzal a figyelmeztetéssel, hogy használjam majd ezt a kesztyűt, ha megeszem a kaját, mert elég büdös.

A durián szaga

Felvettem tehát a kesztyűt és bátran kibontottam a fóliát. Szüleim kérdezték, milyen, így az első benyomásom alapján azt találtam mondani, hogy egy kicsit rohadás szaga van. De azt is rögtön hozzá tettem, hogy furcsa módon ez nem visszataszító. Olyan kicsit istálló trágya, főleg szárnyas állat trágya (ammónium) szagot, kicsit kénes bűzt éreztem.

No, ez nem véletlen, mert – mint később megtudtam – a szagot a kén-hidrogén adja. És igen, a máshol szúrós záptojásszagnak titulált szagot a természet az állatok oda vonzására alkotta meg, ezzel segítve a gyümölcs szaporodását. Ez a kén-hidrogén az, ami miatt az ázsiai országokban zárt helyekre tiltják a gyümölcs bevitelét.

Azt is megtudtam, hogy minél frissebben fogyasztjuk a gyümölcsöt, a szaga annál elviselhetőbb, de ha felbontás után várakozunk a behabzsolással, akkor számolnunk kell az egyre kellemetlenebb szaggal.

Amit én vettem, ki tudja, mióta állt már a pulton, így az elmélet szerint már volt alapja a kis szaglásnak. A történet szagos részének az a vége, hogy bár a gyümölcs csak kb. egy órát volt a táskámban, a szagát még másnap reggel is éreztem a szobámban. Szerencsére aztán ez kitisztult a laptop hordozómból. Ez mondjuk nem rossz, mert nem biztos, hogy örömmel dolgoznék egy kén-hidrogén/durián szagú laptoppal. Lehet, ez véget vetne a digitális nomád karrieremnek.

Még egyszer mondom, hogy bár furcsa és alapjában nem kellemes volt a szag, amit a fólia feltépése után éreztem, nem volt égbe kiáltóan kellemetlen az élmény. Ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy marha jól bírom a kén-hidrogén bukéját, hanem azt, hogy ez valószínűleg egy eléggé friss példány volt.

A durián íze

Az első szag élmény után vettem egy nagy levegőt, letörtem egy darabot a gyümölcsből és gyorsan bedobtam a számba.

Az első íz, amit megéreztem a sült hagyma íze volt. Én ezt személy szerint nagyon szeretem, így már akár ezzel barátokká is válhattunk volna a gyümölccsel.

Az állaga – ez talán látszik a képeken – olyan krémes, nem is igazán törhető, mint inkább markolható. Mint egy meleg gyurma. Valahol azt olvastam, hogy takony szerű. A nylon kesztyű egyébként nem könnyíti meg a markolászását.

Ott volt tehát a számban az első falat, aminek ammóniás, kénes szaga volt, takonyszerű állapota és sült hagyma jellemzőkkel operált, mondhatom, hogy nem pont azt, tartottam a nyelvemen, amire egyesek azt mondják, hogy a gyümölcsök királya.

Aztán megtörtént a csoda!

 

Nem tudom elmondani, hogy milyen ízt éreztem, mert semmihez nem hasonlít, amit valaha ettem! Talán a vaníliás íz volt a legismerősebb a megjelenő érzésekből. Ahogy ettem és ettem azt a darabot, amit megvettem, folyton csak azon járt az agyam, hogy ez mindjárt elfogy és én ennék még belőle.

Pillanatokon belül barátságossá vált az állaga is. Szinte kedvem lett volna eldobni a kesztyűt is, de azért ezt a baklövést még a felfokozott érzelmi állapotom ellenére sem követtem el. Egyenlőre nem tudom, hogy jó gondolat lenne -e. Talán egyszer kipróbálom úgy is, hogy puszta kézzel érintem meg.

Mert az biztos, hogy enni fogok még! Ha másodszor is olyan élmény lesz, mint elsőre, akkor megfontolom, hogy a gyümölcs nagykövete leszek.

A durián Magyarországon

Találtam oldalt, ahol egy majdnem fél kilós fagyasztott darabot tudsz rendelni 16.000 HUF-ért. Elég borsos az ára, lehet, mégsem leszek nagykövet. Itt, ha jól kalkulálom ötöde, vagy hatoda lehet az ára.

Fontos, hogy az Ázsia déli és délkeleti részein kívül valószínűleg csak fagyasztva lehet kapni, ennek oka nyilván az idő faktor, a gyümölcs erjedése.

Érdekesség a gyümölcsről

Úgy láttam, hogy a magyar nyelvű oldalak ugyanazokat a forrásokat használják a durián kapcsán, így forrás megjelölés nélkül én is egy leszek azok közül, akik másolnak némi tartalmat az oldalukra. De a lenti sorokat nem tudtam volna kihagyni.

A probléma ott kezdődik, mikor a gyümölcs teljesen megérik, ugyanis ekkor rothadó bűzt áraszt magából, ami miatt több országban is komoly retorziók érhetik a fogyasztóit. Szingapúrban például a dohányzás, evés, ivás és gyúlékony áruk mellett külön figyelmeztető táblák tiltják a duriánevést a tömegközlekedési eszközökön, néhol közterületen sem engedélyezett a fogyasztásuk, számos helyen tilos szállodába, repülőtérre vagy hajóra vinni, néhány városban pedig több helyen engedélyezik a dohányzást, mint az ebből a gyümölcsből való falatozást. 2023-ban egy thai buszsofőr azt állította, hogy a gyümölcs miatt ájult el munka közben, de olyan is volt, mikor kiürítették miatta a Melbourne-i egyetemet, miután gázszivárgásként azonosították az ismeretlen szagot.

És még két gyöngyszem az olvasott forrásokból:

A durián a szaga nélkül olyan, mint az ember, aki elvesztette a lelkét. Ezt állítólag egy szingapúri ember mondta arra az ötletre, hogy ma már képesek lennének szag nélküli duriánt is előállítani.

Az egyik valaha élt legnagyobb szakácslegenda, Anthony Bourdain egyszer azt mondta: duriánt enni olyan, mintha az ember a halott nagyanyjával smárolna.

Én nem vagyok szakácslegenda, ezért ezt a kijelentést erős túlzásnak tartom. Engem meggyőzött a durián, hogy ő a gyümölcsök királya.