Összefoglaló
Gondolataim a magányomról. Egyedül leszek, de nem magányosan.
Még sosem voltam magányos!
Mondom ezt annak ellenére, hogy volt egy-egy időszak, mikor egyedülálló voltam, ahogy most is vagyok. Ennek az állapotnak a divatos kifejezése a szingli. Személy szerint én tisztelem annyira szép magyar anyanyelvünket, hogy ahol lehet, a nemzetközi kifejezések magyar megfelelőjét használom.
Az ilyen divatos fogalmak használata előtt általában utána nézek, hogy pontosan mit is jelenthet az adott szó, mert hiszek a pontos meghatározásokban, másképpen definíciókban.
A szingli jelentése egyedülálló, párkapcsolat nélkül élő felnőtt személy.
A kifejezés nem feltétlenül csak egy családi állapotot jelöl, gyakran egy életstílust is sugall, ahol a szingli lét tudatos választás eredménye. Sokan élvezik a függetlenséget és a szabadságot, amit ez az életforma nyújt, míg mások aktívan keresik a párkapcsolatot.
Példaként említhetjük azt a karrierorientált harmincas nőt, aki jelenleg nem keres partnert, mert a munkájára koncentrál. Szingli lehet az a frissen elvált férfi is, aki még nem áll készen új kapcsolatra.
Forrás: https://lexiq.hu/szingli
A példában említett férfi én vagyok, hogy készen állok -e, azt majd meglátjuk. Én sosem tudatosan választottam ezt az életformát, mindig az aktuális párom választotta ezt nekem.
Szóval, egyedülálló vagyok, ennek az utazásnak előreláthatóan nem társsal, hanem egyedül fogok nekivágni.
A fentiekről azért gondolkodtam el, mert számomra fontos a különbség, a között, hogy bár egyedülálló vagyok, de nem vagyok magányos. És nagyon fontos az, hogy az eddigi életemben úgy érzem, soha nem voltam még magányos.
Úgy gondolom, hogy most sem leszek az, bár az kétségtelen, hogy el kellett rajta gondolkodnom, hogy mit fog az jelenteni, hogy a közvetlen közelemben nem lesz senki, akit ismerek. Legalábbis kezdetben nem.
Van egy szerető családom. Az élet embert próbáló viharaiban minden egyes alkalommal bizonyítást nyert, hogy a családomra mindig számíthatok. A legtöbbször a mondanivalóm türelmes hallgatásával segítettek. Azonban ha kellett, tanácsot is kaptam. De, volt olyan is, hogy pillanatok alatt berendeztek nekem egy albérletet. Vagy, mint most tetőt kerítettek a fejem fölé. Nagy kincs a családom, ugyanezeket én is megtenném bármelyikükért. A családom midig egy biztosítéka annak, hogy nem leszek magányos.
Vannak aztán a nagyon értékes barátaim. Körülbelül ugyanazt kapom tőlük, mint egy családtól. Türelemmel hallgatják az időnként felmerülő szenvedéseim részleteit. Ölelnek, ha kell. Simogatnak, ha sírok. Tanácsot adnak, ha úgy érzik, hogy kell. Kirántanak az árokból, ha beleesek. A felnőtt életem utolsó 30+ évében olyan barátságaim alakultak ki, amik többszörösen kiállták már az idő próbáját. Olyan kapcsolatokra gondolom e sorok írásakor, amiékért én is bármikor nagyon sokat tudok adni. A második tartalékom a magány ellen az ezen kapcsolatok számossága.
A távolság számomra nem jelent problémát. Azt merem remélni, hogy ezen kapcsolatok számára sem leküzdhetetlen akadályt jelenteni. Akárhol képzelem el magamat a világban, nem tudok olyan helyre gondolni, ahonnan ne tudnék kapcsolatban maradni a fent említett emberekkel.
Az egyik barátom ennek az útkeresésnek az elején fogalmazta meg nekem hetekkel ezelőtt, hogy nem aggódik miattam. Véleménye szerint amilyen könnyen szerzek ismerettségeket, ő biztos benne, hogy nem leszek magányos. Aztán rögtön azt is hozzá tette, hogy a vele szokásos keddi beszélgetős, sétálós, sportolós alkalmainkat majd csinálhatnánk tovább, csak más országban leszünk, más időzónában. Nekem tetszik az ötlet.
A mai technika segítségével a távolság remélhetőleg tényleg csökken az emberek között.
Van még egy társaságom, amiről külön bejegyzés készül hamarosan, ez pedig az olvasás.
Fontos volt számot vetnem a magány kérdéséről, hogy tiszta fejjel és bátran tudjam mondani: Egy cseppet sem félek a magánytól.