62. | A pont, ahonnan nincs visszatérés

Mindannyiunk életében vannak olyan pontok, ahonnan az azt megelőző állapotokba nem lehet visszajutni. Gyakorlatilag az egész életünk ilyen pontokból áll, de most kevésbé filozófiai síkon gondolok erre a dologra. Az igazán sorsfordító pontokról gondoltam megemlékezni itt.

Az előre nem látott sors fordító pontok

Itt olyan sors pontokra gondolok, amik utólag kapnak értelmet.

Vannak olyanok, amik örökre megmaradnak. Például egy fénykép, amin négyen még egy családként szerepelünk. Amikor ez a kép Görögországban elkészült, én nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó közös képünk. Tavaly egy esküvő kiállításon készült egy ilyen “akkor még nem tudtam, hogy ez az utolsó” kép.

Vannak aztán olyan utolsók, amikre nem emlékszem. Az utolsó csókok nem tudom, mikor voltak. Nagyapámmal mik voltak az utolsó szavaink…

Természetesen vannak örökre kedves vissza nem térő pillanatok. Repülőből például nem ugorhatok már ki elsőre, és többet nem mondhatom ismeretlennek a szabadesés élményét. Többször nem élhetem át az első gyermek születését és a karomba vételét. Sem a másodikét, ami ugyanolyan magasztos érzés volt, mint az első. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy mind a két lányom születését láthattam és szinte azonnal a karomban tarthattam őket… De többet nem élhetem át azt a pillanatot, amikor rádöbbentem, hogy mit jelent az, hogy apa vagyok. Akkor például azonnal megértettem azt is, hogy örökre megváltozott az életem.

Az akkor nem értett sorsfordító pontok

Az érettségi közeledtével tudtuk, hogy megváltozik az életünk. De, hogy miben, azt szerintem csak később értettük meg.

Vannak tehát olyan pontok, amikre készülünk, de amikor elérjük még nincsen súlyuk, nem teljesen világos, hogy mi is változott meg. Azt gondolom, hogy itt is tudnék pozitív és negatív példákat is találni, de ezt most kihagyom. Sokkal jobb, ha mindenki keres magának egy-egy ilyet, csak az élmény kedvéért.

Mi van most előttem?

Nagyon nagy élményként élem meg azt, hogy most úgy haladok egy – a visszatérésre lehetőséget nem adó – pont felé, hogy pontosan tudom, hogy mikor lesz és mi változik meg.

Az az elhatározásom, máshol élek, több mint négy hónapja itt van az asztalon. Sok mindent tettem annak érdekében, hogy ez az álom valóra váljon. De, minden, ami eddig történt most még megállítható. Akár tudnék úgy is tenni, mintha semmi nem történt volna. Jó, van egy befizetett hajóutam, van egy Vasco fordító gépem, meg a pusztába sóhajtott vagy 86.000 szavam. Mégis, ha holnap felkelek és azt mondom, hogy “bocs, de mégse”, akkor úgy folytatódik majd a péntek, mintha mi sem történt volna.

11 nap múlva azonban felmondok a munkahelyemen. Ott és akkor örökre megváltozik az életem. Onnan már nem tehetem meg azt, hogy úgy csináljak, mintha mi sem történt volna. Onnan már nem lesz visszatérés.

A legszebb az egész mostani életemben az, hogy ennek a döntésnek, ennek a pontnak a komolysága sem okoz számomra egy cseppnyi kétséget sem abban, hogy ezt fogom tenni. Nincs bennem aggodalom, hogy hogyan lesz ezután. Bízom magamban és bízom az választott utam sikerében.

És, ha a sors úgy hozza, hogy mégsem sikerülne, akkor választok majd másik utat magamnak!