Pont ma gondoltam arra, hogy 3+1 segítőm a következő időszakban című bejegyzésben bemutatott tanfolyamokról is írok egy kicsit a következő napokban.
Ennek a bejegyzésnek az adta az okát, hogy ma volt az Írás és önismeret tanfolyam első alkalma. Rögtön kaptunk is egy házi feladatot, amit a következő keddig terveztem megoldani.
Házi feladat: írjuk meg a saját “Akarom” versünket. Mi a te saját akarom témád? Mit akarsz az életedtől?
14 éves koromban én is írtam verseket, mint minden kulturált ember. Talán kettőt is. Minden gondosságom ellenére ezek ma már nincsenek meg. Azaz, nem vagyok vers író típus. Sosem vágytam erre a kifejezési formára. De a feladat az feladat.
Miközben a tanfolyam után egy barátommal cseteltünk 5 és 10 perc közötti időtartamban megírtam a verset. Esküszöm, hogy csak a feladatot akartam felvenni, de valahogy azonnal megszületett a saját versem.
Büszke vagyok rá! Nem értek a versekhez, majd biztosan valaki más is elbírálja. De belőlem ez született meg ma. A barátom megkérdezte, hogy hogyan történt ez, miközben beszélgettünk, s nekem csak az az egyetlen mentségem volt erre, hogy úgy gondolom, még mindig Flow-ban vagyok.
Ajánlom nektek szeretettel életem harmadik versét!
Akarom!
Boldog voltam, mindenem megvolt.
Láttam a végtelent és az szép volt.
Feleség, gyerekek, ház és kutyák,
Tényleg nem hiányzott semmi más.
Próbáltam az örökkét előre megélni,
De könnyebb volt a széthullást elérni.
Fájt az élet, és nem tudtam érteni,
Mit akar az élet nekem tanítani.
Tudtam, tanulnom kellett magamról,
Letértem hát addigi utamról.
Lassan, érkezett a második szerelem,
Vele újra elképzeltem a végtelent.
A könnyű nyári szellő elvitte az álmom.
Pedig már tudtam, nem szabad vágynom.
Fájt az élet, és nem tudtam érteni,
Mit akar az élet nekem tanítani.
Akarom tudni, hogy mi az élet!
Akarom ismerni az ürességet!
Akarom látni, mit önmagamban már látok!
Akarom szavak nélkül szeretni a világot!