Hálás vagyok az életemnek azért, hogy értékes és szerető kapcsolatokkal rendelkezem. Rendkívüli barátaim vannak. Az egyik a Pista. Ez az írás róla szól. És rólam is, mert sok szép közös utunk volt már.
Születésnapja volt a minap és a fia kért meg arra, hogy a meglepetés bulira írnék -e pár sort. Írtam, aznap, amikor a harmadik versemet is megírtam. Abba az estébe ez is belefért, de a közléssel meg akartam várni a buli végét, nehogy lebuktassam a szervezőket.
Öröm volt megírni ezt az írást, mert volt miről írni!
Az én Pista barátom igazi ember. Ha többet nem mondhatnék, ennyit elégnek is tartanék.
De, mondhatok!
Szoktam azzal példálózni, hogy férfiak között nem kell sokszor nekifutni annak, hogy mikor és hogy lesz! Ha egyszer megbeszéljük most, februárban, hogy szeptember tizedikén 10 órakor a húsboltnál találkozunk, akkor erről tovább nincs mit beszélni. Ott leszünk mind a ketten és kész! Ha ezt mesélem el valakinek, mindig Pista jut az eszembe. Mindig! Egy igazi ember tartja a szavát és azt teszi amit mond! Pista ilyen ember. Tisztelem benned barátom, hogy tartod a szavad!
Nórával nagyon sokat tettek Nagyigmánd közösségéért, a nagyigmándi családokért. Tisztelem őket ezért. És büszke vagyok arra, hogy egy kis időre egy kicsi energiámmal segíthettem nekik. Öröm volt velük dolgozni az Árgyélusért. Különösen kedves élményem, mikor Naszvadon az egyik táborban segíthettem nekik. Pontosan tudom, hogy mibe került ez nektek és ezért nagyon büszke vagyok rátok!
Pista tanított először arra, hogy kiálljak magamért. A kanásztánc tanulása közben, felnőtt fejjel értettem meg, hogy mit jelent a büszkeség. Mi az, ami egy kanászban megvan, bennem meg nincs. Sokat beszélgettünk a táncról, s Pista barátom jó tanító. Mindig öröm emlékezni erre a tanításodra!
Volt, hogy együtt tanultunk. Szép volt együtt tanulni Pistával a másik Pistától. Akkor én is Pistának képzeltem magam. Emlékszel barátom? Ha lesz egy népzenei banda, amiben majd együtt játszunk, akkor lehetne a neve PisTri. Vagy TriPisti. Mindig öröm és büszkeség lesz bennem azért is, hogy a népzenei képzést együtt álmodtuk meg és ott lehettem veled az elején!
Kiderült, hogy a három Pistának 03.12, 03.13 és 03.14-én van a születésnapja. Az enyém a középső, így most mindenki tudhatja, hogy a haradik Pista mikor született.
Egyszer az én házam teraszán zenéltünk együtt. A prímás Erdélyből érkezett haza, mi mást hozott volna, mint pálinkát. Hamar elfogyott, így én is hozzá tettem egy üveggel. Ez volt az egyetlen italozós élményünk együtt. Egyikünk sem bírta túl jól. Pistát bizonytalannak láttam ahhoz, hogy a bőgőjét a házba bevigye, így “majd én” felkiáltással igyekeztem óvatosan bevinni a házba. Majdnem letörtem a fejét szegény hangszernek, mikor nekimentem vele az ajtónak.
Az a bőgő egy kedves története az életemnek. Nóra engem kért meg, hogy segítsek beszerezni egy jó hangszert a férjének. Pista akkor már el volt köteleződve ezzel a bőgővel Komáromban. Nagyon szerette, sokszor dicsérte, nem véletlenül játszott a több lehetőség közül mindig ezzel. Éppen eladó volt a hangszer, Nóra adta a pénzt, én meg a harmadik Pista tenyerébe csaptam és elvittem haza. Nem a Pistát! A bőgőt! Sosem felejtem el Pista barátom arcát a következő próbán, mikor nyúlt a hangszerért, de az már nem volt ott.
– Hol a bőgő? – kérdezte.
– Eladtam – jött a válasz.
Pista arca eléggé megnyúlt…
– Eladtad?… Miért?
– Nem volt az olyan jó hangszer, nem kár érte.
Akkor azért sajnáltam Pistát, de tudtam, hogy mi vár majd rá egy hasonlóan szép napon, mint ez a mai.
Együtt építettük a református iskola “romjain” a próbatermet a gyerekeknek, amikor hirtelen nem volt hol táncolni. Sokat dolgoztunk együtt, olyan emberekkel, akikkel öröm volt együtt dolgozni, mert egy volt a célunk. És örömmel táncoltunk ott együtt mi, felnőttek is. Köszönöm barátom, hogy megtanítottál táncolni! Örülök, hogy Nórával ti tanítottátok meg a gyönyörű lányaimat táncolni. Sosem felejtem el nektek, hogy milyen értékeket neveltetek beléjük!
Sokat beszélgettünk az életről, mert mindketten ismerjük az életet. Sosem voltál ítélkező, a szavaid számomra mindig megfontoltságot mutatnak. Sok beszélgetésünkre emlékszem, mert volt veleje a beszédnek. Köszönöm, hogy mindig támogatsz! Téged megviselt a válásom, s ezt el is mondtad nekem. Te megértetted miért hagyom itt ezt az országot, de kimondtad, hogy meg vagy rendülve és azt is megmondtad miért.
Nagy léleknek ismerlek, aki sokat ad magából. Jó tanár vagy, úgy gondolom, a gyerekek tisztelnek és szeretnek téged. Hálás vagyok a barátságodért! Megtisztelő, hogy a barátod lehetek!
Egy kicsit úgy érzem magam, mintha egy búcsúztatón beszélnék a barátomról. Szerencsére ez nem búcsúztató, hanem születésnap. Éppen ezért:
Isten éltessen Pista barátom! Az életed teljen boldogságban, a szeretteid körében még sok-sok dolgos éven keresztül!