Srácok!
Köszönöm, hogy segítettek tovább formálni az életemet!
Mert végső soron erről szól ez a sziget. Arról, hogy emberek jönnek-mennek, aztán egyszer csak valahogy ott maradnak körülöttem – vagy én körülöttük. Mint egy csendes, meleg este a parton, ami nem tervezetten lett szép, csak úgy… megtörtént.
Amikor elindultam ide, nem tudtam, kiket sodor majd mellém az élet. Azt viszont most már biztosan látom: a barátságok itt nem lassan épülnek, hanem egy hirtelen felvillanó mosolyból, egy közös motorozásból, egy eső elől beugrott kávézóból nőnek ki. Villámgyorsan, mégis mélyen.
Van valami különleges abban, hogy mindannyian máshonnan érkeztünk, mégis ugyanarra keresünk választ: hogyan lehet szabadon, őszintén, könnyedén élni. És valahogy mindannyian egy kicsit segítünk egymásnak megtalálni azt, amit külön-külön talán nehezebb lenne.
A naplementék szebbek, ha valakivel meg tudod osztani. A nehéz napok könnyebbek, ha van kihez szólni. A jó hírek hangosabbak, ha ott van valaki, aki tényleg örül neked. Itt a szigeten ez valahogy természetes lett.
Ezek a képek ezért fontosak nekem. Nem csak arcok. Pillanatok. Apró bizonyítékok arra, hogy jó helyen vagyok. Hogy jó emberek találtak meg. Hogy valami épül bennem…
Köszönöm nektek, hogy részesei vagytok ennek az utazásnak.
A saját utamnak.
Az életem folyamatos újraformálódásának.
A sziget szép hely lenne nélkületek is… de veletek sokkal több!
Ahogy visszanéztem ezeket a képeket, rájöttem valamire: a barátság itt nem “megtörténik”, hanem születik.
Valahol a strand, a 7-Eleven, egy random kávézó vagy egy esti bár között.
Egy gesztusból, egy poénból, egy váratlan helyzetből.
Van, akivel az első perctől kezdve úgy ment a nevetés, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Van, akivel csak egy gyors “helló”-ból lett végül hosszan tartó beszélgetés.
Van, akivel késő este, fáradtan, mégis boldogan készült a közös fotó.
És van olyan is, aki négylábú, és mégis jobban tud szeretni, mint sok ember.
Ahogy így együtt látom őket, ezek a képek nem “pillanatok”. Ezek bizonyítékok.
- Arra, hogy jó helyen vagyok.
- Arra, hogy jó embereket sodort mellém az élet.
- Arra, hogy folyamatosan alakulok, formálódom, és ebben másoknak is szerepe van – akár egy mosoly, akár egy ölelés, akár egy teljesen elborult grimasz formájában.
A barátság itt nem elvárás.
Nem ígéret.
Csak egyszerűen ott van.
És amikor ott van, akkor valahogy jó lesz minden…
Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás