Ezt a bejegyzést is – nyilván – az indulás előtt terveztem megírni. Ez az írás összefoglalja mindazt, amit a gondos tervezés eredményeképpen:
- megtettem
- egészen másképpen alakult
- egyáltalán nem szerepelt a tervekben.
Egy kicsit felsorolás szerű a dolog. Egy leendő digitális nomád talán szereti ezt a formát.
Jogosítvány és oltások
Az “Elmaradt bejegyzés: Nemzetközi jogosítvány” és az “Elmaradt bejegyzés: Az oltások” című előző írásaimban ezeket a történéseket részletesen leírtam. Mind a kettő dolog a “próbáljuk meg biztonságosan” gondolatok köré épül.
Biztosítás
A “Ki nyert a biztosítási versenyben?” és a “Biztosítási túlélőcsomag digitális nomádoknak” bejegyzéseimben leírtam a keresés módját és a biztosító kiválasztásának lépéseit. Nem nagyon akadt tehát más dolgom, mint az előzetes információk alapján megkötni a megállapodást az adott társasággal.
Ez másképpen alakult.
Egy barátom kérésére felkerestem egy hölgyet egy utazási irodában, azzal a szándékkal, hogy az informatikai problémájának megoldásában segítsek neki. Tudod, a barátom barátja az én barátom is. Elmentem az irodába, annak ellenére, hogy a problémáról már a barátomnak megmondtam, hogy nem az én asztalom. Annak ellenére sem, hogy informatikai probléma.
Itt egy rövid kitérőt kell tennem, ami a szakmai hitvallásom egy sok éve vissza-visszatérő eleme. Furcsa kettőssége az életnek, hogy bizonyos szakmák esetében nagyjából mindenki világos határokat tud rajzolni a speciális területek köré. Például egy fogfájással a legritkább esetben mennek az emberek a háziorvoshoz, vagy egy kardiológushoz. Vagy mondjuk a McDonald’s-ban sem kér az ember pörköltet nokedlivel. Jó, vannak, akik elsütik ezt a poént, amire nyilván egy tapasztaltabb pultos mosolyog, magában meg azt mondja, hogy ez volt ma a huszadik pöcs, aki ezt viccesnek találja.
Szóval – elárulom – vannak az informatikának olyan területei, amihez lövésem sincs. Ha igazán pontosan szeretnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy sokszorosan több olyan területe van az informatikának, amihez nem értek, vagy még sosem hallottam róla, mint olyan, amihez értek.
Ennek ellenére periodikusan visszatérnek az olyan beszélgetések, mint például:
- Nem állítanád be nekem ezt, vagy azt?
- Nem értek hozzá, nem az én területem.
- Na, olyan ügyes vagy, biztos meg tudod csinálni.
Vagy:
- Milyen laptopot vegyek, mit javasolsz?
- Nem értek hozzá, sajnos nem tudok neked segíteni. Én is mindig az egyik barátomat kérdezem meg, hogy mit vegyek.
- Informatikus vagy, hogyhogy nem értesz a laptopokhoz?
- Hadd kérdezzek valamit? Vezetsz autót?
- Igen.
- És meg tudod szerelni a motorját, ha elromlik?
- Nem!
- No, érted már?
Azért érdekes a biztosítás szempontjából ez a hosszú elmélázás, mert csak a barátom kedvéért mentem el egy olyan helyre, ahol tudtam, hogy nem fogok tudni mit csinálni, legfeljebb annyival tudok segíteni, hogy javaslok magam helyett valakit. Ez is valami…
Ott aztán még meg is kaptam a magamét. A hölgy habitusa mondjuk azt, hogy elég domináns volt. Beszélgettünk, s egy pár téma után már kissé féltem, hogy van -e olyan dolog az utazással kapcsolatban, amit jól csináltam. Néhány gondolat csere példaként:
- Thaiföldre költözöm, már megvan a repülőjegyem.
- Nálunk vetted? Miért nem?
- Voltam egy cruise hajóúton?
- Miért nem nálunk fizettél be rá? Mennyiért vetted a jegyet? Az sok…
- Biztosításod van már?
- Még nem kötöttem meg, de már választottam.
- Milyen cég?
- Amerikai. Kimondottan digitális nomádoknak találták ki.
- Nem lesz jó! Nem fog fizetni!
Végül is itt értünk el a lényeghez. Mondhatom, hogy a megoldáshoz. Nem utasítottam el a hölgyet, hogy bele se kezdjünk a beszélgetésbe, mert már döntöttem. Kíváncsi is voltam, hogy mit tud ajánlani. Írtam a bejegyzésekben, hogy kerestem magyar biztosítást, de nem találtam.
A hölgy sok mindent elmondott a biztosítási konstrukcióról, adott offline tájékoztató anyagot is. Ezeket végül az indulás előtti napon néztem át. Az Atlasz Privileg éves bérlet biztosításáról van szó. Szerettem volna hivatkozást tenni ide, hogy ne kelljen keresned. De, ahogy a biztosító és pénzügyi társaságok ügyelnek arra, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelve közzétegyék ugyan az adatokat, de azok ne legyenek könnyen megtalálhatóak – nem találtam direkt linket az első pár keresési eredményben, úgyhogy feladtam.
Ez a biztosítás egy valag pénzt kínál minden probléma esetén és harmada annyiba kerül, mint az általam kiválasztott SafetyWing. Ez elég meggyőző érv volt ahhoz, hogy az utolsó napomon változtassak a tervemen és megkössem ezt a biztosítást.
Akkor már értettem, hogy miért is kellett bemennem az utazási irodába. Az akkor nem világos szándék a nap végére megmutatta magát…
Vízum
Körülbelül két héttel az indulás előtt megigényeltem a thai vízumot. Ehhez minden elő volt készítve. A lehetőségekhez képest.
Ekkor már pár hete vártam egy emailemre a választ a követségtől. A mai napig nem jött meg. Úgyhogy az igénylés leadása előtt felhívtam a követségen azt a hölgyet, akivel egy rövid levelezésünk már volt. Harmadszori hívásra végül tudtam vele beszélni, de valahogy azt éreztem, hogy nem volt segítőkész, mintha zavartam volna.
Két kérdésem volt, amire végül nem kaptam választ, s a beszélgetést úgy fejezte be a hölgy, hogy ha írtam magának emailt, akkor abban biztosan ott van, hogy hol kell a vízumot igényelni. Nem volt ott. Nagy nehezen megtaláltam az oldalt, s kitöltöttem.
Ez nem egyszerű mutatvány. Az még egy dolog, hogy a hogyan jössz kérdésre kiválasztod, hogy repülővel és akkor megadod a járat számát. De ezzel együtt megkérdezik, hogy mikor megyek el, és melyik repülővel. Fuck. Hát, honnan tudjam én ezt három hónapra előre.
A szállásnál – amit ekkor még le sem foglaltam, – megadtam, hogy Airbnb. Ennél többet akkor nem tudtam róla. Ezek után nehéz volt kitölteni a pontos cím mezőt és a szállásadó thaiföldi telefonszámát.
Aztán jön az a probléma, hogy a cél területnél nem volt Koh Samui. Én oda megyek, de ilyet nem lehetett kiválasztani a listából.
Elég sokat kellett nyaggatnom a ChatGPT-t, mire megtudtam, hogy közigazgatásilag így néz ki a hely, ahol élni fogok:
- Ország: Thaiföld
- Tartomány: Surat Thani
- Kerület: Ko Samui (Amphoe Ko Samui)
Most kapaszkodj meg, mert miután kiválasztod a Surat Thani tartományt, megjelenik a következő választási lehetőségként Ko Samui kerület, még ki kell választanod az alkörzetet is:
Koh Samui 7 alkörzete (tambon):
- Ang Thong (อ่างทอง) – Itt található Nathon, a sziget közigazgatási központja és a fő kompkikötő.
- Lipa Noi (ลิปะน้อย) – Nyugati part, nyugodt strandok, főleg helyiek és hosszabb távú lakók.
- Taling Ngam (ตลิ่งงาม) – Délnyugati rész, dzsungeles, hegyes, kevésbé fejlett – luxus villák is vannak itt.
- Na Mueang (หน้าเมือง) – Középső-déli terület, itt található a híres Na Muang vízesés, állatparkok.
- Maret (มะเร็ต) – Itt van Lamai Beach, a második legnagyobb üdülőövezet Chaweng után.
- Bo Phut (บ่อผุด) Nagy alkerület, ide tartozik:
- Chaweng (legnépszerűbb turistaközpont)
- Fisherman’s Village
- Bangrak (Big Buddha)
- Mae Nam (แม่น้ำ) – Északi part, hosszú strand, családbarát, nyugodtabb zóna.
Ha ezek után megkérdezed, hogy hol élek éppen, akkor már meg tudom mondani, hogy
Thaiföld Surat Thani tartományának Ko Samui kerületének Bo Phut nagy alkerületében, a Fisherman’s Village közelében.
Miután kitöltöttem az általam sem igazán acélosnak vélt vízum igénylésemet, vártam. Azóta is várom a választ. Két hét múlva az oldalon már az igénylésem sem volt ott.
No, ezt a nyomtatványt kellett kitöltenem “Az első hosszú repülésem” bejegyzésben említett módon a repülőtéren. Szerencse, hogy volt egy tisztviselő segítségem, mert a közterülettel ott elvéreztem volna. Főleg, hogy akkor még nem volt internetem. A kijelentésem, hogy nincs távozó repülőjegyem, őt is elbizonytalanította. A megyek és megkérdezem kijelentés elhangzásakor egy kicsit elkezdtem izgulni, hogy ki leszek csapva az országból, még mielőtt nagyon bejövök. A gordiuszi csomót azzal vágtuk el, hogy a tanácsa alapján a bejövő repülő járatszámát írtam be a megfelelő mezőbe.
Most itt vagyok és nincs vízumom. Szerintem ez három hónapig nem fog zavarni senkit. Engem főleg nem. Aztán elmegyek egy másik országba, s oda majd gondosabb leszek a vízum kérdéssel. A ChatGPT-től tudom, hogy milyen bűntetésre számíthatok a vízum kérdésben, így kíváncsian várom, hogy mi lesz velem, mikor innen elmegyek. Azért abban bízom, hogy nem az első börtön élményeimet fogom begyűjteni ekkor.
Készpénz
Nem hoztam magammal thai bahtot. Ezen a továbbiakban sem fogok változtani azt hiszem. A repülőtérig jó a bankkártya. Az adott országban meg majd váltok oda való készpénzt.
Ide pár dollárral jöttem el, amit a kisebbik öcsémtől kaptam. Ezt a szokást megtartom. A dollár valószínűleg mindenhol jó lehet pár apróbb dolgot elintézni. Taxi, egy étel stb.
Itt úgy oldom meg a készpénz kérdést, hogy a Wise számlámra teszek át dollárt a magyar forint számlámról és az automatából ezzel a kártyával veszek fel thai pénzt. Érdekesség képen még ki fogom próbálni azt, hogy a magyar kártyámról veszek fel készpénzt. A puding próbája az evés.
Internet
Az első kellemetlen élmények miatt azt mondom, hogy ezt többé nem fogom így csinálni, ahogy most tettem. Kész internet nélkül nem jó barangolni.
A telefonomról már a Nomad Cruise fedélzetén kiderült, hogy vár eSIM képesnek vettem, egyszerre nem tud eSIM-et és fizikai SIM-et üzemeltetni. A hajón kapott ingyenes eSIM megoldás ráadásul nem működött.
Ide kiérve vettem egy dollárét egy kis csomagot, de az sem működött. Ezzel a problémával így aggasztóvá vált a dolog, mert kérdésessé vált, hogy a telefonom alkalmas -e a továbbiakban arra, hogy kiszolgáljon.
Szerencsére megtaláltam a megoldást. Az eSIM esetében is be kell (!) állítani a romaing lehetőséget, különben soha nem fog működni. És második szerencseként olyan eSIM szolgáltatót találtam, akinek a csomagjai nagyon jó árban vannak és szinte minden országot lefed a szolgáltatása. Ajánlom figyelmedbe a Jetpac Internatonal Travel eSIM szolgáltatót.
Gyógyszerek
Az utolsó oltóközpontos látogatásomkor megkaptam az úgynevezett úti patika listámat. Ezek alapján megvettem pár gyógyszert az utolsó napomon. Tudom, itt is van gyógyszertár, sőt, ahogy már írtam, voltam is egyben. A doktornő érve az volt, hogy mire itt kitapasztalom a hatóanyagokat és a neveket, akár bajom is lehet.
Nem bánom ezt a felkészültséget annak ellenére sem, hogy az AI biztosan hatékonyan tudna segíteni. Ha valami érne, nem kell elmásznom a patikába.
A dolgok, amiket elviszek
Még január közepén készítettem egy “Mit viszek magammal” nevű Excel táblát. No, a pakoláskor ezt már nem nyitottam meg. Azt hiszem, a tervezés hiába való volt, mert mire oda jutottam, hogy az utolsó órákban elkezdtem összepakolni, már fejben pontosan megvolt, hogy mit viszek magammal. Erről írtam a “Elindultam és meg is érkeztem” című bejegyzésemben.
Autó értékesítés
Ezzel a kérdéssel még a mai napig nincs meg a megoldás. Ugyanis, senki nem akarta megvenni az autóm. Elmentem egy autókereskedőhöz kb. egy hónappal az indulás előtt. Őszinte volt velem, és ezért hálás vagyok neki. Annyit mondott, hogy a neten adjam el, ne is hozzam hozzájuk, ők is mindent ott adnak el.
Egyben azt is elmondta, hogy a nyár katasztrofális az autó értékesítés szempontjából. Augusztus 20 után indul be a piac, addig a fű sem nő. Az ő tanácsára levettem a hirdetést minden oldalról. Az indulás előtt akartam a feltöltést elvégezni, de ez már nem fért bele az utolsó napokba.
Viszont a papír munkát elvégeztük az utolsó este a kisebb öcsémmel. Jó pár szerződést írtam alá, plusz meghatalmazást, hogy eljárhasson az ügyemben.
Az új hirdetést már itt, Koh Samuin készítettem el, miután öcsém még egyszer egy gyönyörű új autót varázsolt a járgányból. Köszönöm, még egyszer!
Egy autó hirdetés megfelelő színvonalú elkészítése elég időigényes folyamat. Kétszer futottam neki, mire oda eljutottunk, hogy feladtam a hirdetést és kifizettem a megfelelő hirdetési csomagot. Majd 15 perc múlva kaptam a rendszertől egy üzenetet, hogy törölték a rendszerből, mert szabályzatot sértettem. Utaltak arra, hogy egy hirdetőnek egyszerre csak egy ingyenes hirdetése lehet. Megkérdeztem őket, hogy akkor mi a gond, hiszen a hirdetésem nem ingyenes és nem is árulok több autót. Le a kalappal az ügyfélszolgálat előtt, mert nagyon hamar válaszoltak. Tisztáztuk, hogy a gond azzal van, hogy öcsém telefonszámát adtam meg kapcsolati adatként. És véletlenül ő is értékesíti éppen az egyik autóját. A kedves segítség aztán megoldotta a dolgot: adtam egy másik telefonszámot és gyorsan visszaállították a hirdetést.
Azóta kettő érdeklődő volt, a szokásos Marketplace formában. Mutatom a párbeszédeket:
- Kilométer????
- 280503
Rengeteg válasz jut ilyenkor eszembe, kezdve azzal, hogy a kilométer egy SI mértékegység (nem, nem én találtam ki), vagy az, hogy ott van a leírásban, olvasd már el.
A másik párbeszéd hasonlóan kurta, de egy árnyalattal kulturáltabb volt:
- Üdv. Km?
- Jó reggelt! 280503 km
Az irodalmi kellékek közül sok hiányzik, de évek óta már csak mosolygok ezeken az egyszerű formákon.
Hadd idézzem ide két adásvételem rövid párbeszédeit nosztalgia címén.
Családi házat adtunk el. Ez a rövid született meg:
- Milyen a termék állapota?
- Nagyon jó.
Egy másik esetben egy telefon (elérhetőként megjelölve) után érdeklődött a lény. A párbeszédben elhangzó szám az értékesítési ár kb. fele volt.
- Ez megvan még?
- Igen.
- 40.000?
- Nem.
A korábbi kalandok ellenére, izgatottan várom az autó következő tulajdonosának megtisztelő megjelenését.
Bucsu buli
Én nem terveztem ilyet. Kisebbik öcsém igen.
Az utolsó előtti napon söröztünk és egy nagyon finom bográcsos körömpörkölttel tettük magunkat hullává.
Előtte nem sokkal két barátommal készítettünk szarvas pörköltet. Az egyik barátom az utolsó munkahelyemen volt a főnököm a másik barátom pedig kollégám. A bográcsozást egy hordozható gitár erősítő és némi pengetés tette emlékezetessé a finom whiskyk és a jó társaság mellett.
Az utolsó napokban nálam aludt egy barátom, hogy együtt tudjuk tölteni az egyik utolsó estét és szokásunkhoz híven sokat beszélgessünk a világról.
Az utolsó pár nap rohangálásai közben ízott a telefonom. Rengetegen kívántatok szerencsét, sikert, egészséget. Volt, aki még az utolsó napon átugrott megölelni és fél órát beszélgetni.
A lányaimmal két nappal az indulásom előtt értünk haza a közös, hármasban eltöltött nyaralásunkról. Nem volt véletlen, hogy ez így alakult. Tulajdonképpen ők ketten határozták meg az indulásom dátumát. Mikor a közös nyaralásunkról beszéltünk, hamar kiderült, hogy ők csak augusztusban érnek rá. Ha júniusban el tudtunk volna menni nyaralni, akkor már közel három hónapja élnék Thaiföldön.
Sok mindenért vagyok büszke a lányaimra. Ehhez a bejegyzéshez annyi kívánkozik ki belőlem, hogy nagyon jó érzés, hogy a sok közös utazás után idén először mind a ketten megszerveztek maguknak egy európai utat, repülőstől, szállásostól, programostól, amit ketten csináltak végig minden mozzanatában a barátaikkal. Közben eszembe jutott, hogy tévedtem: nagyobbik lányomnak nem ez volt az első önálló utazásos éve.
Szüleimtől is pár mondattal búcsúztunk el egymástól, hiszen sokat beszéltünk arról, hogy mit jelent ez az utazás. Nyilván nehéz pillanatok voltak. De itt vagyok, élek és tudunk egymásról.
Még májusban írtam “A búcsúzás művészete” című bejegyzésemben arról, hogy úgy gondolom, nem kell búcsúzkodni senkitől.
Ennek ellenére nagyon hálás vagyok, hogy ilyen módon történt a távozásom feletti megemlékezés.
Soma as Aragorn
Az utazás előtt létrehoztam a Soma mint Aragorn Messenger csoportot. Ez egy merész vállalkozás, mert a különböző habitusú barátaim és családtagjaim kerültek vele egy fedél alá. A csoport célja az, hogy laza keretek között tudjak életjelet adni magamról. Mivel ezen a területen lusta vagyok, azt gondoltam, hogy ez az a fórum, ahová mindent ki tudok tenni, ami érdekes és izgalmas. Vagy elmélyült és csendes. Vagy bármi. És ha ide kiteszek valamit, akkor nem kell több helyre küldözgetnem semmit. Egyenlőre jó ötletnek tűnik a csoport. Hálás vagyok nektek, hogy itt vagytok velem!
A csoport elnevezése az alábbiak alapján született meg.
Egyrészt augusztus másodikán feltöltöttem a Youtube csatornámra egy évekkel ezelőtti videót, hogy meg tudjam mutatni valakinek. Nem is értem, miért nem töltöttem fel korábban.
Ez az emblematikus magyar rock szám szövegében is hordoz némi utalást az életemre. Szerencsére az egyezőség közel sem száz százalékos.
Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
A feltöltéskor ismertem fel a pár sor hasonlóságát a saját sorsommal.
De, ki is volt Aragorn? Ő J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művének egyik legfontosabb alakja, Isildur örököse és Gondor jogos trónvárományosa. Sokáig álnéven, Vándorként ismerték, mert titokban járta Középfölde útjait, mindig úton volt, és feladata a világ népeinek védelme maradt. A hobbitok először rejtélyes idegenként találkoztak vele, aki az ivókban és erdőkben bukkant fel, de később kiderült, hogy ő a bölcs és bátor vezetőjük. Aragorn kulcsszerepet játszott a Gyűrűháborúban, ahol bizonyította bátorságát és örökségéhez méltó erényeit. A háború után királlyá koronázták, és uralma új korszakot hozott Gondor és Arnor számára.
Még a Gyűrűk ura mozifilmek berobbanása előtt, 1999-ben regisztráltam az egyik azóta is működő ingyenes email szolgáltatónál az aragorn@ email címet. Ha nagyon szentimentálisra álmodom magam, akkor ebbe a regisztrációba bele tudom látni, hogy na, ugye, már akkor tudtam, hogy vándor leszek. Természetesen ez nem lenne igaz, de hosszú távú “Szinkronicitás, véletlenek, flow” egyik példájaként hadd képzeljem el ezt a változatot.
Király biztosan nem leszek az utam során. De bátor még lehetek. A héten két barátom is elmondta, hogy rendkívül büszke rám, az egyikük azt is hozzátette, azért, mert nem sokan csinálják meg azt, amit én elkezdtem. Ha van rá képességem, mutatom az utat…