61. | Időbeosztás, szokáskövetés

Ahhoz, hogy a digitális nomád életmóddal járó új környezetben megfelelően tudjak működni, azt gondolom, hogy bizonyos képességekkel, rutinokkal rendelkeznem kell. Gondolok itt például arra, hogy ha nincs a munkaidőnek kerete – nincs mikorra bemenni és nincs mikor onnan elmenni, – akkor kell egy fajta önkontroll ahhoz, hogy a munkával eltöltendő idő valóban munkával is teljen.

Ebben a fajta szerepben az elmúlt években mindannyiunknak volt alkalma kipróbálnia magát. Én például a COVID időszak alatt hosszú hónapokig nem voltam a munkahelyemen. Igaz, a munka körülményeim miatt már előtte is sokszor volt lehetőségem arra, hogy otthon dolgozzam.

Ezekre a tapasztalatokra emlékezve, azt gondolom, hogy nem lesz gondom abból, hogy a munkáim elvégzéséhez szükséges időt nekem kell beosztani.

Mi a probléma az idővel?

Erre általában azt válaszoljuk, hogy kevés. Aztán erre szokták azt mondani, hogy mindenkinek annyi van, amennyi a másiknak. Meg azt, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ez az utóbbi két mondat szerintem közhely, és egyáltalán nem segíti az előrejutását annak, aki ezeken a területeken problémával rendelkezik.

A probléma az idővel azért van, mert túl sok tennivalónk van. Sokat tennivalót pakol ránk az élet és emellett önként és dalolva egy jó nagy kupaccal be is vállalunk még ilyen-olyan feladatokat.

Én személy szerint a feladatokat bevállalós csoportba tartozom. Mondhatom ezt úgy is, hogy nem elég a bajom, még csinálok is magamnak. Azonban egy évvel ezelőtt egy belső felismerés hatására ezen a rendszeren változtattam, és egy tucat dolgot elhagytam az önként bevállalt rendszeres teendőim közül. Ezzel elég sok időm lett másra. A más alatt azt értem, hogy más, örömet hozó tevékenységekre. Hosszú évek óta ügyelek arra, hogy rendszeresen legyen időm olyan dolgokra, amik örömet okoznak. Számomra ilyen a családommal, a gyerekeimmel, a párommal, a barátaimmal való időtöltés. De ugyanilyen örömet okoz a túrázás, kerékpározás. A filmek nézése. Az olvasás. Koncertre járás. És még sorolhatnám sokáig. Örömet okoznak azok a tevékenységek, amik hosszú távú eredményeket ígérnek. Megtanulni rovásírással olvasni. Gyakorolni egy dal egy adott részletét a gitáron eljátszani. 10 ujja gépelást tanulni.

Szokásos kialakítása, szokáskövetés

Had osszam meg itt egy évekkel ezelőtti felismerésem. A Terminator Genisys című filmben szerepel ez a párbeszéd:

• Mit akarunk?
• Időutazást.
• És mikor akarjuk?
• Az lényegtelen.

Pont akkoriban jöttem rá valamire. A 10 ujjas gépelést a megelőző 20 évben többször megpróbáltam megtanulni. Sikertelenül. Akkor értettem meg, hogy miért nem sikerült. Bármikor, amikor ennek a munkának nekiláttam, csak az eredményre koncentráltam. Minél előbb túl lenni rajta, hogy jöhessen a következő feladat. Ezért a lehetőségeimen felül adtam időt ennek a feladatnak. Azt gondoltam, hogy a nagyon sok gyakorlás hamar eredményt fog hozni. De nem ez történt. A sok – nem megfelelő időben és nem megfelelő energia támogatással végzett – gyakorlás hamar kiégetett és nem folytattam a gyakorlást. Sosem jutottam messzire.

A film beli párbeszéd akkor jött, amikor éppen A fenti problémán gondolkodtam. Rájöttem, hogy a 10 ujjas gépelés számomra nem egy azonnal megvalósítandó cél. Igazából teljesen mindegy, hogy mikorra tanulom meg. Lehet ez fél év, de akár három év is. Ekkor döbbentem rá arra, hogy ha naponta csak 5 percet foglalkozom ezzel a dologgal, előbb-utóbb akkor is a végére érek. Mikorra akarom? Az lényegtelen.

Ezekben az időkben kezdtem el azt, hogy bizonyos dolgokkal napi és heti rendszerességgel foglalkozom. Ezek a feladatok bekerültek a napi feladatlistámba és 219 héten keresztül (4,25 év) minden nap vezettem a szokás követő táblázatomat. Ebből a szokás kialakítási rendszerből született 219 ilyen táblázat.

Ez egy ideig jól működött, de egy idő után azért már annyi rutin feladat akadt és olyan időket szántam rá, hogy túllőttem vele a célon.

Ezt a rendszert állítottam le tavaly és kezdtem el másként beosztani az időmet. Más prioritások mentén.

Viszont az ebben a 4,25 évnyi munkában tapasztaltakat fel tudtam használni az elmúlt hónapokban. Például ennek a blognak az írásával elég könnyen el tudtam indulni. Tudom, hogy hogyan kell időt találni arra, amivel foglalkozni akarok és tudom, hogy hogyan kell rendszeressé tenni a tevékenységet.

Nagyon nagy eredmény számomra, hogy 5 hete napi rendszerességgel meditálok. Ezt korábban sosem sikerült szokássá alakítani, 5 héttel ezelőtt azonban egyszerűen csak elkezdtem és azóta csinálom.

Ez a tudás biztosan hasznomra válik a digitális nomád életemben is.

A jelen napjaim

Az utóbbi sok hétben túlvállaltam magamat, de ez tudatos döntés volt részemről. Most több dologgal foglalkozom, amit amúgy már biztosan nem tennék, de most a cél érdekében tudatosan vállaltam, hogy kicsit többet pörgök. Mint a régi szép időkben.

Hétfőn a munka után autózom fel Budapestre az autogén tréningre. Este tíz óra után érek haza aznap. Kedden az elmúlt 5 héten az Írás és önismeret tanfolyam volt, ennek a héten vége lett. Ezeken a napokon a munka után éppen csak egy kis pihenésnyi időm volt, aztán a két órás tanfolyam este nyolckor ért véget.

Szerdán a megelőző évek keddjeit élem. Pár éve az egyik nagyon jó barátommal majdnem minden kedd délután együtt töltünk. Jellemzően valamilyen mozgásos tevékenységgel. Kondizás, gyaloglás, íjjászkodás, biciklizés, szaunázás és úszás szokott a leggyakrabban előfordulni. Az írás tanfolyam miatt vele az utóbbi hetekben nem keddenként, hanem szerdánként találkozunk. Ez a nap is este nyolc, kilenc óráig tart. Az egyik héten az ő városában találkozunk, a másik héten az én élőhelyemen.

Öt hete újra járok konditerembe. Ráadásul most a fiatalabb öcsémmel, ami sokkal jobb élménnyé teszi ezt a tevékenységet, mint az korábban volt. Ha tudunk, hetente háromszor megyünk. Nos, a csütörtökök így hamarabb elfogynak, s nem is ideális, hogy a három edzés a hét második felére marad. A jövő héttől már lehet keddenként az első heti edzés.

Kéthetente pénteken Pomázra megyek TRE relaxációt tanulni. Ez azért 2 óra autókázás oda, meg ugyanennyi vissza, így ezek a péntekek is 75%-ban elfogynak, mire hazaérek.

Július végére és augusztus elejére még – szintén a fiatalabb öcsémmel – befizettünk egy Buteyko légzés technikai oktatásra. Ezen kívül áprilisban minden hétvégém foglalt már, júniusban Nomad Cruise… Nem folytatom. Az élet szép és én most is sokat szeretnék kapni belőle. Ennek az ára az időm. De örömmel fizetem.

Egy szónak is száz a vége, az utóbbi hetekben kevesebb időm volt, mint a megelőző hetekben. Ezért nehezebb is tartani a kitűzött célomat, hogy hetente legalább három bejegyzést írjak. Természetesen ha nem sikerülne tartanom ezt a célt, most azzal is barátságban lennék.

Szerencsére a magamnak megálmodott témák száma nem fogy, ezen kívül a bejegyzésen kívül jelenleg 10 cím van felírva a listámra. Hamarosan és folyamatosan jelentkezem ezekkel is.