Összefoglaló
Mit jelent a minimalista életmód és miért jó ebből építkezni?
Az elmúlt hetekben arra is ráeszméltem, hogy évek óta minimalista életet élek. Mielőtt rátérek arra, hogy ez miért fontos a most történései szempontjából, gyorsan egy újabb fogalom meghatározó kört kell futnunk.
Mi az a minimalizmus?
A minimalizmus az utóbbi években nagy népszerűségre tett szert. Ha minimalistaként élsz, arra törekszel, hogy egyszerűen élj, és csak az legyen a birtokodban, amire szükséged van a mindennapokban. A minimalizmus arra ösztönöz, hogy távolítsd el a zavaró tényezőket, és összpontosíts arra, ami valóban fontos számodra. Minimalista életmód esetén a folyamatok leegyszerűsítése a feladat.
Forrás: https://ecofamily.hu/cikkek/minimalista-eletmod
A minimalista életmód egy olyan valami, ami évezredekkel ezelőtt is az emberiség része volt, de mai bonyolult és rohanó világunkban értékesebb, mint valaha. A minimalizmus olyan életfilozófia és esztétikai irányzat, amely a szükségtelen dolgok elhagyására, az egyszerűségre és a funkcionalitásra helyezi a hangsúlyt. Célja, hogy az ember csak azokat a tárgyakat és élményeket tartsa meg, amelyek valóban értéket képviselnek az életében, így csökkentve a stresszt és növelve az elégedettséget.
A minimalista életmód olyan életmódbeli választás, amely az anyagi javak csökkentésére, a fogyasztás minimalizálására és az egyszerűbb, értékesebb életre törekszik. A fókusz a lényeges dolgokra és az élet élvezetére irányul, miközben elkerüli a túlzott bonyolítást és a felesleges kiadásokat.
Forrás: https://www.egyenisegepites.hu/minimalista-eletmod/
A mai napig nem foglalkoztam ezzel a fogalommal, főleg nem ezekkel a definíciós meghatározásokkal. A felismerésem, hogy minimalista életet élek 7+ éve azonban a fentiek alapján helytálló
Miért jó a minimalizmus a digitális nomád életmód kialakításához?
Mert az indulást biztosan nagyban támogatja ez a fajta életmód. Azaz az egyik életmód támogatja a másikat.
A döntés című bejegyzés 4. és 6. pontjában említett alapköveim pont a minimalizmusról szólnak. Biztos vagyok benne, hogy egy fokkal nehezebb lett volna döntést hoznom, ha az utóbbi években ösztönösen nem ezt az életmódot alakítom ki magamnak.
Mit jelent az, hogy minimalista az életem?
A válásom előjátékaként vert seregként elhagytam az otthonomat. Annyi dolgot vittem magammal, ami egy személyautóba belefért. A dolgok körülbelül felét a gitár felszerelésem tette ki, többek között egy 4×12-es 120 wattos erősítő, ami azért testvérek között sem mondható kicsi darabnak. A másik része a ruháim, cipőim és a mindennapos életez szükséges tárgyak voltak. A telken négy fa állt. Mind a négyet én ültettem és akkor már igazán nagy fák voltak. Mindegyiktől elbúcsúztam. Mindegyiket megsimogattam, megköszöntem nekik, hogy ott voltak nálunk és elmondtam nekik, hogy soha többé nem találkozunk.
Tulajdonképpen azt ezt követő napokban tapasztaltam meg azt, hogy milyen az, amikor nincs semmim. Később aztán úgy alakult, hogy mégis találkoztam a fáimmal, illetve újra lett valamim, de ez egy másik történet. Ekkor négy hónapig abban a tudatban éltem, hogy semmim nincs azon kívül, amit magamra veszek, amivel fogat moshatok, meg amit pengethetek. Az érzés, a tudat, hogy ez egy természetesen könnyű állapot azóta is megmaradt bennem.
Albérletben folytattam az életemet nem sokkal később, majd pár éve újra lett saját lakásom. A lakásban mindenem megvan, amire egy modern háztartásban szükség van. Újra lett berendezett konyhám, kádam és zuhanyzóm, három szobám, nappali, képek a falon. Legutoljára rengeteg könyvespolcot szereztem be, hogy a 980 darab könyvemnek legyen illő helye. Vannak a lakásban emlékek, és vannak haszontalan csetreszek. Főleg, hogy hét éve az idősebb lányommal osztom meg.
Mindezek ellenére az elmúlt években a tárgyakhoz való ragaszkodásom nem alakult ki újra. A városból most úgy költöztem el, egy hosszú kapcsolatot úgy hagytam ott, hogy egy laptop táska volt a vállamon és egy nagy táskányi ruha. Ezzel érkeztem a mostani otthonomba. Így élek két hónapja. A győri lakásomban azóta sem voltam, nincs ott semmilyen tárgy, amire szükségem lenne.
Ha most kellene indulnom a világ körüli utamra, 10 perc alatt összepakolnék mindent, amire szükségem van. Mert csak az van nálam, amire szükségem van.
Most már nem fogok elbúcsúzni sem fától, sem a rengeteg könyvemtől…
7 éve élek úgy, hogy egy asztal és egy ágy van a szobámban. Ennyit kértem és kaptam a most véget ért kapcsolatomban is. Biztos vagyok benne, hogy egy asztalra és egy ágyra bárhol jó leszek a világon!
Több pedig nem kell!
A kés
Egyetlen tárgy van, amit emlékként fogok vinni. Először Gerald Durell Az amatőr természetbúvár című könyve jelent meg a képzeletemben, hetekkel ezelőtt, de aztán elvetettem az ötletet. Egyrészt megvan digitálisan (tudom, nem ugyanaz), másrészt poénnak elég súlyos ez a könyv.
Ma talált meg a gondolat, hogy a késemet viszem el. Ennek két oka van. Az egyik, hogy egy számomra nagyon fontos embertől kaptam. A másik egy történet, amire a mai napig békével és melegséggel a szívemben gondolok.
A Hargita Székely Néptáncszínház kicsin falumban adott műsort, s a táncosokat nálunk, néptáncos szülőknél szállásoltuk el. Nálunk négy székely ember kapott szállást aznap éjszakára. Hatan kezdtük a beszélgetést, de hajnali egytől hajnali négyig már csak hárman tartottunk ki.
A két vendég hajnali kettő körül jelentette ki, hogy “István, a te dalodat még el sem énekeltük! Mi lenne az?”
Szívet melengető élmény volt, mikor hárman együtt énekeltük a Zöld erdőben de magos a juharfa című népdalt. (Hagyományos és virtuózabb verzióban is javaslom meghallgatni.)
Aztán jött a kés…
Egyszer csak megkérdezték tőlem, hogy aztán késem van -e? Mondtam, hogy nincsen, erre azt felelték, hogy egy igazi székely ember mindig hord magánál bicskát. (A mai napig merem remélni, hogy ezzel a mondattal tulajdonképpen tiszteletbeli székellyé avattak.) Sőt, amikor olyan idők jártak, hogy a román rendőr elvette a magyar ember kését, akkor kettőt hordott magánál mindenki, mert ha az egyiket elvették, még mindig volt egy másik…
– Aztán, tudod -e István, hogy miért hordok magamnál kést?
– Ha almát kell ketté vágni, nem baj ha ott van.
– Ha szalonnát kell aprítani, kelleni fog az.
– Ha egy bezárt bőröndöt kell kinyitni, akkor sem rossz, ha van nálad egy.
– De leginkább azért van nálam, hogy ha majd egyszer újra találkozom a nagyapámmal, akkor ne csalódjék, hogy kés nélkül járok.
Zöld erdőben, de magos…
Zöld erdőbe de magos, zöld erdőbe de magos a juharfa,
Kicsi madár, sejehaj, kicsi madár a fészkét odarakja,
Az erdei dalos madárnak is van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.