A nap értékelése: 10/10
A mai napra tervezett hivatalos programok:
- Kiszállás
- Athén felfedezése, a kaland kezdete
Végül, erre a napra is lehetett programot foglalni. Ezt megtettem 2025.05.29-én. Az előre ismert program leírása ez volt:
Csatlakozzon Athén egyik eredeti és legikonikusabb gyalogtúrájához! Ez a magával ragadó élmény egyenesen az ókori Athén szívébe viszi a résztvevőket, ahol a történelem és a mitológia életre kel.
További információ:
- Időpont: június 14
- Kezdési időpontok: 10:00, 18:00
- Időtartam: 2-3 óra
- Találkozási pont: Thészeusz bronzszobra előtt, a Thissio metróállomással szemben, 10:00 / 18:00-kor élesen.
- Ár: Borravaló alapú. Felhívjuk figyelmét, hogy ez a gyalogtúra borravlón alapul. Nincs fix jegyár – csak add hozzá azt, amit a túra végén úgy érzed, hogy megérte az élményt.
Végül ezen a napon nem mentem el erre a programra. Annál is inkább mivel ez “holnap” lesz/volt. Az utolsó nap nem túl korán kezdődött. Próbáltam a szobatársamat felkelteni, de nem ment. A WC még este tönkrement, így a reggeli éhség és a természetes igények az étterembe vezettek. Szerettem, hogy minden büfés étkezés alkalmával annyit ettem, amennyit akartam. Sokan panaszkodtak arra, hogy a kaja nem a legjobb volt ezen a hajón. No, ez az a pont, ahol “A gasztroforradalom kimaradt belőlem” című bejegyzésemben írtek biztos, hogy előnyömre váltak. Én minden étkezésnél jó érzésekkel keltem fel.
A nagy hátizsákot még éjszaka, 0:45 körül összepakoltam, mert 1:00-ig ki kellett tennünk az ajtó elé, hogy elvigyék. Így reggelre nem sok pakolni maradt, csak a laptopom. Mikor ennek az elpakolásával végeztem, a szobatársammal úgy döntöttünk, hogy a hajón maradunk még délután kettőig. Szóval, felszerelkeztünk a mojitókkal és kerestünk egy napozóágyat az árnyékban. Aludtam egy jót, ittunk még egy két koktélt, beszélgettünk. Aztán elmentünk még ebédelni és az utolsó utáni italainkat is megittuk. Aztán kettő körül elhagytuk a hajót. A város egy számomra jól ismert részén volt a kikötő kijárata. Tavaly kétszer voltam Athénban, ennek az emlékei azonnal feléledtek bennem.
Taxival elmentünk haza, mármint egy darabig együtt mentünk, aztán én gyalog tovább. Pont időben értem a szobához, amit béreltem, minden instrukciót megkaptam már eddigre, így azonnal be tudtam jutni a kis lakásomba. Zuhanyoztam, pihentem kicsit és indultam vissza a városba.
A volt szobatársammal jártuk a várost. A mai nap egy komoly felfedezést hozott. Nem iszom túl gyakran alkoholt, de ha iszom, általában sört és Jégert szoktam inni. A hajón szinte csak koktélt, abból is leginkább a Mojitót fogyasztottam. Ezen a héten elég sokat. De ettől az italtól nem volt semmi bajom egész héten. Ma sörrel kezdtük, napközben is megittunk párat, és rájöttem, hogy a sör egy nehéz ital. Elég nagy felfedezés ez 49 évesen. Vagyis, ki kell mondanom, hogy számomra nem a sör a legjobb alkoholos ital. Lehet, hogy életem hátralévő részében majd csak Mojitót iszom. Mondjuk, nehezen képzelem el azt a pillanatot, mikor a ritkán látogatott magyarországi kocsmák bármelyikében kérek egy Mojitót…
Együtt vacsoráztunk a sráccal, majd mindenki hazament, hogy kipihenje a fáradalmakat.
A mai napon úgy éreztem, hogy túlcsordultak bennem az érzések. Annyi jó élményt szereztem, annyi pozitív visszajelzést, megerősítést hozott ez elmúlt pár nap, hogy úgy éreztem magam, mint egy tele töltött pohár. A sok boldogsággal is nehéz néha boldogulni… Valahogy így éreztem magam Milánó után is.
A mai napon egy régi jelképnek jártam utána. Tavaly vettem egy gyűrűt egy nőnek, aki végül nem szeretett annyira, hogy ennek a gyűrűnek a jelentését elfogadja, s nem lett a feleségem. Fiatal koromban hordtam gyűrűt, még a házasságom előtt is, de akkor nem tudtam az okát, ha volt oka egyáltalán. Tegnap megértettem a gyűrű jelentését. És vettem magamnak egyet. A magammal élt önazonosság, a magam elfogadása és szeretete megérdemel egy jelképet. Eljegyeztem magam a saját életemmel és biztos vagyok benne, hogy ebben a kapcsolatban nem fogok csalódni. A gyűrű emlékeztetni fog rá, hogy szeretem magam, még akkor is, mikor esetleg lesznek pillanatok, amikor nem így érzek.