Még Laoszban, Vientiánban laktam először olyan hostelben, ahol egy szobában több ágy is volt.
Mármint, több – jellemzően vadidegen – embernek.
Ott egy nyolc ágyas szobában laktam, pár napig ismerős arcok társaságát élvezve.
Most egy 12 ágyas szobában lakom. És nem ismerek senkit.
Hogy néz ki egy ilyen szoba?
Eddig tehát két helyen éltem/élek ilyen szobában, a tapasztalataimat az itt eltöltött napok alapján tudom megfogalmazni.
Az első, ami eszembe jut, hogy mind a két szobában nulla-huszonnégyben megy a légkondi. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan bírják ki a gépek. Ennek ellenére nem ellenzem. 8-10-12 ember biztosan be tudna fűteni egy amúgy sem hideg szobát.
Ennek megfelelően a szobáknak van egy alapzaja. Engem nem zavarnak a zajok, bárhol és bármilyen körülmények között tudok aludni, ha egyszer erre adom a fejemet. Ezzel együtt azért jó, hogy ezekben a szobákban egész nap csend van.
Mivel soha nem tudhatjuk, hogy ki van a szobában, és ő mit csinál, eddig azt láttam, hogy mindenki, mindig csendben jön be és végzi a dolgát. A nap bármelyik szakaszában feltételezhető, hogy valaki éppen alszik.
Eddig mindenhol csak emeletes ágyas szobákat láttam. Többet láttam persze a weben. De ezek a szállások az olcsóságra építenek, ezért minden hely számít.
Minden ágy kötelezően elfüggönyözhető. Ez adja a privát jelleget az ágynak. Illetve, ez rejti el azt, aki alszik. Ezért nem lehet tudni biztosra soha sem, hogy hányan vagyunk éppen a szobában.
Minden szobában van az egyes ágyakhoz dedikált zárható szekrény is. A főbb értékeket ide lehet bezárni. Az első szobában többször zártam el ide a laptopomat. A mostani helyen viszont mindig magammal viszem ezt, hiszen minden nap dolgozni indultam.
A legtöbb ember, akivel a tapasztalatainkat osztottuk meg az ilyen közös szobákról, a teljes biztonságról mesélt. Egyetlen lány volt, aki elmesélte, hogy egyszer ellopták valamijét, és egyszer molesztálta egy idegen srác.
Nekem még semmilyen kellemetlen tapasztalatom nincs.
Privát szoba
A függönyt behúzva tényleg egy kis privát szobában találjuk magunkat. Mondom ezt, mert engem az esetlegesen beszűrődő zajok egyáltalán nem zavarnak, így tényleg olyan érzés elhúznom a függönyt, mintha bezárnám a szobám ajtaját.
Ebben a kis szobában mindig van konnektor és lámpa. Én ezek miatt nagyon otthonosan érzem magam.
A szobatársak általában a padlón és az ágyak alatt tartják a dolgaikat. De úgy érzem, ezt is mindenki körültekintéssel teszi, azaz, nem kell hátizsákokon keresztül verekednem magam, ha az ágyamhoz akarok jutni. Mindenki tisztában van azzal, hogy többen vagyunk itt.
Én valamiért már az első alkalommal feltettem a hátizsákomat az ágyamra. Úgy emlékszem azért, mert az első szoba kicsit kisebb volt, mint a mostani és feleslegesnek tartottam, hogy a padlón foglalja a helyet egész nap.
Aztán mikor lefeküdtem, ott hagytam a hátizsákomat magam mellett az ágyban. Sőt, ahogy korábban írtam, a fal mellé az ágyra pakoltam ki sorban.
Ezt a gyakorlatot azóta is őrzöm. Talán a múltkori alkalommal nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy nagyon kényelmesen elférek úgy egy ágyban, hogy a szélét telepakolom ruhákkal és egyéb dolgokkal.
Azt hiszem, nem csak a horkolásom szűnt meg a súlyfeleslegem leadásával, hanem a viharos forgolódásom is. Korábban elképzelni sem tudtam volna, hogy úgy alszom egy ágyon, hogy azon tárgyak is vannak.
Így azonban, akárhonnan nézem is, a szekrényem és az ágyam eggyé vált.
Azzal, hogy pár napja – első alkalommal – azt is kipróbáltam, hogy ebben a mini szobának képzelt ágyban dolgozom, tulajdonképpen az asztalom is egybe olvadt az ággyal.
Megint a minimalizmus
Többször írtam, és ennél is többször mondtam már ki, hogy minimalista módon élek. Jó idővel ezelőtt fedeztem fel azt, hogy számomra nem szükséges sok minden, hogy a mindennapi életemet működtetni tudjam.
Egy ágy, ahol alszom. Egy asztal, ahol dolgozhatom. Opcionálisan egy polc, ahová pakolhatok. Ez a mostani tapasztalat megmutatta, hogy mindez számomra működőképesen elfér egy ágyon.
Most úgy érzem, hogy akár egy 1,6 m2-es privát barlanggal is tökéletesen tudnék működni.
Feltéve persze, ha egyedül foglalom el az ágyat.
Amikor az ágyban írogattam egyik este, egyszer csak valaki széthúzta a függönyt. Az egyik nagyon szép lány dugta be a fejét a szobámba. Aki most kalandra számítva olvassa tovább a sorokat, az úgy jár mint én. Csalódni fog. Ugyanis csak annyit akart kérni, hogy halkítsam le a zenét. Szeretem hangosan hallgatni a fülhallgatóban a zenét. Arra nem szoktam gondolni, hogy ez kihallatszik.
Hát, most megtudtam.
A szobához tartozó egyebek
Az ilyen olcsó szállásokon jellemzően fiatal emberek szállnak meg. Mint mondjuk én.
Na jó, kicsit fiatalabbak.
Úgyhogy, ha ilyen szállására mész, jó ha felkészülsz pár dologra.
Például, hogy mindenki nagyon későn fekszik le. Ezzel én is így vagyok. Viszont rajtam kívül általában mindenki sokáig alszik.
A hostel közös területén mindig megy a közösségi élet. Ez általában azt jelenti, hogy reggeltől éjszakáig ülnek ott az emberek. Hangoskodnak. Isznak. Sokat. És általában mindig van legalább egy valaki, aki füvet szív. Szóval, ha például nem szereted a fű szagát, akkor át kell gondolnod az ilyen szállásokat.
Rengeteg olyan embert láttam itt, aki tényleg nem csinált mást egész nap csak sörözött és füvezett.
A sok ember jelenléte miatt a tisztaságot úgy látom, komolyan veszik, ezért a WC-k és a közösen használt zuhanyzók mindig tiszták.
Eddig mind a két ilyen típusú szállásomon a szoba árában egy reggeli is benne volt. Ezzel azt hiszem, mindenhol lehet számolni.
Jellemzően a mosási szolgáltatás is benne van a repertoárban. Ezt nagyon tudom élvezni. Nem mintha nagyon messze kellene menni, hogy másikat találjak, de ez így szuper kényelmes.
Ha én lennék BB a Forrest Gumpból, most ezt mondanám: Azt hiszem, ez minden, amit a közös szobákról el tudok mondani.
Nekem bejön ez a típusú szállás.
Ki gondolta volna, hogy egyszer egy függönnyel leválasztott emeletes ágyban érzem majd azt, hogy mindenem megvan?Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás