Összegzés
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan találtam rá a belső harmóniára a vándorlás, a bali élmények és az önismereti utazás rétegein keresztül.
Vándor vagyok, és most egy olyan felismeréshez érkeztem, ami a harmónia megtalálásáról szól.
Maga ez a felismerés is útközben talált meg. Pont akkor, amikor a véletlen által vezérelt sétáim egyikét tettem a hétvégén Denpasar utcáin.
Ahogy sétáltam, egyszer csak azt éreztem, hogy az életem olyan, mint egy hagyma, amiről Shrek is megmondta, hogy rétegei vannak. És ahogy haladtam előre, egyre inkább elkezdtem a saját létezésemet is rétegekben látni.
Vándor vagyok, hiszen itt járom Bali utcáit. Közben vándorlok a világban. És ezzel párhuzamosan egy másik utat is járok: a saját lelkemét. Ráadásként – ha ez nem lenne elég – az email-címemben már évtizedek óta Aragorn vagyok.
Szeretek írni!
Kalandozásaim kiváló terepe még az írás is. Annyit írok mostanában, hogy néha úgy érzem, csak ismételgetem magam: “ezt mintha már mondtad volna …” – de hát ilyen, amikor valaki úton van.
Szeretem megírni a történeteimet a saját narratívám alapján. Ez munka egyfajta felelőséggel ruház fel a saját gondolataim iránt. Igyekeznem kell úgy kifejezni magamat, hogy az mások számára is érthető és követhető legyen. És lehetőséget teremt számomra arra, hogy rendszerezzem a gondolataimat és azonnali következtetésket vonjak le, azzal együtt, hogy “a leckét azonnal meg is tudom tanulni.”
És van egy még nagyobb előnye is ennek a kifejezési formának: több beszélgetéshez nyitja meg a kaput!
Szeretek beszélgetni!
A beszélgetés ugyanolyan erős kifejezési forma számomra, mint az írás.
Már korábban felfedeztem, hogy milyen előnyökkel jár a mély beszélgetések gyakorlata.
- Megismerem mások történetét, nézőpontját.
- Tudok kapcsolódni a másikhoz a közös gondolataink alapján.
- A megfelelő gondolatok kapcsán sokszor érkeznek kérdések.
A kérdések – véleményem szerint – minden önreflektív ember számára kiemelkedő fontosságúak. (Ahogy azt már korábban is írtam. LOL!)
Ha megfelelő a kérdés, segíthet validálni a korábbi felismeréseimet, amennyiben egyet értünk. Ha nem értünk egyet, lehetőségem van megváltoztatni a gondolkodásomat, vagy a véleménykülönbség megint csak megerősít abban, hogy jó válaszom van az adott kérdésben. Végül pedig a legnagyobb ajándék az, ha olyan kérdés érkezik, amire nem tudok válaszolni. Mindig ez a kincs! Mert itt lehetőségem van tovább mélyebbre utazni magamban.
A Bali beli (magyarul ez azért elég furcsa szópárrá állt össze!) első élményeim kapcsán több emberrel beszélgettem.
És ezekben a beszélgetésekben lassan összeállt bennem valami. Egyre jobban éreztem, hogy mindaz, amit most átéltem itt Balin, valójában egyetlen dolog felé mutat: a harmónia iránti vágyamhoz.
Denpasar első tanítása: a harmónia megtalálása
A “Bali másként mosolyog” című bejegyzés kapcsán döbbentem rá a harmónia szerepére az életemben.
Ott azt írtam, hogy „Az első benyomásaim kellemetlennek tűntek, de végül is barátságban vagyok azzal, ami itt fogad. Megint csak hálát érzek: egy újabb kultúra, ami egy picit megmutatja magát nekem.”
Aztán az írást követő beszélgetésekben kialakult ennek a gondolatnak egy sokkal érthetőbben megfogalmazott formája is. Ideérkeztem ebbe a városba, ami elsőre harsányak és erőszakosabbnak tűnt. De hamar rá kellett jönnöm arra, hogy itt csak egyetlen dolog változhat meg. Az én hozzáállásom.
És ezzel a megállapítással együtt el is fogadtam ezt a várost olyannak, amilyen, elengedtem a kellemetlennek tűnő első benyomásokat és tökéletesen jól érzem magam.
Létrejött tehát a harmónia!
Az egyik oldalon ott van a város.
A másikon én.
A kettő között pedig megszületik valami egészen új.
Nagyon egyszerű az egész… Az elfogadás óta csak mosolygok azon, hogy egy 100 méteres séta alatt nagyjából 10 ajánlatot kell visszautasítanom.
Sőt, a beszélgetésekben két mellékszál is fontossá vált.
A kisebb lányom megkérdezte, hogy miért reagálok egyáltalán. Azonnal tudtam neki válaszolni: mert nem akarom elveszíteni önmagam! Én vagyok az a nyugati ember, aki őszintén hálás a felajánlott szolgáltatásokért és tisztelettel utasítja azt el.
Az utóbbi napok pedig szépen megmutatták, hogy igazam volt.
Már most rengeteg alkalommal kaptam mosolyt és wai köszönetet azért, mert én ezt adtam. Az ökölbe szorított, felfelé mutatott hüvelykujj jelzését is többször adták nekem. Sőt, most már több alkalommal szavakkal is kifejezték azt, hogy tisztelettudó a jelenlétem. Büszkeséggel és mérhetetlen örömmel töltenek el ezek a visszajelzések! Maradok, aki vagyok…
A másik kérdés az egyik jóbarátomtól érkezett. Miért nem veszek egyszerűen napszemüveget, hogy elkerüljem a felesleges és “zavaró” szemkontaktust. Erre is tudtam azonnal, mindenféle előzetes gondolkodás nélkül válaszolni.
Azért nem veszek napszemüveget, mert rendkívül élvezem azokat a pillanatokat, amikor emberekkel egymás szemébe nézünk és egyszerre mosolygunk egymásra, együtt hajlunk meg egymás felé. Kapcsolódunk. Itt ez az élmény mindennapos, és én kimondottan ezért akartam itt élni! És nem akarom elveszíteni ezt az élményt a felesleges kapcsolódások elkerülése érdekében viselt napszemüveg miatt.
Bali tehát első leckéjével a harmóniát mutatta meg nekem annak igazi arcában.
A harmónia…
A bejegyzésben és a beszélgetésekben megjelenő gondolataim alapján döbbentem rá, hogy milyen fontos számomra a harmónia.
Hogy mennyire jellemzi ez életemet az, hogy olyan sokszor törekedtem ennek az elérésére. Sokszor önfeláldozó módon. Sokszor a konfliktuskerülés árnyékában. Több esetben ösztönösen.
Innentől kezdve biztosan kicsit tudatosabban!
Ahogy az életem harmóniára való törekvéseiről gondolkodtam. Ennek az ösztönös vonzódásnak a felismerése mennyi mindent megmagyaráz!
A zene harmóniája
Az egyik felismerésem a zene volt. “A zene szerepe az életemben” című bejegyzésemben már megfogalmaztam pár gondolatomat. Abban az írásban a zenében rejlő energiáról írtam leginkább. Ez egy sokkal korábban felismert szerepe volt a zenének nálam.
Most azonban rájöttem, hogy a jó zene maga a harmónia. A jó zene ívet rajzol, ellentéteket mutat meg. Hangulatot kelt. Lélegzik, áramlik.
És a – milyen szubjektív – a jó zene nem csak zeneileg harmonizál. Legalábbis az én szememben. Mutat valami olyat, ami nem mindenhol és nem mindenkinek jelenik meg.
Dallamos death metal.
A többség esetében azt gondolom, már maga a kifejezés is rémületet kelt. Számomra viszont felemelő volt megérteni, hogy nekem tulajdonképpen kimondatlanul is mindig a harmóniát jelentette. Hányszor, de hányszor fogalmaztam meg meg azt, hogy azért ez az egyik kedvenc zenei műfajom, mert a brutálisan kemény zenét (és énekhangot) ötvözi a gyönyörű dallamokkal.
Ami Indonézia tanítása után számomra már mindig a harmónia kettősségét fogja jelenteni.
Hiszen ez a kettősség jelenik meg minden zenében, amit igazán szeretek. A karistoló gitárok és gyönyörű mondanivaló párosa. A népzene elementáris ereje és a népi bölcsesség, vagy sok esetben népi humor megnyugvása. A Beethoven, vagy Bartók klasszikus zenei műveltségébe csomagolt nyers erő.
Kifejezetten ehhez a bejegyzéshez készítettem egy saját zenelejátszót.
Szeretném, ha a bátrabbak közé tartoznál, és most rákattintanál a lejátszás gombra! Keress meg engem ebben a dalban!
Ha találkoztunk ebben a dalban, írj kommentet!
Az életem harmóniája
Vannak még területei az életemnek, amire az elmúlt napokban ránéztem az új szemüvegemen keresztül. Kicsit ízlelgettem az elmúlt párkapcsolataimat ezzel az új látással. Ránéztem barátságokra. Családi kapcsolatokra. Munkahelyekre. Korszakokra az életemben. Kicsit elkezdtem elemezgetni a múlt és jelen erőforrásait ezen a területen.
Már vannak észrevételeim, de – ha akarom – itt még sokat tudok kalandozni.
Olyan ez, mint ha az utam mentén most felfedeztem volna egy kis mellék ösvényt, ami mindig is ott volt, és néha már jártam is rajta, csak ez nem tudatosult bennem.
Most már tudom, hogy ez a kis ösvény mindig is ott volt.
És azt is, hogy ugyanabba az irányba tart, amerre én magam megyek.
Vándorként az utam végtelen. De ezen a végtelen úton rengeteg állomás van. Békében érkeztem meg ide, és hálás szívvel folytatom az utam.Meghívsz egy kávéra?
Ha tetszett ez a történet, meghívhatsz egy kávéra. Nem kell, de jól esik - és mindig egy új sztorira váltom.
Kávé S:o)mának
Linktree
Rövid bemutatkozás